Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-22 / 299. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. december 22. h Könyvesboltban Nyugdíjas ügyvéd lép a gyön- ki könyvesboltba. — Valami könyvet szeretnék a kisunokámnak karácsonyra. A bolt vezetője, Lovasy Im- réné egy asztalra kitett könyv- halmazra mutat: — Tessék választani. Rendes polcok vannak ugyan az üzletben, ezeknek is jutott volna azokon hely, de hát nem győzik leszedni oünan a gyermekkönyveket, így aztán inkább ide raktak ■ belőlük egy csomót az asztalra. Ezeknek itt van a legpraktikusabb helyük. A nyugdíjas nagypapa fellapoz néhányat. Az egyiket hose- szabban nézegeti: ez tíz éven felüli gyermekeknek készült. Van benne a titokzatos óceáni szigetvilágtól kezdve az űrutazáson és számtani trükkökön keresztül minden, ami az ilyen korúak fantáziáját legjobban izgatja. Végül odanyújtja a boltosnak: — Legyen szíves ezt nekem becsomagolni. Fizet, aztán távozik. Megfigyeltem egy nénikét, aki kosaráról ítélve a piacon járhatott, mint eladó, aztán a bevételből megvásárolta a karácsonyi ajándékot. Kosarából kikandikált egy szaloncukros doboz, néhány szelet csokoládé, s a ruházati bolt csomagolópapírja. Hogy ez mit takart, azt természetesen csak sejthettem. A néni a bevásárlás során benyitott a könyvesboltba, is: — Valami olcsóbb könyvet szeretnék, karácsonyra — mondotta. Meg is veti vagy hármat az Olcsó Könyvtár sorozatból, aztán megindult kifelé. Megakadt a szeme az asztalon lévő gyérréékkőnyveken, megállt egy pillanatra, tűnődött, aztán így szólt: — Lelkem, adjon már valamit a fiamnak is. A szaloncukor úgyis csak addig tart, amíg el nem múlik a karácsony, ez legalább maradandó emlék lesz, meg tanul is belőle valamit, A szaloncukor, csokoládé és ruhafélecég mellé odakerült egy könyv is. •— Mostanában felszökött a mi forgalmunk is. Ebben a hónapban meglesz az ötvenezer forintos bevételünk. Azelőtt alig szokott feleennyit mutatni a havi eredmény — így az eladó. Nem nehéz levonni a következtetést: Gyönkön a karácsonyi ajándékozók közül mind többen keresik fel a könyvesboltot is. A szellemiekre is gondolnak. B. F. Az ÁGROKER tájékoztató szolgálatáról A termelászö vetkezetek fejlőd dése, a termelőszövetkezeti gazdálkodás sokoldalúsága megköveteli, hogy a gazdálkodás, a beruházások zavartalanságának biztosítása érdekében a termelőszövetkezetek több vállalattal kerüljenek üzleti kapcsolatba. Az üzleti kapcsolat azonban nem egyszerű adásvételt jelent. Nagyon sok olyan áru van, aminek beszerzésé, különösen ha nem kellő tájékozottsággal fogunk hozzá, körülményes és problémát okoz. Vonatkozik ez különösen azokra az árukra, amelyeknek megrendelése határidőhöz van kötve és a készletgazdálkodás alá vont áruféleségekre. Vannak olyan áruk, például épületgépészeti cikkek, amelyeknek megrendelését a biztos szállítás érdekében tanácsos már a tárgyévet megelőző szeptember 15-ig feladni. Nem minden esetben vannak megfelelően tájékozódva a termelőszövetkezetek arról sem, hogy az egyes áru féleségeket hol, mikor és milyen formanyomtatvány felhasználásával kell megrendelni. A nem megfelelő időben és módon eszközölt megrendelések a gazdálkodás menetében, vagy a megkezdett beruházások időben történő befejezésében zavart, nehézséget okoznak. Ez azt eredményezheti, hogy a termelőszövetkezetet kötbérfizetésre kötelezik, vagy az anyag késedelmes biztosítása miatt meg nem valósítható beruházásokra biztosított hitelkereteket az illetékes szervek törlik, hogy azt más területen időben fel lehessen használni. Ezek az esetek a termelőszövetkezetek gazdálkodásét károsan befolyásolják. A mezőgazdaság zavartalan anyag-, gép- és eszközellátása érdekében az egész ország területére kiterjedő tájékoztató szolgálat lett megszervezve az AGROKER vállalatok keretén belül, így a Tolna megyei AGROKER vállalatnál U. A tájékoztató szolgálat a mezőgazdaság, elsősorban a termelőszövetkezetek, de az állami gazdaságok és gépállomások részére is, a termeléshez, a beruházáshoz, a segédüzemekhez szükséges anyagok, gépek és eszközök beszerzéséhez nyújt segítséget. Felvilágosítást ad az egyes anyagok gépek és eszközök stb., beszerzési módjáról a megrendeléshez szükséges nyomtatványokról és az egyes anyagokat szállító vállalatokról. Rendezi az ellátással kapcsolatban esetleg felmerült panaszokat. A tájékoztató szolgálat nem csak az AGROKER vállalat profiljába tartozó cikkekről, hanem más kereskedelmi és gyártó vállalatok által forgalmazott anyagok beszerzési módjáról és lehetőségeiről is tájékoztatással szolgál. Szükség esetén segíti a termelőszövetkezeteket abban, hogy a következő évi gép, anyag és fogyóeszköz igényüket a lehető legreálisabban a tényleges szükségletnek megfelelően mérjék fel és tervezzék meg azok beszerzését. Segítséget nyújt a szükséges anyagok időben és helyesen történő megrendeléséhez. Miután a tájékoztató szolgálat tevékenysége az egész ország területére kiterjed, leggyorsabban és legeredményesebben tud segíteni a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak és gépállomásoknak a beszerzéssel kapcsolatos problémáik megoldásában. A tájékoztató szolgálat díjmentesen áll az érdeklődők rendelkezésére az AGROKER vállalat telephelyén Szek- szárd. Mátyás király u. 63— 65. cím alatt, vagy telefonon a Szekszárd 23—38 számon. Igénybevétele a tsz-ek és gazdaságok részére előnyös, mivel külön kiadást nem jelent, de meggyorsítja a szükséges anyagok, gépek beszerzését. Varga Imre az AGROKER vállalat dolgozója 45. i — Aztán azonnal jöjjön visz- sza. Menjen ki a parkba, éss figyelje Sípost. Állandóan kövesse! Maga felel Sipos életéért! I — Éi-tet.tem. 1 Liszkai lesietett, Pálos pedig visszament a hallba, s úgy ült le, hogy az ajtónyíláson át jól láthassa Siposékat. A juhászok ott pipáztak a közelében, de ő nem akarta megzavarni csendes i magányukat, és különben is őt i más kötötte le. j Kis idő múlva két nyugatnémet vadász jött be a teraszról, j Mögöttük Kovács igazgató. Az : őrnagy mintha csalt a szőnyeg mintáit nézegetné, az igazgató cipőjét figyelte. A poláris jelző- por azonban mást mutatott. És másfajta cipő volt a német vadászon is, mint amikor kirándulni voltak. I 1 Az esti órákban már az egesz üdülő a jelmezbálra kész.ülődött. i Jöttek-mentek az emberek egyik szobából a másikba. Mindenki sietett, s dugdosva hozott-vitt valamit. Csereberélték a ruhadarabokat, hogy teljes legyen mindenki jelmeze. Olyan titkolódzás közepette folyt mindez, mint ‘ egy hadi felkészülés. Sokan még a vacsoráról is elmaradtak, szobájukban toldozták-foldozták jelmezeiket. Pálos reggel, miután kijött Évától, úgy döntött, hogy matróznak fog felöltözni. Liszkai pedig paraszlegénvnek. Mind a két jelmez alkalmasnak mutatkozott arra hogy a nadrágzsebben elrejtsék fegyvereiket és a poláris lámpákat. Ugyanakkor könnyen mozoghatnak ezekben a ruhákban. Pálos Liszkaival leüzent Istvánfiéknak, hogy sürgősen szerezzenek neki matrózruhát és maszkot, amely teljesen elfedi az arcát, valamint Liszkainak egy pár parasztcsizmát, csizma- nadrágot, fehér Inget és mellényt: Az őrnagynak ro6Sz elő- érzete volt, valahogy félt ettől a jelmezes estétől. Éppen most, amikor mindenkit annyira szemmel kellene tartania, jelmezbe bújnak az üdülők. Kissé idegesen ment fel a szobájába, hogy hozzálásson az öltözködéshez. Nyolc óra felé járt. Elmúlt a nap, és nem történt semmi. Liszkai holmija is ott volt őnála, nemrég csempészték fel a barlangból, amikor már sötétedni kezdett. A