Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-06 / 285. szám

insei TOLNA MÉG TFT népű.ts Ac 19G3. december G. Á taggyűléseken a jövő évre való felkészüléssel foglalkoznak A megye legtöbb pártszerveze­tében megtartották a taggyűlést, amelyen a népgazdaság helyzeté­vel foglalkoztak az országgyűlési beszámoló alapján. A taggyűlése­ken a referátumok tükrében vi­tatták meg a helyi problémákat. A tapasztalatok azt igazolták, hogy a kommunisták felelősséget érez­nek munkájukért, s a legtöbb he­lyen nemcsak a hiányosságokat bírálták, hanem megfelelő javas­latokat tettek. A szakcsi Uj Élet Tsz párttag­gyűlésén Hajnal Lajos titkár Is­mertette a pártvezetőség beszá­molóját. A vitában résztvevők elsősorban a termelőszövetkezet életével foglalkoztak. Hangya Jó­zsef az idei év tapasztalataiból kiindulva a kukoricatermesztés­sel foglalkozott. — Úgy látom, a kukorica jövő évi terméshozamának növelését jobban meg kell alapoznunk az őszi1 szántással és a munkacsapa­tok újjászervezésével. Kánizsa Vendel az állattenyész­tésben dolgozók gondjairól be­szélt: — Tekintettel arra, hogy kevés az alomszalmánk, a hiányt kukoricaszárral pótoljuk. — Fog­lalkozott azzal is, hogy az állat- tenyésztésben kevés a szakmun­kás. Javasolta, hogy a tsz-vezető- ség az eddiginél nagyobb súlyt fektessen a szakmunkásképzésre. Horváth József a tsz-tagok háztá­ji gazdaságában mutatkozó hiá­nyosságok felsorolásával • kezdte beszédét. Arra kérte a szakveze­tést, a jövőben már év közben gondoskodjon arról, hogy a ház­táji gazdaságok is el legyenek látva takarmánnyal és alomszal­mával. A cikói kommunisták taggyűlé­sén felvetődött, hogy a többter­meléséről nemcsak beszélni, ha­nem mindenekelőtt cselekedni kell. A javaslat egyébként a ta­laj termőképességének fokozásá­val kapcsolatban hangzott el. A teveli taggyűlésen a tanácsi szer­veket bírálták. A felszólalók ugyanis elmondták, hogy a tanács nem adott megfelelő műszaki se­gítséget a művelődési otthon épí­tésének előkészítéséhez. A Tolna megyei Víz- és Csator­namű Vállalatnál a kommunisták eredményekről adtak számot. A vállalat még „fiatal”. Az átszer­vezés óta jóformán még egy év sem telt el, mégis az első évre előírt tervet már teljesítették. A taggyűléseken nemcsak az ered­ményekről beszéltek. Őszintén feltárták a még meglévő hibákat is. Általában olyan határozatokat hoztak, hogy a párttagok z maguk munkaterületén a pártonkívü- liekkel is megbeszélik a tenniva­lókat. Együtt, összefogva javítják ki a hibákat, hogy minél jobb tel­tételekkel kezdhessék a jövő évet. Gyermek fodrászat nyílik Bonyhádon Volgái olaj érkezik hozzánk a Barátság kőolajvezetéken, szov­jet és csehszlovák villamos energia a nemzetközi Béke táv­vezetéken, olcsó szovjet vizi- entergiával kohósítják majd a magyar timföldet alumíniummá, örülünk, amikor arról hallunk, hogy gazdag rézlelőhelyeket tár­nak fel Lengyelországban, Bul­gáriában a cink- és ólombányá­szat fejlődik, Kingiszeppeben foszforitbánya épül. Valamennyi­ünket gazdagít, gyarapit a szo­cialista országok természeti kin' cse. Egy kicsit máris magunké­nak érezzük ezeket az értékeket és sokkal inkább így lesz, ha majd közös beruházások formá­jában, anyagi eszközeinkkel szin­tén hozzájárulunk a KGST-or- szágok természeti kincseinek ki­aknázásához. Országunk sűrűn lakott, egy négyzetkilométeren 107 ember él. Viszonylag fejlett a hazai feldol­gozóipar, a nyersanyag- és ener­giabázis viszont szegényes. Ilyen adottságok mellett importigé­nyünk az ipar és az életszínvonal fejlődésével egyre növekszik. Évente hatalmas tömegű nyers­anyagot importálunk: 1.5 millió tonna kőolajat (hazai termelé­sünk 94 százalékát), kétmillió tonna vasércet (termelésünk mintegy két és félszeresét), 910 ezer tonna kohókokszot (terme­lésünk másfélszeresét), 19 ezer tonpa nyersbőrt (termelésünk 1.3- szeresét), 62 ezer tonna gyapo­tot (a hazai szükséglet teljes egé­szét). Ugyancsak sok ezer tonna gumit, gyapjút, színesfémet,' fát, vegyianyagot, műtrágyát hozunk be. Nyersanyag-helyzetünkön kí­vül, a viharos technikai fejlődés is a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás fejlesztését sürgeti. A gépipari gyártmányok, ter­mékféleségek száma ma már el­éri a félmilliót. (Ezen belül az egyes termékek ezer és néha tízezer alkatrészből állanak.) A vegyipar is körülbelül 200 ezer féle anyagot, cikket termel. Ennyifajta termék kifejlesztésére és gazdaságos gyártására ma már nemcsak egy tízmillió lako­sú kis ország, hanem egy köze­pes, vagy egy nagy állam se len­ne képes berendezkedni. Csakis Egy elmaradt riport helyett Először azt hittem, káprázik a * szemem. De aztán meggyőződtem, valóság, amit látok. A tábla va­lóban ott van a falon, hirdeti, hogy itt székel a Shell Kőolaj Részvénytársaság. Tudom, melyik cégről van szó, húsz évvel ezelőtt még a legtöbb benzinkúton is lát­ható volt a neve. A Royal Dutch Shell, angol—holland kőolajvál­lalat a világ második legnagyobb kőolajmonopóliuma az amerikai Standard Oil után. Ha már ilyen magy szerencsém van, hát élek vele. Nem minden­napi riport, vagy interjú szület­het ebből a váratlan felfedezés­ből. Mert mit kell tennie egy ma­gyar újságírónak, ha a legmegbíz­hatóbb forrásból akar tájékozód­ni, hogy megy az üzlet, mi újság a Közel-keleti olajmezőkön, mi­lyenek a nemzetközi olajkartell legközelebbi tervei? Ezt csak úgy tudhatja meg, ha külföldre utazik. Én pedig csak egyszerűen benyi­tok az ajtón, bemutatkozom a ve­zérigazgatónak, hogy a megyei lap munkatársa vagyok, és máris te­hetem fel a kérdéseket. Természetesen az első kérdé­sem az lesz, hogy miként vészel­te át a nagymúliú társaság a fel­szabadulást, az államosításokat. Aztán mivel foglalkozik a szo­cialista Magyarországon, mivel tudvalévő, az ország olajkútjai, finomítói állami tulajdonban van­nak. Tudomásom szerint a most épülő százhalombattai kőolajfel­Az utolsó simításokat végzik az iparosok — kőművesek, festŐK, burkolok — egy üzlethelyiségen, Bonyhád főterén. Pár nap múlva egy új fodrászüzlettel gyarapodik a község. Ez azonban nem olyap lesz mint a többiek, hiszen a fa­lon mesealakok láthatók majd, és az (izlet berendezési, tárgyai kö­zé tartoznak nemcsak a bo-bély- székek, ollók, hajvágó gépek, ha­nem a gyermekjátékok is. Gyer­mekfodrászatot nyit a községben a Bonyhádi Ruházati és -Szolgál­tató Ktsz. — Mi indította a szövetkezetét erre a lépésre? — tesszük fel a kérdést Szarvassy István elvtárs­nak, a ktsz műszaki vezetőjének. — A gyermekhajvágást csak így I lehet jól megszervezni — mondja a műszaki vezető. — Nálunk je­lenleg még — és másutt ezután is — a felnőtt-üzletekbe járnak a gyerekek. Itt néha órákig is kell várni, mire sorra kerülnek, a ki- 1 sebbek gyakran sírnak, nyűgösek. Előfordul az is, hogy a később jö- . vő felnőttek azzal, hogy „csak egy borotválás lesz”, megelőzik őket. Szombaton pedig, nem is vállal­nak az üzletekben gyermek-haj- I vágást. Uj üzletünk, amely a na­pokban nyílik meg, bizonyára be- | válik, megnyeri a közönség tet­szését. Itt nem kell majd annyit várni, és a különböző játékok „társaságában” még az a kevés várakozás is kellemesebben telik el. Hazánk és a munkamegosztás dolgozó üzemet sem akarják ma­gántulajdonba adni. De aztán, ahogy közelebb me­gyek, szörnyű felfedezésre jutok: A tábla alatti rozsdás vasajtó zár­va van. Mintha nem is mostaná­ban, hanem évekkel ezelőtt zár­ták volna be. De sebaj, talán a társbérlők tudnak valamit mon­dént Shellékröl. Mert az ablakok­ban van néhány, a kintinél jóval kisebb táblácska is. Az egyik sze­rint itt székel a Hazafias Nép­front járási bizottsága (Ejnye, azért mégsem kéne ennyire tágan értelmezni a nemzeti összefogást, hogy egy fedél alatt húzódjon meg a Népfront egy imperialista olajmonopóliummal), a Magyar Vöröskereszt dombóvári járási titkársága és a Nőtanács is. De ebédidő van, ők sincsenek itthon. így hát becsukom a jegyzetfü­zetemet, a riportból úgy látszik, nem lesz semmi. ' Majd legköze­lebb nem délben járok erre, talán itthon találok valakit. Hacsak... hacsak nem szedik le addigra a Schellék tábláját. Mert elárulha­tom, — ezt jól megfigyeltem — csak néhány rozsdás szög tartja, a dombóvári Arany János tér 16. szám alatti emeletes ház homlok­zatán, (JJ * nagy sorozatok esetén lehet a gyártást gazdaságosan gépesíteni, automatizálni, s megfelelő szel­lemi erőt koncentrálni a termék minőségének és korszerűségének szüntelen fejlesztésére. (Félmillió gépipari gyártmány kifejlesztésé­hez és világszínvonalon való tar­tásához a kutatók és mérnökök százezreire, millióira lenne szük­ség.) A gépkocsiiparban a tech­nika fejlődésének mai színvona­lán évi 600 ezer darabnál kez­dődik a gazdaságos gyártás. Ha­sonló sorozatnagyság szükséges a háztartási hűtőgépek és mosógé­pek gyártásában is. Ha beruhá­zási eszközeinket gazdaságosan, koncentráltan, vagyis világszín­vonalon akarjuk felhasználni, op­timális nagyságú üzemeket kell terveznünk és építenünk. Vi­szonylag kis belső fogyasztó piacú országunk nem tehet engedménye­ket a korszerű üzemi nagyságok rovására, csak abban különböz­het olyan fejlett és hatalmas or­szágoktól mint a Szovjetunió, il­letve az USA, hogy lényegesen kevesebb termékfajtát gyárt. Ha tehát hazánk nem akar le­mondani a technikai fejlődés elő­nyeiről, gyorsan és egészségesen kívánja fejleszteni gazdaságát, akkor érdekelt a nemzetközi kapcsolatok szüntelen bővítésé­ben. Ez többek között azt jelenti: lemondunk a nálunk felhasznált termékek egy részének gyártá­sáról, hogy másokat viszont a belső szükségletet lényegesen meghaladó, nagy gazdaságos so­rozatban állíthassunk elő, ezek­ből több baráti ország, sőt tőkés fogyasztó szükségleteit kielégítve. Mezőgazdaságunk korszerű ké­miai növényvédelme például nagyszámú, az esetek többségé­ben viszonylag kis mennyiségű növényvédőszert igényel. A ha tóanyaggyártás hazai szükséglet­re csak néhány száz tonna ka* pacitású. korszerűtlen kisüze­mek építését tenné lehetővé. Ezért a hazai adottságok alapján mintegy 10—12-féle növényvédő­szer. korszerű nagyüzemi gyár­tására rendezkedünk be, a tér melés jelentős részét exportáljuk, viszont a nálunk nem gyártott hatóanyagokból a hazai szükség­letet baráti importból fedezzük. A szocialista nemzetközi mun­kamegosztás egyik fontos eszkö­ze annak, hogy lépést tartva a viharos gyorsaságú műszaki technológiai fejlődéssel békés gazdasági versenyben győzzük le a fejlett tőkésországokat. Az összefogás meghatványozza valai- mennyi szocialista ország ener­giáit és szó szerint új termelő­erőket teremt. A szocialista nemzetközi mun­kamegosztás keretében minden ország azokat a termelési ágakat fejleszti, amelyek természeti, mű­szaki, gazdasági adottságai az adott helyen a legkedvezőbbek, amelyek termelékenysége nem­zetközi Szinten is a legnagyobb. Ahol gazdag, jó minőségű szén- lelőhelyek vannak, közel a föld színéhez azokat érdemes kiaknáz­ni, s nem célszerű másutt ezer méter mélységben alacsony ter­melékenységgel bányászkodni. A szénért, olajért, acélért, a nálunk gazdaságosan előállítható alumí­nium késztermékekkel, autó­buszokkal, személyvagonokkal, s műszerrel, televízióval, motor­vonattal, D—4 K traktorral, stb. fizetünk. Nem nemzeti katasztró­fa tehát napjainkban hazánk nyersanyag- és energiahelyzete. Csak számoljunk ezzel reálisan, s beilleszkedve a szocialista or­szágok gazdasági közösségébe, adottságúink legmegfelelőbb mun­ka- és szellemi igényes ágakban a műszer- és híradástechnika, a gyógyszeriparban olyan nevet sze­rezhetünk magunknak, mint a ki­csi és minden nyersanyagát kül­földről beszerző Svájc a finom- mechanikában. A KGST-országok fejlődő együttműködése nem csökkenti, hanem növeli versenyképességün­ket a tőkés világpiacon. Az ipa­rosítás első éveiben például min­den szocialista ország nemzeti keretei között tervszerűen, de egymástól függetlenül fejlesztet­te szerszámgépiparát. A párhuza­mos gyártás, a sokféle termék, m erők szétforgácsolásához, veze­tett, s a baráti országok nemcsak kölcsönös áruszállításaikat nem növelhették megfelelően, hanem a tőkéspíacokon is egymással „konkurráltak”. Most a szerszám- gépgyártás szakosítása után keve­sebb típus fejlesztése és gyártása módot ad minden országnak a világszínvonal elérésére, s ez megsokszorozza a KGST-tagálla- mok versenyképességét a nyugati piacokon. Elvileg ma már mindenki egyetért nálunk a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésének szükségességével. Konkrét esetek­ben azonban — ha egy régi el­avult termék gyártásának meg­szüntetését vagy egy új, bevezeté­sét írja elő a KGST-országok kö­zös érdeke — gyakori a tiltakozás, a kibúvó keresése. A „gyártsunk mindent mi magunk” szemlélet a régi önellátásra törekvő hibás gazdaságpolitika szelleme is gyakran kísért még. „Miért impor­tálunk Csehszlovákiából kerék­pár-dinamót, amikor 20 évvel ez­előtt is gyártott már ilyet a ma­gyar ipar?” Ezt kérdezte például a felhasználó a Külkereskedelmi Minisztérium egyik vezető szak­emberétől. Pedig ma már elkép­zelhetetlen valamennyi sok száz fajta villamos forgógépet — a 0.6 wattostól egészen a 150—200 me­gawattig — mind mi gyártsuk sa­ját szükségletre. „Lépjünk fel minden, az együtt­működés fejlődését gátló szűk- látókörű szemlélet és tevékenység ellen, mert ezek végső fokon népgazdaságunk fejlődését aka­dályozzák. Keressünk újabb és újabb lehetőségeket a szocialista országok közötti kétoldalú és több oldalú nemzetközi együtt­működés fejlesztésére, legyünk kezdeményezők a munkamegosz­tás elmélyítésében”. Ezt olvas­hatjuk az országgyűlés legutóbbi ülésszakának beszámolójában. S valóban, a KGST felsőszintű Szervei nem hozhatnak minden részkérdésre kiterjedő döntést. A tisztázott alapelvek és világos célok ismeretében üzemeink és vállalataink kezdeményezzék ma­guk is bátrabban a kölcsönösen előnyös nemzetközi kapcsolatok sokrétű fejlesztését. Ehhez a leg­szilárdabb alap viszont, hogy minden szinten teljesítjük . a KGST már érvényben levő aján­lásait, határozatait, s határidőre, minőségben és mennyiségben egy­aránt eleget teszünk növekvő exportfeladatainknak. Kovács József Előkészületek a 64. Mezőgazdasági Kiállításra A jövő év őszén sorra kerülő 64. Országos Mezőgazdasági Ki­állítás és Vásár előkészületeként a mezőgazdasági kiállítási iroda megkezdte a tárgyalásokat több külföldi országgal, illetve céggel. A Bolgár Népköztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Német Dtn?"’-- '!l-us Köztársaság, a Ro­mán Mi "köztársaság és a Szov­jetunió már bejelentette, hogy részt vesz a kiállítás három nem­zetközi bemutatóján. A szocialis­ta országok mezőgazdasági gép- és műszergyártásuk, valamint ta­karmánytermelésük legújabb ter­mékeit vonultatják fel. A tőkés országokból is több cég érdeklő­dött már a kiállítás iránt, és né- hányan részvételi szándékukat is közölték. p

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom