Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-10 / 288. szám

4

TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG

W63. december 10.

Asszonyverés —

mánia

| A dombóvári járás

egyik községéből bejött a szerkesztőségbe egy asszony és elpanaszolta. hogy megverték. Azt állítja, kilökte az istállóból az állat- tenyésztési brigádvezető aztán fojtogatta és befogta a száját, meg az orrát; nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett és egy hétig vérzett az orra.

Ez az asszony állatgondozó a szövetkezetben, tehenész, és bevallása szerint akkor lökte ki az épületből a brigádvezető, megfogva hátul a ruháját, amikor ő lehajolt és öntötte a tejet a kannába.

— Mi oka volt rá a brigádveze- tőnék, hogy megverje magát? — kérdeztem az asszonytól.

— Üldöznek! Állandóan üldöznek, ki akarnak túrni ebből a munkából. Azt mondják, nem felelek meg tehenésznek, nem végzem el rendesen a dolgomat. Pedig elvégzem. A brigád vezetőnek persze én is mondtam mindent, ami csak a számra jött, nem tagadom. Azzal fenyegetőzött, hogy három munkaegységemet levonja, mert nem huzattam vizet a villanymotorral. Nem tudtam, mert áramszünet volt. Ezen vesztünk össze. Hibás vagyok abban, hogy mindennek elmondtam, de nekem volt igazam. Mindig üldöznek! Az elnök még jobban, mint a brigádvezető.

Az asszony igen szenvedélyesen adta elő panaszát, meggyőzőnek látszott, amit mond. Különösen azért, mert a beszélgetés során kérdezősködésemre elmondott olyan dolgokat is, amelyek még kevésbé tartoznak a nagy nyilvánosság elé, névhez kötve, mint a veszekedés, meg, a verés. Elmesélte. hogy a tsz-elnök tizenegy évvel ezelőtt, amikor -ő már elvált asszony volt, szerelmet vallott neki a réten, ^l^qpyatig,,,ka-, :rszáft “a£*asszony tő végezte ezt a nehéz munkát is), és egyszer csak faluitól átölelte valakié'szetteimes, szavakat suttogva. Fenyegetéssel tudta csak elkergetni a férfit, de elkergette, mert egyáltalán nem letszett neki. Azt mondja, ez az eset nem ismétlődött meg, de bizonyos közeledést, próbálkozást azóta is tapasztalt, különösen mióta szövetkezetben dolgoznak. Sőt, ■néhanapján az állattenyésztési brigádvezető sem mutatkozott iránta hidegnek.

(Bosszút érez

maga körül ez az asszony, az a véleménye, hogy megtorolják, amiért „szívtelen”-, és megtorolják azt is, hogy ő mindig megmondja a véleményét a szövetkezet vezetőiről, bárhol, és bárki előtt.

Erről — mármint a nyílt véleménymondásról — meggyőződtem magam is. A tanácísháía előtt állt a tsz-elnök, egy járási vendég és néhány tszMtag társaságában, amikor odaértünk az asszonnyal. Valósággal rátámadt az elnökre, kiabált, durván szidta a szövetkezet vezetőit, mondván, hogy részrehajlók, kivételeznek és hamis tanúkat állítottak elő az ő perében, amikor elvették a fáját. A faügyről érdemes megemlíteni, hogy az asszony járási engedély- lyel kivágott néhány fát, mert házat akartak építeni az édesanyjával. Nagyon rossz a házuk, régi, rozoga. A szövetkezet vezetői bebizonyították, hogy azok a fák nem az asszony beltoikéhez tartoznak. hanem a szövetkezet rétjéhez. Árok választja el a két területet. Két hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte a bíróság az asszonyt. Most már ő vádaskodik, hamis tanúzást emleget. Nem lehet tudni, meggondolja-e mindig kellőképpen, amit mond. Ugyanis bent, a tanácselnök szobájában is úgy kiabált a tsz-elnökkel, olyan tiszteletlenül, ahogyan nern szabad, nem lehet semmilyen ok miatt sem. „Rettenetesen nagy szájú, lehetetlen modorú” — mondja róla a tanácselnök. „Egyszer valósággal rámtörte az ajtót, úgy rohant be az irodába, kiabálva, mert elveszett a földjéről a kukorica- szár. Tőlem kérte számon."

A helyettes párttitkár is azt mondja az asszonyról, amit a tsz- elnök: felületesen dolgozik, nem is jó erről beszélni.

Az egyik éjjeliőr szerint ugyanúgy elvégzi munkáját, mint a többi tehenész. Sőt, amikor azok „lelépnek”, ő még rendbe teszi a tejházat is.

I Megkérdeztem az a®.5-■--------—--------------------szörnytől,

v

an-e a közvetlen munkatársai között, tehát az istállóbeli tehenészek között olyan ember, aki nem haragszik rá, aki jó véleménnyel lenne róla. „Nincs” — azt mondja. — „Nincs, mert ki akarnak üldözni maguk közül.” Aztán még egy másik dolgpt is megkérdezésül táíé'bizalmas beszélgetés során: mennyi ideig élt a férjével, és miért nem ment férjhez üjtá? CSÖlc égy évig éltek együtt, ő huszonegy éves volt akkor. Ré- szégeskedett az ifjú férj, összevesztek, elváltak, öt évvel ké- őbb történt, hogy „megkörnyé- kezte” az a falubeli legény, aki most vezetője a szövetkezetnek.

„Nem mehettem férjhez, amíg ,. .

nem tudunk új házat építeni” — ca mondja. „Most építünk anyam mai, a jövő tavasszal.” J

Az ifjúság már elsuhant ennek* az asszonynak a feje fölött. Rá- * adásul „házsártos” lett, veszeke-* dő természetű, túlságosan nagf-* hangú. Kap-e majd férjet, élettár-J sat az új házba? Vajon nem* marad-e teljesen egyedül, éppenJ abban a korban, amikor a magány* egyre elviselhetetlenebbé válik??

Nem jól irányította a sorsát, az* bizonyos. Kicsit ő is felelős azért,? hogy ilyen súlyos konfliktusba 2 keveredett. Hiszen nem fért ösz-y sze senkivel, sőt néha fenyegetően* megrázta a vasvillát is, amikor ví-*

3«.

Pálosnak hirtelen eszébe jutott vitéz Kertes ügye, amellyel a felszabadulás utáni években oly

sokáig foglalkozott. Azelőtt sohasem járt Sátoraljaújhelyen. Nyomoznia kellett vitéz Kertes után, s ezalatt sok ismerősre, barátra tett szert a városban. Hetekig a rendőrkapitányság kis vendégszobájában aludt, bár azt aligha lehet alvásnak nevezni. Néhány órára ledőlt, de még akkor sem pihenhetett a sok poloska miatt. Éjjel-nappal dolgozott, Lehet, hogy ez a vadász ismerte vitéz Kertest? Ha egy hónapot ott töltött, akkor feltétlenül ismernie kellett. Ha pedig ismerte, s nem kiáltott fel, amikor megérkezett a szállodába, helytelen a feltevése ... Pálos ugyanis logikai kapcsolatot talált az egykori DEF-parancsnok és a B.26- os személye között...

Kiáltások verték fel gondolataiból. A csoport élén haladók, mint valami vad indiánok; utána eredtek a völgyben rohanó csordának. Velük szaladt Járfás is.

Dörögtek a fegyverek, mint a géppuska. Az egyik vad fájdalmasan feliivöltótt, s láthatóan lemaradt a csordától. Jártás is lekapta a válláról a puskát, s a vadászokkal együtt a disznó után rohant. A sebesülj állat már nem bírta erővel, ledőlt a földre. Valaki még egyet belelőtt, s a vad végleg kimúlt.

Mire a többiek odaértek, a nyugatnémet vadász, aki először eltalálta már az állat tetemén hasalt. s várta, hogy vadászszokás szerint felavassák ... Az üdülők kíváncsian nézték, vajon mi fog következni. Az erdész elmagyarázta, hogy az a vadász, aki először lő valamilyen állatot, avatásra kerül.. . Bicskát, vett elő. levágott egy gallyat, megtisztogatta, maid odalépett a vaddisznón hasaló vadászhoz.

— Hubertus, a vadászok védőszentje nevében felavatom a vaddisznólövés mesterét! — mondta tetyes r komolysággal ., Jágfás, és jó csípősgt húzott a vadász fenékére, miközben a többieké!,

PINTÉR ISTVÁN <

SZABÓ LÁSZLÓ • JŰk

.. . fi hl O &

*ul°luuu»u

akik még.nfjn láttak ilyet, a „nevetés 'fojtogatta. Ezután minden jelenlevőnek ki kellett próbálnia, hogy mit bír el egy vadász nadrágja ... A külföldi, bármilyen derekasan tűrte is az avatást, a huszadik ütésnél már feljajdult. De nem . kímélték, mindenkinek meg kellett forgatnia az avató

A szertartás végén aztán előkerültek a pálinkáskulacsok. Az üdülők nevetve tárgyalták, vajon érdemes-e vaddisznót lőni. Járfás körbeadta kulacsát, hogy a többiek is igyanak, a külföldiek azonban nem követték a példáját. Ök fizették meg az árát. ők is fogyasztják el. . .

Az erdész ismét gallyakat vágott, de most már nagyobbakat, erősebbeket, aztán összekötözte a disznó két-két lábát., és a botokat belefűzte.

— Aki este vaddisznóhúst akar enni, az segítsen ... — szólította közteherviselésre a csoport férfi - tagjait.

Liszkai elsőnek ajánlkozott, aztán Sípos is odalépett, hogy segítsen. Vállukra vették a disznót. Hetven-nyolcvan kilós lehetett az állat, s a fülledt melegben nem volt könnyű megindulni vele.

— Felvisszük a házamba. Ott szétszedjük, elosztjuk, s lefelé már könnyebb lesz — vigasztalta a többieket az erdész, alak szorongva nézték, hogy bukdácsol a két fiatalember. Ugyanis rövidesen rájuk kerül a sor.

Ropogott az avar Sipos és Liszkai lába alatt, de férfiasán tartották magukat. Háromszáz métert tehettek meg. amikor a vékonyabb dongájú Liszkai kérte Sípost, hogy álljanak meg.

Cseréltek Mások léptek a helyükbe.

Pálos és az öreg nyugatnémet megint sereghajtóként kapaszkodtak a meredek hegyoldalon. Hallgattak. Hiszen úgysem értenék egymás szavát.

Az őrnagy a 'családjára gon-,- dolt, s arra, hogy már ötödik •flapja .eljött, otthoiuróJ,.,. de-> még egy levelezőlapot sem küldött nekik. Hiába, nagyon lefoglalta ez az ügy, minden idegkzálával erre koncentrált... Jól sikerültek a szerelő által készített fényképek. Sípos nem tudja majd letagadni, hogy találkozott a szakaszvezető- vel. De talán nem is a fényképen fog meglepődni, hanem azon a

hangszalagon, amelyről majd viszonthallhatja a közte és a szakaszvezető között lefolyt beszélgetést. Elég nehéz volt megoldani ezt a technikai trükköt, de sikerült. Bár a beszélgetés eleje nincs meg, a lényeges momentumokat rögzítették. (A lehallgató mikrofont a lépcsőház falára tapasztották, s a rendkívül érzékeny, minden rezzenést, moccanást rögzítő készülék, ha halkan is, de felvette a két ügynök párbeszédét).

Az erdész nevetve biztatta az éppen soron levő kát teherhordót, hogy most már tartsanak ki, mert rövidesen megérkeznek. Valóban, egy kis hajlatot kellett még megmászniuk, s aztán eléjük tárult a csodálatos kis tisztás az erdészlakkal. Gerendákból készült, a tetején pala. ablakaiban muskátli.

— Jöjjenek, be fogom mutatni idomított állataimat meg a vadászsólymomat — hívta a csoportot Járfás. — Persze csak akkor, ha akarják . ..

De még be sem fejezte a mondatot, amikor a ház mögül egy őzike szaladt oda hozzá. Mint egy kiskutya, a hátsó lábaira állt. Mellső patáival neki támaszkodott az erdésznek. Orrát beledugta Járfás nadrágzsebébe, és valamit keresett.

— Szereti a cukrot — mondta az erdész. Megsimogatta az őzike fejét, aztán elővett egy szem kockacukrot, és odaadta neki. Az. őzike vidáman ropogtatta az édességet. Éva s még néhányan odamerészkedtek a rozsdabarna szőrű kis állathoz . . .

— A legszívesebben lehevered- nék erre a nagyszerű, zöld szőnyegre — mondta Pálos az erdésznek.

— Egész nyugodtan, tanár úr.... Lehet . . Telepedjenek csak le. mindjárt hozom a többi állatomat is.. Láttak már idomított galambot?

— Nem! — hangzott kórusban a válasz,

(Folytatjuk)

Űjsághír: Bécsben felismerték Karl Silberbauer egykori Gestapo-tisztet, jelenlegi rend- órfelügyelöt, Anna Frank és családja elhureolóját.

tatkozott a munkatársaival.

. SZABÓ JÓZSEF

.,1942. június 14, vasárnap. Pénteken, június 12-én már reggel hatkor felébredtem. Érthető, hiszen akkor volt a születésnapom... Alig múlt hét óra, amikor... felbontottam a születésnapi csomagokat. Első pillantásom Rád esett, igen, Rád, aki ott vártál rám. Úgy éreztem. Te vagy a legkedvesebb ajándék, amit ezen a napon csak kaphattam.”

A tizenhárom éves Anna Frank ♦üdvözölte e szavakkal azt „a ke:

*ményfedelű füzetet, amely a ke- vély ,napló* névre hallgat”. Ebbe Ja füzetbe írta a Majna-Frank- *furt-i születésű lányka a maga ne- Ymében páratlan naplóját. Négyéves korában, 1933-ban menekül- A Dunaföldvári Kendergyárban 1 az úgynevezett gőzlökéses eljárást, *n‘e ^Hett hazájából, mert Né- már hagyománya van a hazai bú- 1 amely a pozdorjaanyagból 12 perc ♦metorsza§°t elárasztotta a barna- torlapgyártásnak. Az országban ■ alatt süt lemezt, a régi 15 perces*i>ss’-‘i’> s ° véletlenül zsidónak szü- először itt létesítettek kísérleti idő helyett. A termelékenységet »letett. Néhány gondatlan, boldog

ezzel az eljárással 18 százalékkal Jsyermekév következett Amszter- növelik. Éves szinte 1000—1500éam^a'n’ maiő - de erről szól köbméter többletterméket bizto-ji°n ó, maga: sít. A bútorlapok minősége to-I „1942. június 20, szombat

vábbra is szabványos marad. AJ ...1940-ben aztán véget értek

kutatóintézet meebízottiai a evár ♦ a Hollandiában töltött nyugat- kutatomtezet megbízottjai a gyai-j mas idő,c. elöbb kitört a hábo

fást időközönként ellenőrzik.

Az új gyártási eljárás bevezetésével magasabb szintű technolóEmberek,

Kísérlet és gyártás

Növelik a bútorlap-termelést

üzemet, ahol a kendergyártás melléktermékéből, a pozdorjából készítettek különleges bútorlapokat. Azóta már nagyüzemivé fejlődött itt' a bútorlapg.vártás. Tripó-lapot készítenek, amely teljes értékű bútoranyag, furnírozás nélkül is használhatják. Az igény magas, s az üzem kapacitásának növelésére a Faipari Kutató Intézet az

rú, majd. jött a kapituláció, a németek bevonultak Hollandiába, és elkezdődött a zsidók üldözése... mennyi szégyenletes.

utóbbi három hónapban új gyár- , , valósítottak meg az üzemben ♦ .......... —i

t

ási eljárás kidolgozásával kísér- I giat alosUolTaK meg az uzemDe ’* megalázó rendelkezés!’ letezett. Ennek nyomán december j amely nagyobb technológiai fe-T a náci megszállás második évé- 1-étől üzemszerűen alkalmazzák! gyeimet igényel. *ben már nem volt. elég a sárga

csillag, a sok szegyenletes rendelkezés, elindultak a szállítmányok a haláltáborokba. A Frank-családnak ismét menekülnie kellett. De hová...? Bátor holland antifasiszták segítségével rejtekhelyét rendeztek be egy üzletház hátsó traktusában, és 1942. július 8-án a Van Daan családdal bevonultak búvóhelyükre. Itt, a halál elől ideig-óráig védelmet, nyújtó prin- zengraehti házban írta Anna szeretett naplóját, a fasiszta barbárság egyik megrázó dokumentumát. Teltek-múltak a hónapok, rettegés és remény, rettegés, majd újabb reménysugár felvillanása váltják egymást. Az életkedvvel teli, napfényre, mozgásra vágyó gyermeklánynak borzalmas a bezártság! De a külvilágból kapott hírek, az ablakból látottak türelemre. kitartásra intik.

„1943. január 13, szerda.

...Szörnyű események történnek a külvilágban. Éjjel-nappal tart a szerencsétlen emberek elhurcolása... Elszakítják egymástól a családtagokat... A holland keresztények is rettegnek már, mert fiaikat Németországba küldik. Mindenkinek van oka félelemre... Nekünk itt aránylag jó' megy a sorunk. Jobban, miti4 sokmillió embertársunknak... A környékbeli gyerekek vékony

blúzocskákbaii, facipőben, sapka. harisnya és kabát nélkül szaladgálnak, és senki sem törődik velük. A gyomruk üres. eQV-egy szál sárgarépát rágcsálnak... Bizony, bizony, oda jutottunk Hollandiában, hogy a gyerekek az utcán megállítják a gyalogjárókat és kenyeret koldulnak... Nem marad más bálra. mint magunkra erőszakolt nyugalommal bevárni ennek a szerencsétlenségnek a végét. Csak várunk mindnyájan, zsidók is, keresztények is; vár az egész földgolyó és sokakra már csak a halál vár."

Elmúlt a tél, elmúlt a nyár, de a hőn óhajtott szabadulás késik, nagyön késik... Mind nehezebben viselik el az embertelen helyzetet. Nem történik velük semmi különös: csak várnak és félnek, a legkisebb jó hírnek is örvendenek, és a legjelentéktelenettb apróságon is civódnak. tehetetlenségükben egymást marják. A bezártságban töltött idő kegyetlen vasfoga felőrli idegeiket. A kis Annának is egyre nehezebb magára erőszakolnia a nyugalmat.

..1943. október 29, péntek.

...Úgy érzem magam, mint az énekesmadár, amelynek kegyetlen emberek kitépték a szárnyát, s a vaksötétben nekirepül szűk kalitkája rácsának. ,Repülj