főhadnagy most is ott ült az ajtórés mögött, és figyelt. Az őrnagy kopogtatott, nehogy fejbe vágja a mögötte lapuló fiatalembert. — No, lássunk az öltözködéshez — lépett a szobába Pálos. — Ügy kell elmaszkíroznia, hogy az atyaúristen se fedezze fel bennem a zenetanárt. — Megpróbálom, őrnagy elvtárs ... Beöltöztek. — A pisztolyát el ne felejtse zsebre tenni... — Nem felejtem el. — Vigyázzon, tánc közben nehogy megérezze!: a lányok. I A mulatság csak kilenc órakor kezdődött, így hát leültek és rágyújtottak. — Tartok ettől a hajnali találkozástól ... — Miért őrnagy elvtárs? Ar.y- nyian lesznek, hagy mozdulni sem tud majd a fickó ... — Nem azárt. Biztosan \éde- kezni fog... Azárn ... A bálon I lehetőleg legyen a közelemben, ne csavarogjon el! — De őrnagy elvtárs . . — Csak mondom ... Mit gon- ' dől, miért nem értesítette a j szakaszvezető a B. 20-os!. hogy ! kiszabadult? ' — Talán még nem jutott hozzá. Vagy nem is gondolt rá, hogy értesíteni kellene ... — S most várja S pos utasításait ... Lehetséges Amíg a két rendőrtiszt beszélgetett, az üdülő tovább zsongott. Ide, a szobába is behallatszott a megbolydult épület zsivaja. Síkongtalv, nevettek, viháncoltak az üdülők. I Éváék is készülődtek. Sípos, I mivel nem tudott más jelmezt | szerezni, elhatározta, hogy arab burnuszba öltözik. Két lepedőt szemelt ki "rre a célra, és Éva segítségével magár« húzta. PINTÉR ISTVÁN* SZABÓ LÁSZLÓ • A lány néhány öltéssel a férfi ruhájához erősítette a lepedőket, s máris ott állt előtte a teve ringó' járásához szokott jelmezes férfi, akit nehezen lehetett volna felismerni... Sipos nem szólt Évának, hogy hajnalban el ‘kell távoznia. Már korábban kikészítette az éjjeli szekrény fiókjába a maszkot, amelyet miskolci utazásánál is használt. Ügy számított, hogy hajnali fél négykor indul a Hámor-kohóhoz, bár arról fogalma sem volt, hogy mit is akarhat a B. 2fi-os, és miért nem rádión jelentkezett. De a parancs parancs! .. Éva nagy gonddal festette lei a száját, körmét már korábban vérvörösre lakkozta. Szájába vette a hosszú nádszipkát. Megnézte magát a tükörben, s elégedetten állapította meg, nogy a félvilági nő jelmeze tökéletesen sikerült. Odalenn, a kiürített étteremben már gyülekeztek a jelmezesek. Először egy apacslegény meg egy táncosnő libegett be. A zenekar tust húzott, s a személyzet megtapsolta az első párt. Aztán nemsokára jöttek a többiek is. Szaggatott ruhájú kalóz és szobalány, pincér és egy nagyszakállú, aranysűjtá- sos portás, egy katona, paraszt- menyecskével a karján. Mindenkinek akadt valami ötletes jelmeze, pedig igazán nehéz vojt összeállítani az üdülésre szánt' szerény ruhatárból, hiszen senki sem számított erre a jelmezbálba. Egy" "fiatalember például fürdőnadrágban és zakóban jött le, és meztelen nyakára kötötte nyakkendőjét... Pálos őrnagy széles, .himbáló léptekkel lépett a terembe, mint egy vérbeli tengerész. Liszkai néhány perccel később követle, és elvegyült a többiek között. Az őrnagy vizsla szemekkel kutatta Sípost, Bízott az ítélőképességében, és tudta, nogy mozgásáról gyorsan felismeri. De egyelőre még nem látta sem őt, sem a lányt... A jelmezesek egymást nézegették. Igyekeztek kitalálni, hogy kit rejt egy-egy álarc. Pálos odalépett Liszkalhoz, és a fülébe súgta, hogy keresse meg Siposékat, és legyen a nyomukban ... Kilenc óra után néhány pincééi a zenekar ismét tust húzóit, aztán egy kockás cowboy-runába öltözött férfi felállt a dobogóra: — A jelmezbált ezennel megnyitom! — Pálos őrnagy a Hangjáról felismerte Kovácsot. , — A legjobb jelmezt egy huszonnégy személyes tortával iuiial- mazzuk, amely saját konyhánkban készült. Éjfélkor lepényevő versenyt rendezünk, gyertyaíény mellett... Akik be akarnak nevezni, nyújtsák fel a kéz faiét, hogy tudjuk, hárív lepényt csináljunk! Vagy harminc kar lendült a magasba. Pálos körbesétált, s megállt két férfi mögött. Az evvik elegáns szmokingban volt, p másik frakkban, A frakkos hanyag mozdulattal a bárpultnak támaszkodott, s szarvasbőrkesztyű- jével legyezte magát. Azonnal felismerte bennük a két német vadászt. A kesztyűs mintha Kurt Müller lett volna. Csak héhány szót értett a németül folyó beszélgetésből, így aztán tovább ment. Éppen az ajtóhoz ért, amikor megjelent a démon, oldalán a bumi-:os arabbai. Milyen maskarába öltözött ez. a fickó! — gondolta Pálos Aztán, anélkül hogy rá nézett volna Síposra, ellépett mellettük. Kíváncsi volt, hogy vajon Éva felismeri-e ct. A lány megnézte a matrózruhást. de nem ismerhette fel benne Pálost, mert így sgólt Síposhoz; u&dád&aí — Mint egy igazi tengeri medve... Pálos nem sokáig sétálhatott, mert néhány perc múlva felkérte egy szobalánynak öltözött asszony. Pálos, mintha ez lenne a legnagyobb gondja, arról faggatta. hogy hány éves. Közben azonban szeme Siposékon függött. De az asszony csak a fejét rázta, és nem válaszolt. — Megnémult? — kérdezte Pálos. Az asszony bólintott. — Árulja el már. hogy hánv évessel van dolgom... — hízel- gett a matróz a szobalánynak, s úgy magához szorította, hogy az asszonyka felszisszent. Durcásan ellökte magától a férfit, mint a kényes menyecske, aki még arra is sokat ad, hogy milyen távol táncol tőle a fiú. — No, szólaljon már meg Mondjon már valamit... Ö, de nagy mancsai vannak magának! — hökkent meg az őrnagy. — De hiszen maga férfi! S csakugyan, a szobalány x*u- hája férfit takart, aki alig bírta türtőztetni magát, hogy ki ne robbanjon belőle a nevetés. Pálos gyorsan leköszönt töl?. Leült, s úgy nézte tovább Siposékat. Liszkai mintha csak véletlen lenne, melléje telepedett. Éva testhez tapadó ruhájában igéz&pn., iputogatta bájait, hogy a főhadnagy legszívesebben egész éjszaka vele táncolt volna. a .kötelesség az kötelesség: néki rria éjszaka az őrnagy mellett kell lennie ... A szünetben mindenki asztalhoz ült, de inni csak nagy óvatosan mertek, mert ahhoz fel kellett húzni az álarcot, legalábbis félig, s nem akarták, hogy az asztaltársak felfedjék kilétüket. Sipos nekitámaszkodott az égjük oszlopnak, s onnan figyelte a többieket. Éva mellette állt. — Ne menjünk ki a teraszra, levegőzni egy kicsit? — kérdezte a lány. — Mehetünk . . — Kíváncsi vagyok, milyen helyezést érsz el a leoényevő versenyben — nevetett Éva. — Majd meglátod, hogy tudok én enni! Az ajtóban a sízmokingos német vadász megállította Évát, és megkérdezte tőle, nem volna-e kedve hajnalban ismét kimenni a vadásziakba. A lány tágra nyílt szemmel nézett a németre. Különös ajánlat! Igaz, korábban már többször észrevette, hogv néhány külföldi erősen figyeli. Egyik-másik ha csak tehette, hozzá ért, megfogta a kezét, vagy megsimogatta a karját, persze úgy, mintha véletlen műve lenne. Ö ilyenkor nem akart botrányt csapni, s inkább hallgatott, bár nem szívásén fogadta az efajta közeledést. De ez a nyílt ajánlat kihozta a sodrából. — Köszönöm! De inkább itt. szórakozom. Különben, szégyell :e magát! A német azonban erőltette a dolgot. Ügy gondolta, hogy talán mégiscsak sikerül elcsalnia a. lányt. Éva Sípostól akart segítséget kérni, de a fiatalember eltűnt mellőle. Mire a lány is szó nélkül otthagyta a külföldit, és besietett a hallba. Éppen csárdást játszott a zenekar. Sipos ott forgolódott a terem közepén. Repült a két ráakasztott lepedő, mint a paraszt- lányok bő szoknyája. Éva látta, hogy Sípos jól érzi magát, s nem akart tolakodni. Inkább odament a sarokban pipázgató juhászokhoz, és felkérte az egyiket. A legfiatalabbat választotta ki, az is lehetett vagy negyvenéves. (Folytatjuk.)
