Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

1963. december 23. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG I Gépkocsi-tulajdonosok egyre több „maszek” autó szaladgál. Tra­bant, Moszkvics, Skoda, Wart­burg, Volkswagen, Opel. Leg­több persze a Trabant, mert aránylag olcsó. Szeretik az em­berek, talán még azok is, akik- nek nincs. Kicsit megmosolyog­ják, de nem kajánul, és a becéz- getése sem lenéző, inkább ked­veskedő: „tragancs”, „strapalinó” „strabanc”. Valószínűleg azért van ez, mert mindenki tudja, hogy a gépkocsi jó dolog, még a kis kocsi is jó, és már nem szen­záció nálunk az autóvásárlás. Azt mondhatnánk, kezd divattá válni. Különösen amióta részlet­re is kapható a becses jármű. Lassanként odáig jutunk, hogy kétféle ember lesz: egyik, akinek már van kocsija, másik, aki majd ezután vásárol. A' közmon­dás módosul: Ma neked, holnap nekem. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog, mert vannak nagycsalá­dosok és kisfizetésűek, akiknek nem az autóvásárlás a gondjuk, és még jó ideig nem is az liesz; másrészt sokan fogadíkoznak, hogy nem vennének kocsit akkor sem, ha volna rá pénzük. Mert nagy vesződség a kocsitartás, so­kat kell „bütykölni”, tisztítani, javítgatni és drága a benzin. Nem tudják, vagy nem akarják tudni, milyen olcsó nálunk a benzin, sok más ország üzem­anyagához képesít. A nagyképű gyalogos pedig egyenesen azt ál­lítja, neki akikor sem kellene gépkocsi, ha ingyen adnák. Mit rongálja ő az idegeit a veszett motorosok miatt! Többet ér a nyugalom. Aztán mégiscsak el­fogadja az ingyemkocsiit nyugati rokonától, ha van nyugati roko­na, és ha küld neki kocsit. A külföldi rokon megható nagy­lelkűséggel aj án dékoz, ­dolva arra. milyen terhet zúdít szegény hazai hozzátartozója nyakába — a vámmal. Szórakozás az autó, szenve­dély, szép és hasznos utazgatá­sok eszköze, de semmiképpen sem kiváltság. A jókeresetű em­berek persze könnyebben meg­veszik, de elég sok gépkocsitu­lajdonos van már a tisztviselők, a pedagógusok, motorszerelők és más foglalkozásúak között is. Falun sem számít fehér hollónak a magánkocsi. Tolna megye né­melyik községében lassanként felváltja a motorkerékpárt. Hő- gyészen például 15-en vettek már autót, Kölesden 10-en, Gyönkön 8-an. Ezekben a köz­ségekben azt mondják a tanács­elnökök, hogy a következő egy­két év alatt előreláthatólag roha­mosan növekszik az autótulajdo­nosok száma. Gyönkön úgy tudják, hat-nyolc személy is ter­vezi, hogy kocsit vesz a jövő ta­vasszal. A vezetést megtanulták helyben, a nemrég szervezett tanfolyamon. Gyönkön három or­vosnak van kocsija, azután van egy ügyvédnek, a gyógyszerész­nek, a gépállomás Igazgatójának, egy tanárnak és a gépállomás egyik dolgozójának, Jávori Vin­cének. Útjainkon Í ízig-vérig mo­toros ember. ______________ A munkatár­sai tréfásan azt beszélik róla, hogy ha a közelébe kerül egy autó, mindjárt belebújik. Ami­kor látogató érkezik a' gépállo­másra és igazítani kell valamit a kocsi motorján, ő igazít. A község többi kocsitulajdonosa is általában őt keresi fel kisebb javításokért. Jávori Vince még fiatal ember, de régóta ért az autó- és motorszereléshez, és a munkája a legnagyobb szenve­délye. Természetesen a saját ko­csiját istápolja legszívesebben — és legtöbbször. Nem új ez a Tatraplan, sőt alaposan „lerob­bant” állapotban vette két év­vel ezelőtt. De feljavította és mindig üzembiztosán túrázik ve­le. Néha elmegy Budapestre, és nyáron a Balatonra jár. Felesé­g e és hároméves kisfia számára az volt a legnagyobb boldogság, amikor vasárnaponként „elhúz­ták a csíkot” a nagy tó déli part­jához. Kollégái egy kis iróniával be­szélnek a „Plán” feljavításáról. Mondják, hogy minden héten más színt kapott a kocsi: elő­ször kopott-szürke volt, aztán bealapozott piros, majd a gitte­léstől j sárgás-drappá változott. De mivel az első festés nem si­került elég szépre, leverték a ka­rosszériáról és akkor tarka terep­színnel jelent meg a „Tatra” a gépállomáson.. Persze, ezt az iró­niát is a munkatársi szeretet táp­lálja. Becsülik, kedvelik Jávori Vincét, tudásáért és állhatatossá­gáért. Hőgyészen a 15 gépkocsitulaj­donos között szerepel Beck Ist­ván mozdonyvezető és Petz Jó­zsef plébános egy-egy Volks- wagen-nel. Az iskola tanáraiból ketten is hozzájutottak már gép­kocsihoz: Kardos Ferenc és Be­nedek László. Benedek László új Wartbur­got vett az idén, januárban. Me­séli, tíz év óta tervezik a fele­ségével, hogy kocsit vásárolnak. Kívánságuk már 1958-bam tel­jesült. hozzájutottak egy hasz- nált Opel Kadétthez, azt három évvel később felcserélték hasz­nált Wartburggal, most pedig új kocsin járnak. Ezzel az új kocsival már 14 ezer kilométert megtettek.. Egy év alatt! Ta­vasszal elmentek Benedek Lász- lóék ibolyát szedni a tamási er­dőbe, de elmentek a Szegedi Ünnepi Játékokra is, meg or­szágjáró körútra, és ellátogattak Csehszlovákiába, rokonokhoz. Színházba Budapestre járnak. Katalin-napkor Paksra kirándul­tak, a férfi szüleihez. Benedek László maga javítja a kocsiját; már ifjú korában - megtanulta! a motorszerelést, kedvtelésből. Testnevelést, biológiát és poli­technikát tanit, s pedagógiai munkájában fel tudja használni turistaélményeit is. Tolna megyei csoportjához 23Ö-an tartoz­nak. Sokféle foglalkozású ember tagja a klubnak, nemcsak orvos, ménlök és tisztviselő, de még halász és kötélgyártó is van kö­zöttük. A klub-titkár, Klem György. Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban járt az ősszel. A tagok közül is so­kan jártak már külföldi túrákon, legutóbb négy kocsi Becsbe ki­rándult egy-egy hétre. A klub vezetősége a közlekedésrendé­szettel közösen KRESZ-vetélke- dőt rendez kora tavasszal, ame­lyen értékes jutalmakat adnak a legjobb autósoknak. Később ügyességi versenyt tartanak Szekszárdon. A programban sze­repel az is, hogv a Pécsi Nem­zeti Színház műsorát közlik a klubtagokkal, és aki meg akar nézni egy-egy előadást, biztosít­ják számára a jegyet. Szabó József Jöjjön hozzánk ! Szaküzleteink várják ! Bő választékkal segítünk a vásárlásban Még nőm későit ól! (114) Újítás a gumicsizma-gyártásnai Négyszáznyolcvan-ötszáz pár gumicsizma készül — autógumi- tőmlő-hulladékból — naponta a Dunaföldvári - Gjpész Ktsz-ben. Ez a szövetkezét látja el az or­szág összes bányáit bányásZcsiz- mával. A gumicsizma-gyártásnál an­nak megkezdése óta már számos újítást dolgoztak, ki és; alkalmaz­tak, jóformán az egész gyártás- technológiát itt alakították ki. A jövő évben ismét egy új eljárás bevezetésére kerül sor. Süveges József technikus újítási javaslata alapján, ami évente mintegy 120—150 ezer forinttal csökkenti majd az ön költséget,.emellett más haszonnal is Jár. javítja az itt dolgozók. munkakörülményeit. Jelenleg ugyanis a sütő-formá­kat kézzel nyitják és zárják, min­den alkalommal csavarral kell a forma két részét összezárni. Az újító által alkalmazott fij meg­oldásnál hidraulikus szerkezet végzi ezt a munkát, ezáltal egy csizma sütési, vulkanizálási ideje hét perccel rövidül meg. A vulkanizáló teremben sora­kozó formák sok hőt sugároznak ki, ez egvrészt jelentős hő­energia-veszteséget okoz néha pedig — főként a nyári hóna­pokban — csaknem elviselhetet­len a hőség e munkateremben. A formák nyitásának, zárásának gépesítése lehetővé teszi, hogy az egész szerkezetet be’ülről hő­visszaverő felülettel ellátott szek­rényben helyezzék el. A hősugár­zás kiküszöbölése így jelentős energia-megtakarítást eredmé­nyez amellett, hogy az itt dol­gozók munkája is könnyebb lesz. Az ajándékozás örömei Monológ úgy ünnepek tóján Na, nézzük csak, háromszáz fo­rint. Három darab százas. Egy fenét háromszáz, a Zolinak is meg kell adnom az ötvenesét, mert már nagyon görbén néz rám. Igaz, még Mikuláskor kér­tem kölcsön. Tehát kettcötven. Ebből kell vermem a fe esésem­nek ajándékot a gyereknek és persze az öcsém sem maradhat ki. Ma a feleségemnek megveszem a manikűrkészletet, az kétszáz forint, marad ötven. Ebből hu­szonöt könyvre az öcsémnek, a másik huszonöt a gyereknek. így nem jó. Ez nem igazságos. In­kább megveszem a gye.e.nek a villanyvonatot, az csak. százhúsz. A feleségemnek egy sálat, az is egy százas. Akkor meg nem ma­rad az öcsémnek. Inkább úgy. hogy megveszem az öcsémnek a kis állólámpát.,. Dehogy veszek állólámpát, az legalább kétszáz. Nézzük csak újból. Van itt kétszázötven forint. Ha ig-zsá gosan elosztom, mindegyiknek jut több mint nyolcvan forint. Te hát megveszem a gyereknek o kisautót az éppen stimmel. Az csak ötven, megspóroltam, a fe­leségemnek harmincat. Akkor 9 megkapja azt a jó kis kesztyűt, amire már régen áhítozik. Il­letve, dehogy kapja meg, mer* akkor mit veszek az öcsémnek1 Igaz ik, kell vennem valamit a» öcsémnek. Tavaly is vettem neki egy tucat zsebkendőt és neki volt képe kiszúrni a szememet egy szivarszipkával. Szerencsére akkor szoktam le a dohányzás­ról, és legalább adott érte egy húszast a Kovács. Mi lenne, ha nem vennék neki? A, azt nem lehet, hátha akkor nem adja oia azt a divatos kis táskát, amit tegnap a szekrény alá dugott. Persze, neki is kell adni vala­mit. Veszek neki könyvet és punktum Igaz, hogy nem szeret olvasni, de én törődöm- az em­berek művelésével. ■ Mindjárt tisztább a kép. öcsém megkapja a könyvet. L at- tam is a kirakatban egyet, az vastag, és nem is drága. Valami izotópokról szól, de az nem ér­dekes, úgysem olvassa. Végre, ezt már elintéztem. így leg­alább megkaphatja a gyerek a villanyvonatot. Ahhoz meg alag­út kellene, meg sorompó. Nem lesz sorompó, és kész. Al gát sem lesz. Minek egy ekkora gye­reknek alagút. Azt majd meg­kapja jövőre. Ez nem is rossz ötlet, fel is írom magamn k. Jó­zsika jövőre alagút. Könnyít sen az ember magán, ahogy tud Tehát a gyerek is megvan. Meny­nyi pénzem is maradt? Jó, eny- nyi pontosan elég a kesztyűre. Hű, ez nehéz munka volt. Sebaj. most már megvagyok vele. Hol­nap már csak el kell hoznom a fát anyáméktól. Apropó, hát ró­luk nem elfelejtkeztem! Na, nézzük csak, itt van most kétszázötven forint, ha ezt el­osztom...-<* (dárdai) ... Apróhirdetések... Az apróhirdetés dija: szavanként hétköznap 1,— Ft, vasárnap i ünnepnap 2.— Ft. Az else és minden további vastagon sze­dett szó két szónak számit. Pannónia motorkerékpár eladó. Csepelt beszámí­tok. Ugyanott gyermek sportkocsi és egy Buda­pest tv-antenna eladó. Ér­deklődni: Kánya, fö!d$zövr bolt vezetőjénél. (104) Varrónőket azonnali be­lépésre felveszünk. Jelent­kezés a .Ruházatiipari Vál­lalat Bogyiszlói úti üze­mében, (110) Vállalatunk 1964 január 1-től megkezdi a törköly bérfőzését. Előjegyzéseket már most fogadunk a vál­lalat Bogyiszlói úti tele­pén. Szekszárdi Szesz- és OdítőitaHpari Vállalat, (109)

Next

/
Oldalképek
Tartalom