Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-18 / 295. szám

ú)63. december 18.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Korszerűsítik a 61-es utat

■fc :

S'

Miért mondott le a műszaki vezető ?

A Dunaföldvár—Dombóvár közötti 61-es út új, szélesített, korszerű burkolatot kap. Képünkön szélesítik a Tamási—Pincehely közötti szakasz régi úttestét.

Húszezer tonna cukorrépát szállított az ÁKOV a vasútállomásokra

Csaknem húszezer tonna cukorrépát szállítottak már a vasútállomásokra a 11-es AKÖV gépkocsijaival. Az idén tíz gépkocsiból álló konvojt szerveztek a cukorrépa szállítására. A gépkocsik rakodását gépesítették, az idén 5—9 perc alatt raknak meg egy gépkocsit, míg a múlt évben

kézierővel 25—35 percet tordítottak e munkára. A megyében mintegy négyezer tonna cukorrépa vár még elszállításra. Csak úgy lehet meggyorsítani a répa további szállítását, ha a MÁV több vagont, biztosít az állomásokra érkezeti répa továbbítására.

A Tamási Építőipari Szövetkezet műszaki vezetője december 31-ével lemondott tisztségéről. Azért érdekes ez, mert ott marad a szövetkezetben, de majd mint tervező dolgozik tovább. Ez kisebb felelősséggel járó munkakör, s így távolról úgy tűnik, hogy éppen ezért cserélt munkakört Busa József műszaki vezető. Felkerestük a szövetkezetét, hogy megismerjük azokat a konkrét körülményeket, amelyek magyarázzák az említett lemondást.

Stefanovics János, a Tamási Építőipari Szövetkezet elnöke arról beszélt, hogy sajnálja a műszaki vezető lemondását. Szövetkezetük fiatal, tulajdonképpen a harmadik negyedévben alakult, s így a vezetőgárda: elnök, főkönyvelő, műszaki vezető, éppen hogy összeszokott. Fél attól, hogy a továbbiakban nehézségek lesznek majd, éppen a műszaki vezető kiesése miatt, a szövetkezet munkájában. De

el kelt fogadniok a lemondást,

meri Busa József arra hivatkozott, hogy idegileg erősen kimeríti munkája, s ezért egészségi állapota miatt sem tudja tovább ellátni feladatát.

— Sajnos, nálunk a műszaki vezető feladata nagyon sokrétű, mert úgyszólván minden őrá hárul. Neki kell gondoskodni arról, hogy minden építkezésünknél biztosítva legyen a kellő segédeszköz, anyag, munkáslétszám, s ha valahol száz tégla hiányzik. 1 majdhogynem maga hordja ki. I Egyszóval nagyon is egyedül van a műszaki vezető — mondotta az elnök. De ha a ktsz elnöke ennyi- I re tisztán látja, hogy a műszaki vezetés milyen problémákkal i küszködik, miért nem próbáltak ' segíteni ezen a helyzeten — kér- | deztem az elnöktől.

— Megpróbáltunk segíteni — válaszolta Stefanovics János. — Részlegvezetőket neveztünk ki. akik négy-négy brigádnak felelős vezetői. Sajnos, még nem tudják betölteni feladatukat. s ezért tényleges segítséget nem kapott tőlük műszaki vezetőnk.

Mi lehet annak az oka,

hogy egy munkahelyen nem látják el feladatukat például a részlegvezetők? Ez súlyos fegyelmezetlenség, s érthető, hogy egyik következménye a műszaki vezető lemondása.

Amikor azonban Busa Józseffel beszélgettem, kiegészül a kép. mert ő azt is elmondta, hogy elégedetlen a szövetkezet tagságával, a dolgozókkal. Most átadott kislakásaikkal sem dicsekedhet a szövetkezet, éppen azért, mert a tagság nem végzett jó munkát. Azt mondja, nem bír az emberekkel, hiába figyelmezteti őket, nem úgy végzik a munkájukat, ahogy kellene. Ez bizony nem vét jó fényt a szövetkezet tagságára, de ezen a helyzeten minél előbb változtatni kell. A közgyűlés vonja felelősségre azokat a szövetkezeti dolgozókat, akik előbbrevalónak tartják másutt végzett munkájukat, mint a szövetkezeti feladatokat. Nem azért van erre szükség, hogy Busa Józsefet visszacsábítsák a műszaki vezetői tisztségre, hanem azért, hogy a szövetkezet jobb munkát végezhessen az elkövetkezendő időkben, s hogy a következő műszaki vezető ne legyen kénytelen tehetetlenség miatt lemondani tisztségéről.

Busa József már elveszítette türelmét, s hangoztatja is. hogy pesszimista. Sokat, dolgozott, de munkájának nem volt látszata. Az idejét szét kellett apróznia apró-cseprő ügyekre, veszekedéseidre. Fizetési napokon sokszor

éjjel kettőig is dolgozott, hogy kiderítse egy-egy panaszkodó szövetkezeti tag borítékja miért olyan lapos. Kiderült persze minden esetben, hogy az a szövetkezeti dolgozó kap kevés fizetést, aki az idejét ellazsálta.

Busa József most ideges, nem tud nyugodtan beszélni, csak fennhangon, kiabálva. De azért szavaiból érződik, hogy

hogy együtt érez a szövetkezettel.

Hogy a feladatokkal mégsem tudott megbirkózni, abban nemcsak ő a hibás. A legnagyobb baj az volt, hogy sem a szövetkezet vezetői, sem a szövetkezet tagsága nem segített neki.

Jövőre új műszaki vezető kerül a szövetkezet élére, az ő feladata még nagyobb lesz. Jövőre ugyanis asztalos- és villanyszerelő-részleg is csatlakozik a szövetkezethez. Nagyobb kapacitású lesz a szövetkezet. s ez nemcsak a műszaki vezetőre ró több terhet, de megköveteli azt is. hogy a szövetkezet tagsága nagyobb felelősséggel dolgozzék. Csak így lehet majd járási jellegű a szövei kezet, s csak igy érhetik el rövid időn belül technikusok, mérnökök munkába állítását, azt, hogy nagy kapacitású szakszövetkezetté fejlődjenek.

ti. K.

I;

Modern palántanevelő épül a tamási Vörös Svsfkra és a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezetben

A magas jövedelmet biztosító nagyüzemi zöldségtermelés egyik feltétele a korszerű palántanevelés. Eddig ez megyénk egyetlen közös gazdaságában sem volt biztosított. Ezért nyugtázhatjuk elégedetten, hogy megyénk két legnagyobb zöldségtermelő nagyüzemi gazdaságában, a tamási Vörös Szikra és a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezetben korszerű palántanevelő és haj- taitóház építését kezdték meg. A típustervek “alapján készülő létesítmény közel hárommillió forintba kerül, aminek a felét a SZŐ VOSZ bocsátotta a termelő- szövetkezetek rendelkezésére.

Egy-egy palántanevelő üt hold területet foglal el. j Az építkezés télen sem szünetel, szerelik a fűtőberendezéseket 1 és a .vízvezetékeket. A terv az, hogy az üzem egy részét már jövőre bekapcsolják a termelésbe. A tamási és a tolnai közös gazdaság ugyanis több mint száz hold zöldség megtermelésére szerződött, amihez a szükséges , palánták egy részét már az új üzemben tervezik előállítani. S | ha a tavasszal még nem is, de | 1964. telén mái- üzemeltetik a hollandi ágy álcát is. ahol primőrárut termelnek.

R. É.

és traktor

♦ ♦

A nemzetközi gyártásszakosítás* még az utóbbi esetben is — ami-J kor lemondtunk egy termék gyór-é tási jogáról — előnyös az ország-Y na-k. A kombájn és a traktorgyára példája egymás mellett világosan* mutatja, hogy ebbe a nemzetközi* együttműködésbe nincs állandói belépő, csak a minden szempontból korszerű és szüntelen fejlődő . gyártmánynak van létjogosultsá-i ga. E két példa határozottan arra* inti a baráti országok szükségle-J téré dolgozó üzemeinket, hogy a* több évre szóló, hosszúlejáratú? egyezmények sem ringathatnak? senkit illúziókba: „Van piacunk,? így függetlénül a termék minő-X ségétől és korszerűségétől, öt évig? el tudjuk sózni gyártmányainkat.” Ahol így gondolkoznak, ott bizony ma már egyre inkább csalódnak. Csökkent például a varrógép-, a motorkerékpár-rendelés, és más termékeknél is adódhatnak meglepetések, ha nem számolnak a szocialista világpiac növekvő igényeivel és nem tesznek meg mindent, hogy a gyártmányok korszerűsége, minősége kiállja a legigényesebb próbákat is. A szállítási határidő és másfajta szükségletek rugalmas kielégítésében ugyancsak parancs a baráti rendelők kérése.

A fejlődő, az új iránt fogékony szocialista rendszerben csak a minden szempontból korszerűnek és élenjárónak van létjogosultsága. A szocialista nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fegyelmet, tervszerűséget és. nagy foki! igényességet követel. J KOVÁCS JÓZSEF ♦

Megszervezik az őszi vetések figyelőszolgálatát

tás alkalmazását. Ez a sorozatnagyság minőségileg is új helyzetet teremtett a gyárban. Eddig lényegesen kisebb traktortípusokból is legfeljebb csak két—három ezer készült évente.

Ki mint veti ágyát, úgy alusz- sza álmát — tartja a közmondás. Nos. az EMAG gyár vezetőinek és munkásainak bizony lehettek nyugtalan éjszakái, mikor az idén meg kellett szüntetni az évtizedes kombájngyártást. Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen a magyar kombájn hullott ki a nemzetközi munkamegosztás rostáján. Az EMAG-ban a konstrukciót nem fejlesztették megfelelően, a gyártmány műszaki teljesítménye elmaradt a követelményektől, bajok voltak a kombájn minőségével, üzembiztonságával is. Hazai kom- bájnosaink is mind a korszerűbb SZK—3-as gépre akartak ülni és nem akadt gazdája az EMAG masináinak. Amíg a magyar B— 62-es kombájnok átlagteljesítménye nem éri el egy idényben a 300 holdat, a szovjet gépek átlaga ennél lényegesen nagyobb, csúcsteljesítményük pedig 1000 holdnál is több. S bármilyen furcsán hangzik, a nagyteljesítményű szovjet kombájnok kiszolgálásához mindezek ellenére két munkással kevesebbre van szükség.

Mindezért persze igazságtalanság lenne kizárólag, csak az

EMAG fejlesztőit és munkásait elmarasztalni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szovjet gyárban több mint 80 ezer, az EMAG- ban viszont csak két—háromezer kombájn készül, illetve készült évente. A szovjet gyárban és tervezőintézetekben a mieinknél sokszorta több fejlesztő mérnök dolgozhatott az arató-cséplő gépek korszer űs í tésén.

Végül is alulmaradtunk a szocialista országok között folyó egészséges versenyben. A népgazdaságnak célszerűbb import útján beszerezni a korszerű szovjet kombájnokat, s az import ellentételét az idehaza is gazdaságosan előállítható, munkaigényes és nagy szaktudást kívánó műszer- és híradástechnikai berendezések gyártásával biztosítani. Ebből a munkából most az EMAG kollektívája is részt vállal. A gyárat július elsejével összevonták a Híradástechnikai Gépgyárral és Fúrógépgyárral. E két gyár folyamatosan 1964 január 1-ig átköltözik az EMAG telephelyére, ahol máris elkezdődött a bonyolultabb gépek alkatrészeinek gyártása. így lehetőség nyílik az EMAG szakmunkásainak átképzésére a nemzetközi mun ka megosztásban a szerszámgép- és célgépgyártók minden bizonnyal jobban megtalálják helyüket és a népgazdaságnak nagyobb hasznára lesznek, mint az egykori kom búin «gyártók.

A megye közös gazdaságaiban megszervezik az őszi vetések figyelőszolgálatát. Az a helyzet ugyanis, hogy a hótakaró esetenként kárl is tehet. Ha az olvadás. vagy az eső páncélossá teszi a hótakaró felszínét, akkor a buján fejlődött, rengeteg oxi-1

gént fogyasztó növény levegőztetését. meg kell oldani, mert különben kipusztulásra számíthatnak a tsz-e-k a vetésekben; Egyebek között a figyelőszolgálat erre is ügyel. Ugyancsak ügyel a várható belvizek megjelenésére és levezetésére.

Akik ni egva lő fii tóttá k a lakbér nélküli világot

Kilenc szekszárdi lakos a maga portáján belül már a „kommunizmust építi”. Van, aki már több mint egy éve, vannak, akik néhány hónapja csatlakoztak csak az élenjárókhoz. Úgy tűnik, hogy a Kövendi Sándor utcából, vagy a Halasi Andor utcából indult el a mozgalom. Tudniillik a kilenc szekszárdi közül hárman a Halasi Andor utcában laknak, Gyurkity András és Verőczei István a 15-ben. Pántye Mihályné a 21-ben. A Kövendi Sándor u 10-ből Czakó Mihály, ifj. Kovács János, a. 13-ból Németh István. Ambrus László a 14-ben lakik. Már hosszabb ideje munkálkodnak — sikeresen — a lakbér nél- küli világ tartós megvalósításán. Nem is említve a sereghajlókat. Sömjén Ilonát, a Széchenyi utca 32- ből, és Herke Sándort az Alpári Gyula utca 12-ből, akik 16, illetve 7 hónapja nem fizetnek lakbért. Az előbbinek havi 15 forintot. az utóbbinak 48 forintot kellene lakbér címén befizetnie. Verőczei István 17 havi tartozásával vezet a listán. De a legkevesebb elmaradás is 7 hónap. Az említettek nem jeleztek, hogy a lakásra már nincsen szükségük. ebben az esetben ugyanis természetes lenne, hogy a bérletet nem fizetik. Feledékenységről —- gondolom — vem beszélhetünk.

Mivel egyelőre jó- néhányan vannak olyanok, akik akár egy évre előre is kifizetnék a 15 forintos. vagy 48 forintos lakbért, meri albérlők, és havonta súlyos száz forintokat kénytelenek legube- rálni, (olyan albérlő viszont nem létezik, aki tartozik), jó lenne, ha iVetékesek esetleg cserét javasolnának o hnnr/ag főbérlőknek.