Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
r 1064. jarniar 1!). Tolva weotet nepttjsag Mintha kicserélték volna Újabb eredmények a szervek átültetésében Régi tudományos feltevés, hogy bizonyos szervek átültetésével, vagy a szervezetbe való beültetésével meghosszabbítható az emberi élet, illetve az elhasználódott szervek helyébe újak ültethetők. A huszas években Voronov professzor Párizsban ivarmirigyek átültetésével próbálta az öregeket megfiatalítani, kísérletei azonban kudarcot vallottak. Napjainkban már jóval előbbre haladt az orvostudomány a szervek átültetése, a transzplantáció kérdésében. Ma már tudjuk: Voronov kísérletei azért vallottak kudarcot, mert nem vette figyelembe a szövet- és vércsoportokat, nem kapcsolta össze a mirigyeket a véredényekkel és ezért a mirigyek idővel felszívódtak. Szív- és fejátültetés A század eleje óta folyó kísérleteknek több érdekes állomása volt. Oroszországban Kuljatiko professzor keltett életre egy szívet szervezeten kívül. A szív, amikor a fiziológiás sóoldatot keresztülszivattyúzták rajta, egyenletesen összehúzódott Később Krakov akadémikus holttestről lemetszett újjákat előbb kiszárított, majd érrendszerén táplálékot áramoltatott át, s erre az ujjak visszanyerték formájú-, kát, s a körmök nőni kezdtek rajtuk. Világhírű kísérlet volt Brjuhenko professzoré: egy különleges készülékkel, amely oxigénnel telített vért sajtolt a szervezeten kívüli testrészbe, egy levágott kutyafejben bizonyos ideig megtartotta az életet. A tálra helyezett fej az erős lámpafény villanására lehunyta a szemét, fütty jelzésre hegyezte a fülét és a hangforrás felé nézett. Ez mind a század első évtizedeiben történt. Nyegovszkij professzor viszont a második világháború éveiben a klinikai halál állapotából keltett életre embereket. Az izolált szervekkel, és az egész szervezet felélesztésével végzett kísérletek azonban csak bevezetőül szolgáltak a transzplantáció fejlettebb formában való alkalmazásához. Ilyen előzmények után új fejezetet jelentettek a szervátültetési kísérletek történetében De- mihov szovjet sebész eredményei. Egy kutya szervezetébe beültetett egy második szívet úgy, hogy az az eredeti sav munkájának egy részét elvégezte, sőt, amikor az eredeti szív működését megállították, az átültetett szív teljesen ellátta a szervezet vérellátását. A bíztató kísérlet után Demihov hozzáfogott a fej-átültetéshez. Egyik moszkvai sebész-kongresszuson bemutatták a kétfejű kutyát Egy idősebb kutya feje. mellé egy fiatalabb kutya fejét varrták. Bebizonyosodott, hogy mindkét fej megőrizte sajátos adottságait. A fiatal kutyafej 'játékos volt, az idős barátságtalan «EödDingsan Kedves Olvasóink! A beérkezett sok levélre és kérdésre helyszűke miatt nem tudunk azonnal válaszolni. Legközelebbi vasárnapi számunkban, a beérkezés sorrendjében fogjuk a szükséges válaszokat megadni. • Kísérletek as üvegházi növénytermesztéssel A jelenkori technika korlátlan lehetőségeket nyújt a növények számos fiziológiai folyamatainak egybehangolására. Lehet például egy olyan kibernetikai sémát készíteni, mellyel a külső környezet vezérlése, annak megváltoztatása magának a növénynek a jelzésére következik be. Ebben az hányban az első lépéseket már megtették a Leningrádi Agro- fizikai Intézet munkatársai, ök, kísérleteik során a bab fényszükségletét a levelek pára- kiválasztási folyamatával szabályozzák. Először is a babot melegágyban termesztették, olymódon, hogy hidegen villódzó lámpákat alkalmaztak. Ebben az egynemű fényben a növény az önszabályozás semmiféle jelét sem mutatta. De ezután 24 órán át más megvilágítási rendet alkalmaztak: 4 órán át megvilágították, 20 órán át pedig sötétben tartották. Az első megvilágítási időszakban a növény párcUeadása némileg megnövekedett. A következő napon, a fény bekapcsolása után a párolgás megkétszereződött, az első 4 órás időszakhoz képest, és továbbra is növekedett. A harmadik napon a növény először kezdte meg az önszabályozást, és bekapcsolta a maga számára a fényt. Ezután teljes lehetőséget adtak neki, hogy a bekapcsolás pillanatát is ellenőrizze, éppúgy, mint a fény kikapcsolásának a pillanatát. Ezután 5—7 nap alatt a növény maga határozta meg a napi 14 Órás megvilágítást. A laboratórium dolgozói a következő kísérletet végezték el: nem kapcsolták be a fényt, amikor erre sor került volna. Ez nem mutatkozott meg a folyamaton. mivel «, párolgás csak abban a pillanatban kezdődött, amikor a fényt be kellett volna kapcsolni. De megfordítva is, ha a fényt nem kapcsolták ki, a párolgás mégis megszűnt. Itt még a növény „emlékezete” dolgozott, melyet áz előző időszakben munkált ki. Ez a kísérlet arról tanúskodik, hogy a növényi szervezet bonyolult ön- szabályozó kibernetikus rendszerre épült. A bab növényi párolgásával folytatott kísérlet nem az egyetlen példa. Jelenleg a laboratóriumban hasonló vezérlési rendszereket dolgoznak ki, a külső közeg eltérő viszonyai között, pl. a vízellátással kapcsolatban. Ebben az esetben a vízhiány jelzése egy végrehajtó szervbe kerül, amely a növényt öntözi. Sorra vették az olyan növényi életmegnyilvánulások vezérlését is, mint a gázcsere, az ásványi csere és egyebek. — AZ ilyen célra kidolgozott berendezések félvezetők \alkal- mazásával kerülnek kivitelezésre. Ezek rendkívül kicsinyek, igen érzékenyek, csekély a súlyuk és ezért a műszereket a növény legkisebb leveleire is elhelyezhetjük. A szovjet kísérletezők most elsőrendű feladatuknak tartják, hogy behatóan tanulmányozzák a növények önszabályozásának folyamatát és igyekeznek az eredményeket felhasználni olyan kibernetikai berendezések munkájában, melyeket majd a tér-1 mesztett mezőgazdasági kultúrák hasznosítanak. Remélhető továbbá, hogy mielőbb sikerül kijutni a kísérletekkel a melegházakból és üvegházakból a szabad földekre. Nikoiaj Pavlov (APN) és mogorva. A kétfejű kutya és hasonló kísérletek a fantasztikus' mesékre emlékeztetik az embert. ( Mégis, ezekben a kísérletekben; semmi fantasztikus sincs, a fej-! lődés évein át ez az út vezet az! emberen végzett hasonló műté-* lekhez, mellyel amikor szervei; egy része elkopott, elhasználó-! dott, szervátültetés után „mint-J ha ídcserélték vg>lna...” ! Szervek átültetése állatból emberbe Csillag István, a transzplan-{ táció egyik kiváló szakértője a várható fejlődés út javai kapcso-' latban rámutat, hogy elsősorban, az idegen anyagokkal való szöveti! pótlás kérdésében még sok a| tisztáznivaló. Van néhány olyan: szerv viszont, amelynek már ál-[ latból emberbe való átültetése máris teljes, vagy részleges siker-' rel járt. Az ilyen operációk je l lentősége azért is figyelemre mél-j tó, mert súlyos betegségek is' meggyógyíthatok általuk. Ilyen állatból emberbe átültethető szervek egyebek között a belső el- választású mirigyek. Például a' mellékpajzsmirigy hiánya váltja ki az úgynevezett tetániát, ezt a tokozott i degi n gerléken yseggel. 1 görcsökkel járó. betegséget. Ezt! sikerült élő mellékpajzsmirigyek! átültetésével megszüntetni, vagy! legalábbis a tüneteket a mini-! mumra csökkenteni. ! ' Belső el választású mirigy át-1 ültetése sikerrel járt a kóros so~j ványság esetén. Az úgynevezett! Simmonds-kómál, borjúagyfüggeJ léket ültetnek be a hasüregbe.! Előfordult, hogy baleset követkéz-* tében meghalt ember mirigyét! használták fel, ilyen átültetésre.! Nemi mirigyek átültetésével is so-, kát foglalkoztak mind kísérletek-) ben, mind klinikai gyakorlatban. Aj pajzsmirigy átültetése akkor bi-t zonyult eddig a leghatásosabb-; nak, ha magába a pajzsmirigybe, ültették. Fogak átültetésével is] eredménnyel foglalkoztak. A mumpsz, a szamárköhögés és az influenza betegségekről valamint a levegő szennyeződéséről Kaptuk, a következő levelet: ,,Társaságban, Ki, mit tud játék közben felmerült a kérdés a mumpsz, a szamárköhögés, és az influenza betegségekről, valamint a levegő szennyeződéséről. Szak- véleményüket kérjük megadni. Köszönettel: Kíváncsiak.” Járványos fültőmirigy-lob, parotitis epidemica, népies néven mumpsz A betegség kórokozója vírus, amely a legnagyobb tömegben a beteg ember nyálmirigyeinek a váladékában található meg. Kisebb mennyiségben az orrváladék is tartalmazza. Aránylag gyenge ellenállású kórokozó, mert a külvilágba kerülve hamar elpusztul. A fertőzés forrása a beteg ember, akinek nyála és garatváladéka továbbítja a fertőzést. Terjedési módok: Cseppfertőzés, közvetlen érintkezés, esetleg fertőzött tárgyak közvetítése. Gyakoriak a tömeges megbetegedések is, különösen olyan iskolákban, internátusokban, laktanyákban lehetséges, ahol zsúfolt az elhelyezés. Általában 18 napi lappangási idő után, a fültőmirigyek fájdalomta-' lan duzzanata fejlődik ki, amelyeket igen sok esetben a nyelv alatti és a fül mögötti mirigyek duzzanata kísér. Kellemetlen és veszélyes szövődménye a heregyulladás, amely gyakran terméketlenséghez vezethet. Ritkán a megduzzadt, gyulladt mirigyek el is gennyedhetnek. A szövődménynéiküli esetek egy-két hét alatt nyom nélkül gyógyulnak. A betegség kiállása után hosszú ideig tartó védettség alakul ki. A gyermekkor betegsége, de gyakran a felnőttek is megkaphatják. Megelőzés: Védőoltás, amelynek járványveszély esetén, különösen egyéb betegségben szenvedő, leromlott (például tuberkulózissal fertőzött) gyermekeknél van jelentősége. és igy különösebb jelentőséget nem tulajdonítanak neki. gyakran előfordul, hogy az ilyen könnyű betegek fertőzik meg a fogékony gyermekeket, járványosán rendszerint, ősszel és tavasszal halmozódik a betegség. Járványmentes időben az évszakos ingadozás nem kifejezett. A beteget részletesen kell elkülöníteni (18 éven aluliakra korlátozott) a betegség kezdetétől számított 40 napig. A beteget más helységbe szállítani csak akkor szabad, ha az új tartózkodási hely szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága, az elkülönítési lehetőségek mérlegelése alapján, a tartózkodáshoz beleegyezését adta. Nem szabad a beteg gyermekeknek közúti járműveken közlekedni! Szabadban való tartózkodás esetében a gyermek kerülje az egészséges gyermekekkel való találkozást. Csecsemőotthonba és bölcsődébe gyógyult gyermek a betegség kezdetétől számított két hónapon belül akkor sem engedhető be, ha teljesen tünetmentes. A csoportos üdülésre menő hat éven aluli gyermekeket, amennyiben a szamárhuruton még nem estek at, vagy egy éven belül oltásban nem részesültek, védőoltásban kell részesíteni. Influenza A kivégzett ember veséje A veseátültetés terén is biztató' kísérletek voltak már. Egyik ér-1 dekes ilyen kísérletet öt francia! orvos hajtotta végre. Egy asszony! veséje elégtelenül működött. Á! beteg asszonyba átültették egy ki-j végzett ember veséjét. A műtét) a kivégzés után három és fél órá-j val már be is fejeződött. A vese) 19 napig kifogástalanul működött. A közelmúltban Angliában teljes sikerrel hajtottak végre ilyen szervátültetést. Marcus amerikai kutató a ki-] sérleti kutya hasüregébe egy másik kutya szervezetéből kioperált' szívet és tüdőt ültetett át és ezt', az átültetett szív—tüdő rendszert! életben tudta tartani. A második i szív is működött, a második tüdő, is lélegzett. j Mindez azt mutatja, hogy a; szervátültetés, ha a tudomány a] biológia kérdéseit is teljes mér-, tékben meg tudja oldani, egyike lesz a súlyos betegek regeneráld-] sát biztosító orvosi műveleteknek.' A „kicserélt”, az elhasználódott' beteg szervek helyett újat kapott; ember ma még némileg famaszti-J kuslként ható elméletét talán egyt évtizeden belül realitásként isme J rí meg az emberiség. j Kiss István Szamárköhögés Kórokozója a pertussis bacilus, amely igen kis ellenállású kórokozó. A külvilágba kerülve két-három óra alatt elpusztul. A szokásos fertőtlenítő szerek is hamar tönkreteszik. A pertussis baci,lus a mélyebb légutak nyálkahártyáit támadja meg. Hatására a \ nyálkahártya bő váladékot termel, amely eleinte híg, de később szívóssá, tapadássá válik. A szamárköhögés cseppfertőzéssel terjed, és főként a hurutos szakban fertőző a beteg. Az első szakaszban köhögéssel és igen bő váladékképződéssel járó tünetek uralják a kórképet. Ez a hurutos szak mindinkább átmegy a görcsös köhögési szakba. Ez a szakasz négy-hat hétig szokott tartani. Jellemző rá, hogy az igen kínos, görcsös, húzó köhögés rohamokban ismétlődik, és a végén sokszor hányással végződik. A köhögési roham alatt a gyermek kimerül, és a sok köhögéstől idegessé válik. A fertőző képesség a hurutos szak alatt a legnagyobb. A görcsös szakban a fertőzőképesség rendszerint már csökken és az ötödik héten szokott megszűnni. Igen sokszor előfordul, hogy a beteg még köhög, de kórokozókat már nem ürít. A szamárköhögés a gyermekkor betegsége. Általában 15 éves korig a gyermekek 80-90 százaléka átesik a betegségen. A kétévesnél fiatalabb korú betegek között a betegség veszélyes, mert a megbetegedettek 20- 30 százaléka is meghalhat. A szamárköhögésnél nincsen öröklött immunitás (védettség), éppen ezért még a 6 hónapnál fiatalabb korú csecsemők is megbetegedhetnek. A rossz szociális viszonyok között élő családok gyermekei között a betegség igen veszélyes. A fertőzés forrása rendszerint a beteg ember. Minthogy felnőtteknél a betegség rendszerint egyszerű köhögés formájában zajlik le, Rövid lefolyású, igen ragályos fertőző betegség, amely járványok alakjában többször végigsöpört már az egész földkerekségen. Kórokozója filtrálható vírus, amelynek több típusa ismeretes: A, B, C és D néven. Vannak altípusok is. Az influenzavírus változékonysága következtében tömegoltásra alkalmas, hatékony oltóanyagot leginkább csak az adott járványból kitenyésztett törzzsel lehet készíteni. A kórokozó a légutakon hatol be a szervezetbe. Igen nagy meny- nyiségben található meg az orr, to- rokváíadékban és a légutak váladékában. Ezekkel a váladékokkal kerül ki a külvilágba is. Cseppfertőzéssel terjed. A betegből kikerült vírus fertőzőképessége rendszerint igen nagy. A betegség hirtelen 39—40 C fok körüli lázzal kezdődik. A láz nem egészen egy hétig tart. Kezdetben a hurutos tünetek nem kifejezettek. Inkább dominálnak az általános tünetek: levertség, deréktáji- és háttáji fájdalmak, kínzó fejfájás, a szemgolyók fájdalmassága. Gyakran előforduló tünetek még: hasi nyomás érzékenység, émelygés, hányás és hasmenés. Minthogy a kikerülő kórokozók fertőzőképessége igen nagy, a járvány rendkívül gyorsan elharapód- zik, és csakhamar igen nagy területekre kiterjed. Egy-egy járvány általában nem szokott túl sokáig tartani: 4—6 hét alatt rendszerint lezajlik,. de az első járványt több járványhullám követheti. Járvány idején rendszerint az egész lakosság megbetegszik. Típusos tüneteket azonban csak a megbetegedettek 30—40 százalékánál találunk. A többieknél a betegség sokszor . annyira .enyhe, hogy orvoshoz sem fordulnak. Fent járnak és eljárnak a munkahelyükre is. Ezek a járvány legveszélyesebb terjesztői. A beteg fertőzőképessége a lappangási idő végétől, a klinikai tünetek teljes megszűnéséig ~ tart. Legnagyobb a fertőzőképesség a betegség elején. A betegség kiállása után rövid ideig tartó védettség marad. Ez á védettség azonban csak azzal a vírustípussal szemben áll fenn, amely e megbetegedést okozta. Az influenza halálozása általában nem nagy. A súlyos, nagy kiterjedésű járványok alkalmával egyes helyeken 2—10 százalék között mozgott a halálozás, de a komplikációk, különösen a tüdőgyulladás akár 25 százalékos halálozást is eredményezhetnek. Az alacsony halálozás mellett is azonban igen sokan halhatnak meg influenzában, mert a népességnek igen nagy része betegszik meg egy járvány alatt. A betegség úgyszólván minden korosztályra kiterjed, a legtöbb áldozatot azonban a legyengült öregek és a csecsemők köréből szedi. A járványok igen nagy területekre terjednek ki. Hazánkban két nagyméretű járvány is folyt le az utolsó ötven évben. Az egyik volt az úgynevezett spanyol influenzajárvány, amely 1918-19-ben szántott végig a világon és húszmilliónál több ember halálát okozta. Ez a járvány hazánkban 53 000 elhalálozást okozott. A másik járvány 1957-ben jelent meg, amely az úgynevezett „ázsiai influenza” néven ismeretes. Keüet- Azsiából indult el, és rövid idő alatt valamennyi földrészre kiterjedt. Az influenza elleni védekezés igen nehéz feladat. Kerülni kell a zsúfolt helyek látogatását, a nagy megerőltetéssel járó testi munkát. Célszerű a | C-vitamint csipkebogyó-teával, a D- j vitamin hiányát pedig kvarcfény-ke- , zeléssel pótolni. Igen fontos a szemé- , lyi higiénia fokozása. <
