Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
TOLNA MEGTEI NÉPŰJSAŐ 1964. .január 5. fi 1 r 1 •• t s a 1 a d i|k 0 r Mamák és lányok... — Fejedre nőtt a lányod! — mondják a fiatalos megjelenésű, és még valóban ifjú és csinos mamának. S ilyenkor többféle válasz lehetséges. Vagy az, hogy: — Sajnos... Nőnek a gyerekek... — s kissé zavartan mosolyog hozzá. Olyan válasz is lehetséges, miszerint a fruska csak hosszúra nyúlt, hanem azért „kislány" még. És azt is halljuk nem egyszer: — A múltkor testvéreknek néztek bennünket! No, persze mindenki tudna még jópár példát mondani. Ki ne ismerné például azt az anyukát, aki gyermeke „erkölcseinek védelmében’’ mindenáron kislányos ruhákat erőltet a tizenhat éves lányra, fontosnak tartja, hogy szalagot kössön a copfja végébe, és családi tanács elé utalja: megszavazzák-e neki az első magas sarkú cipőt? S ismerőseink között találkozunk a mamával, aki úgy akarja megoldani a problémát, hogy — szakasztott egyforma ruhában jár lányával. Még a szoknya hosszúsága tekintetében is csak nagy jóakarattal lehet felfedezni egy-két centis különbséget Ez az anyuka nagyon vigyáz a kislányára. Táncos helyekre okvetlenül elkíséri. Itt is akad azonban többféle típus. Van, aki szigorú ábrázattal üldögél az asztalfőn, s rosszalló tekintettel kísér minden felcsendülő hangos 'nevetést. Előfordul, hogy sopánkodik, mondván: — Hej, csak más volt a mi időnkben... A másik mama viszont pontosan az ellenkezőjét cselekszi. Versenyt táncol a lányával, kapkodják a fiúk, hogyne, hiszen fiatal és csinos. És miért ne? Jó móka az egész! Az anyuka végül is szinte elfelejti, hogy ő tulajdonképpen kísérőnek jött. S mert jól érzi magát, diszkréten szemet huny dolgok felett, amelyeknek bizony nem volna szabad előfordulniok. A múltkor például megfigyeltem egy ilyen mamát, aki felháborodott azon. hogy a felszolgáló nem akarta kihozni a tizennégy éves lányoknak a vermutot. Komoly szóváltásba keveredett a pincérrel, feljelentéssel fenyegetőzöttGyakran megesik persze, hogy az ilyen mamának „szerencséje" van, mert sajnos, nagyon sok helyen bizony felszolgálják a megrendelt italt. No, és persze, nem csupán az ital fogyasztásán van a hangsúly. Mert lehet, hogy fél év múlva éppen ez a vígkedélyű, „haverkodó" édesanya lesz az, aki így panaszkodik a barátnőjének: — Nem tudom, mikor csúszhatott ki a kezemből... Pedig mindenhova elkísértem... És amennyire rossz pedagógus ez a mama, éppenolyan hibásan gondolkozik a? is, aki diszkréten elvonul hazulról a házibulik idején. Mert — hadd szórakozzanak a fiatalok! Dehát — mindenki hibázik? Hát melyik asszony cselekszik helyesen? A? idő kerekét persze nem lehet, és nem is szabad megállítani. Senki sem lehet olyan önző, hogy bébit formál a nagylányából, csak, hogy ő maga fiatal maradjon! Hiszen — fiatal lehet azért! Vidám is legyen, és táncoljon, ha kedve van hozzá! De tartson azért mértéket! Tudják a fiatalok, hogy ő édesanya a parketten is! Tartsa megtiszteltetésnek a fiatalember, akivel táncolni megy, akinek, ime, szép nagyleánya van! A tiszteletet sem a saját gyermekünktől, sem a más gyermekétől nem zordsággal, maradiság- gal, prédikációval fogjuk kiérdemelni. Barátkozzunk velük, férkőzzünk közel a szívükhöz, így átlopják hozzánk a maguk szívének szép titkát. Mindennek megvan a módja, mértéke, nem leszünk attól öregebbek. Csak okosabbak, és boldogabbak. Mert tudtunk mi tekintélyt parancsoló anyukák lenni a kicsi gyermekkel szemben. Tudjuk akkor a mértéket a nagyocska lány esetében is. Akit így biztosan nem veszítünk el — egy pillanatra sem! Szekeres Ilona 9» „CVORSUSTA a féli étrendről A táplálék: fűtőanyag, testünk hőmérsékletét kell 37 fok körül tartania. Nyáron, amikor a szabadban 20 fokot mérünk, egyenesen káros lehet a túlzottan kalóriadús táplálkozás. Télen, mínusz 5—10 fokos hidegben, több „tüzelő” kell. Nyugodtan fogyasz- szon tehát zsíros kenyeret, szalonnát, töltött káposztát, disznótorost — akit egyéb okokból (gyomorbaj, epebántalmak, stb.) nem tiltott el az orvos mindettől. És jegyezzük meg: gyereknek, fiatalnak a legritkább esetben tilalmasak ezek az ételek! Minél nehezebb izommunkát végez valaki, annál több „nehéz ételt” fogyasszon naponta. Nem kell félnie az elhízástól, mert ami nyáron lerakódna a szervezetben, télen szinte nyomtalanul elég. Óvakodjunk az egyoldalúságtól! Napi kalóriaszükségletünket 35 deka zsiradék, vagy 80 deka hús, vagy ugyanennyi kenyér fedezi elméletileg. A valóságban az emberi szervezet egyensúlyát, élet- képességét kizárólag a vegyes táplálkozás tartja fenn. Elegendő tehát 5—6 deka zsiradék, 10—15 deka fehérje (hús, sajt, túró). 20— 130 deka kenyér (tészta, sütemény), ' a többi legyen főzelék, gyümölcs, lekvár. Ha ízlésünk elengedné a sokféleséget, szervezetünk akkor is megkívánja. Mert a vitaminok védőhatása nélkül is kárt szenvedhet egészségünk. A citrom, savanyúság (elsősorban a savanyú káposzta!), a csipkebogyó, a különféle mirelite-gyümölcsök, téli alma ugyancsak nélkülözhetetlen téli étrendünkben. Néhány szót a szeszes italokról: az alkohol fűtőanyag, de ez a hatása múló, s aztán éppen az ellenkezőbe csap át. A bőrerek kitágulása miatt ugyanis hidegben még nagyobb az alkoholos szervezet hővesztesége, ami a megfa- gyósig fokozódhat. Egészen más az, ha a téli, zsírosabb ételekre lehörpintünk egy-két pohár sört, vagy bort. Ha szem előtt tartjuk, hogy az évszakokkal nem változik meg alapvetően szervezetünk igénye, csak a kalória-szükséglet növekszik bizonyos mértékig: nem követhetünk el hibát, táplálkozásunkban. «. Amióta barátok — sokat beszélgetnek —, jobban megérti, miért rossz a munkások sorsa, miért vár naponta ötvenezer ember Si- pőcz-levesre az éhségkonyhák előtt. — ötvenezer kap, . százötven- ezer éhes marad — mondja Zoli, és ez olyan hajmeresztőén világos, olyan tragikusan egyszerű és természetes, hogy önkénytelenül ismételgeti magában. Apjától sokszor hall ezekről a dolgokról. De Badanti és Beke Zoli szavai világosabbak, élesebbek. Keresi Zoli társaságát. Minden együttlétük után új érzésekkel. gondolatokkal gazdagodik. Csak egy fiú van — Cigi a beceneve és a munkásotthonból ismeri — akit nála is jobban kedvel. Az, mindezeken a jótulajdonságokon kívül, vidám is, ma- gávalragadóan nevetős, mindig jókedvű. Feri, miközben kiveszi a formát a prés alól, úgy érzi, sudár termetű lány alakja suhan el mellette. „Ilonka, Ilonka!" Ijedten körülnéz: nem hallotta-e valaki, hogy egy lány nevét emlegeti, nem is magában, hanem félhangosan. A Baross téri tánciskolára gondol, ott látta először. Amikor bemutatkozott neki és felkérte, barátságosan nyújtotta a kezét. Kissé megrázta fürtjeit, kedvesen mondta: Kaszás Ilonka. „Ilonka ...” Az első randevún az István utcai cukrászdában tudta meg, hogy a Thököly úton, egy cipőüzletben kiszolgáló. Édesapja már régóta ott dolgozik. Kicsit pirulva elárulta: bolti szolga. Meg akarta kérdezni: Mi van ezen szégyellnivaló? Aztán mégse kérdezett semmit. — A tulajdonos megbecsüli — magyarázta Ilonka kérdezetlenül. — Engem is apa kedvéért vett oda. Mindössze négyszer-ötször találkoztak. ö kérte Ilonkát, hogy töltsék együtt a Szilvesztert. — Hol? — A munkásotthonban. _— A munkásotthonban? — A lány szabadkozott. Idegen neki ez a környezet, sose jártak ilyen helyen. Különben is, édesapja kórházban fekszik, gyomorfekéllyel operálták. A mama egyáltalán nem akar szilveszterezni, a munkásotthonba pedig különösen nem menne el. De ő nem nyugodott. — Meglátja, milyen rendes társaság van ott — erősködött, — milyen családias lesz. Fogadjunk akármiben, hogy jól érzi majd magát... Hitte is nem is, hogy Ilonkával szilveszterezhet. Az utolsó percig találgatta: eljönnek-e? Elképzelhető, hogy nagyot dobbant a szíve amikor az ajtón beléptek. Nem, ez talán nem is igaz! f mire jó a só? De igaz volt: Ilonka az édesanyjával jött. meg egy tizenhét év körüli, nálánál félfejjel alacsonyabb, sötétbarna, bubifrizu- rás kislánnyal. Hallott már róla, megismerte. A húga volt, olyan, amilyennek Ilonka lefestette. A két testvér annyira különbözött egymástól, hogy senki se fedezhetett fel jóformán közöttük semmi hasonlatosságot. — Mama, ez Papp Feri, az ismerősöm, aki meghívott, hogy ide jöjjünk. Ezekkel az egvlélegzetre elmondott szavakkal mutatta be Ilonka édesanyjának. A kislány is előnvomakodott. vidáman kezet nyújtott: — Kati. Kaszásné egy kicsit mintha ! kedvtelenül mondta volna: — örvendek. — Tekintetét gyanak- I vóan végigjáratta a termen. A j legtöbb asztalnál már ültek, j — Tudja kedves Papp úr — kezdte nyugtalanul, — igazán I csak Ilonka kedvéért néztünk be, ha már egyszer megígérte magának. Nem illik, hogy hálózzunk. I Az aoiuk. szegény, még éppen I csak átesett az operáción. ' — Persze — felelte — megértem. De tessék elhinni, akkor ép- • pen a legjobb helyre tetszettek jönni. Itt igazán szerényen lehet szórakozni. —• Nem maradhatunk soká — mondta Kaszásné. Még mindig idegenkedve nézelődött. Feri örült: egy-két szaki mindjárt a segítségére jött, hogy a mama és a lányok kényelmesen letelepedhessenek. <3 maga nem ült le velük. Visszahúzódott, ahogy illett. Csak komolyabb, régebbi udvarló teheti meg — gondolta —, hogy a mama jelenlétében a lány mellé üljön. De nem volt semmi baj. Fontos, hogy együtt lehettek, jól érezték magukat. Vagy talán... Tényleg jól érezték magukat? * Klapka utca.., Ott ismerte meg Cigit. Sovány, fekete fiú, ci- gányoe képű. Ezért Cigi. És csupa derű. A múlt ősszel, amikor elkezdett a munkásotthonba járni, többször beszélgetett vele. Aztán, amikor már közelebbről megismerte a mozgalmi munkát — már túlesett a tűzkeresztségen: Zolival falfestő körúton ja el, hogy kihúzd magad előttej vagy valamiféle tanítóbácsinak nézd. Játékos, incselkedő, tréfacsináló. Ha bizalmába fogad, sok furcsa történetet mesél. Ezek megragadnak akkor is, ha eleinte nem ügyeltél rá, ha éppen máshol jár áz eszed. — Tavalyelőtt decemberben —* mondja Cigi — megyünk egy barátommal, Dinda Bélával a Nagykörúton, fütyörészünk. Ilyenek a suszterinasok. Közben tanakodunk, hogyan lesz, ha odaérünk a szerkesztőség elé. Más irányból is igyekeznek oda a mieink, a Stádium elé — érted? — a Honvéd utcába. Megtiszteljük az újságot néhány kődarabbal, mert gyalázatos hangon ír rólunk, és a munkanélküliekről, meg a forradalomról. Uszít a Szovjetunió ellen... A hekusok kiszagaltak valamit, vigyázni kell. Majd a helyszínen különösen. Vettem tíz deka sót, ha a rendőr ránk támad, a képébe hajítjuk. — Figyelsz? — Cigi féle patent. Jó mindenre felkészülni, nehogy úgy járjunk, mint szeptember elsején — Akkor mi volt? —• A palotaiakkal igyekeztünk a Népszínház utcán át a Nemzeti felé. A rendőrök megvadultak. Kiabáltuk a jelszavakat. Látom, szikrát ver a kard hegye, ahogy végig karcolja a kőfalat. Majd meg a vállamra zuhan. Azt hittem, hogy a kabátomat vágta át. aztán észrevettem, hogy a pulóvert is és az inget is. Szédülni kezdtem, egy kapu alatt jöttem rá, hogy mélyen felhasította a karomat. A mellékutcákon értünk a Lövölde térre, ott szálltunk villamosra. Siess, sürgetett Kiss Kálmán, a barátom, már kezd átütni a vérfolt. Kérdem: hová menjünk? Hát Újpestre, a mentőkhöz —• mondja. — Ott fiatal orvosok vannak, kevés fizetésüek, talán bekötöznek anélkül, hogy beírnák valahová a sebesülést... CSAK NEKED MONDOM „Hol történt az eset? — kérdezte Csányi Barna, az . ügyeletes mentőorvos. Becsületes képű srác volt. Nézze — mondom, — f volt Erzsébeten és Csepelen. Badantitól röpcédulát kapott, elvitte a Siemens gyárhoz, ahol egy nyurga lány várt rá. Cigi méginkább a bizalmába fogadta, sok újat és érdekeset mondott neki. Kurimszky majdnem pontos ellentéte volt Beke Zolinak. Zoli ha beszél, úgy érzed, azért kell hallgatnod, hogy tanulj tőle. Megkívánja a komolyságot, szigorú, kicsit majdhogynem szertartásos. Cigi — huszonnégy éves, sok harc áll már mögötte — nem vártüntettünk, munkanélküliek v: gyünk... — Bekötözött. — Kai csőt nem tehetek bele — mon< ta — az nem jár az elsőségéi; hez. De minek tüntetnek? Tu< hatnák, milyen vadállatok ezei Menjen holnap az OTI-ba. — Ott mit mondjak? — Várjon csak — gondolk< zott az orvos. — Megcsúszott í utcán, üvegcserépre esett, amna az éle vágta be a karját. De m; sik kabátban menjen... (Folytatjuk)
