Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-11 / 289. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ixG3. december ií: RITKA MESTERSÉGEK Az üvegtechnikus A tejfehér üvegcsövet forgatja ge ráforrasztva a légszivattyú cső- egyenletesen a sziszegő gázláng vére. Megindult a motor, ritkul a fölött, sőt benne a lángban. Azt levegő a csőben, várom, hogy mikor pattan el, de — Mitől függ., hogy milyen erre nem kerül sor. Egy-ikét perc színnel világít a cső? és máris formálható az üveg. — Több tényezőn múlik ez. Ha Óvatosan hajlít rajta, majd bele- példáid argont és egy csepp hi- fúj a csőbe, ismét a lángba teszi, ganyt teszünk bele, akkor kék végül is az elnyeri végleges for- fényt ad. Ha neont tisztán, altkor máját. Egy kis o-betű, és a z-be- piros a fény. Aztán a cső színétől tűnek a felső része. A második tagja a „Kozmetika” cégtáblának. Pár nap múlva egy kaposvári üzlet portálját díszíti majd. Persze, addig még jóné- hány műveleten kell keresztül mennie. Beleforrasztani az elektródákat, kiszivattyúzni a levegőt, a légüres csőbe gázt tölteni, leforrasztani, hogy levegő ne kerülhessen a gáz közé. A szerelők csak ezután következnek, miután Kiss Tibor, a Dombóvári Vegyesipari Ktsz fiatal üvegtechnikusa elkészítette a neonbetűket. — Hogyan került Dombóvárra? — teszem fel az első kérdést. — A dolog már régebben szóba, került — mondja Kiss Tibor. — A pesti szövetkezetben is már vagy három éve a is. Itt van például ez a két, látszólag egyforma fehér cső. Csak dombóváriaknak dolgoztam. Ami- festékanyaguk összetételében kü- kor aztán megtudtam, hogy itt, lönböznek egymástól, ezért az Dombóváron akarnak létrehozni egyik fehéren, a másik zölden viegv üvegtechnikai részleget, örömmel vállaltam, hogy lejövök. Három évre szerződtem a szövetkezettel, addig bizonyára sikerül itl valakit, vagy valakiket betanítanom erre a szép mesterségre. — Nagy szükségünk volt már erre a műhelyre — kapcsolódik a beszélgetésbe Király István elvtárs, a szövetkezet elnöke. — A légit. Ez a rubinvörös cső — aranyoxiddal van festve — természetesen vörös fényt ad. Legalább húszféle színi tudunk itt előállítani. Mint a további beszélgetésből megtudjuk, nemcsak az üveghez kell itt érteni, az üveg fizikai tulajdonságait ismerni. A neonreklámot előállító üvegtechnikusnak neonos részlegünk már évek óta valóságos rajzolóművésznek kell működik. Azonban eddig csak a lennie. Mert gyakran csak úgy kész neonbetűk, reklámok felsze- szól a megrendelés, hogy ..egy tü- relését tudtuk elvégezni. A mun- csők figurát", vagy „egy táncos- kánk egyre több, három megyére párt. vagy ..egy mackót”, vagy terjed ki a neonos részleg tévé- egy ..Háztartási bolt” feliratot ké- kenysége, többek között egész sor rünk. Esetleg közük még a mére- balatonmenti szórakozóhely, eszp- tét és a színeket is. Hogy milyen resszó neonreklámját mi szerel- betűkből álljon a cégtábla, mi- tük fel. Nos, hát természetes, hogy lyenek legyenek a figurák, ez már jobban megy a munka, ha nem az üvegtechnikuson múlik. És ha kell mindig Pestre mennünk az nem akar felsülni, néha még a anyagért, a kész neoncsövekért, zenéhez is kel] értenie Pesten hanem itt készítjük el. Nem volt PINTÉR ISTVÁN l SZABÓ LÁSZLÓ i kO L ÖN ÖS Midádkat 32| — Tubi-tubi-tubi!;.. — kiáltott Jártás egészen különös, tur- bekoló hangon. Egyszerre vagy tíz-tizenöt galamb röppent elő a ház mögül. Rászálltak az erdész váüára, fejére, kinyújtott karjára. Mindegyiket elhessegette, s csak azt tartotta magánál, amelyik a mutatóujjára repült. — Bukfencet! — suttogta parancsolóan a galambnak. De a madár nem mozdult, csak sandán nézett a gazdájára. vadász ott hasalt előtte, talppal — Bukfencet! — ismételte Jár- feléje. Feltűnt neki a cipője forfás. mája. Hát ez meg hogyan lehetA galamb ekkor egy félméter- séges? Kísértetiesem hasonlít arnyire felröppent, megfordult a ra, amelyet a jelzőpor kimutatott, mély hangon Sípos, levegőben, zuhant néhány centit, Csak nem? Ez aztán a szép fi- az enyém leszel... s anélkül, hogy szárnyait egy- gura! Nyugatnémet vadász lenne Elhallgatott. Most szemközt kö- szer is megbillentette volna, visz- a B.26-os? És éppen Kurt Mül- aeledett egy autó. Éva nem hagv- szahuppant az erdész újjára. lei*? Vagy ő rosszul emlékszik a t*r hogy Sípos arrább húzódjon! A kirándulókból akaratlanul is cipő formájára? Ide kell hívnia — Beszélj, mondd, hogy sze- kitört a csodálkozás. Felcsattant Liszkait is. hogy ellenőrizze!. .. retsz! Hogy örökké szeretsz! Hi- a taps. Az erdész még egyszer Megvárta, amíg a fiatalember rá- szék neked! Ugye soha nem fogsz produkáltatni akarta a madarat, pillant, aztán intett neki, hogy becsapni? — Bukfencet! csússzon közelebb. Lászkai kibújt — Soha! Erre esküszöm! A madár ezúttal azonban me- a csoportból, s odaült Pálos meí- — Mire? gint nem teljesítette gazdája pa- lé. Lihegett, szuszogott a játék- —* Mindenre, rancsát. Járfás még egyszer el is- tói, mintha kimerítette volna. — Ün nem mételte a parancsszót, de a ga- A főhadnagy Pálos jelzéséből ben. . Ugye. lamb nem mozdult. Járfás men- megértette, mit akar a főnöke, s anyádat? hosszú percekig* kitekert derékkal, és csókolóztak. — Ügy érzem, hogy nem tudnék nélküled élni — suttogta Örökké ami szent., hiszek a szentek- szereted az édestegetőzött, s megcsókolta lamb csőrét . a ga- tüzetesen szemügyre vette mind a két cipőt. Igen, ez az! De Pálos — Nagyon — válaszolta Sipos. (Honnan, is tudhatta volna ez a — Ügy látszik, most rossz ked- arcán kimondatlanul is ott ült a lány. hogy az ő anyja már nem ve van ... Jöjjenek... Vagy in- kérdés: biztos ez? . kább majd idehozom én a med- Nem tanakodhattak tovább, még él?) — Az édesanyád életére is vebocsot... — mondta, s megin- gondolatban sem, mert Járfás Jbeg mernél esküdni, hogy soha dúlt az épület mögé. vfeszaérkezetl a vízzel, s csak fogsz becsapni? — Megesküszöm rá! Éva megcsókolta Sípos mindkét szemét. A férfi arca láthatóan olvadozott a szerelemtől, pedig legszívesebben már a lány lakásán lett volna. Végül efindultak . .. Már Miskolcon, amikor Éva nagy hévvel magyarázta a törritka az o}yan eset sem, amikor egy kész munkát azért nem tudtunk átadni, mert egy betű meghibásodott, vagy eltört. Ilyenkor aztán szaladni kellett Pestre, hogy soron kívül csinálják meg a hiányzó betűt, — Az új részleg, helyesebben az üvegtechnikus jelenléte tehát azt is eredményezheti, hogy gyorsabban javítják ki a már „üzemelő'' neonreklámok hibáit? fordult elő nemrég, hogy egy zenés, táncos szórakozóhelyre táncospár neonfigurát kértek. El is készült a neonreklám, és csak a felszerelés után vették észre, hogy a keringőző pár csárdászenére keringőzik, mivel csárdás-akkordot ábrázolt a neon-kotta. — Hogy tetszik a vidéki élet? — Szeretek itt lenni. Az itteni munkámat jobban szeretem, mint a pestit. Úgy rendezhettem be a — Természetesen. Csak az kell, műhelyt, ahogy akartam, itt sza- hogy időben megrendeljék a javí- badon megvalósíthatom elképzelést. léseimet. Ha kapnék lakást, talán De térjünk vissza a formálódó még le is költöznék a családdal, üvegcsőhöz, helyesebben az üveg- De ezen még ráérek gondolkodni, technikus munkájához. A cső már három év múlva jár le a szerzőig szomszéd helyiségben van* vé- dós. (-í) Éva nagyon szerette a kis álla- úgy, a kanna fedeléből kínálta tokát, sohasem látott még eleven végig a társaságot. Mindenki medvebocsot, azért az erdész ivott. Nagyon erősen tűzött a után sietett. Kíváncsi volt, hol nap... lakik, mit eszik a kis állat.. s Aztán lassan elindultak vissza- Járfás már befordult az épület felé. Az őrnagy és Liszkai jól Sárikánál, és nem vette észre a megnézték maguknak a külftü- közeledő lányt . <£t ... Éva lábai gyökeret vertek a Többen arról beszélgettek, milátványtól. Járfás ugyanis, kö- lyen jó lenne hazavinni a kis ténelmi ^ nevezetességű épületek- nyékig érő bőrkesztyűben, éppen macit a gyerekeiknek, biztosan bez fűződő legendákat, Sipos vá- vadászsólymát röppentette az nagyon örülnének neki. Majd ratlanul megszólalt: idomított galamb után. A sólyom valakinek az az ötlete támadt, — Felmegyünk hozzátok? Ügy rácsapott a kis állatra, s pilla- hogy rendezzenek az üdülőben szeretnék már egyszer csakugyan natok alatt széttépte. jelmezbált Jártástól biztosan kettesben lenni veled .. — Rusnya dög! — mormogta kaphatnának kölcsön állatmasz- — Felmehetünk . .. Illetve . .. félhangosan Járfás. kokat... A bátyám miatt nehéz... Tu— Mit csinált? — kérdezte Éttől kezdve ez volt a téma dód, őt nagyon szigorú titoktarcsodálkozva és megrettenve a egészen hazáig. tás köti. És otthon is szokott dollány. Sípos és Éva az este megbe- gozni, az iratok is odahaza van— öreg volt már, úgyis ki kel- szélték, hogy ma kocsival be- nak ... lett irtani, mert az ilyentől csak mennek: Miskolcra. Reggel gyor- — Nem kérdezem, hogy hol korcs utódok jönnek — vála- san összecsomagolták a szüksé- szolgái a bátyád. Megbízhatsz szólta kissé meglepődve Járfás. ges útiholmit, az étteremben fel- bennem... Szeretném megsimo- — Jöjjön, megmutatom a kis hajtottak egy pohár kakaót, az- gatni az ágyadat, megnézni a bocsot.;. tán máris robogtak Miskolc fe- konyhát, ahol főzöl, ahol élsz. .. Egy nagy ketrechez mentek, lé. .. Miért akarod ezt megtagadni tőamelynek egyik lábához hosszú Éva vezetett. Sipos elmerült a lem? Hiszen előbb-utóbb úgyis lánc volt kötve. táj szépségében. be kell engedned .., — Cuki! — szólt Járfás, s né- — Bemutassam neked Miskol- _ Hát, nem bánom... Majd h ány pillanat múlva egy kis cot? — kérdezte kedvesen a lány. otthon ebédelünk . Főzök, jó? szőrcsomó guimlt elő a ketrec — Nem lenne rossz! Őszintén — Nekem olyan feleségem lesz. hűs árnyékából. Amikor meg- szólva, csak annyit tudok erről a aki főzni is tud? Hihetetlen . . látta gazdáját, akkora! ugrott városról, amennyit az iskolában — évődött Sipos. örömében, hogy hangosan meg- tanultam. Sőt. már azt is elfelej- — Pedig tudok am! Igaz. hogy csörrent a lánc.. tettem... Kissé füstös, azt tu- csak rakottkrumplit meg bableA/. erdész ismét egy szem koc- dóm... vest meg palacsintát meg ... kacukrot halászott elő, aztán -—Gyárváros. No, majd én Ennyi elég is... Nem? magasból a bocs szájába ejtette, felmondom a leckét, jó? — Majd hétfőn eszünk palaJaj, de édes! — sikított fel — Jó, jó. halljuk, én jódig csintát, kedden bablevest, szer- Eva, s máris ölébe kapta a kis osztályozok,,. — felelt nevetve dán rakottkrumpüt, aztán csümedvegyereket. az ügynök. törtökön kezdjük elölről... Vigyázzon, piszkos .. Nem — Nagy-nagy emberek szülét- Két srác rohant át a kocsi szeret mosdani.. . tok és éltek a mi városunkban előtt a túloldalra. Éva csak ké Éva azonban nem tette le. _ kczdte £va pajkosan. — Sze- Kerte az erdészt, hogy vegye le mere a nyakáról az orvét, majd ő ki- .Jókai Mór! Munkácsy Mihály! nem történt. Hermann Ottó! Laborfalvy Ró- — És mit szól a bátyád, hogy za! Hüh... Mondjak még? felmegyek? — tért ismét az ere— Ha tudsz ... deti témára Sipos. — De nem tudok — nevetett — Hát nem tudom. De különmegint a lány, s még jobban ben is mit szólhatna? Ö nem rá taposott a gázpiedálra. A kilo- avatkozik bele az én dolgaimba. a Biztosan meg fog szeretni téged. sőn vette észre, de szerencsére viszi a többiekhez. Járfás telje sítette a lány kérését, aztán bement a házba. Miközben ők a kis medvével játszottak, Járfás szétvagdosta a vaddisznót, kifejtette az agyarát, aztán néhány kilós csomagokat méteróra mutatója felugrott csinált, és szétosztotta a csoport hatvanra. tagjai között. —Szeretsz száguldani? — né— Nem éhes senki? — kérdez- rá Sipos, te a társaságtól. — Csak ilyenkor, amikor üres Nem, inkább ha egy kis vi- az út. Meg amikor mellettem zet kaphatnánk — mondta Sipos, vagy — A forrás itt van a közelben, — De hiszen autóban most mindjárt jövök ... ülünk együtt először. Amikor Járfás elment, az őr- — Az igaz, és én mégis úgy éves nagy odasétált a faházikó abla- érzem, mintha évek óta ismer- — Menjünk kához. Bekukkantott. A szobá- nélek... ban kényelmes bútorok, a falon — Álljunk meg egy kicsit, jó? szarvasagancsok, mindegyik alatt — Minek? — kérdezte a lány. egy-egy csoportkép, nyilván ak- — Csak.., kor készültek, amikor a díszes Éva fékezett, aztán megállt az példányokat elejtették. Az ajtó út szélén, a fák alatt. Sipos ki- mellett, egy asztalkán telefon. Az nézett az ablakon, hátra és ol- ágy bevetetlenül fehérük... Pá- dalra, majd a lány mellé húzódott átkarolta és megcsókolta. Valójában azért kémlelt körül, hogy nem követik-e. Azt akarta, hogy a mögöttük haladó autó elmerült a műélvezetben elhagyja őket. Éva p>ersze mit los visszasétált a többiekhez. Leült. levette a szemüvegét, meg- törölgette. Még mindig a kis medveboccsal játszadoztak . . . Az őrnagy szeme hirtelen megmert szeret engem.. — De hát ilyenkor biztosan nem szokott hazajárni... — tapogatózott az ügynök. — Á, dehogy... A legtöbbször még éjszaka sincs otthon ... Nézd itt ezt a görögkeleti templomot .. . Több mint százötven be! — javasolta az ügynök, hogy ezzel még inkább elterelje a lány figyelmét. — Bemehetünk. Gyönyörű ikonokat láthatsz... Valóban szép látvány tárult eléjük. Sipos azonban egykedvűen botorkált a félhomályban. Most még csak vigyáznia sem kellett az arckifejezésére, mert Éva, bár már számtalanszor látta a művészi festményeket, teljesen I akadt valamin. Az egyik német sem sejtett ■ ebből ... így ültek (Folytatjuk)
