Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-15 / 293. szám
tolna Mértéi népűjsag 1963. december 15. Az ide! télen igen keresett cikk a női csizma és bundacipő. A szekszárdi 32-es számú eipőboltban megfelelő mennyiség áil a vásárlók rendelkezésére. A cipőbolt dolgozói csúcsforgalomra számítanak- A forgalom már most is 20 százalékkal nagyobb, mint tavaly télen. Sok áru érkezett az 50. sz. Csemegeüzletbe. Négyfajta szaloncukorból válogathatnak a vásárlók. Ezenkívül sok édesség, süteményáru, konzerv érkezett. És végül, ami különlegesség Izland- ról érkezett kaviár. Képünkön Nagy Katalin és Romsics Erzsébet a raktárban a szaloncukrot rendezik. Isten különös kegyelméből ? A tamási járás egyik községé- oan körülbelül 700 000 forint veszteséggel zárja az esztendőt a tsz. A tagok 30 forint körüli munkaegység-értékre számítottak, s jó lesz ha meglesz a 18. Mit szól ehhez az ottani tanácselnök lelkiismerete? Ügy gondoltam, ezt kellene megnézni, mert ha a vezetők nem érzik át a falu népének gondjait, ha nem tudják magukat azonosítani azokkal, akik egész évben dolgoztak, akkor jövőre is baj lesz. A tanácsháza szobáiban a gépies hivatali munka folyik, konzervált és államilag dotált, kényelmes körülmények között. A hivatalsegéd tüzel, a titkár telefonál, az elnök a tűzoltóság vezetőség-választásáról tárgyal két másik emberrel. Minden a közepes és a biztos jólétről tanúskodik: A tűzrevaló árát az állam fedezi, a fizetés minden hónapban biztos, a villany- és a telefonszámla kiegyenlítése sem okoz gondot, mert pénz erre is van. Ilyen körülmények között fáj-e vajon a tagok baja, a családok gondja? Az elnökkel tárgyaló két ember elment. Bejött egy hivatalnok, nem köszönt, ügyet sem vetett a jelenlévőkre,. aláírt valami papírt és visszament a szobájába. Az elnök elvtárs oda ült az íróasztal mögé és arcán készséges mosollyal megkérdezte: — Elv társak, mivel szolgálhatok? Mondtam neki. Arcán egy izom sem rándult, s volt olyan érzésem, úgy beszél, mintha nem is falujáról, hanem távoli idegenekről szólna. Mondatai egykedvűen, szenvedély nélkül koppantak. — Van néhány nagyobb családé egyén, akiknek nehéz lesz. Azoknak különben is nehéz lenne. És hált ne feledjük él a háztájit — mondja és mosolyog. A jelek szerint, számára egyszerűnek látszik az ügy, ennyinek csupán: Hát istenem, vannak még hibák. De az a néhány nagycsaládos „egyén” nem valami elvont fogalom: gyerekeket, ruhát, cipőt, meleg szobát, reményt, vagy reménytelenséget jelent. El lehet ezt így egyszerűen intézni? Úgy gondolják talán ebben a községben a vezetők, hogy a 700 000 forintos kiesés csak van és kész? Meddig lesz még úgy, hogy egy-egy községben a sikerre jogot vindikál mindenki, a kudarcokért pedig nem felel senki, hogyan fér ez össze ha mással nem, a szocialista erkölcsiséggel, a közösségi érzéssel? Hétszázezer forint kiesés és e községben az elnök oly biztonsággal ül a helyén, oly magától értetődően, mintha a világon a legérdemesebb lenne erre a helyre. Kérdezek. i A Vízügyi Építő Vállalat szekszárdi építésvezetősége gyors- is gépirét vesz feL Jelentkezés: Szek- szárd, Árpád u. 4. sz. alatt. (90) — Mi lesz ezekkel a nagy családokkal? — Hát elvtárs. nincs más hátra dolgoznak. A községfejlesztési munkába bevontuk őket, egy kis pénzt ezzel is keresnek. Hej, de könnyű a meleg irodából, a fix-fizetés reményében így beszélni. Könnyű, hiszen itt biztos a kenyér. De ez a biztos kenyér azért jár a mi rendszerünkben minden rendű, rangú vezetőnek, hogy felelőséggel, tiszta pártos hittel munkálkodjék mindenki biztos kenyeréért. Süsse a pénz annak a kezét, aki felveszi havi fizetését, mert funkciót visel, de nem fáj neki mások gondja, és elfelejti, hogy nem Isten különös kegyelméből, hanem a nép megbízásából ül ott, ahol van. Ezt a párt mondja. De mondjuk végre mi is sokkal többször, mint eddig. — A tsz-el nők bejött hozzám, nem tudja mi lesz, nagyon bántja a dolog. — állapította meg a tanácselnök és rágyújtott. Közhely! Mi az, hogy nagyon bántja? Hát ki tehet arról ami törtóit? Ki tehet arról a felháborító lelki ismeretlenségről, hogy a tsz-elnök úgy packázott évközben a családok egész évi kenyerével, mint valami egzaltált divathölgy. A vezetőség tudta és beleegyezése nélkül Irodai munkára alkalmazta egyik rokonát. Amikor ezt szóvá tették neki, fogta magát és lemondott. Kérték, maradjon, ne vegye rossz néven a bírálatot. Azért se, háromszor mondott le, körülötte forgott a világ és nem a munka körül. Amikor negyedszer is lemondott, azt válaszolták neki: Menjen! Most van lelke állítani, hogy nagyon bántja a dolog. Enyhén szólva a dolog, mert nem erről, nem ilyen óvatos megfogalmazásról kellene, hogy legyen szó, hanem 700 000 forint kiesésről. A körülmények úgy hozták, hogy jelenleg ismét ö az elnök, de vajon felébred-e benne végre a nyugtalanító, felelőséggel párosuló lelkiismeret? — Alacsony volt az átlagtermés... A búza nem sikerült. A kiesés fele ebből adódik... Volt két árvíz, a napraforgó-tábla egyes pontjain a víz mindent elvitt, a termőföldet, mindént... Aztán volt „évelő” kukorica, januárban. sőt még februárban is törték. Kétszáz holdön tavaszi szántásba kellett vetni, ezen gyengébb lett a termés... Túlméretezik sajátmagukat. Tizenkét hold dohányt vetettek és csak hat holdas a dohánypajta. A mák nem sikerült. Az elnök és az agronómus nem értették meg egymást... — sorolja a tanácselnök a veszteségek okait, tehát jól ismeri azokat. De hol volt évközben? Az árvízről nem tehet senki. Az alacsony ___________termésátlagokról és a többi felsorolt hibáról viszont igen. Tehetségtelenség, lustaság és felelőtlenség. Ilyen helyzetben a szövetkezeti gazdák joggal kérdezik: Milyen címen vállal családok százainak megélhetéséért felelősséget olyan ember. aki érzi, hogy erre alkalmatlan. S ne feledjék, a tanácselnöki. a tsz-elnöki. az ag- ronómusi beosztás nem dísz, nem valami önmagáért való pozicio, hanem elsősorban mérhetetlen nagy felelősség a falu népével szemben. A ztán itt van ez az idegesítő kincstári bizakodás. — Jobban áll a tsz- most, mint tavaly. Évelő kukorica nincs, a búzát- idejében átvetették. Én azt hiszem, egy év alatt a tsz rendbehozza magát — mondta a tanácselnök. De ebből a szövetkezeti gazdáknak elegük van. Bizonyos, hogy az eredménytelenségben ki így. ki úgy. de valamenyien hibáztak. Viszont az nem érdekli őket jelenleg, hogy mi lesz jövőre. Számukra egy az érdekes, hogy mi van most. A gazdaság ki fog lábolni a bajokból, mert a szövetkezeti mozgalom minden más gazdálkodási formánál magasabb rendű. Ez igaz, de csak úgy és akkor, ha a jelenlegi súlyos helyzet az ottani vezetők számára figyelmeztetés marad jövőre, az év minden napjában. S hogy jobban áll-e a tsz, azt majd egy év múlva állítsa a tanácselnök elvtárs. Addig ne ringassa magát olyan illúziókban, amelyek érzéketlenné teszik a falu népének jelenlegi sorsával szemben, Sz. P. Nagy a választék borból. Sokfajta ital várja a közönséget. Az 50-cs csemegebolt raktárában folyik a szorgos munka. A frissen érkezett italokat Bencze Eszter és £íona rakják a ládákból a polcokra. (Foto: Zsiga Mária) Ci'aUoiifáMaf *okfié£e kÁ\ eMí*é>ie \>écLÍ Zakóba ZeAendex:dhét. éhlékeit (5) 4 „B mutassam be mindenképp Jí Először is hadd F a „Bony”-t. Erre i szükség van, hisz nálunk — né- Fhány szakemberen kívül — senki sem ismeri, bár néhány országgal, és egy-kétezer kilométerrel nyugatra, Hollandiában, annál többen. A „Bony” nem más, mint egy cipőmárka. Valószínűleg úgy született, hogy a hollandusoknak túl körülményes lett volna kimondani, hogy „Bonyhádi”, így — közös megjegyezéssel a gyártókkal — lerövidítették „Bony”-ra. Azóta már sok száz pár cipő viseli belül a talpon, arany bélyegzéssel a nevet: Bony special shoe, Made in Hungary, azaz Bonyhádi különleges cipő. Készült Magyar- (\országon. A többi szereplő: Jan Ver- tschure, a hollandiai Maxima nagy- Jkereskedő cég tulajdonosa, Var- fgha Gábor, a harminc évvel ez- Áelőtt Hollandiába kivándorolt (magyar, cipőipari szakember és vSzelest László, a Bonyhádi Bőr- ,ipari Ktsz műszaki vezetője. Véletlenül találkoztunk össze, „w>on\f azaz, a véletlen csak félig igaz. amennyiben az újságíró éppen most látogatott ide. A hollandiai vendégek ugyanis nagyonis céltudatosan keltek útra. Üzletet kötni jöttek. És az üzlet úgy sikerülhet igazán, ha itt azon nyomban — a legapróbb részletekig — megbeszélik milyenek legyenek a szállítandó „Bony”1 cipők, sőt, mintát is visznek belőlük. A hollandiai üzletfeleket a bonyhádi szövetkezet jóhí- re hozta ide. Ugyanis nem ez lesz az első hollandiai export- szállítmány. Nincs meleg az irodában, esak normális szobahőmérséklet. A vendégek mégis ingujjra vetkőzve dolgoznak. Talán annyira elmerültek a munkában? — Vagy náluk hidegebb a kiima és ezért nem fáznak? Egyszer egyikük, majd a másikuk invitálja az asztalhoz Szelest elvtársat, aki feljegyzi észrevételeiket. Igen... itt a dísztűzést másfél milliméterrel feljebb helyezzük el... igen ide különleges dupla tű kell, megpróbáljuk beszerezni. Díszcsat
