Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-30 / 24. szám

1064. január 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 pohár hor asszonyok JÓ hatvanas ember nyit ■ ajtót. — Kántor nénit keressük. — Nincs itthon, talán majd dél felé. — Akkor hát hiába jöttünk. A Viszont... — Ne siessenek annyira, kerül­jenek beljebb egy kicsit a meleg­re. Hideg van, biztos jól atíáz- tak, mert hát az utazó ember ha jól fel van öltözve, akkor is át szokott hűlni. Húsz fokot mon­dott reggel a rádió, nulla alatt. Nem sok időnk volt, siettünk volna, de hát nem lehet ellenáll­ni a szíves invitálásnak. Alig foglalunk helyet, a gazda (Elnézést kér: — Egy pillanat, jöyök mind­járt. Megiszunk egy pohár bqrt. Fehér üveget vesz le a stelázsi- ról, s megindul kifelé. Közben Észreveszem, hogy az asztalon is áll egy üveg bor, egy üveg siller. Tűnődöm, műért megy a pincébe, ' amikor itt is van. Mindenesetre ezt ő tudja. Ülünk' nyugodtan, és várunk, jólesik a kellemes me­leg. Néhány perc és’ visszaérke­zik a gazda, Kántor József, kezé­ben az üveggel. Az asztalra teszi. A benne lévő folyadék olyan, mint a nyári napfényben csillogó arany, s olyan tiszta, hogy még a legkényesebb borszakértő sem találna benne hibát. Riziing. a tamási szőlőhegy leve. Most értettem meg, hogy a gazda miért nem az asztalon lé­vő üvegből kínált noeg bennün­ket: abban siller bor volt és hát az, akárhogyan is vesszük, gyen- gépp minőségű, mint a riziing, márpedig a vendéget a legjob- fcikból illik megkínálni. . Kántor József tölt a rjzlingből, közben a kinti fény teljesen meg­világítja az arcát. Tekintetem Valahogyan megakadt rajta, va­lósággal rászegeződött. A szobá­ban csend volt, jól hallpttam a bor pezsgését, de arra rá sem tudtam nézni, pedig, mindig nagy élvezettel szoktam szemlélni a jó fehér bor gyöngyeit. Szent ég, ez az ember nekem ismerős. Dg hon­nan? Sehogy sem jutott eszembe. Ugyan, hagyjuk. Száz emberrel is találkozunk naponta, talán őt is láttam valahol, s ennyi az egész. A tpbbjek közben részletezni kezdték, hogy tulajdonképpen miért ig keressük Kántor nénit. Elmondták, hogy mint népfront- bizottsági tag, jó lenne, ha dél­után kimenne valamelyik község­be, mert lenne ott egy kis munka. , Én pedig nem tudtam másra A városi tanács beköltöz­hető JÓ karban lévő lakást vásárol Bejelentéseket: oktatási in­tézmények gondnoksága, fsz, 14-es szoba, címre február 5-ig. (146) gondolni, mint, hogy honnan is ismerem én ezt a szikár embert. Kavarogtak bennem az emlékek. 1950 óta ki tudná összeszámolni, hányszor jártam én ebben a fa­luban. Talán azon a falugyűlé­sen? Nem. Talán a tanácsnál? Nem. Tajáp... Na, itt valami van. Hogy is volt az az agitálás? Hol is? Igen, de ők akkor nem itt laktak, hanem ott „Budán”, azon a részen, ahol most felépült a ke­nyérgyár. ö lepne az? Majd mindjárt meglátjuk. A téma ek­kor már az volt, hogy Kántor bá­csi hogyan esett át azon a nagy betegségen, és hogyan Operálták meg Pécsen, de én közbeszóltam: — Kántor bácsi, maguk mindig itt laktak? A többiek nein értették á kér­dést, hiszön az sehogyan sem vá­gott a témához. — Nem, dehogy. Talán tíz éve, hogy idejöttünk. Ott laktunk Bu­dán, ahol most a kenyérgyár van. I Egy pillanatra me«állt !