Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
2 fötrra MEGYE! NÉPÚJSÁG 1963. december ft A bonyhádi úttörőházban tizenkét szakkör működik amelyeknek sorában a fotósokat éppúgy megtaláljuk, mint a bábjátszőkat, a modelezőket, a sportszakkörösök et. A szakkörök úttörő tagjait munkájukban kiszes fiatalok segítik. Ez a képünk a rádiós szakkör helyiségében készült, ahol a gyerekek éppen tekercseket készítettek a detektoros rádiókhoz. A játékszoba a pajtások legkedvesebb tartózkodási helye. A fiúk a sakkot, versenyautót és egyéb játékokat veszik birtokukba, a lányok leginkább a társasjátékokat kedvelik. A bőrdíszműves szakkör tagjai, munka után az asztali labdarúgó- játékban mérik össze tudásukat. Akiknek nem jut hely a fogantyúk mellett felcsapnak ..szurkolónak”. V. M. (Fotó: Erb János) Az állattenyésztésben dolgozó tsz-tagoíc premizálásáról WOHLMUTH RICHARD, a Baromfitenyésztés című szaklap novemberi számában felteszi a kérdést: Miért sok még mindig a takarmányfelhasználás a pecse- nyecsirke nevelésénél? E kérdésre a szaíkember szemszögéből nézve nyomban meg is válaszol. Amit megállapít az feltétlenül igaz és tanulságos. Ezzel a problémával azonban egy olyan kérdést lehet és kell még feszegetni, amely túlzás nélkül vonatkoztatható a közös gazdaságokban folyó állattenyésztői munka egészére. Vagyis, ha a takar- mányfelhasználást vizsgáljuk, egy lépéssel feltétlenül érdemes tovább menni, más szóval arra is választ adni, hogy miért olyan a helyzet, amilyen. A szóbanfor- gó írásban Wohlmuth Richard a mulasztásokat gondolatébresztő módon állapította meg. Statisztikát közöl arról is, hogy megyénként mennyi takarmányt használtak fel egy kiló élősúly előállításához. S éppen itt jutunk el ahhoz a ponthoz, hogy választ keressünk: a mulasztásokat milyen módon lehet megszüntetni, hogyan miként lehet aiz egy kiló élősúly előállításhoz szükséges takarmánymennyiséget csökkenteni, a hízlalási időt lerövidíteni, a tenyésztői színvonalat növelni, egyszóval az állattenyésztésben a kívánatos rendet megteremteni. A válasz kézenfekvő. Erről beszélt dr. Dimény Imre elvtárs is, a Tolna megyei tsz-elnökök szigetvári tanfolyamán. A Központi Bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője hangsúlyozta a premizálás, az ösztönzés jelentőségét, kijelentette; helyes és igazságos az az elv, hogy aki többet ad, többet is kapjon. Sokan helytelenül úgy vélik, hogy az ösztönzés kizárólag a gyenge tsz-ek módszere. Pedig erről szó sincs. Az ainya$ érdekeltség elvének érvényesítése, valamennyi közös gazdaság jói felfogott érdeke és ez különösen vonatkozik napjainkban az állattenyésztőkre. A Tolna megyei Pártbizottság az állattenyésztés helyzetét vizsgálva egyebek között szintén ilyen értelemben foglalt állást. Megállapította: az anyagi ösztönző módszerek alkalmazását az állat- tenyésztés minden területén általánossá kell tenni. Ennek érdekében konkrétan felül kell vizsgálni az eddig alkalmazott premizálási módszereket és ahol azok .nem segítik megfelelően a termelést, ott a tsz-tagok egyetértésével át kell azt dolgozni. Magyarán arról van itt szó, hogy a közös gazdaságok vezetői, a szövetkezeti gazdákkal egyetértésben keressék azokat a módszereket, amelyek a szakmai előírások és utasítások maradéktalan betartására ösztönzik a jószággondozókat. A NÖVÉNYTERMESZTÉS ilyen szempontból figvelemre méltó példával szolgál. Ott ugyanis máris bebizonyosodott, hogy aiz ösztönzésnek bármelyik, helyesen alkalmazott formája várakozáson felüli eredményre vezet Ebben az évben a megye termelőszövetkezeteiben szinte kivétel nélkül alkalmazták a növénytermesztők premizálását. A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet az ottani főagronó- mus véleménye szerint éppen azért kerülhetett a megye legjobbjai közé, mert a tagok fokozottabban lettek érdekeltté téve a közös munkában. Hasonló a véleménye úgyszólván a megye valamennyi tsz-szakemberének. Amit meg lehet csinálni a növénytermesztésben, miért ne lehetne megcsinálni az állattenyésztésben. Meg kell tenni. A szövetkezeti gazda is, a tsz is, a népgazdaság is jól jár. A jobb munka jutalmazása, a nagyobb eredmény elérésének honorálása nincs ellentétben a szocialista felfogással, a szocialista elosztás elveivel, sőt természetes velejárója annak. Erről, ezekről a dolgokról több okból fontos és időszerű most beszélni. Ismeretes, hogy a megyei párt vb. é$ a megyei pártbizottság megfelelő intézkedéseket tett és kezdeményezett annak érdekében, hogy a közös gazdaságokban az állattenyésztésijén tapasztalható mostoha körülmények felszámolásra kerüljenek. Egyebek között a második ötéves terv végéig, 1960- hoz viszonyítva a tanácsi szektorban a szarvasmarhák számát 13 százalékkal, a sertésekét 25 százalékkal a törzsbaromfiét 21 százalékkal, a juhállományét 13 százalékkal kell növelni. A hozamok terén az előbb említett időszakban vágómarhából 7 százalékos, vágósertésből 22 százalékos, vágóbaromfiból 28 százalékos, tojástermelésből 44.2 százalékos, tejtermelésből 23 százalékos, gyapjútermelésből 65 százalékos növekedést kell elérni. Hasonló növekedést igényel a népgazdaság érdeke, a lakosság fogyasztói igénye a tejtermelés terén is. E téren tapasztalható a legnagyobb elmaradás. Az egy tehénre jutó tejtermelés a tsz-ek- ben 1960-ban 2416 liter, 1961-ben 2287 liter és 1962-ben 2157 liter volt. Egyéb okok mellett ennek az áldatlan állapotnak az is a magyarázata, hogy hiányzik, vagy nem elég alapos ilyen vonatkozásban a tsz-tagok érdekeltsége, nem megfelelő az ösztönzés. A kellő előrehaladás feltétlenül megkívánja, megköveteli, hogy a tsz-ekben dolgozó állattenyésztők többet, jobbat produkáljanak, ehhez viszont érvényesíteni kell Dimény elvtárs által hangoztatott elvet is, hogy aki többet ad, többet kapjon. IDŐSZERŰ EZT A PROBLÉMÁT azért is megfelelő „helyre tenni”, mert ezekben a hetekben valamennyi termelőszövetkezetben brigádok vizsgálják az állat- tenyésztés helyzetét és a közös gazdaságokra vonatkoztatva mindenütt elkészítik a brigádok az intézkedési tervet. Azt, hogy mi a jelenlegi helyzet, mik a lehetőségek és milyen módszerekkel lehet a kívánt változást elérni. Nyilvánvalóan vegyék figyelembe a brigádok az ösztönzésben rejlő lehetőségeket is, s tegyenek javaslatot a premizálás ilyen, vagy olyan módszerének alkalmazására. Nélkülözhetetlen velejárója ez a minőségi és meny- nyiségi változásnak, mely szükséges és nélkülözhetetlen. Lényeges szempont az is. hogy a közös gazdaságokban már készülnek a jövő évi tervek. Tavaly nagyon jól bevált az a módszer, hogy már a felkészítés idején foglalkoztak a vezetők a növénytermesztésben dolgozó tsz- tagok premizálásával. Tehát nemcsak azt határozták meg, hogy kukoricából, cukorrépából, vagy más növényből milyen átlagtermést akarnak elérni, hanem azt is eldöntötték, hogy a megkívánt átlagtermés elérése az ösztönzés melyik formájával van legjobban biztosítva. Valósággal „beledolgozták” a termelési tervekbe az anyagi érdekeltséget. Nagyon kívánatos lenne ugyanígy az állattenyésztés területén is „beledolgozni” az anyagi érdekeltséget a tervekbe. A jó munka elismerése Csütörtökön együttes vb-üiést tartott a Bonyhádi Járási Pártbizottság és járási tanács Az ülésen dr. Hegedűs Ádám- né, járási főorvos referátuma alapján a bonyhádi járás közegészségügyi, járványügyi helyzetét, különös tekintettel a gumókor felszámolásának eredményeit vitatták meg. A járás egészségügyi és járványügyi helyzete kielégítőnek mondható. Az eredményt az orvosok jó munkájával, a párt, a tanács és a társadalmi szervek aktív támogatásával érték él. A közegészségügyi és járványügyi munka öt fő ágazatát vizsgálva megállapították, hogy a településeken a nagyobb beruházásolt létesítésénél az egészségügyi szakemberek bevonásával döntenek. Példaként említették meg a bonyhádi szennyvízhálózat létesítését. A hiányosságok között a járás ivóvíz-ellátásával foglalkoztak: 263 közkút közül 86 kút ivóvize nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. Az egészségügyi felelősök szakmai képzése a tsz- ekben biztosított. A fejők részt vesznek a kötelező egészségügyi vizsgálatokon, s számukra biztosítva van a ruha és a folyóvizes kézmosó-berendezés. A foglalkozási megbetegedések aránya a tavalyihoz képest csökkent. 1963-ban három dolgozó került táppénzes állományba foglalkozási megbetegedés miatt. A veszélyeztetett munkakörökben s védőberendezés megfelel a követelményeknek. Az élelmezésügy terén — eltekintve az italboltoktól — kirívóbb hibákat nem tapasztaltak. Az iskolákban a tanulók közegészségügyi szempontból nézve megfelelő körülmények között végzik tanulmányaikat. A gumókor elleni küzdelem szervezője és irányítója a járási tanács tbc-gondozó intézete. Az intézet tizenkét éves működése alatt a megelőzésben, a betegek felkutatásában, gyógyításában és gondozásában végzett dicséretes munkát. A betegek felkutatására 1956. óta négyszer végeztek ernyőkép- szűrést a járásban. Míg 1956-ban minden tízezer megvizsgált közül hatvankilenc, addig ismeretlen beteg jutott, 1963-ban ez a szám 0.12-re csökkent. (Az eredmény vetekedik az északi államok. Ejá- nia, Norvégia, Svédország szűrési eredményeivel. Mint ismeretes ezekben az országokban sikerült a gümőkor népbetegség jellegét megszüntetni). Az otthoni beteg- gondozást segítik a védőnők és háziápolók, akik az orvos utasítására látogatják a betegeket. A bonyhádi járásban — a gü- mőkór elleni védekezés a betegség-megelőzés következtében — lényegesen csökkent a gümőkór- ban elhaltak száma. Régebben csak Bonyhádon többen haltak meg, mint napjainkban az egész járásban. Feltűnően csökkent a gyermekbetegek száma. Évek óta nem volt példa arra, hogy egy éven aluli gyermeket gümökóros betegség következtében elveszítettek volna. A betegség terjedését csökkenti a Grábócon létesült tbc szociális otthon, ahol 45 beteget ápolnak. Szép eredményről adhatott számot a Bonyhádi Járási Tanács TBC Intézete, a járási pártbizottság és a járási tanács együttes vb ülésén. A beszámolóban az intézet kollektívájának áldozatkész munkája mellett megemlékeztek a társadalmi szervek munkájáról is.
