Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-29 / 303. szám
2 TOT,ÍVTA ivn^nvPT NtiPftJS 40 1963. december 29. Á tsz-ek szociális és kulturális ellátottságáról tanácskoztak Dunaföldváron Jogos, de kielégítetlen szolgáltatási igények Tolna megye dunamelléki járásainak tsz szociális és kulturális bizottsági elnökei és termelőszövetkezeti vezetői tanácskoztak a napokban a dunaföldvári községi tanács nagytermében. Dr. Kosztin Árpád, az Országos Termelőszövetkezeti Tanács képviselője élénk érdeklődést keltő előadást tartott a termelőszövetkezeti szociális és kulturális bizottságok munkamódszereiről és feladatairól. Tanácsokat adott arra, hogyan lehet életre kelteni a közös gazdaságokban ezeket a fontos bizottságokat. Az előadást követő vitában sokan elmondták tapasztalataikat és javaslataikat. Gruber Zoltánná, a németkéri Haladás Tsz szociális-kulturális bizottságának elnöke részletesen beszámolt a szövetkezetben elért szép eredményekről. A bizottság négy tagja, a szövetkezet vezetőségével egyetértésben és támogatásával figyelemre méltó munkát végez: érvényre juttatja a nők jogait is a szövetkezetben, a férfiakkal egyenlően, megfelelő háztáji járandóságokat juttattak például az arra jogosult tsz-tag asszonyoknak, rendszeresen meglátogatják a betegeket, s karácsonyra 500 forint segélyt adtak a rászoruló idősöknek, munkaképteleneknek; a beteg tagok munkáját pedig többször társadalmi munkával elvégezték. Hauszknecht Ferenc, a szekszárdi Garay Tsz-elnöke a tsz- tagok nyugdijával és OTP hitellel kapcsolatos kérdésekről, Patkó Istvánná, a bátaszéki Búzakalász Tsz szociális bizottságának tagja a beteg és megrokkant tsz-tagok problémáiról szólt. Lakos József, a pálfai Egyetértés Tsz elnöke elmondta, hogy náluk minden brigádból van képviselve egy-egy asszony a szociális és kulturális bizottságban. Szövetkezetükben az idén 185 ezer forint jutott szociális és kulturális célokra. 52 ezer forintot osztottak szét a tsz nyugdíjasai és öregségi járulékosai között pótlásként 65 ezer forintot fizetlek az önsegélyezési alapba, munkaruhával és védőitallal ellátják tagjaikat. Az Egyetértés gazdái nemcsak itthon, hanem külföldön is üdülhettek, ösztöndíjast is vállaltak. Lakos József azt is hozzáfűzte: a termelőszövetkezet természetesen, csak úgy tudja mindezeket a lehetőségeket megteremteni, ha a szövetkezeti tagok is mindenben eleget tesznek a kötelességeiknek. Ha mindenki szorgalmasan, becsülettel elvégzi munkáját, úgy válik olyan erőssé gazdaságilag a termelőszövetkezet, s akkor tud ilyen sok szociális és kulturális juttatást nyújtani. Nálunk is így válik mindez lehetővé. Batyalik István, a györkönyi tsz-elnök szintén arról számolt be, hogy milyen eredményeket értek el a szociális és kulturális ellátottságban. Értékes felszólalással járult a tanácskozás sikeréhez Kiss Ferenc, a madocsai tsz képviseletében, s felszólalt Hunyadi Károly, a Hazafias Népfront Tolna megyei bizottságának titkára is. Közölte: a dunaföldvári kezdeményezésre a megyei népfront-bizottság elhatározta, hogy hasonló tanácskozásokat rendez másutt is a megyében. A többi járásban is napirendre tűzik a községi népfront bizottságok a helybeli termelőszövetkezetek szociális és kulturális bizottsági munkájának megtárgyalását, vagy életrehívásának módszereit. A tanácskozásokon ismertetik a bevált jó példákat, amelyeket a tsz-gazdáknak a termelésben végzett szorgalmas munkája gyümölcseként valósultak meg. A hozzászólások tükrében a megjelent dunaföldvári tsz-tagok láthatták, hogy ahol jó a tsz-ve- zetés és példásan dolgozik a tagság, milyen sokat tehetnek saját erőből például az öregek ellátására, üdülési és szórakozási, s nem utolsó sorban tanulási lehetőségek megteremtésére. Régóta vitatott téma megyénkben is a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítése. A régi magán-kisiparosok egy része kiöregedett a munkából, egy része a modern nagyiparban, vagy a kisipari termelőszövetkezetekben vállalt munkát, esetleg más munka- területre került. Egy részük ma is magán-kisiparosként dolgozik, mivel kormányzatunk ehhez is biztosítja g lehetőséget. Sőt, újabb iparengedélyeket és a 3000 lakoson aluli községekben működési engedélyt adnak magán-kisiparosok részére. A lakossági szolgáltatást végző magán-kisipar nagy részének a helyettesítésére alakultak meg a ktsz-ek. Ezek feladatát úgy jelölték meg, hogy a magán-kisiparosoknál magasabb szinten elégítsék ki a lakosság szolgáltatási igényeit. Ehhez az alapot a szövetkezés útján megteremthető technikai bázis, magasabb szaktudás, szakirányítás jelenti. Nem kétséges, hogy gazdasági, társadalmi rendünkben fontos szerep jutott a ktsz-eknek. Ennek eredménye, hogy a megye minden nagyobb helységében kisipari termelőszövetkezet működik, s ezek évi termelése igen magas, az idén például negyedmilliárd körüli, beleértve az árutermelést és az építőipari tevékenységet is. Amikor ez a téma szóba kerül, mégis úgy kerül szóba, hogy „sajnos, nincs biztosítva a megyében a lakosság szolgáltatási igényelnek kielégítése”. Ez, mint probléma, nem egy-két helyen jelentkezik, hanem szinte mindenütt, ezért mindenki, mint általános problémával foglalkozik ezzel. A megye vezetői, akiknek alapvető feladatuk, hogy • minden lehetőt megtegyenek a lakosság érdekében, igen sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel: keresik a megoldás lehetőségeit, tárgyalnak, vitatkoznak. Megyei fórumokon is gyakori téma a szolgáltatás. Alig múlik el gyűlés, hogy hasonló problémák ne merülnének fel. Sokféle tilalmi táblával, felirattal talá.kozik jávtában-keltében az ember. Emiit tilos a belépés, ott a dohányzás, és nyílt láng használata, és ha motort, vagy autót vezet, megint a tilalmak egész sorával ism.erkedik meg. „Keverni tilos” feliraital azonban mindezideig nem találkoztam. Pedig valószínű, hogy előbb- utóbb forgalomba kerül a keverési tilalom is. No, nem méregkeoe- résről van szó. Kártyakeverésről. Uyyám... Várható, hogy nem sokára a játékkártya- gyár termékeit díszíti a felirat. Legalább is erre következtetek a sarki trafikossal való minapi össze szólalkozásom- ból, aminek aztán gyászos visszavonulás lett a vége. De kezdjük az elején. Karácsony-est van (egy nappal előbbre hoztuk, miért várjanak a gyerekek a játékokra még egy egész napot), együtt ünnepel a család. Az est fénypontja: a játékavatás. A gyerekek pillanatok alait elvégzik, beindítják az elemes autót, felpróbálják a korcsolyát. Mi, szintén avatunk, mégpedig a karácsonyfa alatt szerényen meghúzódó, vado- nat új kártyaaomagot. Én bontom fel, lassan óvatosan. Vigyázva fejtem le a celofánt, és egyenként veszem szemügyre a lapokat. Az óvatosságra a tavalyi — ugyancsak karácsonyi — eset figyelmeztet. Akkor is kártyát avattunk, de csak a második partinál vettük észre, hogy a zöld ász hátlapja meg van jelölve. Mégpedig — mint megállapítottuk — kicsit félrecsúszott a MEO-bélyegző, ehhez peban szörnyű felfedezésre jutottam: a harminckét lapból egyszeriben harminchárom lett. A tökhetes vált ketté. Rövid tanakodás után megállapítjuk, hogy a kettévált lapot szépen össze lehet ragasztani. így is tettem, vékonyan bekentem ragasztóval mind a két felét, majd egy könyv lapjai közt tizenKEVERNI TILOS dig olyan tartós bélyegzőfestéket használnak, hogy semmiféle radir, vagy tisztítószer nem veszi ki. így hát olyan — különben kitűnő minőségű — pakli kártya tulajdonosa lettem, amit a MEO-bélyegző tett selejtessé. Közben azonban a kis cédula, amit ti reklamációnál mellékelni kellett volna, elkallódott. Ezért nem is vihettem vissza a kártyát. Tehát most jobban vigyázok. Egyenként vizsgálom meg mind a harminckét lapot. Valamennyi hibátlan. Illetve, csak a piros hetes hátlapján találok egy légypiszok nagyságú veityet. Ettől még lehet vele ultizni. Keverés közben azonöt percig préseltem. Sikerült. Ugyanolyan volt. mint a többi. Keverek tovább. Egy perc múlva a töknyolcas jött szét. összeragasztottam. Majd utána a tökalsón — ez csak félig — és a tök királyon mutatkoztak a „válás” jelei. — Ezzel máma nem játszunk — szólal meg apósom —, legjobb lesz a tavalyit e’ővenni. Majd holnap kicseréled. Másnap reggel első utam a trafikhoz vezetett. E'.panaszolom, hogy tártam a vadonat új kártyával. A trafikos ingatja a fejét. — Márpedig ezt nem lehet visszacserélni. — Aztán miért? — Csak hiányos kár- tvacsomagol cseréibe tünk vissza. — Ejha, hát ha én most a harminckét lapból egyet eldugok, mindjárt hiányos lesz a pakli. — Igen, de én azt tudom, hogy teljes volt, mert előttem dugja el. — És ha a kártya szétválik, azt miért nem lehet kicserélni? — Kérem, a hiány az egész más. Az a gyárban is előfordulhat, amikor csomagolják a kártyát. De ez, hogy szétválik, a keveréstől is megtörténhet. Lehet, hogy az a kártya jó volt, amíg ki nem bontották, és csak a keverésnél ment szét... Visszavonultam. Az érv eléggé meggyőző. Tényleg lehetséges, hogy ha nem próbálom keverni a kártyát, épségben marad a tökhetes, meg a nyolcas, és a többi... Ezért számítok arra, hogy nemsokára „Keverni tilos!” felirattal jelennek meg a boltokban. trafikokban a világhírű játékkártyagyár termékei. És már most várom a következő karácsonyt. Hogy akkor milyen újabb minőségi hibával ismerkedem meg o kártyacsomag felbontásakor. (J) A hozzászólásokból, véleménynyilvánításokból mindenütt az tűnt ki, hogy bár a szolgáltatás mértéke évről évre nő, a ktsz-ek mégsem éreznek kellő felelősséget a szolgáltatási igények kielégítése iránt. Erre utalnak természetesen a tények is. 'gy aztán meglehetősen sokat bírálják megyénkben a kisipari termelőszövetkezeteket. Az őszei a megyei tanács végrehajtó bizottságának egyik ülésén a beszámolóban szerepelt, hogy tanácsi vo nlon is létrehoznak megfelelő szolgáltató bázisokat, mert más megoldás nem mutatkozik az igények megfelelő kielégítésére. A ktsz-ekre nem lehet számítani olyan mértékben és ütemben, ahogy azt az igények megkövetelnék, ezért a tanácsi iparon belül is kell keresni, még beruházás árán is a megoldás lehetőségeit. A KISZÖV képviselője tiltakozott a terv ellen, mondván, hogy nem nelyes népgazdasági szempontból, és a ktsz-ek különben is elkövetnek mindent szolgáltatási feladataik megoldása érdekében. A vita függőben maradt, mert további vizsgálatok, felmérések váltak szükségessé. Azóta több tárgyalás volt ez ügyben: tárgyalták a problémát a helyi iparpolitikai terv kialakításával kapcsolatban, vitatták a témát a megyei pártbizottságon. Nemrégiben közös tanácskozást tartott a megyei pártbizottság és a megyei tanács. A beszámolóban, amelyet a megyei tanács vb-elnöke, Szabópál Antal terjesztett elő, ugyancsak szó volt a szolgáltatásról és elmarasztalta a ktsz-eket. A téma felvetése nagyon aktuális volt, annál is inkább, mert az ülésen a tanácsok gazdaságszervező tevékenységét vitatták a VIII. párt- kongresszus határozatainak tükrében. Az első hozzászóló Gyerő András, a KISZÖV elnöke volt, aki tiltakozott a ktsz-ekkel kapcsolatos bírálatok ellen. Megemlítette egyebek közt, hogy a megye ktsz-ei tavaly túlteljesítették termelési tervüket, előreláthatóan ez évben is teljesítik, hivatkozott a szolgáltatási tevékenység fejlődésére, és ismét vitatta a párhuzamos fejlesztés helyességét. Az értekezleten többen — gyakorlati tényekre hivatkozva — erőteljesen elmarasztalták a ktsz- eket, de a ktsz-ek helytelen gyakorlatát bizonyították azok az adatok is, amelyeket Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke sorolt fel összefoglalójában. íme ebből néhány: A KISZÖV szolgáltató tervteljesítése 1961-ben 95,3 százalékos, 1962-ben 96,4 százalékos volt. Az 1963-as I.—III. negyedévi termelési teljesítés a következőképpen alakult: vasipari javítás 65 százalék, faipari javítás 64,6 százalék, textilipari javítás 64,3 százalék, bőripari javítás 81 százalék, egyéb javítás 118,5 százalék. A ktsz-ek szeptember 30-ig éves tervüket 72 százalékra, de ezen belül a lakossági szolgáltatásokat csak 62,7 százalékra teljesítették. Az vitathatatlan, hogy egy sor új, a szolgáltatással kapcsolatos részleget nyitottak meg az elmúlt években, sőt, az idén is. Ez azonban nagyon messze van az igényektől, még akkor is, ha a statisztika egyes mutatói fejlődést tükröznek. Az is igaz, hogy egyes területen a lemaradáshoz hozzájárultak bizonyos objektív körülmények is, viszont vajmi kevés elfogadható indok van éppen a javításoknál a lemaradásra. A ktsz-ek mulasztása éppen azokat a községeket, rétegeket érinti, ahol a legnagyobb szükség lenne a javításokra. Köztudott ugyanis, hogy elsősorban az eldugottabb falvakban élnek nagy számban olyanok, akik legjobban rá vannak utalva, hogy például ne dobják el a lyukas cipőjüket, hanem megjavittassák. A megyében egy sor olyan község van, ahol egyáltalában nincs kovács, bognár, cipész, szabó, és fodrász. Beszélünk a falu fejlesztéséről, ugyanakkor több faluban még arról panaszkodtak az asszonyok, hogy kénytelenek kócos hajjal járni, ha véletlenül nincs idejük arra, hogy elutazzanak a járási székhelyre, vagy más, nagyobb helységbe. Itt mindenekelőtt az a kérdés vetődik fel, elfogadható-e, hogy a ktsz-ek túlteljesítik más vonatkozású terveiket, nagy ütemben fejlesztik árutermelő tevékenységüket, ugyanakkor az a feladat, amely megoldása érdekében éppen a ktsz-eket hozták létre, nincs megoldva. A háttérben az húzódik, hogy sokkal könnyebb nagyobb jövedelmet, termelési értéket felmutatni az árutermelésnél és sokkal nehezebb jó mutatókat biztosítani a lakossági szolgáltatásnál. Ez igaz. Az is igaz, hogy a népgazdaság részére a ktsz-ek árutermelő tevékenysége sem közömbös. A jelenlegi gyakorlat mégsem fogadható el, mert elsősorban nem azt a feladatot látják el a ktsz-ek, amellyel létrehozták őket, s ebből hátránya származik az egész megye lakosságának. Nincs más megoldás, mint a ktsz-ektől meg kell követelni, hogy a lakossági szolgáltatásra tegyék a hangsúlyt, még akkor is, ha ez sok nehézséggel, gonddal jár, tehát ez a nehezebbik megoldás. Ami pedig a párhuzamos fejlesztéssel kapcsolatos érvelést illeti... Itt arról van szó, hogy nem helyes feleslegesen párhuzamosan fejleszteni bizonyos gazdasági bázisokat. A hangsúly tehát azon van, hogy feleslegesen! És amikor a megye vezetői a szolgáltatási bázisok megteremtésével foglalkoznak a tanácsi ipar keretében, szó sincs felesleges fejlesztésről, hanem arról van szó, hogy egyrészt adva van a sürgető feladat, a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítése, másrészt pedig adva van a gyakorlat: a ktsz-ek megközelítően sem nyújtják azt — a sok kérés, vita, tanácskozás ellenére sem —, amit joggal elvárhatnának tőlük. A feladatot ez esetben is meg kell oldani, még akkor is, ha egyes területeken bizonyos párhuzamos fejlesztést is vállalni kell. BODA FERENC Etetik a hasznos vadakat A Tolna megyei vadásztársaságokat nem érte váratlanul a nagy tömegben lehullott hó. Már az ősszel felkészültek a hasznos vadak etetésére. Időben betakarították a vadak átteleltetéséhez szükséges takarmányt, s elkészítették az etetőhelyeket. Az idei téli időjárás próbára teszi és megsanyargatja a hasznos vadakat. Az erdőt, mezőt ! magas hó borítja, s ez megnehezíti az élelemszerzést. Ilyenkor I nagy szükség van arra, hogy a ' vadásztársaságok etetéssel oldják meg a hasznos vadak táplálását. A Szekszárdi Szakszervezeti Vadásztársaság két ’léttel ezelőtt kezdte meg a vadetetést és ehhez a szálkai és grábóci termelőszövetkezet is segítséget adott. Az etetőhelyekhez lófogattal, szánnal utakat, csapásokat tiprattak, s naponta takarmánnyal látják el a vadetetőket. A vadásztársaság tagjai jól felkészültek a télre: 360 mázsa szénát és 120 mázsa kukoricát biztosítottak a hasznos vadak téli etetéséhez.