----b!------------------------ ereim­b en a vér. Megijedtem. És én most itt ülök ennél az embernél, sőt, fogom a kezemben a poha­rat. hogy igyák a legjobb borá­ból, az ő egészségére? Itt me­legszem az ő házában? Élvezem az ő vendégszeretetét? Talán nem ismer fel — vigasz­taltam magamat. Felemelte a poharát, koccintás­ra nyújtotta: — Na, egészségünkre. Fél korty is alig ment le a tor­komon. A gazda meg is jegyezte: — Talán nem ízlik? Igyon csak nyugodtan, maga még fiatal, ma­gának még bírni kell az italt. 195J, vagy 1952 telén, nem tud­nám megmondani már,, hogy hány helyről, és hány járművel szállí­tották az agitátorokat Tamásiba. Akkoriban ezt így mondták: „Meg kell gyúrnunk ezt a közsé­get, be kell vinnünk a? embere­ket a szövetkezetbe”. Már azt se tudnám megmondani, hogy imióta gyúrták, hányadszor szállították az agitátorokat ide. A lényeg az, hogy az egyik hét végén valaki azt mondta: „Vasárnap lesz a nagy gyúrás Tamásiban, most várható a nagy belépés,'jó lenne, ha te is kijönnél, és írnál erről a nagy megmozdulásról,, elvégre, tudod, hogy Turkevépől,- meg, Kar­cagról is mennyit' írtak”. A kor szokásának megfelelően, feltettem a rosszabbik micisap­kámat, volt egy használtabb ba­kancsom, azt is felhúztam, meg előszedtem a több telet átvészelt lódenkabátomat is. A többiek is hasonló öltözékben szálltak be a kocsiba. Valaki útközben még meg is jegyezte: „Jobb ez így... Ne nézzék az embert valami va- saltnadrágosnak. mert akkor bi­Bm. Építőipari Vállalat szál­lítási részlege felvesz vaprakodókat Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán Pécs, Rákóczi ut. 56. (144) Vállalatunk továbbra is vál­lal törköly* bérfőzést Bejelentéseket 21—66 telefo­non, vagy személyesen a vál­lalat telephelyén naponta fogadunk. Tolna megyei Szesz- és Udítáitalipari Vál­lalat, Szekszárd. (150) zalmatlanok lesznek irántunk az ingadozó parasztok.” Reflexszerű mozdulattal körül­néztem: hárman voltunk, de mindhármónkon vasalt nadrág, nyakkendő, rajtam új bőrkabát, a többieken is alig használt téli­kabát volt. És meghitt hangulat uralta a szobát: Kántor bácsi a lehető legnagyobb bizalommal mesélte a régi küzdelmes évek történeteit és a mai örömöket, gondokat. Én pedig hallgattam, nem tudtam szabadulni az emlé­kektől. Megérkeztünk Tamásiba. Ott kaptunk néhány nevet, mondván, hogy ezek már „megpuhultak”, ma biztos aláírják, jó lenne, ha ezeket nyilatkoztatnánk. Be is nyitottunk hozzájuk. Az első he­lyen nem találtunk otthon senkit. A második helyen az öreg anyó­ka volt otthon, aki alig hallott, látott. Harmadszorra kopogtat­tunk be Kántor Józsefekhez. Ö otthon volt, kijött elénk a folyo­sóra. Nem mondtuk, hagy mit akarunk — arra még nem volt időnk — ő azonban tudta. Irtó­zatos haragra gerjedt egy pillanat alatt, és a szó teljes értelmében véve, kizavart bennünket a por­tájáról, méghozzá olyan szavak kíséretében,1 hogy azokat nem is írom le. Ha nem sietünk, talán rpég a csizmája orrával is „siet­tetett” volna bennünket. | Néhány nap múlva megjelent egy cikk az újságban, hogy Túrkeve példája nyomán Tamásiban is megmozdult a föld! Ha jól emlékszem, ketten, vagy hárman írták alá a nyilatkozatot, de, hogy Kántor József nem, az biztos, ö nehezebb dió volt en­nél. Később, hogy beteg lett, a fél vagyona ráment az orvosra, kórházra, de még akkor sem adta be a derekát. Később aztán, hogy megváltozott a levegő, és ami­kor már nem húztunk rossz ba­kancsot, micisapkát, meg, lódent, ha ilyen helyre mentünk, hanem inkább nyílt, őszinte, szóval ko­pogtattunk, ő is belépett. Nem kellett gyúrás, csak bizalomger­jesztő légkör. És most itt ülök ennél az em­bernél. A felesége földművesszö­vetkezeti gyűlésen van. A nép­frontba azért hívják, mert talp­raesett kiállású, de a közös mun­kában is megállja helyét. Kántor József nem igen tud menni seho­va sem, mert beteges, ő a felesé­gén keresztül él a közéletben. Búcsúzás előtt erőt vettem ma­gamon: „Ha nem emlékszik rám, hát megmondom, lesz, ami lesz.” — Emlékszik-e, maga egyszer kirúgott bennünket úgy 51 tá­ján? — Akkoriban megesett az ilyes­mi nálam. Jót kacag. — Igyunk. Főként maga, mert maga még csak az első pohárnál tart. Hozok még egy üveggel. BODA FERENC AMIKOR NYÁRON a faddi 'Benin 1ermelőszövetkezatben jár- ■ tam, rettenetes hőség volt. A ker- j tészetben dolgozó asszonyok kö- j zös ebédjén vettem akkor részt, i birkapaprikás volt a menü, amit a jó munkájukért kaptak a ker- I tészet dolgozói. Mind asszonyok i voltak, egy-két férfi csellengett csak közöttük. Vitazaemlékszsm a fák alatt is — ahol elfogyasz- I totiuk a kitűnő gulyást. —, olyan ' meleg volt, hogy csak pihegett az | ember. De ä szövetkezet asszo- j nyai egész nap becsületesen dol- . goztak, dacolva minden terme- I szeti szeszéllyel. i Most amikor kint jártam hideg volt, hideg a javából. Csak úgy csikorgott a lábam alatt a hó, ! süvített a szél amikor kigyalo- i goltam a pajtához, ahol az asz- | szonyok a dohányt simították. | Már előzőleg hallottam, hogy megint birkagulyásra készül ód­nak. Nem tudtam mire vélni a ; dolgot, majd aztán Szűcs Ferenc tsz-elnöktől és Eigner György községi párttitkár .ól kaptam ma- j gyarázatot. — A mi asszonyaink derekasan dolgoztak egész éven át — mond­; ja Szűcs elvtárs. Sokat köszön­hetünk nekik abban, hogy a szo- I vetkezet a betervezett munka­egységet túlte'jesítette, és azt is, hogy a fel nem o-szható alap két ; millió forinttal növekedett... — Valahogy furcsán hangzik, de igy volt — mondja Eigner elvtárs (ez már nagy dolog, ha az erősebb nem így nyilatkozik ...) — sokkal kita. tóbbak voltak az asszonyok, mint a férfiak. A problémák, a bajok őket nem vi­selték meg, mindig jókeiélyüek, vidámak voltak- Na és pontosab­bak a munkában. Sokszor meg­vicceltek bennünket most is, ami­kor a dohánysimítások voltak. Legutóbb is okimon tünk a Győze­lem üzemegységbe, beszélgettünk velük, és egy óvatlan pillanatban azt yet,tü}c vészre, nem tudunk továbbmenni, a dohányzsineg gél' 'odalcö főitek* TSötihünket" TSz" asztalhoz.-A birkát “pedig azért kapják,- mert jtyimmká Ez már szokás nálunk, ha egy-cgy munkaterületen befejezzük a munkát, az egyéb juttatások mel­lett birkagulyással üljük meg a tort. simítani, a másik részük pedig a kertészethez. Vagy nyolcvan asz- szony vett részt ebben a munká­ban, a legnagyobb hidegben is pontosan kijártak a pajtához, pe­dig . jórészük majdnem egy óra- ’ hosszat gyalogolt, míg kiért oda. Pontos, precíz munkát végeztek, : a dohánybeváltóban külön dicsé­retét kaptak a minőségi munká­jukért. Pedig nem éppen kényel- mes niunka ez, hiszen egész nap egyhelyben, talpon állva kell ! szortírozni a dohányt. Külön el­ismerést érdeme) két asszonyka: Hosnyánszki Istvánná, aki már ! azért drukkolt, hogy addig meg ne szüljön, amíg a simítás tart. Barns Józsefné pedig a növény- termesztési munkacsapat vezetője, hathónapos terhes. Az elmúlt év- ; ben két hónapot betegeskedett, mégis 312 munkaegysége van. — Nagyon szeretek itt dolgozni — mondja Barossné — Csak most már az okoz gondot, hogy majd ki vigyáz a gyerekre, mert én dolgozni akarok a szőve, kezei­ben ... — Engem meg otthon akart tartani az ember — szólt közbe Kiss Jánosné. De nem maradok, meg is siratnám p bandámat... ! Pedig Kiesnének három gyereke van, mind fiú, nem sokat tudnak segíteni a háztartási munkában. Mégsem tud hűtlen lenni a szö- i vetkezethez. Ezek az ebetek is arra vallanak, hogy jól érzik magukat az asz- szonyok a szövetkezetben, és nem utolsó ok az sem, hogy ez. a szö­vetkezet megindult a fejlődés út­ján. A vezetők jó kancsó a tot te­remtelek a tagsággal, elmondták az asszonvok azt, hogy szeretik a tsz vezetőit, mert rendes emberek. A GYŐZELEM ÜZEMEGYSÉG elég mesze van a falutól, ide járt az asszonyok égy része dohányt DICSÉRETET ÉRDEMEI. NEK a Lenin Tsz asszonyai. A növény­termesztési munkák zömét ők vé­gezték el, több mint két-záz asz- szony dolgozott a közösben. Jó- rés'ük több műnk egységet telje- sítalt, mint ahogy azt az alap- i szabsÚ.v. «1»írja a családfi» óS.vák fészere. Ctak néhányat említsünk ípeg.,közülük: Varga Istvánfjénak két gyereke van és 314 munka­egysége. Kozári Györgynének 282, B tter Józsefné 64 éves és mégis 281 munkaegysége van. Az ilyen asszonyokról csak el­ismerőleg lehet beszélni. Nem el­fogultság. de sok férfi is példát vehetne róluk. Kerekes Miklósulé A mözsi „aranybánya í( FEBRUÁRI MOZI ...Apróhirdetések... Az apróhirdetés dija: szavanként hétköznap 1,— Ft, vasárnap i ünnepnap 2.— Ft Az első és minden további vastagon sze­dett szó ke; szónak számít. Az t. M. 44. sz. Építő­ipari Vp|lalat azonnal föl­vesz budapesti munka­helyekre kőműves szak­munkásokat, valamint ku­bikosokat és férfi segéd­munkásokat. Munkásszál- Ipst és napi kétszeri ét­kezést biztosítunk. Vidé­kieknek tanácsigazolás, szak munkásoknak szerszám szük­séges. Munkaruhát 6 hó- ( napig nem adunk. Jelpnt- j ■ kezés: Budapest, V., Kos- l suth Lajos tér 13—15. j | földszint. (103) i A Tolna megyei Ga- 1 bonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat (volt Ma­lomipari és TerményforgaJ- t mi Válloiat) azonnali be­lépéssel keres építész- technikust. Fizetés 2000 Ft- tól. Jelentkezés a vállalat személyzeti előadójánál, (Szekszárd, Széchényi u- 37—39). Felvétel esetén útiköltséget térítünk. (143) A szálkái Fejlődés Tsz főkönyveiét keres. Érdek­lődni a tsz-néi, (151) DOMBÖVÁR január 31—február 2. Germinal (Magyar—francia film) február 3—5. Ha velem tar­tanál (NDK film) DUNAFÖi. D- VÄR január 31—február 2. A szép amerikai (Francia film.) Feb­ruár 2. Rákóczi hadnagya (Ma­gyar film) február 3—5. A ben­zinkút hercegnője (Szovjet film). PAKS január 31—február 2. A benzinkút hercegnője (Szovjet film). Február 3—5. A kilencedik kör (Jugoszláv film). SZEIÍ- SZÄRD január 30—február 2. Hattyúdal (Uj magyar film) feb­ruár 3—5 Fel a fejjel (Magyar film) TAMÁSI január 31-—feb­ruár 2. Udvari bolond (Amerikai film). Február 3—4 Germinal (Ma­gyar—francia film). TOLNA ja­nuár 31—február 2. Egy nyár tör­ténete (NDK film). Február 3—5 Hattyúdal (Uj magyar film). (I) Szorgos munka folyik ezekben I p napokban is a mözsi Uj Élet Tsz irodáján. Túl vannak a j munka nehezén; lezajlott a zár­számadás, s a tsz életében elö- | szőr valóságos ünneppé avatlak I a tagok ezt a napot. Hogyisne, hiszen 53 forintot osztottak egy­ségenként, s ez nem kis dolog. Hétköznapi az élet a.z irodák­ban, de az érdeklődés azért még ma is a munkaegység-kimutatás körül zajlik. Hogyan is lett meg az az 53 forintos munkaegység? Kik voltak a legszorgalmasab­bak? Valaki egy nevet mond; — Varga Adám, 236 munka­egység. I — No, ez nem olyan sok. — De Varga bácsi S0 éves! | Az iskola utca 16-ban meg­találom Adám bácsik Most vál­tották le. A csirkefarmon dol­gozik, éjjeliőr. Dp nehogy azt higgyük, hogy ott az éjjeliőrkö­dés sétálqatásbál áll. I — Ugyanúgy kell dolgozni, mini a nappaliaknak, sőt, állandó harcban az álmossággal, mert a nagy melegben bizony köny- nyen elalszik az ember, s akkor elalszik p tűz is, és kint csikor­gó hideg van, könnyen megfázik a pihés jószág. — Ezeket Adám bácsi beszéli el. ott hon, a kis szobában, a duruzsoló kályha mellett, ahol már lefekvéshez készülődik. Kint a földeken szikrázik a hóföldte határ. A falu végén egy jókora emelkedésen terül el az Uj Élet Tsz majorja, Az első, akivel találkozom. Barna István brigadéros, aki a csirkefarm ve­zetője. Éppen a szokott ellenőrző körútját végzi. Benyitunk az első csibenevelőbe. Vagy kétezer apró pihés jószág csipog az infra- lámpák alatt, alig kéthetesek. — Ilyenkor a legkényesebb ez a pihés jószág — mondja Klem Ádámnp. — Nem csoda, hisz anya nélkül nőnek fel, s szinte vigyázni kell minden lépésükre. Sokszor összebújnak, s bizony agyonnyomnák a középen lévő­ket, ha széjjel nem szednénk őket. Állandóan rajta kell lenni a szemnek. Jelenleg hatezer csirkéi nevel­nek fel nyolcHíz hetes korig, ak­kor átadják a felvásárló válla­latnak. E két hónap alatt sok gond, baj van velük, de meg is hálálja a sok fáradozást, mert a három nappali gondozó — Klem Ádámné. Lizák Jánosné és Szécsépyi Istvánná — tavaly ősz■ szesen 1235 munkaegységet gyűj­tött, nem beszélve a prémium­ról, ami ugyancsak jó pár ezrest „nyomott”. A tsz idei tervében 28 ezer csirke, szerepel, a tavalyi 36 ezer­rel szemben, s ez nem kis sum­mát jelent, ha úgy számítjuk, hogy a tavalyi bevétel csirkéből félmillió körül volt. S mindezt három asszony, s egy 80 éves öregember, a tsz iránt érzett lelkiismeretes munkája hozta létre, M. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom