Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

4 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1963. december 23.' Hogy ne ismétlődhessen meg... Az ártatlan vízesap-melegítés — A megelőzés a legjobb védekezés TAVALY TÉLEN két híra­dást is olvashattunk az újság­ban, amelyek tűzesetekről szóltak. Az egyik arról számolt be, hogy a dombóvári Al­kotmány Termelőszövetkezetben kigyulladt a sertésistálló és ötven malac benn égett. A másik hír arról szólt nem sokkal később, hogy a zombai Parasztbecsület Termelőszövetkezetben ütött ki tűz, és az istállóban két ló el­pusztult. Mindkét tűzeset egyfajta okból támadt, az istállókban befagytak a vízcsapok és hogy újra foly­hasson belőlük a víz, melegíteni kezdték. A gondatlaság későbbi órákban pedig tüzet és tetemes anyagi kárt okozott. A gondat­lanságon kívül persze volt egy másik közrejátszó ok, mégpedig az, hogy ezek az istállók a télie- sités során sokkal tűzveszélye­sebbek lettek, mint amilyenek korábban voltak. A téliesí lésre persze szükség vah, hiszen a szellős nyári istál­lók csak akkor használhatók fel az állatállomány átteleltetésére. ha azokat megfelelő meleggé változtatták. Bevett szokás sok­felé, hogy az ilyen istállókat, szerfás épületeket úgy teszik az állatok számára télen is lakható­vá, hogy k u kori c as zárra 1. nád- kötegekkel, napraforgószárral kö­rültámogatják, illetve befedik. Ez önmagában melegebbé teszi az épületeket, de megsokszorozó­dik a veszélyesség is, hiszen a téliesítésre felhasznált anyagok rendszerint puskapor szárazsá­gnak és csak egy szikra kell ne­kik, hogy egy pillanat alatt lángbaboruljanak. Erre figyelem­mel volt a tűzoltóság Tolna me­gyei osztályparancsnoksága is, amikor felhívással fordult a ter­melőszövetkezetek és állami gaz­daságok vezetőihez, tagságához. Ez a felhívás, azonkívül, hogy figyelmeztet a fennálló veszé­lyekre, azokat a tennivalókat is magába foglalja, amelyek segít­ségével megelőzhetők ezek a tűz­esetek, elkerülhetők a gazdasá­got sújtó jelentős anyagi károk. A felhívás szerint a téliesítós során arra is figyelemmel kell lenni, hogy az épületeken meg­felelő kijárat legyen arra az esetre, ha az állatokat menteni kell. A téliesítésre szánt — az előbb már említett anyagokat — tömörítve kell alkalmazni, mert a nád és kukoricaszár így ne­hezebben kap tüzet, ezenkívül helyes az is, hogy ezeket mész tejjel bepermetezzik, mert ez ugyancsak csökkenti a száraz anyagok gyúlékonyságát. El kell távolítani a lelógó kukorica és nádlevelek, hogy azokba ne kaphasson az esetleg fellobbanó láng. ÜGYELNI KELL ARRA is, hogy az ílymódon téliesített épü­letekben villanyvezeték ne érint­kezzen éghető anyagokkal, külö­nös gonddal kell lenni arra. hogy csak szabályosan beépített veze­tékek és kapcsolók legyenek az épületben. A dohányzási es a nyüt láng használatát nem csaik megtiltani kell, hanem erre figyelmeztető feliratokat is célszerű elhelyezni, hogy a magáról megieledkezőket ez emlékeztesse a tűzveszélyre. A befagyott csöveket nem sza­bad nyílt lánggal kiolvasztani — következményeiről a tavalyi két szomorú példa tanúskodhat — hanem forróvízzel kell a csaipo- kat öntözni, mindaddig míg újra nem folynak. Meg kell vizsgálni a takarmányos helyiségek kémé­nyeit is, és azokat amelyekben beépített éghető részek vannak mindaddig nem szabad használ­ni, míg el nem távolítják belőle a gerendákat, vagy más éghető anyagokat. Ahol a nyüt láng használata elengedhetetlen, ott állandóan tartsanak - .készenlétben • oltásra használható vizet, homokot. Az egyik legfontosabb követelmény pedig az, hogy az istállókat, — különösen amelyeket téliesítettek — sem éjjel, sem nappal nem szabad felügyelet nélkül hagyni. Öltözködési ábécé Az öltözködési jó tanácsok utolsó pontjához értünk: milyen ruhát, milyen anyagból készít­sünk? E témánál az eddig el­mondottakhoz kell visszakanya­rodnunk. Bő szoknyához ne ve­gyünk fel sport-pulóvert még akkor sem, ha kockás, vagy csí­kos szövet az anyaga. Vékony szövethez. vagy selyem-aljhoz sem szép a vastag. lazán kötött pulóver. Nadrághoz per­sze éppen ez a legcsinosabb. Nadrághoz viszont ne vegyünk fel nagykabátot, legfeljebb térdig érő. háromnegyedes fiúkabátot, vagy (tél lévén) bélelt sport- zakót. A selyemből, gyapjúzsorzsetből. bársonyból, az ún. délutáni ru­hák csinosak. Brokátot és sza­tént vagy más fényes anyagot csak estélyi viselethez használ­junk. ___ K ülön kell beszélni a nylonról. mert a legtöbb tévedés „vele esik meg”. A nylon ugyanis fehér­nemű-anyag, a belőle készített báli ruha olyan, mintha háló­ingbe öltöztünk volna. Helyette tüllt. vagy transpareritet (organ- di) használjunk. Az átlátszó nylon-blúz is csak kosztüm alá hordható, a gallér és kézelő ked­véért, különben kötény mögé való házi viselet. Természetesen csak az átlátszó nylonról van szó, nem a nyersselymet, pamutot, gyapjút utánozó egyéb műanya­gokról. A fémrpel átszőtt, vagy gyöngy­gyei kivarrott, kivágott felsőrész nem szép, még akkor se visel­jük, ha éppen divat. Legutoljára maradt az arany- és ezüst-díszí­tés, vagy a kiegészítők (kesztyű, retikül. cipő, stb). Ezeket csak este viseljük. Még az arany öv sem ülik nappali öltözethez. Fóti Margit 46. Emelkedett volt a hangulat, mindenki igen jól érezte magst. Többen már felöntöttek a garat­ra. s félrehúzódtak a táncolók- tói. közelebb a bárpulthoz. Éjfél előtt néhány perccel Kovács igazgató és két pincér behozott egy hatalmas, jó méter­nyi átmérőjű tálcát, rajta egy még nagyobb lángossal. A köze­pére gyertyát állítottak, aztán letették a különleges méretű „versenytárgyat! egy aszfalra. Áz igazgató leintette a zenekart. A vendégek a dobogó köré csoportosultak. — Mielőtt megkezdenénk a lepényevő vetélkedést, kihirdet­jük a jelmezverseny eredmé­nyét. A zenekar tagjai pontozták a legszebb, legötletesebb jel meze­ket, és úgy találták, hogy a huszonnégyszemélyes torta a démonnak öltözött kedves vendé­günket illeti. Kérem, fáradjon ide. Hatalmas zsivaj támadt a teremben, sokan nem értettek egyet a zsűri döntésével. De mindenki meglepődött, amikor hárman is elindultak, hogy átvegyék a díjat. A zaj még nagyobb lett. — De kérem! — próbálta az igazgató letorkolni a tömeg zúgá­sát. Közben rákancsintott a hoz­zá közel álló Évára. — Itt valami tévedés lesz! Ö a győz­tes — mutatott a démonra . .. Az igazgató kezet togott Évá­val, aki most már álarc nélkül mosolygott a köré sereglet; tár­saságra. Oly büszkén állt a dobogón, mintha legalábbis olim­piai aranyéremre várna. Kovács átnyújtotta a hatalmas tortát. Ekkor előkerült Sípos is. és bűnbánó arccal gratulált Svá­nak. A lány suttogva ugyan, de azonnal kérdőre vonta. — Miért rohantál ei mellőlem? — Azért., mert azt hittem, okot adtál a külföldinek ilyen ajánlatra — hazudta Sípos, pedig azért szaladt el, hogy ezzel a Sértődő jelenettel még ihkább megfogja a lányt. Másnap dél­előttre ugyanis1 feltétlenül el akarta érni, hogy felmenj,? tiek Éva miskolci lakására. Hátha al­kalom adódik a tervrajzok le­fényképezésére .. Éva mosolygó tekintettel jelez­te, hogy megbocsát. Aztán nekiláttak a huszonnégy- személyes tortának. Éva sokaknak szólt, hogy tart­sanak velük. Közben az igazgató ismertette a lepény evés versenyszabályait: — Eloltjuk a villanyokat, s meggyújtjuk a gyergyát. A ver­senyzők körülállják a lepényt. Tapsra kezdenek. A gyertya alatt egy ötforintost, helyeztünk el. Akj legelőször megleli a fogaival az ötforintost, az nyer. A díj ugyancsak egy huszon­négyszemélyes torta... Két pincér egy nagy. ember magasságú virágállványra he­lyezte a lepényt. Az igazgató kérte, hogy olt­sák el a villanyt. Aztán meg­gyújtotta a gyertyát. A versenyzők, vagy harmincán, Ott álltak fej-fej mellett a le­pény körül. Köztük volt Sípos is. A többiek gyűrűként fogták őket. A hatalmas étteremben csak a kis, pislákoló gyertya világított. Az arcokat bem is lehetett látni... Kovács igazgató tapsolt. I A versenyzők hangos csámcso­PLNTÉR ISTVÁN* SZABÓ LÁSZLÓ • kül ÖN&S vadádkal gással vetették magukat a lepényre. Olyan lárma keletkezett, mint a lóversenytéren. Mindenki biz­tatta ismerősét, barátját, asztal- társát. — Ne rágd meg annyira. La­jos! — Vigyázz! Megelőznek! — De rossz fogaid vannak, Jenő! — Ezért éheztettelek. Mihály? — Enni akarok a tortából, Feri! A biztatás egyre fergetegesebb lett. Néhány versenyző már a le­pény közepe felé tartott, am kor váratlanul elaludt a gyertya. — Megállni! — kiáltotta az igazgató. — Villanyt, kérek! A hirtelen támadt sötétségber villany után kiáltoztak, de a csillárok sehogv sem akartak ki­gyulladni. Az igazgató hangja elveszett a rémült zsivajban. Né­hányon öngyújtót vettek elő, s így próbáltak némi világosságot teremteni, amikor egy velőtrázó sikoly dermesztette meg a hatal­mas termet. Olyan ijedtség lett úrrá mindenkin, hogy sokan egymásnak futottak, s egészen összegabalyodtak. — Villanyt! — üvöltötte Ko vács. De a fény most sem akart kigyulladni. Amikor elaludt a gyertya. Pá­losnak hirtelen baljós előérzete támadt, s a vaksötétben odafu- rakodott a lepényevőkhöz. Még a zsebében lapuló poláris lám­páról is megfeledkezett, ö sert látott semmit, csak az éles női sikolyt hallotta ... Az öngyújtók egymás után kat­tantak s a nő újból felsikoltott. — Az arab elájult! — kiáltot­ták többen is. Pálos már tudta, hogy nagy baj van. Félrelökte az előtte levőket, aztán befúrta magát azok közé. akik a gyenge öngyújtófénynél Sípos fölé hajoltak. Megragadta Sípos csuklóját, s kitapogatta a pulzusát. Egyre gyengülő szív­verést érzett, öngyújtóért kiál­tott. Valaki odanyújtott neki egyet. Az őrnagy a gyér fénynél is észrevette, hogy Sipos tarkójá­ból ömlik a vér. Eszébe sem ju­tott, hogy mi lehet. Évával. Min­denkit félrelökve kirohant a hallba. Riasztani kell a többieket! — villant át agyán, amint a portás­fülkéhez ért. Alig szűrődött be az éjszaka megszokott fénye, felhős volt az égbolt, A korom­sötétben kitapogatta a telefont, és felkapta a kagylót. A készü­lék azonban süketen hallga­tott ... Néhány pillanatig még tétován állt, aztán gyors mozdulattal elő­rántotta pisztolyált, és kirohant az éjszakába. Ösztöne azt súgta, hogy a gyil­kos már elhagyta az épületet. Az előbb mintha kavicsropogást hallott volna... A szálló sarká­nál megállt, hall gatózott. A hang irányába fordította poláris fényű lámpáját, felkat­tintotta, majd hátul, a nézőkéhez illesztette szemét. De nem látott semmit... Rohanni kezdett, is­mét felfelé, az avarropogás irá­nyába. Hallani lehetett, hogy száz­százötven méternyire valaki sza­lad. Futását fékezte a nagy sötét­ség is, a fákat szinte úgy kellett kitapogatnia. A poláris lámpát csak állóhelyben használhatta, hiszen a nézőke akkora volt csu­pán, mint egy fényképezőgépé. De a természet váratlanul segít­ségére sietett. A felhők mögül előbújt a hold. és mindjárt jobban lehetett lát­ni. Igaz, csak néhány méternyi­re, de most már legalább köny- nyebben kikerülhette a fákat, es meggyorsíthatta lépteit. A menekülő férfi feltehetően meghallotta, hogy szaladnak utá­na ... Micsoda maffia — .gon­dolta Pálos —, a saját emberü­ket is eltették láb alól... Ugyan­az a személy követte el a gyil­kosságot, aki Kemecsei őrnagyot is megölte. Ez most már nyilván­való. A B.26-os nem várt hajna­lig. A vegyi pisztoly hangtalanul működött. S ami még ennél is fontosabb: beigazolódott egy szörnyű sejtés ... Pálos csak né­hány pillanatig látta az agoni­záló ügynököt, de azonnal tudta, hogy nagyon gonosz, mindenre elszánt ellenféllel lesz dolga. Sipost már úgysem lehetett meg­menteni. A lövés tökéletes volt. Pálos szaladt szaladt, s halán­téka úgy lüktetett, mintha nagy- kalapáccsal verték volna. Füle elvesztette az avar zaját. Ismét meg kellett állnia, hogy hallga- tózzon, és a poláris lámpával körülnézzen. De sehol semmi.., Visszaforduljon, riassza a többie­ket? Vagy inkább menjen to­vább? Lesz annyi sütni való ja Liszkainak, hogy értesítse a töb­bieket? ... Nem fordult vissza. Tovább szökellt egy horhosban. Jól bent járt már az erdőben, amikor is mét megállt, lehasalt a földre, s fülét az avartól megtisztított gyepre helyezte. De nem hallott dobogást. Ekkor hasított belé a gondolat, hogy Sipos szobájáról teljesen megfeledkezett, s az utasítás szerint Sipos bőröndjeit eltüntetik. Jaj, csali Liszkad ér­tesítené a többieket.. . Oda tűz­szerész kell... Nem volt ideje tovább rágódni a gondolaton, mert húsz-huszonöt méternyire tőle egy szikla mögül valaki foj­tottam rákiáltott: — Ne mozduljon, mert lelö­vöm! Dobja el a fegyvert! Pálos mintha hozzánőtt volna a földhöz. Nem válaszolt a fel­szólításra. Óvatosan maga élé emelte a poláris lámpát, s pilla­natok alatt meglátta a gyilkos fél fejét A B.26-OS a sziklák között hasalt. (Folytatjuk.) •Vlri ; ■ ■■.fMjcS , ■■ ■ - ., . 3 /'-V tó~%'■*:*. • • / 'V ' • V ** , ,>1'«< ■*' •: •'* „'S.* . •- 'j&m& '•*' ív- • >v---I im •.;.­■ 1. J­__ ( Erb János felvétele) Birkasyáj a havas mezon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom