Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-03 / 282. szám

TOLNA SfEGYET NEPűJSAG

*» .CS» i*ú3. december 3.

Befejeződött

a mezőgazdasági szakkörvezetők első országos tanácskozása

Vasárnap Gyulán befejeződött a mezőgazdasági szakkörvezetők első országos tanácskozása, amely összesen három napig tartott. „A mezőgazdasági üzemi szakkör helye és szerepe a termelőszövetkezetekben” címmel dr. Soós Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási és Kísérletügyi Fő- igazgatóságának vezetője tartott érdekes előadást. ,

Bevezetőjében elmondotta, hogy a mezőgazdasági szakköröknek igen nagy a szerepük a mezőgazdasági szakpropagandában, az élenjáró módszerek elterjesztésében, a dolgozók szakismeretének bővítésében, a termelés fejlesztésében. A vezetők és a szakemberek szakképzettsége ma már nem elég: A technika és a tudomány állandó fejlődése, az újtípusú gépek megjelenése magasszintű szakmai képzettséget kíván a termelőszövetkezeti tagoktól is.

Az előadó beszélt arról is, hogv a szakképzettségnek az eddiginél nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést kell szerezni a termelő- szövetkezetekben. Erre senki ne várjon központi rendelkezést, a helyi körülmények között döntse el a vezetőség: Hogyan miképp dotálja a magasabb szakmai tudást. ahol megbecsülik a szaktudást, nagyobb a munkakedv, a tanulás iránti érdeklődés és magasabbak a hozamok, A mező- gazdasági szakkörök típusairól így beszélt az előadó.

Ne legyen sok típus, de merevek sem lehetünk ezen a téren. A szakkörök ne legyenek kutató- műhelyek, ne kísérletezzenek újabb módszerekkel, hanem az

adott körülmények között igyekezzenek elterjeszteni a már ismert, gyakorlatban jól bevált módokat.

Helyes lenne, ha az üzemi szakkörökbe egy-egy brigádból a legjobb szaktudással rendelkező tagokat tömörítenék. A gyakorlati tudás állandó fejlődése ugyanis elengedhetetlen s egyazon területen dolgozó emberek jobban tudnak tovább haladni. Igyekezzenek mindenütt minél több nőt bevonni a szakkörökbe, a termelőszövetkezetekben egyes munkaterületen — kertészet, baromfinevelés stb. — rajtuk múlik a siker.

A vezetők kiválasztása sem lehet közömbös. — Legyen a szakkörvezető jó szakember, de rendelkezzék bizonyos pedagógiai érzékkel is.

Helyben döntsék él, hogy milyen tagozatot alakítanak, nem szabad gúzsba kötni a kezüket, senki ne írja elő központilag munkatervüket, ök maguk azonban igenis készítsenek nagy vonalakban tervet arról, hogy mit akarnak tenni és milyen anyagi erők állnak ehhez rendelkezésükre. A szakkörök a termelőszövetkezetekben különösen fordítsanak nagy gondot a mezőgazdasági gépeik alapfokú ismeretének elterjesztésére.

Az előadás után felszólalt többek között dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának és dr. Varró József, a TIT főtitkárhelyettese is. A tanácskozáson négy mezőgazdasági szakkörvezető kapta meg „A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” jelvényt.

flz ideinek kétszeresére terjesztik ki 1964-ben a vegyszeres gyomirtást

Több száz új motoros permetezőt, a vegyszerek, gépek beszerzésére hitelt kap a mezőgazdaság

Az idei gabonatermésből több tízezer mázsányit „loptak el” az elburjánzó gyomnövények. Dr. Sándor Ferenc, az Országos Növényvédelmi Szolgálat osztályvezetője tájékoztatásul közölte, hogy termelőüzemeink ez évben nem használták ki eléggé a rendelkezésükre álló korszerű gépeket, és vegylanyggot: Csupán 512 000 holdat szabadítottak meg a gabonát károsító gyomoktól. A vegyszeres gyomirtást az ideinek kétszeresére kívánják kiterjeszteni, vagyis az ez évi jobb területekre kell majd kiterjeszteni a vegyszeres védelmet.

A szükséges mennyiségű Dikonirt máris rendelkezésre áll az AGROKER megyei kirendeltségeinél. Az ipar a következő hónapokban több száz új, nagyteljesítményű Rapidtox permetezőgépet bocsát a mezőgazdaság rendelkezésére. A növényvédő szer és a

gépek beszerzésére a termelőüzemek kedvezményes hitelt kaphatnak a nemzeti bank útján. Kívánatos, hogy az igényléseket mielőbb adják m?g. Most a meglevő növényvédő gépek kijavításával, gondos téli „elszállásolásával”, valamint a termelőszövetkezeti és a tsz-közi növényvédőbrigádok megszervezésével alapozhatják meg a gabonaföldek jövő évi jó növényvédelmét. (MTI).

Év vége előtt a községpolitikai munkában

MOST KÉSZÜLT EL az egyik legfontosabb év vége előtti ösz- szesítő a megye községfejlesztési tevékenységéről. Az összesítő ugyan még nem tükrözheti az egész évi eredményeket, de mivel már mögöttünk van az évi munka négy része, joggal vonhatunk le néhány következtetést.

Az eredeti tervben 2 millió 800 000 forint értékű társadalmi munka szerepelt az idei évre. A tanácsválasztások után azonban az új tanácsi szervek mérlegelték a kitűzött célt, a lehetőségeket, s úgy vélték, hogy a 2 millió 800 000 forint nem áll összhangban a szükségletekkel és nem tükrözi lehetőségeinket sem megfelelően. Elhangzott a javaslat: „Felül kell vizsgálni a tervezett társadalmi munkát, s ahol túl alacsonyan terveztek, keressék meg a felemelés lehetőségeit”. A javaslat komoly visszhangra talált, több mint kétmillió forinttal felemelték a megyében a községfejlesztési tervekben szereplő társadalmi munkát. v

— Helyes volt-e megemelni? — tettük fel a kérdést Schmidt Gyulának, a megyei tanács községfejlesztési csoportvezetőjének.

— A kérdésre a következő adattal lehet válaszolni: A legutóbbi értékelésünk szerint 5 millió 78 000 forint volt a megyében végzett társadalmi munka az idei év folyamán. Ez valamivel már több is az egész évre tervezettnél. Ahol akartak valamit produkálni, tudtak is. Ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy az évet még nem fejeztük be.

Jogos tehát a következtetés: Nagy falufejlesztési lehetőségek vannak megyénk minden községében, ezek kihasználása azonban kemény munkát igényel a községi tanácsoktól.

Az egy főre eső társadalmi munka a megyében most az év vége előtt 20 forint körüli. Ez — sajnos — még jóval alatta van az országos legjobbaknak. A következő évre 5.4 millió forint társadalmi munkát terveztek a tanácsok. Ez alig több valamivel, mint az idei eddigi teljesítés, s könnyen meglehet, hogy az évvégi eredménynél nem is lesz több. Ismét joggal vetődik fel a

kérdés: „Nem túl szerény-e ismét a tervezés?” A megye helyzetének ismerete alapján -joggal mondhatjuk, hogy de bizony

meglehetősen kevés. Sajnos, a tanácsoknál a sok változás ellenére is kísért még ez a régebbi,

s kicsit sem helyeselhető álláspont: „Inkább alacsonyan tervezzük meg a társadalmi munkát, s azt két-háromszorosan teljesítsük túl, mintsem, hogy gondot okozzon a szervezés”. Voltaképpen arról van szó, hogy nem igyekszenek többet tervezni, mint amennyi minden különösebb erőfeszítés, szervező munka nélkül is túlteljesíthető, tehát a munka könnyebbik oldalát választják, még azon, az áron is, hogy ezzel kevesebbet tesznek a falu fejlesztése érdekében.

Mindebből következik a másik kérdés: . „Nem lenne-e jobb a téli időszakban ismét felülvizsgálni néhol a községfejlesztési tervet, és megkeresni a több társadalmi munka lehetőségeit?” A számadatok azt mutatják, hogy feltétlenül jó lenne a téli időszakot egyebek mellett ilyenre is felhasználni. Bonyhádon, ahol a következő évre eredetileg semmi társadalmi munkát sem terveztek, már meg is tették a terv átdolgozásával kapcsolatos első lépéseket.

A 35 MILLIÓ FORINTOS kiadási tervet a tanácsok 80 százalékra teljesítették a legutóbbi, novemberi értékelésig. Ez az eredmény igen jó. annak elle- hogy a naptári ev.fiez viszonyítva némi lemaradást mutat. Jó az eredmény, mert ezt rendkívül nehéz körülmények kozott tellett"elérni, másrészt pedig figyelembe kell azt is venni, hogy a legtöbb kifizetésre éppen ezekben a hetekben kerül sor, így aztán derűlátóan nézhetünk az egész évi munka lezárása, felmérése elé. Hosszú időn keresztül éppen a járdaépítés terén volt elég nagy lemaradás, mert nem lehetett cementhez jutni. Az ősszel a megye vezetőinek nagy erőfeszítései következtében sikerült megjavítani az anyagellátást, s az év utolsó hónapjaiban gyorsan fellendült a járdaépítés. Az év végéig tervezett 61 kilométernyi járdából körülbelül 40

kilométert már megépítettek, s az elmúlt napokban olyan nagy lendülettel folyt a járdaépítési munka, hogy év végére e téren sem lesz számottevő lemaradás.

Sajnos, egyik-másik nagyobb községfejlesztési létesítménynél, például művelődési otthonnál, nagyobb építkezési lemaradás mutatkozik. Az okok nem helyi eredetűek, hanem építőiparunk általános problémáiban gyökereznek. Ezeknél nincs remény a lemaradás pótlására év végéig, Szerencsére a községfejlesztési pénzösszegek átvihetők a következő évre minden további nélkül és a tanácsok remélik, hogy a kivitelezők fokozatosan pótolják lemaradásukat a községfejlesztési létesítményeknél is,

A KÖZSÉGFEJLESZTÉSBEN

az idén már nem ismétlődtek meg azok a helyi hibák, amelyek a korábbi években helyenként jelentkeztek. Közismert a nagymányoki strandfürdő ügye: megalapozatlanul kezdtek munkához, bele is öltek csaknem 300 000 forintot, s most le kelleti állítani az egészet vízhiány miatt. Belecskán egy művelődési otthon építéséhez fogtak hozzá ugyanilyen! felelőtlenül. Csak a falak felhúzásáig tudtak eljutni, a pénz közben elfogyott, s abba kellett hagyni az egészet. Ilyen az idén már nem történt, sőt, a korábbi csorbák egy részét is sikerült kiköszörülni. Belecskán a földművesszövetkezettel való együttműködés alapján végül hasznosítani tudták a félbe lévő épületet, vendéglátó egységet létesítettek belőle, és egy régi épület átalakításával meg tudták oldani a falu művelődési otthon gondját is. Nagymán^okon is meg pró bál talc minden lehetőt, sajnos, itt nem sikerült megmenteni a csaknem 300 000 forintot.

Jelentős lépést sikerült az idén megtenni a dokumentációs előkészítés terén. Ennek a murvkár.nk nagy részét is sikerült társadalmi alapokra helyezni: körülbelül 30 tervdokumentáció készült el az idén társadalmi munkával. Ez nemcsak egyszerűen pénzmegtakarítást jelentett, hanem sok esetben meggyorsította a kivitelezést.

B. F.

Újabb solidusokat találtak Szikáncson az elektronikus kutatóműszerrel

Vasárnap dr. Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, Csanda Ferenc mérnök és Zalavárdi Tibor technikus öt órán át kutatott a Csanda—Molnár—Zalavári—Petriko- vics-féle elektronikus földalatti kutató-műszerrel Szikáncson, ahol nemrég Jozó Erzsébet rábukkant a híres aranyleletre.

Az idő rövidsége miatt a területnek csak egy részét pásztázhatták végig, mégis a műszer mutatója 14 alkalommal lengett ki, és az ásók nyomán 14 újabb solidus fordult ki a földből. Elhatározták a kutatás folytatását, de csak az elektronikus műszerrel, ■ mert régész-szakvélemény szerint más módon most már minden próbálkozás kilátástalan lenne.

A gépen semmi különöset nem látok. Ugyanúgy zúg, mint öt évvel ezelőtt, ugyanúgy „etetik” kenderrel, mint máskor, ugyanúgy szedik ki a végén a pozdor- jától szépen megtisztított rostot. De mint kiderül, mégis más ez a masina.

— Volt-e baj a turbinául mostanában? — Balogh Béla elvtárs, a Dunaföldvári Kendergyár főgépésze teszi fel a kérdést Bogáménak, a gép egyik kezelőjének.

— Nem — válaszolja a kistermetű, overállos asszony. — Amióta megcsinálták, nem kellett tisztítani a fogaskereket. Nem darál ez már meg több ujjat, mint ahogy majdnem az enyémet is.

— Hát hogyan, a maga ujját is bekapta?

— Én voltam az első. öt évvel ezelőtt. Igaz, hogy most már alig látszik — mutatja a jobb- : keze mutatóujját —, nem vágta ! le, csak megnyomta, de akkor In agyon fájt. Szégyelltem nagyon,

hogy olyan ügyetlen vagyok,

1 ezért nem is szóltam, nem lett jegyzőkönyvezve. Dehát azóta már sokan megjártak vele. Mint most legutóbb is a Bíróné. De most már nem lesz több baj. Mert látja, Béla bácsi, az nem sokat használ, ha kiírják, akármilyen nagy betűkkel is, hogy a mo-gó gépbe nyúlni tilos. Csinálják meg úgn. hogy ne lehessen benyúlni. Vagy inkább, hogy

A megszelídített gép

ne kelljen benyúlni. Mint ahogy most végre megcsinálták.

— Sok fejtörést okozott ez a gép — magyarázza Balogh elvtárs. — Ügyes, mondhatnám ojcos masina, megkíméli az asz- szonyokat a kézi tilolás nehéz, testet-lelket emésztő munkájától, de ez a része, itt fent, ez a lánckerék, meg a lánc, veszélyes volt. Feltekerte néha a kócot. és azt le kellett szedni, különben vagy a lánc szakadt el, vagy a kerék törött. Az asszonyok az Ujjúkkal húzogatták, csivegették, és elég volt egy vigyázatlan mozdulat, és az ujjak a lánc, meg a lánckerék közé szorultak.

— Nem volt védőberendezés?

— Volt védőburkolat, de ez nem akadályozta meg, hogy a kóc feltekeredjen. Akkor pedig egyszerűen elfordították a burkolatot és leszedték a felcsavarodott kócot. Legtöbbször sikerült. De néha nem. Mint Bogárné és a többiek esetében. Szinte alig volt olyan esztendő, hogy valaki meg ne sérült volna itt. Mint ott, az a fiatalasszony is.

A karcsú, szőke fiatalasszony, — Engel Lászlóné — a jobbkezét mutatja. A mutatóujja hiányzik.

— Január nyolcaiiká" történt. Több mint négy éve dolgozom

itt, mindig sikerült leszedni a kócot. Most az egyszer nem. Az első hónapokban bizony nehéz volt measzokni, hogy hiányzik az ujjam. És még most is néha keresem a többi ujjammal a hiányzót.

Polyóka Margit, aki most a fűrészgépnél dolgozik, a kis- ujját és a gyűrűs ujját veszítette el, hasonló módon.

— Nem emlékszem semmire, hogyan történt, Egyszeresük éreztem, hogy viszi a kezemet, sikoltottam, aztán összeestem.

Bíró Dezsőnét, a gép utolsó áldozatát a portán találjuk. Jobbkezén kötés. A mutatóujját és a középsőt vitte el a gép a múlt hónapban. Addig, amíg a seb begyógyul, portásként dolgozik.

— Magam se tudom, hogy történhetett. Szerencsém volt, hogy akkor sem veszte tem el a lélekjelenlétemet, amikor észrevettem. hogy bekapta a gép a két ujjamat. Nem volt a közelben senki, akinek kiálthattam volna, hogy kapcsolja le a motort. így aztán hagytam, hogy átforduljon a kerék és kiszabaduljon a kezem. Akkor láttam, hogy a két ujjam lóg. csak vékony bőr tartja mindkettőt.

— Ha tudták, hogy veszélyes, miért nyúltak a mozgó géphez.

— Persze, tudtuk. A szabályt is. És ha művezető volt a közelben, nem. is mertük csinálni. Qe ha áll a gép, nehezebb kiszedni a kócot. Aztán meg, ha olyan az anyag, hogy óránként feltekeredik, akkor óránként leálljunk? Most már, mint hallom, nem veszik oda több ujj. Megcsinálták.

— Hogyan sikerült megtalálni a megoldást? — ez a kérdés már a főgépészt illeti.

— Nehéz volt. Ugyanis az egész meghajtószerkezet szabadon forog. Nincs mihez rögzíteni a védőburkot. Próbálkoztunk már háromféle megoldással, de csak bejutott a forgó részekhez a kóc. Végül aztán — Tibor fiam elgondolása alapján. ugyanis ő is itt dolgozik a gyárban —, sikerült. A védő- berendezés két részből áll, felszereléséhez le kell szedni a méghajtószerkezetet is. A burok egyik felét ekkor kell felrakni, utána visszatenni a meghajtószerkezetet, ezután felcsavarozni a védőburok külső részét.

— A földvári turbinakezelők tehát már nincsenek veszélyben.

— A dunaföldváriak már nem. De működnek ilijen tu biná'- a többi kendergyárban is. Épp most dolgozunk azon, hogy ezek is megkapják ezt az itt jól bevált védőberendezést.

(J)

i