Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-29 / 303. szám
I TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1963. december 29. Milyen teljesítményt nyújtottak az NB III-as csapatok a délnyugati csoportban Az NB Ill-ról megjelent értékelésünk nem lenne teljes, ha nem emlékeznénk meg a bajnokságban szereplő többi csapat eredményeiről. Annyi bizonyos, az újoncok várakozáson felüli teljesítményt nyújtottak. Hiszen a PEAC a negyedik, Taszár az ötödik, a Kalocsai Honvéd a hetedik helyen végzett. Máza-Szászvár tizedik helyezésével azonban már nem okozott különösebb meglepetést, de nagyszerű kezdés után teljesen visszaesett a nagykanizsai vasutas- csapat is. A három nagykanizsai együttes közül a Nagykanizsai Bányász érte el a legnagyobb sikert a félfordulós bajnokság megnyerésével. Állandóan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Elsősorban védelmének köszönhette a Nagy- kanizsai Bányász őszi sikerét. A Pécsi RÁC SkTsX: szárdon, de azon a találkozón nem sokat mutatott az egyetemista csapat, amely az idény közepén még' a mezőny közepén tanyázott, de aztán elmaradt mérkőzéseinek lejátszásával, néhány váratlan eredménnyel egyszerre az élen termett. A bajnokságot nyert Nagykanizsai Bányász ellen, aratott 8:1 arányú győzelme volt a csapat legkiemelkedőbb eredménye. Különben érdekesség: a PEÁC védelme 15 mérkőzésen mindössze 15 gólt kapott. A csatársor már inkább erősítésre szorul, hiszen a Nagykanizsai Bányász ellen aratott nagyarányú győzelem nélkül bizony csak a mezőny második felében helyezkedne el a csapat a rúgott gólok tekintetében. 11“ To Qfj/i p sokáig a legbiztosabb ldS£iU bajnokjelöltnek látszott, hiszen 15 forduló közül a 12. fordulóig a bajnokság élén állott. Először a 10. fordulóban ingott meg a honvédcsapat, amikor Dombóvár győztesen hagyta el a taszári pályát. Még akkor sem látszott vész, amikor Nagymányok- ról csak az egyik ponttal tértek haza, bár az idényben először át kellett adnia a vezető helyet Nagykanizsának. Egy fordulóval a ^ a Dózsa ellen is nagyszerű jó. tékot nyújtott a nagykanizsai i együttes. Kíváncsian várjuk, hogy i őszi szereplése után mit nyújt ímajd az együttes az 1964. évi baj- í nokságban. Mnliácfi szintén vegyes ér- ITlOfldCs zelmeket keltett bennünk és a csapat 11. helyezése azt bizonyítja, hogy nem a legjobb játékot nyújtotta az együttes. Az azonban kétségtelen tény, hogy a mohácsi csapat a Szekszárdi Dózsa ellen nyújtott teljesítményét azonban nem tudta sokszor megismételni. Mohácson is ugyanazok a bajok vannak, mint a Szekszárdi Petőfinél. Mióta Dunai I. és Dunai II., Pet- resevics, Páncsics, Ézsi és a többiek másutt rúgják a labdát, Ba- nem volt olyan rossz eredmény. Jja is ott tart már, hogy egyetlen Hu n -ym in n •» pártion n TVTD T T T nn __. : 'i -t bajno kság befejezése előtt megtörtént a meglepetés. Az utolsó helyezett Kalocsai Kinizsi győzött Taszáron. Szekszárdon, a Petőfi ellen is sima vereséget szenvedett a Honvéd, pedig mint később kiderült, győzelme révén jobb gól- arányával még mindig megnyerhette volna a bajnokságot. A nagymúltú Kaposvári Kinizsi az NB II-ből történt kiesése utam Taszáron 5:0 arányú vereséggel kezdte az idényt. Utána azonban 5:0-ra legyőzte a Szekszárdi Dózsát, majd körülbelül így folytatta az idényt, ha nem is volt eny- nyire rapszódikus. Sem a védelme, sem az NB Il-őt megjárt csatársora nem tett ki magáért. A kaposváriak szerint a Kinizsi átmeneti időnek tekintette az őszi bajnokságot, és tavasszal már jobb Kinizsit látunk a pályán. Iá az idény második ívdlOCSa felében jött fel; annak ellenére, hogy jól kezdett. Ugyanis a jó kezdet után volt olyan forduló is, amely után meg kellett elégednie a 11. helyezéssel. De volt a csapat a 3—4. helyen is, és végeredményben újonc számára előkelőnek számító hetedik hely jutott számukra. Jó erővel rendelkezik az együttes, de technikailag még nem eléggé képzett. Ezt a megállapítást támasztotta- alá a Kaposvári Kinizsi elleni 2:6, a PEAC elleni 0:3 is. A Nagykanizsai Dózsa meglepő eredményekkel hívta fel magára a figyelmet, és különösen az idény második felében elért eredményeivel megelőzte a két szekszárdi csapatot és Mázát is. Szekszár~KLubl}ííóég Kovács Katalint, az MTK női kosárlabda-csapatának kapitányát, a Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem ezüstfokozatával tüntették ki. Tizenkét évvel ezelőtt egy sovány leány kérte Szekszárdról átigazolását az MTK kosárlabda-csapatába. Kovács Katalin akkor még nem tudta biztosan, hogy a kosárlabdázás mellett köt ki, mert a szíve az atlétikához is húzta, öt méteren felül ugrott távolba és ez akkoriban De azután végleg döntött: a kosárlabdázást választotta. Csutűnt. Később játéka színesedett, valóságos motorja lett a kékfehérek együttesének. Felfigyeltek rá a válogatók is, hamarosan állandó tagja lett a válogatott ötösnek. Nélküle aligha képzelhető el a magyar válogatott. Több mint 120 alkalommal öltötte magára a válogatott mezt, s megszámlálhatatlan nemzetközi mérkőzést vívott az MTK-val. 12 esztendeje hű a kék-fehér színekhez, és a kitüntetés egy hosszú — de még nem befejezett — sport-pályafutás megérdemelt jutalma volt. (Megjelent a Népsport december 24-i számában) NB III-as csapata igen mérsékel- iten szerepel. A hét vereség bi paszív játéka már akkor fel- izony nem valami jó ajánlólevél és keresni kell a listán azokat az eredményeket, amelyek 1—2 évvel ezelőtt még természetesnek tűntek. Ezek azt mutatják, hogy lényegesen jobb teljesítményt kell nyújtania a csapatnak ahhoz, hogy az 1964. évi bajnokságban Jne legyen majd a sereghajtók kö- Jzött. szenvedett vereség után legközelebb csak a XIV. fordulóban szerzett a csapat pontot. Így aztán nem csoda, hogy Dombóvárnak az utolsó fordulóban történt legyőzése után is csak a sereghajtók között tudott végezni. Pécsszabolcs eddig sem képviselt kiemelkedő teljesítményt az NB Ill-ban. Úgy látszik, nem tudták megállítani azt a folyamatot, amely a 15. helyezésben csúcsosodott ki. A csapat végig a sereghajtók között foglalt helyet, és igen kevésszer örvendeztette meg ebben a félfordulós bajnokságban híveit. Az ötödik fordulóig nyeretlen volt. Ha a csapatnál nem sikerül rendesmi tavaszig a soroltat, az egyik kiesőt a pécsszabolcsi csapatban kell látnunk. Tavalyi szép szereplése után nagy meglepetést okozott a Kalocsai Kinizsi gyenge szereplése. Pedig mindössze 2 játékos távozott el Kalocsáról egyetemre, és ezek a játékosok sem mindig, tudtak bekerülni a PEAC NB III as csapatába. A játékosok távozása után szinte senki sem maradt meg saját posztján és a felforgatott csapat árnyéka lett önmagának, úgyhogy végeredményben a csapat 15 mérkőzésen mindössze 8 pontot szerzett. Ez bizony nagy visszaesést jelentett az 1962—63. évi bajnoksághoz viszonyítva, amikor Kalocsa 26 pontot szerzett. A Nagykanizsai VSE la bajnokság végén a 14. helyen ivégzett, pedig aligha számítottak Serre a nagykanizsai szurkolók, lamikor a csapat a bajnokság első /öt fordulója után, tehát a bajnokság harmadában még a 3. helyen az edzéseket, előreláthatólag Ga- <tanyázott. Az V. fordulóban el-lambos edző vezetésével. A Simontornyai BTC, a kézilabda-pályát elárasztotta vízzel és ott korcsolyapályát készített. Naponta 50—60 fiatal korcsolyázik a pályán, mivel többnek nincs korcsolyája, de a községben már hetek óta nem lehet kapni. A korcsolyázók részére a két öltöző biztosít melegedést. • A gyönki sportkör vezetősége a közelmúlt napokban megbeszélést tartott, ahol a labdarúgó- csapat 1964. évi szerepeltetését vitatták meg. A vezetőség úgy döntött, hogy a csapat felvételét kérik a megyei labdarúgó-szövetségtől a II. osztályú labdarúgóbajnokságba. • A Bonyhádi Vasas labdarúgó- csapatának vezetői továbbra is nagy gondban vannak: Nincs az együttesnek kapuvédője. Még az ősz elején történt, hogy Kovács csuklója eltörött, hosszú heteken át gipszben volt és így nem tudott védeni. Amikor a kapus keze rendbejött, nem sokkal később motorkarambol érte. így a jóképességű kapusra jóidéig nem lehet számítani. A vezetőség a hátralévő heteket igyekszik kihasználni, hogy csapatának kapuvédőt szerezzen. Az edzések január 10-e körül kezdődnek, Pálfi Aladár edző irányítása mellett. • A Tolna megyei Kézilabda Szövetség hozzájárulásával Tolna megyei csapatok is részt vesznek Komló város teremkézilabda-baj- nokságán. Dombóvárról két férficsapat küldte el nevezését, míg a Kocsolai Tsz SK egy férfi- és egy női csapattal vesz részt. * A Dombóvári VSE vezetősége az NB III-as labdarúgó-csapatába új középcsatárt igazolt Varga személyében Székesfehérvárról. A csapat január 1-én kezdi meg Keresztfüggés a gyűrűn Tóth Bálint, a Szekszárdi Vörös Meteor tornásza, tagja annak a csapatnak, amelyik az országos vidéki bajnokságon az első helyen végzett. A megye atlétikája a számok tükrében Tízéves átlag: 1962. évi eredmények: 1963. évi eredmények: Férfi rövidtávfutás. 100 méter: Listavezető 11.36 11.30 11.10 1963. évi ranglista: 1. Szeleczky Mihály, Szekszárdi Dózsa 2. Tóth Tibor, Szekszárdi Dózsa 3. Garamvölgyi László, Bátaszéki VSK 4. Kuti Gábor, Szekszárdi Dózsa 5. Scherer Péter, Szekszárdi Dózsa 6. Sándor János, Szekszárdi Dózsa 7. Schwartz Márton, Szekszárdi Dózsa 8. Pataki Miklós, Bonyhádi Gimnázium 9. Kristofics László, Dunaföldvári VL. 10. Nemes Miklós, Szekszárdi Dózsa Hármas Ötös átlag: 11.54 11.67 11.43 11.13 11.53 11.18 Tízes 11.81 11.69 11.44 f.U.l 11.1 11.2 11.2 11.3 11.6 11.6 11.7 11.8 11.8 felnqtt felnőtt felnőtt felnőtt ifjúsági ifjúsági felnőtt ifjúsági ifjúsági felnőtt Az átlagokban kiemelkedő csúcsok születtek, amelyben a saját nevelés fejlődésének és annak van része, hogy a Dózsa tehetséges honvéd versenyzőkkel erősödött. 200 méter: Tízéves átlag: Listavezető 24.02 Hármas Ötös Tízes átlag: 24.38 24.60 25.02 1962. évi eredmények: 23.50 24.20 24.20 24.69 1963. évi eredmények: 23.30 23.36 23.46 23.91 1963. 1. Kuti Gábor, Szekszárdi évi ranglista: Dózsa 23.3 felnőtt 2. Szeleczky Mihály, Szekszárdi Dózsa 23.4 felnőtt 3. Tóth Tibor, Szekszárdi Dózsa 23.4 felnőtt 4. Scherer Péter. Szekszárdi Dózsa 23.5 ifjúsági 5. Garamvölgyi László, Bátaszéki VSK 23.7 felnőtt 6. Sándor János, Szekszárdi Dózsa 24.2 ifjúsági 7. Schwartz Márton, Szekszárdi Dózsa 24.3 felnőtt 8. Nagy Tibor, Bátaszéki VSK 24.4 felnőtt 9. Kristofics László, Dunaföldvári VL. 24 4 ifjúsági 10. Nemes Miklós, Szekszárdi Dózsa 24.5 felnőtt A minden vonatkozásban megmutatkozó fejlődésnek egyik magyarázata az, hogy a 200 méteres sílefutás az elmúlt évben már a felnőtt, kiforrott versenyzők versenyszáma volt és a legjobb 10 közé — bármennyire is tehetségesek voltak — csak három ifjúsági tudott közéjük ékelődni. 400 m. síkfutás: Listavezető Hármas ötös Tízes átlag: Tízéves átlag: 54.1 55.18 55.49 56.32 1962. évi eredmények: 53.2 53.96 54.90 55.90 1963. évi eredmények: 52.2 52.92 53.70 54.78 1963. évi ranglista: 1. Tóth Tibor, Szekszárdi Dózsa 52.2 felnőtt 2. Nagy Tibor, Bátaszéki VSK 53.— felnőtt 3. Szeleczky Mihály, Szekszárdi Dózsa 53.7 felnőtt 4. Pataki Miklós, Bonyhádi Gimnázium 54.1 ifjúsági 5. Gujás György, Szekszárdi Dózsa 55.5 ifjúsági 6. Gaál Attila, Szekszárdi Dózsa 55.7 ifjúsági 7. Rápolthy Csaba, Bonyhádi Gimnázium 55.8 ifjúsági 8. Kalász János, Bonyhádi Gimnázium 55.8 ifjúsági 9. Atkári Zoltán. Mözsi KSK 55.8 felnőtt 10. Sándor János, Szekszárdi Dózsa 56.2 ifjúsági Szekszárdi, bonyhádi és bátaszéki versenyzők közös összefogásának eredménye ez a szép siker, amely mögött sok-sok lelkiismeretes munka húzódik. (Folytatjuk.)
