Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-05 / 284. szám

4 TOT .NT A MEGYEI NÉPÚJSÁG 19C3. december S. Öt ven gyerek köszöni a patronálást A Paksi Konzervgyár, amióta csak tőszomszédságában felépült a négytantermes általános iskola, az.óta patronálja. A patronáló üzem már eddig is sok segítséget adott az isko­lának. A szülői munkaközösség tagjai — többségben konzerv­gyári dolgozók —. amikor csak az iskola tantestülete kéréssel fordul hozzájuk, készségesen fel­ajánlják segítségüket. Részt vet­tek a járdaépítésben, az iskola [ körüli térség parkírozásában, de' bármiről van szó, számítani le­het az üzemiek segítségére. A legutóbbi segítségadás azonban az eddigieket is felülmúlja. Az üzem egy szép világos, padlós raktárhelyiséget bocsátott az is­kola rendelkezésére, amelyet óvo­dai foglalkozó tanteremnek ala­kítottak át. A patronálok segítségével az iskolához tartozó óvoda bővíté­sével ötven óvodás korú gyer­mek elhelyezését sikerült meg­oldani. Vissza a feladónak A divat, ez a ked­ves, szeszélyes, oly­kor könyörtelen dik­tátor sok gondot okoz a nőknek, de még többet az igazi di­vathölgynek. akinek nincs nagyobb örö­me. mint a feltűnés- keltés. Az utcán mindenki hölgyünk után for­dult, Zizit, a kebel­barátnőt pedig majd megette a sárgt irigy­ség. barátnője kül­földi eleganciája lát­tán. — Csomagban kap­tam. Látod, milyen finom, puha szövet­ből való? — mondta, és égre, földre dicsér­te, magasztalta a cso­magot küldő külföldi rokon jó szívét, vá­lasztékos ízlését. A lelkendezés mö­gött természetesen egy jó adag kereskedői szellem húzódott meg. A külföldről érke­zett holmi egy ré­szét értékesíteni kel­lett, hogy a kifize­tett vám egy része megsérüljön. Gyakori volt, hogy a csomag érkezése után a csa­lád egyik fiata­labb tagja mozgósí­totta az utcát. — Anyu izeni, tes­sék átjönni, csomag érkezeit — mondta a kis küldönc, és lé­lekszakadva tovább­rohant. A hívottak pedig hanyatt-homlok igyekeztek, hogy el­sőnek érkezzenek, és választhassanak a kül­földi csomag tartal­mából, a „kurrens” cikkekből. Néhány évvel ez­előtt gyakori volt. az ilyen Bonyhádon, de időközben halványul­ni kezdett. manap­ság pedig teljesen le­tűnt a ..csomagból öl­tözködés” csillaga. Még megfordulnak ugyan divathö’gyünk után. amikor végig­libeg az utcán, de Zizit. a kebelbrrát- nöt már nem önti el a sárga irigység, mer; az ő ruhája ugyan „hazai”, de finomabb és ízlésesebb. Szem­től szembe megdicsé­ri barátnője toalett­jét, de háta mögött hangjában nagy adag kárörömmel így be­szél. — Jaj, ha Mici tudná, hogy néz ki, nem feszítene úgy, uraságtól levetett ru­hájába«. Elveszítette vará­zsát a „csomagból” v ló öltözködés Bo y hádon. Sokan a sa­ját kárukon jöttek rá, hogy még ki­váltani sem érde­mes a csomagokat, mert a lestrapált ru­ha. moly ette bunda, eltaposott cipő már a kalyának sem kell. Egyre gyako ibb. hogy a külföldről érkező csomagokat, amelyk- re az van írva: tar­talma ruha. a cím- tettek. anélkül, hogy felbontanák. vissza­küldik a feladónak. P. M. Két és fél nap az átfutási idő a GELKÁ-nál A megyei rádió- és televízió­szerviz átlagosan két és fél nap alatt javítja meg a hibás készü­lékeket. A gyors munkát ■ segí­tette az is, hogy az idén ötven­ezer forint értékű új műszert kaptak, javult a felszerelésük, új gépkocsival is rendelkeznek. A vidéki szolgálatra így már két Goethe „egyetemes gyónás tö­redékeinek” nevezte müveit. Nem­csak az irodalmi szándékkal, a halhatatlanságba vetett hittel írottakat, hanem leveleit, jelen­téktelen feljegyzéseit is az sugall­ta, hogy az utókor minél tökéle­tesebben rekonstruálhassa min­den napját, minden óráját. Tu­datosan építette életét, s tudato­san építette utókorát is: az iroda­lomtörténet pontosan tudja, mi­kor mivel foglalatoskodott, ho­gyan keletkeztek művei, milyen nők játszottak szerepet életében, vagy milyen ételeket kedvelt. Ilyen körülmények között mi le­het ma a Goethe-ku tatás feladata s egyáltalán, beszélhetünk-e még -Goethe-kutatásról? A kérdés még indokoltabbnak tűnik, mióta Wei- marban külön intézményt is lét­rehoztak (Nationale Forschungs­und Gedenkstätten der klassi­schen deutschen Literatur), mely a klasszikus német irodalmi örök­ség rendezésével foglalkozik. Prof. dr. Helmut Holtzhauer, az intézet vezetője, a jeles Goethe- kutató, akit a weimari kastélyban levő dolgozószobájában kerestünk fel, így válaszol: — A kérdés valóban jogos. Az is igaz, hogy Goethe minden nap­ját ismerjük, maga a Goethe-kép azonban nemzedékről nemzedék­re változott. Ezért szerepelhetett egy időben Goethe a köztudatban úgy, mint hercegi szolga, majd mint klasszikussá merevedett Jtölté-fegedetem. új Goethe-képet szervizkocsi járhat ki. A ■ szek­szárdi GELKA-kirendeltség ha­vonta 1200 javítást végez amely­nek többsége a televízió-műszeré­szeket terheli. Figyelemre méltó, hogy a készülékek hibái a ga­ranciális időbe esnek, a tulajdo­nosok utána már ritkán hívnak szerelőt. 331 Aztán gondolt egyet, hátha sikerül, és rávilágított a poláris fényű lámpával: a papírszelet- kén egy számsor tűnt elő. Gyorsan noteszt, ceruzát vett elő, és lemásolta majd vissza­helyezte az ágyra, úgy ahogyan volt... A jelzőpor pedig egy olyan cipő alakját mutatta ki, amely még csak nem is hasonlított Síposéhoz. Tulajdonosa kissé befelé taposta a sarkát, és má­soktól eltérően, a sarok belső felén hordja a védővasat... Pálos felállt, leporolta nadrág­ját. majd már indult volna ki­felé, amikor hangokat hallott. Egy pillanatra megremegett. Si­pos hangját ismerte fel. .. Liszkai főhadnagy hosszan kö­högött a folyosón, mint akit a fuldoklás ráz. Pálos körülnézett a szobában, zsebre dugta a lámpát, aztán egy pillanat alatt bepréselte magát a szekrény és*a fal közé. Elővette pisztolyát, zajtalanul csőre töltötte, s maga elé tar­totta. Elhatározta, hogy ha Sípos felfedezi, belelő a combjába. Nem hagy neki időt. hogy hasz­nálhassa különleges vegyipiszto- lyát. A főhadnagy nem fog be­jönni a szobába. A harc tehát kettőjük között dől el... i A kulcs megcsikordulf a zár­ban. Pálos hallotta, amint a férfi határozott léptekkel bejön a szobába. Bezárja maga után az ajtót. Tekintete nyilván az ágyra eshetett, mert négy-öt lépés után megáll. Majd gyors léptek­kel a szekrényhez jön. kitárja az ajtaját. Valamit kivesz a szekrényből, igen, a bőröndjét, hallani lehet, amint a zárak fel­pattannak. Ismét csend. Aztán megint egy kattanás. Majd még e?v . őst bizonyára a cédulát olvassa a poláris fénvű lámpával. Pálos kíváncsi lett volna, vajon hogvan fejtj meg Sipos a szöve­get. Speciális code-jelek ezek, nem valószínű, hogy fejből meg tudja fejteni. De nem mozdul­hat .. Ha látta volna, hogy Sipos rá­világít a karjára, ahol a poláris fénytől előtűnik egy számsor s a számoknak megfelelő betűsor, bizonyára elcsodálkozik ... Pálos vérnyomása kissé fel­szökkent az izgalomtól. Nem az életét féltette, hiszen volt ő már ilyen, helyzetben néhány­szor. hanem a nyomozás további menetét. Ha Sipos felfedezi őt, használnia kell a fegyverét, mert különben az ügvnök menthetetle­nül agyonlövi. Ha viszont fegy­vert használ, megszakadnak a PINTÉR ISTVÁN i SZABÓ LÁSZLÓ' K0l Ö N & 5 iMxdáátíiat szálak. Sípost le kell tartóztatni, s az ügynökhálózat úgy vissza­bújik állásaiba mint a sün­disznó. Egy kéz jelent meg az őrnagy arca előtt; megfogta a kitárt szekrényajtót, és behajtotta . .. De Sipos máris visszalépett a szekrényhez, újra kinyitotta. A fogasra akasztott ruhák kö­zött .motoszkált... Tehát át­öltözik- . Valahova készül... Ha el akar menni, ennek csak egyetlen oka lehet: a papírszelet- kén jelzést kapott, vagy utasí­tást. Á hálózat dolgozik . .. Sür­gősen • meg1 kell fejtetni a szám­sort.., Azonnal , leadom telefo­non, mihelyt kijutok ebből a kalitkából... Mint parányi fogas­kerekek ^ úgy kapcsolódtak egy­másba P&los gondolatai. Sipos sietve öltözött. Végül is elkészült. Aztán Pálos mái- csak azt hallotta, hogy nyit­ja a zárat, kilép... Bezárja az ajtót... Az őrnagy azonban még várt. Addig nem mert kimenni, amíg Liszkaitól jelzést nem kap. A főhadnagy behúzódott a fürdőszobába, miután gondolta, hogy Pálosnak sikerült odabenn elbújnia. Amikor aztán Sipos már lefelé ment a lépcsőn, elő­jött rejtekhelyéről. Odalépett az ügynök ajtajához, és halkan be­szólt. — Gyorsan tessék kijönni! Pálos őrnagy még ki sem jött a szobából, máris parancsot adott: — Azonnal adja le telefonon ezt a számsort. A lehető leggyor­sabban fejtsék meg! A fickó valahova készül.. .Ha ném talál itt, el ne mozduljon Át üdülőből. A lányt tartsa szemmel! — ha­darta, aztán hármasával szedte lefelé a lépcsőket. De hirtelen megállt. — Telefonálja meg azt is. hogy a miskolci autóbusz vég­állomásánál várják s figyeljék Sípost. Legyenek rajta! Váltott követéssel! — És ha nem Miskolcra megy? — kérdezte Liszkai. — Akkor én itt úgyis szem­mel tartom... Pálos újra nekiindult a lépcső­nek. Sípos közben már kiért a park­ba. és Évát kereste. A lány egy Utak Németországban: 3. Weimari beszélgetés Helmut Holtzhauer professzorral a Goethe-kutatásról és a Bibliotheca Faustianáról kell teremtenünk, a valódi, a történelmileg igaz Goethét kell bemutatnunk. Goethében nem lehet elválasz­tani a költőt, a regényírót, a ter­mészettudóstól és a közéleti em­bertől. A költő nem tagadta meg benne a természettudóst, s talán elég, ha a Faust II. részének arra a jelenetére utalunk, ahol Mefisz- tó a Föld keletkezéséről beszél. S mennyire megváltoztatja a ha­gyományos Goethe-képet, ha nem feledkezünk meg azokról a leve­leiről, amelyekben a stützerbachi üveggyári munkások sanyarú helyzetéről ír Steinnénak, vagy amikor a weimari hercegség fel­virágoztatásán munkálkodik. — A tudományos munka mel­lett. pontosabban annak része­ként — folytatja prof. dr. Holtz­hauer — hozzáférhetővé tesszük a kasszikus német irodalmi örök­séget. Weimar a német klasszi­cizmus irodalmi központjává vált. már Goethe életében, de Weima­rern kívül 11 enalekmúzeumot tar­tunk fenn, köztük a dornburgi kastélyokat, a stützerbachi házat, a gabelbachi vadászházat: vala­mennyi Goethe kedves tartóz­kodási helye volt. Ez a rövid fel­sorolás is mutatja, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban elevenen él a nagy örökség, s ápolása társadalmi ügy. A fontos irodalomtörténeti in­tézmény másik feladata, a Faust- kutatás. Itt őrzik a világ leg­nagyobb Faust-könyvtárát. s a Bibliotheca Faustiana csaknem 12 000 kötetet számlál, szemben az amerikai New Haven 6000 kö­tetes gyűjteményével. Élő személy volt-e Faust, vagy a középkor végének szemfény­vesztőiből formálta, sűrítette alakját a legenda? Thomas Mann Faust-tanulmányában még azt írja. hogy valószínűleg Georg Helmstätternek hívták, de felvet­te a hangzatosabb Sabellicus ne­vet. amit később Faust,usra esetéit — A legújabb kutatások szerint — mondja prof. dr. Holtzhauer — a XVI. század első felében élt, s a források születései helyei között Weimari is említik. Ez a kor, a reformáció, a paraszhábo- rúk kora, tette meg az első lé­pést a természettudományok felé. A fekete mágia, a varázslat, ek­kor válik fehér mágiává, kémiá­vá, s Faust személyében egyesült a sarlatán és a természetbúvár. Hatása messze kisugárzott, elég a magyar ördöngősre. Hatvani professzorra emlékeztetnünk. A weimari Faust-köriyvtárban, amelynek Hans Hennig, a vezető­je, több mint 400 olyan 1790 előt­ti kiadvány található, amely Faust személyével foglalkozik. Fontos adalék a wittenbergi Disquisitio historica de Fausto praestigiatore, Neumann és a po­lihisztor Kirchner munkája, amely 1683-ban jelent meg, s természe­tesen a korai népkönyvek, Spies« 1587-es kiadása, az 1594-es His­tória, vagy az 1599-es három kö­tetes kiadás. Az eddigi tudományos eredmé­nyek megszabják a jövő felada­tait is. Hozzákezdtek egy Faust- életrajzhoz, s rövidesen elkészül a Faust-téma történetének feldol­gozása is. Ebből mi magyarok sem maradunk ki. hisz Madách költeménye épp a Faust hatása alatt keletkezett, mint Marlow Byron munkája, Hatvani profesz- szor mellett pedig ott találjuk a lengyel Twardowski. a francia Cenodoxus vagy Ördög Róbert alakját is. Csányi László kerti széken ült, s a verseskötetet olvasgatta. Amikor meglátta az elegánsan öltözött Sípost, megrö­könyödött. — Felmentem a törülközőért. » lejöttem gálába öltözve — vágta magát vigyázba Sipos, mert látta a lány arcán, hogy nem érti, mi történt. — Be kell mennem Mis­kolcra, kaptam egy értesítést, hogy pénzem jött, és csak szemé­lyesen vehetem át a főpostán ... — Miért nem küldték ki, ide a szállóba? Micsoda butaság ez. ezért bemenni Miskolcra? — Az apám küldte, s az öreg nagyon garasos ember, mindig attól fél, hogy elvesz egy forint. Az a legbiztosabb, fiam, mondta, ha postán veszed át. A kihordóra nem szabad pénzt bízni, így okta­tott ... Most aztán mehetek be Miskolcra — mawaräzta Sipos, s megfogta a lány kezét, hogy felsegítse a székről. — Délben visszajövök ... Megcsókolhatlak? Nem lát senki... — Tudod, mit? Menjünk be együtt! Itt a kocsi, úgy könyö­rögtem el a bátyámtól, és még nem is használtuk ... Beviszlek, aztán egyúttal megmutatom a várost is.., Úgyis be akartál menni . .. — Inkább holnap vagy holnap­után ... Jó? Olyan meleg van ma. . . Meg aztán most már át­öltöztem, és ebben a ruhában megsülök délutánig. Beszaladok a postára, s a következő busszal jövök is vissza ... — Hát akkor nem nézzük meg a várost, csak beviszlek és visszahozlak — erősködött Éva. —: Ahhoz neked is át kéne öl­töznöd ... S tudom, hogy milyen sokáig öltöznek a nők ... — Miért ne mehetnék sortban? Bent maradok a kocsiban ... — Ne akaratoskodj ... Mon­dom. hogy jövök nemsokára visz- sza .. . A lány elhallgatott. Látta, hogy a férfi egyedül akar bemenni a városba, s nyilván valami oka van erre. Biztosan nőügy.. . Csalódott volna az őszinteségé­ben? Olyan lenne ő is, mint a többiek? Nem, ez kizárt dolog . .. Hát mindegy, ha nem akarja, nem akarja ... Majd kifaggatja ő estére, miért ment egyedül... Sipos szájon csókolta, átölelte, aztán elrohant. — Sietek vissza — kiáltotta, amikor már jó húsz méterre le­hetett a lánytól. Eltűnt a bokrok között. Két percig sem tartott* amíg kiért az autóbuszmegállóhoz, de mintha teljesen kicserélték volna. A bok­rokban ugyanis felhúzta arcára a finom gumírozású, parókára szerelt, tökéletes maszkot. Kis tükörben megigazította, s a kö­vetkező pillanatban már egy tel­jesen idegen arcú fiatalember szállt fel a buszra, amelyen csak néhányan ültek, s így kényelme­sen utazhatott.. . * Az autóbusz a Tanácsház té­ren állt meg. Sipos leszállt, néhány pillana­tig tájékozódott. Nem ismerte a várost, csak térképről. A térkép viszont mindig egészen más tájékozódási képességet kö­vetel. mint a valóság. Térképen az utcák összezsugorodnak, csak a fontosabb középületeket jelzik, míg a valóságban egy-egy jelleg­zetesebb ház, park, forgalmasabb utca szerint tájékozódik az em­ber. Az autóbusz végállomása támpontot adhatott volna, de neki a Nagyáruházát kellett megkeresnie. Sehogy sem tudott eligazodni. ezért aztán meg­állított egy fiatal nőt. hogy mutassa meg neki az utat. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom