Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-29 / 303. szám

4 1OT.5TA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. december 29. a tudatlanság a betegség egyik alapoka Gandhi egészségügyi tanácsai egy vidéki magyar orvos kéziratában Nálunk kevesen tudják, hogy India szabadsághőse, az emberi­ség szellemi nagyjainak egyike: a tragikusan elhunyt Mahatma Gandhi egy érdekes egészségügyi könyvet írt gujarati nyelven népe száméra. Mint általában a nagy személyiségek, úgy Gandhi is sokoldalú kutató, alkotó elme volt. Könyvében több évtizedes személyes tapasztalata és mélyre­ható vizsgálata alapján gyakor­lati tanácsokat ad egészségük megőrzésére honfitársainál* A Madrasban angolul is kiadott: A Guide to Health című művét egy vidéki orvos. dr. Oláh Andor orvosi néprajzkutató nemrégiben magyarra fordította. Gandhi: Egészségre vezérlő ka­lauzát — még mielőtt kiadóhoz kerülne — alkalmam volt elolvas­nom. Megragadott annak érdekes­sége és közvetlen nyelve, amely­nek ízes magyar tolmácsolásában nagy érdeme van a fordítónak. Bevallom, hogy a sűrűn gépelt nyolcvan oldalt nem tettem le addig, amíg végig nem olvastam. A könyvecskéből a Mahatma megszívlelésre érdemes bölcs ta­nácsain kívül elénk tárul. India különös világa is. — Tudatlanság a betegség egyik alapoka. „Mana eva manus- hyanam karanam bandha moks- hayoh”, azaz: Az ember rabsága vagy szabadsága értelmének álla­potától függ — idézi bevezetőül a szanszkrit mondást. „Mivel az egészség elemi törvé­nyeit sem ismerjük, gyakran a legmindennapibb betegség is za­varba hoz bennünket, és ha gyó­gyítani próbáljuk, csak ártunk vele. Alig tudunk valamit saját falunkról, de elsoroljuk Anglia folyóit és hegyeit! Alig törődünk valamit azzal, hogy ismerjük azo­kat a dolgokat, amelyek miben- nünk, emberekben vannak. Sem­mi sincs olyan szoros kapcsolat­ban velünk, mint a testünk, még­is semmiről sem tudunk olyan keveset, semmi iránt nem va­gyunk olyan közömbösek. Az efajta nevelést az iskolában kel­lene megkapnunk, ma mégis azt sem tudjuk, hogy mit kezdjünk a legközönségesebb égéssel, vagy sebbel; megrémülünk, ha egy kígyó megmar bennünket” — írja bevezetőjében a szerző, és mint az ősi hindu Ayurveda orvos- tudomány híve, megtanítja egy­szerű olvasóit az emberi test anatómiájára és sok természetes gyógymódot ismertet a legkülön­félébb betegségek kezelésére. Fő­célja azonban az, hogy megismer­tesse: miképpen, milyen életmód­életét hasának imádatában tölti, rosszabb az állatnál! „Minden bűn, például a hazug­ság, a csalás, a lopás végső fokon az Ínyencségből fakad” — jelenti ki. „A madarak és a vadállatok sohasem esznek többet, mint amennyi éhségüket lecsillapítja, mégsem halnak éhen. Nem ismer­nek gazdagot és szegényt, olya­nokat, akik napjában sokszor esznek, és olyanokat, akik csak egyszer.” Szerinte „az elenged­hetetlen szükségletünkön felüli táplálékot a szegények gyomrától vonjuk meg. Nem rejti véka alá véleményét az élvezeti cikkekről sem. Meg­győződése szerint a bort, az ópiu­mot, a dohányt, a teát, a kávét, a kakaót és a fűszereket kerülni kell. A kakaót azért, mert gátolja az emésztést, s olyan mérget tar­talmaz, mely a tapintásérzést tompítja, s a kávé, a tea, a kakaó és a.fűszerek helyett pörkölt bú­zából készített pótszert javasol. Legegészségesebbnek a gyümölcs és a növényi étrendet tartja. Az ülő életmódot folytatóknak azon­ban óvatosságot ajánl az emész­tési zavarokat okozó hüvelyesek fogyasztásában. A hússal kapcso­latban nyugati — európai neves orvosok megállapítását idézi, me­lyek szerint a húsevés a fogak kihullását és reumát okoz. s ez haraghoz és hasonló ..gonosz szenvedélyekhez” vezet. Mi a Brahmacharya? A könyv 9-ik fejezete egy na­gyon érdekes kérdést, a nemi kapcsolatokat tárgyalja bősége­sen. Ez számunkra furcsa és ért­hetetlen. A Brahmacharya ugyanis azt jelenti, hogy asszony és férfi tartózkodjék attól, hogy kedvét lelje egymásban, Mégcsak ne is pillantsanak egymásra testi vágy- gyal. Rejtett erejüket szigorú ön­fegyelemmel őrizzék meg, hogy azt nem pusztán testi, hanem szellemi és lelki energiává és hatalommá átalakítsák. Ez már erősen vallásos színe­zetű aszketizmus. Sok mindenben nem érthetünk egyet Gandhi egészségügyi néze­teivel. Más világtáj, más ország, más társadalmi viszonyok, más népek, eltérő éghajlat, környezet és furcsa szokások; egy, a mienk­től teljesen elütő világ az, amely­ben az indiaiak élnek. Több hasz­nos tanácsára azonban nekünk is érdemes felfigyelnünk, különösen az évezredek tapasztalatából ki­alakult, s a kuruzslói hókusz­pókuszoktól mentes, egyszerű, ter­mészetes gyógymódokra, főleg a betegségek megelőzését elősegí- tőkre. Ezekből megtanulhatjuk. 48. A B. 26-os rákiáltott Pálosra, hogy induljon el előtte. Az őr­nagy remélte, hogy mozgás köz­ben könnyebben észreveszik őket, így hát azonnal teljesítette az ügynök kívánságát. Elindultak. A B.26-os az őr­nagy testével fedezte magát. Már át is értek a tisztáson, benn jártak az erdőben. Az őr­nagy úgy döntött, hogy lesz, ami lesz, ráveti magát a B.26-osra ... Ekkor valaki egészen közelről hirtelen rájuk kiáltott. — Dobja el a fegyverét! A B.26-OS érezte, hogy pisztoly csöve fúródik a hátába. Pálos azonnal megismerte Lisz­kai hangját. Hirtelen hátrafor­dult, és bal öklével olyat csa­pott a B.26-os kezére, hogy a fegyver messzire elrepült. — Vigyázzon rá, én jelzést adok a helikoptereknek! — mond­ta Pálos a főhadnagynak, es visszaszaladt a tisztásra. A heli­kopter már ott búgott, berregett fölötte. Pálos integetett... Liszkai főhadnagynak nem kel­lett sokáig várnia. * Pálos irodájában középen két szék állt üresen. Négyen ültek a szobában. Egy rendőrezredes, Pálos őrnagy, Liszkai és egy má­sik nyomozó tiszt, akit Pálos maga mellé rendelt, hogy segít­ségére legyen a kihallgatásoknál, mivel a jobb karját nem tudta mozgatni. Az imént is tőle kel­lett tüzet kérnie. Restellette tehetetlenségét... Pálos őrnagy maga alá húzta lábait. Ezzel a merev tartással próbálta elfojtani fájdalmát. Az ember néha nem is gondolja, hogy egv-egv ösztönös mozdulat milyen jó fájdalomcsillapító. Valakiket vártak. Liszkai fő­hadnagy ki is ment a folyosóra. Odakinn az egvik fal melletti széken Ferenczi Éva ült, mellet­te idegen emberek, akiket szin­tért tanúkihallgatásra hívtak be. A főhadnagy kissé ideges -volt. Nemcsak azért, mert már húsz perce váráfctitfták Ferenczf*'ázáza- dosra, de a kíváncsiság is fűtöt­te. Két napja már,1 hogy itthon vannak. Pálos őrnagy azonban még semmit sem volt hajlandó elmondani az utolsó órák törté­netéből. Pedig milyen izgalmas lenne megtudni, hogyan jött rá a B.26-os személyazonosságára. Igazán nem smp .tőle, hogy hall­gat, hiszen ebben a munkában ő a jobbkeze volt, mindent együtt csináltak, s neki a fiatal nyomo­zónak igazán elmondhatná ... Már az autóban is faggatta, de 'akkor leintette azzal, hogy in­kább tartsa nvitva a szemét, s figyelje az előttük -haladó rab­szállító kocsikat. A B.26-os el­fogása után még napokig tartott, amíg az egész hálózatát fel tud­ták göngyölíteni. Huszonkét embert még meglátogatni is sok, hát még elfogni. Az egyikért pél­dául Pestre kellett felutazni, PINTÉR ISTVÁN! SZABÖ LÁSZLÓ' KOl Ö W ő s V4ldá<tö<U . iniívcpuicii, Jiiiiy'CRi dtruiivju- , t , — , ­dal változtathatják szervezetüket1, \ven gyogyhatasa van aj levegőnek, a víznek, a földnek, haj ismerjük tulajdonságaikat, s tu­dunk bánni velük, ha mértéklete­II. egészségessé, a kórokozókkal szemben ellenállóvá. Eddig jórészt olyan ismeretlen dolgokra hívja tel a figyelmet, amelyekkel kevésbé törődnek az emberek. Külön fejezetekben tár­gyalja testünk fenntartásához szükséges levegőről, a fényről, a vízről, a táplálékról, az evésről, a testmozgásról, az öltözködésről nekünk is hasznos tudnivalókat, i Már csak ezért is érdemes volt Jcsögnak '"most A Az ínyencek bizonyára, zokon ' a fordítónak fáradoznia. * B veszik a hindu tanítómesternek j azt a megállapítását, hogy az aki Ballabás László Megjelent a Magyar gazdaság ez évi, utolsó száma A lap mellékletként tudományos tanácsadót ad, amely az Orszá­gos Diákköri Konferencia anya­gát ismerteti. Másik melléklete a „Termelőszövetkezetek tanács­adója”, felvilágosítást ad a ter­melőszövetkezeteknek az őkét megillető egyes kedvezmények elszámolásáról. A lap vezető helyen közli Tóth Mátyás, az MSZMP Köz­A tó szinte meg se moccan, sen, egyszerűen és egészségesen!Jöttöm zajára csak egy nádi ve- elunk. Aztán bepillantunk egy ke-Jréb csusszan a gyékény tövére, vesbe ismert távoli hatalmas or-Jaztán megint síri csend. A vízi­szag szokásaiba, gondolkodásmód-^sjklók elfeküsznek a nedves fű- Ja „ ■ Olyan ember nyilatkozikJben. a csíborok és csíkbogarak eTI:° m*,n^ ma§a Gandhi,Xszéles potrohúkat a víz színére akit. Mahatmanak Nagynak —Jértetve, fejjel lefelé lógnak a ni.-..P"1 arína'l< nevezett, népe jnád szárán. A szárcsák sem csa­rezgő-lévelű nyárfák mozdulatlanul csöngetik millió ezüsíkolempjukat. Az égen Yis csak egy tenyérnyi gomoly- ♦felhő áll, mintha gondolkodna. ♦ Valamit érzek. 4 Vihar lesz. A nagy csöndessé- Jgekben mindig van valami nyug- Jtalanító is. J Tétován lépek hátra, aztán Mező- ponti Bizottsága munkatársának*megindulok a halászóhelyre, cikkét, amely a termelőszövet-J — Óh! kezeti kereseti arányok alakulá-J A parton nagy küzdelem nyoma sának kérdéseivel foglalkozik. Jlátszik. A vizes földön lábujjak Megjelent a Magyar Mezőgazdaság Dr. Magyart Jenő állatorvos, ajelcsúszott nyomai, térdvágta göd- szekszárdi állatorvosi rendelő-Jiök és apró. már száradó tó­intézet, munkatársa a szárazdarás*csák... és a fűben, egy nagy hal onetetésről kezdeményezett vitá-Jmellett fekszik Károly bácsi, hoz szól hozzá. Ismerteti a sió-begyre csak a nagy halat nézi. és agárdi Sió Gyöngye Tsz-ben szer- Jmosolyog... Vagy mi?... zett tapasztalatait és néhányj De hát.. — Károly bácsi! Hé, példával támasztja alá a száraz-#Károly bácsi! No, Ká­dárát! önetetés előnyeit, * Károly bácsi csak eggre uo­meglepni éjjel a lakásán, letar­tóztatni, s visszavinni Miskolcra. Aztán persze ismét felszállítot­ták őket a fővárosba. Az a lé­nyeg, hogy most már együtt van az egész társaság, a munka nagy­ja befejeződött... Igaz, most jönnek a nagy kihallgatások. Még csak ezután állítják össze a nyomozati jegyzőkönyveket, az egész vizsgálati anyagot... A folyosón feltűnt Ferenczi százados alakja. Civilben jött. Éva azonnal felugrott és eléje sietett. A százados gyengéden át­ölelte a húgát, akinek kisírt sze­méből látszott, hogy tragikus napokat élt át. — Régóta vártok? — Igen... — válaszolta Éva. — Téged már kihallgattak? — Azt mondták, hogy ergem egyelőre nem hallgatnak ki. de szeretnék, ha itt lennék kéznél — mondta Eva, és megcsuklott a hangja. A lány tulajdonképpen nagyon keveset értett a történtekből. Semmit sem mondtak el neki, nem tudta, hogy 'végül is ki volt ez a Sípos, Pálos csupán arról beszélt, hogy erősnek kell lennie, és sürgősen el kell felej­tenie Sipos emlékét, mert ez a férfi nem érdemelte meg az ő szerelmét. .. Azóta is folyton azon gondolkodik, hogy mit követhetett el Tibor, s mi rej­lik a szörnyű gyilkosság mögött. A saját eszére volt utalva, de még az ő elfogult logikája is szörnyű képet rakott össze az elmúlt másfél hét mozaikjai­ból ... Liszkai főhadnagy nem engedte be Évát az őrnagy szobájába. — Nem lehet, kedves Éva. Na­gyon kérem, maradjori^’kint egy kicsit, ez a parancs. Majd ké­sőbb. — Befelé menet odaszólt a titkárnőnek, hogy sürgősen hívja fel az ügyészt, mert meg­érkezett Ferenczi százados ... Pálos parancsot adott: — Hozzák fel! Amíg Liszkai ismét kisietetk az őrnagy röviden tájékoztatta Ferenczi századost, hogy elké­szült a vegyipisztoly vegyvizsgá- lati jelentése, és szívesen oda­adja áttanulmányozásra; bizo­nyára hasznos lesz neki. a vegy­védelmi parancsnoknak. — Tudja, mit találtunk a barlangban? — szólt aztán. A százados kérdőn nézett Pálosra. — Föld alatti adó-vevő be­rendezést. Két kilowattal mű­A Sió­solyog és a halat nézi. Szép egy hal, de ilyen sokáig nézni... Megtapogatom az öreg csontos kezét, hát bizony meghalt. Az égen kisebb-nagyobb fel- hőcskék gyülekeznek a nagy- Duna felett. Ma még vihar is lesz. — oOn — Azt mondják az élet félre­ismerő!, hogy az öregség csak nyűg, és a halál borzalmas. Ha ismernék ezek Károly bácsi éle­tét. melyre elmondhatnám, hogy igazán emberi, szép volt, belát­nák tán, hogy az élet minőségét soha nem az öregségben kell kutatni, hanem az akaratban é', a tudásban. Károly bácsi nyugdíjas posta­mester volt. Ha fiatal éveit a munkának, csa’ád iának áldozta is — bizonyosan megtalálva örö­mét mindkettőben —. öreg nap­jaira olyan nyugodalmas életet biztosított magának, amikor ki­bérelte est a wab szigetet, meiy­ködött. Külön áramfejlesztője volt... Tökéletesen kiépítették ezt a barlangot. Még ágy is volt benne. És ahová nyúltunk, min­denütt fegyvert találtunk ... — Még mindig nem értem, pedig már órák óta ezen töpren­gek, hogy miért nem lépett ez a tökéletesen kiépített hálózat már korábban akcióba? — akasz­totta meg Pálost a csendben ülő ezredes. — Hosszú távra telepítették őket. ezredes elvtárs. Eddig nem nagyon dolgoztak ilyen mód­szerrel ... Most úgy látszik, rájöttek, hogy a tömegmunka nem sokat ér... Megérkezett az ügyész is. Be­mutatkozott Ferenczinek Az ajtó kinyílt, s megbilincselt kézzel, két rendőr kíséretében belépett rajta a B.26-os, a magas termetű nyugatnémet vadász. Ugyanaz a fekete ruha volt rajta, mint az erdőben. Megállt a szoba közepén, s várta, hogy leültessék Arcán nyoma sem volt az izgalomnak, tudta, hogy végzete elérte, s már nincs menekvés. A lakásán mindent megtaláltak,- a barlangot ismerik, már min­den emberét elfogták — értel­metlen tagadni. Talán könnyí­teni akart sorsán, amikor lát­ható készséggel válaszolt már az első kérdésre is. miután levették róla a bilincset, s ráparancsol­tak, hogy üljön le a középen elhelyezett székre. — Evett? — kérdezte Pálos a foglyot. — Igen. — Amint láthatja, jelen van az ügyész úr is. a hadnagy elv­társ készíti a jegyzőkönyvet^ ugyanúgy, mint tegnap — muta­tott Pálos a nyomozóra. — Le­gyen szíves még egvszer mondja el. miért ölte meg Sípost? — Ugyanazt tudom mondani, mint már korábban. Parancsot kaptam, hogy a Fecskét semmi­sítsem meg. Sipos viselte a Fecske fedőnevet... — És miért szaladt el a szál­lóból? — Az akció befejeztével azon­nal vételre kellett állnom. — ön mikor kapta a B.26-os fedőnevet? — csapott rá hirte­len Pálos, egészen más vonat­kozásait kutatva az ügynek. — 1945-ben. (Folytatjuk) >♦♦♦♦♦♦ titka nél szebb vénséget milliós va­gyonnal bíró gazdagnál sem tu­dok elképzelni. Kunyhója csön­des magányát csak halászok, va­dászok látogatták rendszeresen; híreket, bort és olvasmányt hoz­va az öregnek, amiért hálót, horgot, tanácsot, na meg közös halvacsorákat adott cserébe. Húsz éve volt lakója a s üget­nek. A halászat és a szab:d élet minden kincsét, szépségét tar­solyában hordta, már gyermek­kora óta. Ahogy ide került, egy­szeribe mestere lett annak. Halfogó tanyák, különleges há­lók, hurkok és vermek öreg igé­nyeit bőven kielégítő zsákmányra tett szert puszta és nemes szóra­kozásból. Megtörtént, hogy a ha­lat puskával, a rókát pedig ho­roggal fogta el. Nyugdíjából soha, fillért sem akart látni, azt a családnak adta és cs*k az ér­dekelte; hogy ázol, gyermekei és unokái baldogok-e. Ök boldogok voltak Jjc&lxoa -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom