Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-15 / 267. szám
1963. november 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Egy tanulóbrigád panaszai - és egy helytelen szemlélet A legnépszerűbb magyar filmek Érdekes statisztika látott napvilágot a közelmúltban megjelent Nemzetközi Filmtájékoztatóban. Három év filmterméséről ad áttekintést, s egyben arról: milyen volt a legutóbbi három esztendőben színre került magyar filmek látogatottsága. Sokat mond a közönség ízléséről és érdeklődéséről az a tény, hogy az említett időszakban 1963. július végéig a Nem ér a nevem c. játékfilm dicsekedhet a legnagyobb nézőszámmal. A filmet 11 089 előadáson, több mint 2 millió néző tekintette meg. Utána következik csak az Aranyember, amelyet 1962. december 20-tól, az első bemutató napjától 4566 előadáson 1 millió 964 ezer néző nézett meg. Az idei bemutatók közül a Mici néni két élete című vígjáték aratta a legnagyobb közönség- sikert: több mint 7 ezer előadást ért meg 1 millió 810 ezer néző előtt. Öregek napjára készülnek Iregszemcsén Nagyszabású öregek napját rendeznek vasárnap Iregszem- csén. A községi tanácsnál számba vették a falu öregjeit: kiderült, hogy közel háromszáz 65 éven felüli asszony és 70 éven felüli férfi él a faluban. Vala- mennyiőjüket meghívják vasárnap délutánra a művelődési otthonba, ahol a fiatalok műsorral szórakoztatják őket. Az öregeket uzsonnával is megvendégelik. A szervezési feladatokat a tanácson kívül a nőtanács, Hazafias Népfront, földművesszövetkezetek, KISZ és a Vöröskereszt vállalta magára. A PAKSI KONZERVGYÁR TELEPE LESZ A FADDI ÉS BOGYISZLÓI FŰSZERPAPRIKA-FELDOLGOZÓ Faddon és Bogyiszlón a kalocsai konzervgyár kebelén belül működött a fűszerpaprika-feldolgozó. 1964. január 1-től a Paksi Konzervgyárhoz csatolják a két feldolgozó telepet. A Paksi Konzervgyár bővíti majd a két üzemegység profilját, a paprikán kívül különféle konzervtermékeket is készítenek Faddon és Bogyiszlón. Jobban kihasználják az ott- lévő adottságokat. Nemcsak a fűszerpaprika szezonjában, szeptembertől februárig, hanem már a nyári idényben is foglalkoztatni tudják a munkaerőket. 1 — az anyagokat raktározni, hogy bármelyikhez könnyen hozzáférhessen az ernten Raktározás közben ne károsodjon az anyag. Biztonságosan el kell zárni, hogy avatatlan ne férhessen hozzá. Tehát nem úgy kell raktározni, ahogy itt látjátok .... A tizenkilenc fiatal először figyel, majd az utolsó mondatnál csaknem valamennyien elmosolyodnak. A szemléltető oktatás e furcsa módszerével nem először találkoznak. Nem először hallják oktatójuk, Hevesi Gyula szájából: ,.Tehát nem úgy, ahogy itt látjátok”. Az oktató ugyanis sok mindent nem tud” úgy bemutatni, ahogy azt csinálni kell, hanem negatív példákkal szemléltet. Mint most is. Meg ha balesetelhárítást oktat. És ha a munkahelyi rendről beszél. Délelőtt történt ugyanis, hogy kettejüknek — Dávid Józsefnek, és Ternóczky Lászlónak forrasztás közben malter potyogott a nyakába. Egy emelettel feljebb kőművesek dolgoznak és a csöveken felnyomott habarcsot nem ládába, hanem két betongerenda közé a még csupasz födémelemekre engedik. A födémelemek közt hézag van, a malter egvrésze megtalálja az utat lefelé, ahol a tizenkilenc vízvezetékszerelő tanuló munkahelye, oktatóterme, öltözője, raktára van, két hét óta. Mert akkor telepítették ide őket, amikor kiköltöztették a brigádot az átadásra kerülő trafó- házból. Ott is egy-két hetet töltöttek. Még azelőtt egy lakóházban kaptak helyet, még azelőtt... de ne is folytassuk. Alig két hónap alatt — amióta itt vannak a szeles zárdi bérház-építkezésen — ez az ötödik helyük. És — természetesen ez sem végleges. De ha már megzavartuk az anyagismereti órát, nézzünk kicsit jobban körül. Két egymásba nyíló helyiség, az épülő B—3-as lakóház földszintjén. Az egyikben vannak a fiatalok. Ládákon kuporognak, a huzatos .szobában”, miközben az oktatót hallgatják. Vakolatlanok a falak, alul ideiglenes padló, zsaluanyagból meg állványpallóból. Muszáj volt „lepadlózni'", mert a pincefödém lyukas, ha leesik egy szerszám, kereshetik a pincében. Az ablaküveget mindkét helyiségben hulladék- deszkából készült „rács” helyettesíti. Egészen nem lehet bedesz- kázni, mert akkor sötét lesz, viszont mégis kell valami az ablakra, mert értékes anyagok is vannak itt a tanulók holmijain, ruháin kívül. A másik helyiség ugyanis a raktár, itt tárolják — egymás hegyén-hátán — azokat az anyagokat, amelyekkel a fiatalok dolgoznak. Különböző vastagságú csövek, pvc-idomok, vízvezetékszerelvények, ömlesztve. Itt egy köteg drót, amott a sarokban egyenes és könyök füstcső, odébb mosdókagylók, fali- kutak. Ha az oktató megbízza az egyik tanulót, hogy hozzon egy negyvenöt fokos lefolyó-idomot, annak át kell másznia a többi pvc-idomokon. Ezek törékenyek, de esetleg most nem is veszi senki sem észre, hogy valamelyik megrepedt. Beépítik és majd a lakások átadása után egy-két héttel reklamálnak a lakók: Átázott a fal. De különben sem bizonsá- gos ez a raktározás, az ügyes tolvajnak csak egy kampóra van szüksége, hogy az „ablakon" ke- tesztül bármit kiemeljen. I — Szerencsénk g« — mondja Hevesi elvtárs —. most nem fázunk. De volt már hidegebb is és akkor heteken keresztül pufajkában ültek a gyerekek az órán. — És nincs jobb megoldás? — A vállalatnak kellene gondoskodni megfelelő helyiségről. De eddig nem kaptunk. Most kezdtek egy barakképületet építeni, abban talán végleges helyünk lesz, ott berendezkedhetünk. De eddig félígkész házakban kaptunk egy-két szobát, ahonnét természetesen hamarosan ki kellett mennünk. Ha itt maradhatnánk hosszabb ideig, érdemes volna polcokat készíteni az anyagoknak, magunk megcsinálnánk, de amikor idejöttünk, már megmondták, hogy csak egy-két hétről van szó. Dé kérdezzük meg. hogy vélekedik az építkezés egyik művezetője a tanulók helyzetéről. Wientraub József művezető megnyugtat bennünket: — Nemcsak a tanulók vannak ilyen helyzetben. Még a szakmunkások közül sem tudtunk mindenkinek megfelelő öltözőt biztosítani. Pedig ők forintot hoz nak... De különben is, ott épül már az új barakk, ott kapnak helyet a tanulók is. A válasz második része mindenesetre megnyugtató. Ezek szerint a megoldás már nem soká késik. De eléggé különös szemléletről árulkodik az, amit Weintraub elvtárs az elején elmondott. És ha vannak is objektív nehézségek az építőiparban, a vállalatnál — ezekét nem is lehet tagadni — az ipari tanulókról való nem megfelelő gondoskodás egyik oka kétségtelenül e szemléletben keresendő. Semmiképp sem lehet párhuzamot vonni a szakmunkások és az ipari tanulók ellátásra között A felnőtt építőmunkások legfeljebb átöltöznek, vagy esetleg melegednek az öltözőjükben. A tanulóknak órákat kell a helyiségben eltölteni, hiszen az előírt tanterv szerinti elméleti oktatás — sőt a gyakorlatinak egy része is — itt folyik. Másodsorban itt fiatal, tizenöt-tizenhét éves fiúkról van szó, a fejlődésben lévő szervezet pedig igényesebb a munka- és életkörülmények iránt. Emellett hogyan lehet rendre tanítani a fiatalokat, ha ennek alapvető feltétele sincs meg? És végül: Kik hozzák a forin tot? I — <z úi lakónegyedben igen fontos munkát végez a brigád. Egy — már kész — három- emeletes épületnél csaknem teljes egészében ők végezték el az összes vízvezetékszerelési munkákat. Rájuk várnak e munkák abban a házban is, ahol most ideiglenes „szállásuk" van. Tehát termelési értéket tekintve sen: lebecsülendő, amit a brigád teljesít: Persze, nem könnyű akko: megfelelően ellátni az ipari tanulókat, amikor — nagyrészt objektív okok következtében — egy vállalat a tervét sem tudja teljesíteni. Nem lehet kívánni azt, hogy mindenekelőtt az ipari tanulókkal törődjenek. De az eddigivel — és itt nemcsak a cikkben szereplő vízvezetékszerelőkről lehetne beszélni — nem lehetünk elégedettek. A tanulókkal való fokozottabb törődésre szükség van jól felfogott vállalati, érdekből is. (J) Elmentek a katonák, de kiváló munkájuk emléke itt maradt Örömmel adtunk hírt ezelőtt több mint négy hónappal, hogy a megye szállítási feladatainak ellátására Szekszárdi a érkezett húsz gépkocsi. Húsz fiatal katona állt munkába, vállvetve harcoltak a TEFV-gépkocsivezetőkkel a rengeteg árumennyiség időben és épségben való célhoz- juttatása érdekében. Tizenkét órát voltak talpon a gépkocsivezetők. Amikor a munka megkívánta, még ennél is hosz- szabb ideig ültek a volán mögött, sokszor nem éppen kitűnő gépkocsikban. Az első csoport kevés volt. bárhogy is dolgozott, hogy a felkínált árut el tudja szállítani. Újabb honvédségi gépkocsivezető-csoport érkezett — ezúttal már huszonöt kocsival, javító személyzettel, váltó sofőrökkel —. hogy segítsen a megyében. A U-es számú AKÖV a katonákat élelmiszerszállításra osztotta be. Egy húsz gépkocsiból álló brigádot a Paksi Konzervgyárba vezényeltek. A gyárban megállt volna a munka, ha a katonák nem érkeznek időben. Segítségükkel tudták a gyorsan romló terményeket feldolgozni, a kiszállítási tervet teljesíteni. Négy és fél hónapon át, a megyébe vezényelt katonák, távol az alakulattól, a családtól, úgy dolgoztak, mintha saját üzemükben, bevonulás előtti munkahelyükön lettek volna. A szállíttatok elégedettek voltak velük. Nem egy olyan élelmezési vállalat volt. ahol kizárólagosan katonák fuvaroztak, s kérték a vállalatvezetők, hogy a jövőben is azokat küldjék. Elmentek a megyéből a katonák. de jó emléket hagytak maguk után. Bizonyította több mint ötven katona, hoay hadseregünk ■ tagjai helytállnak a termelő munkában is, ha oda- szólitja őkel a parancs. S erre legjobb bizonyíték a katona- sofőrök munkájáról szúló jelentés: A négy és fél hónap alatt összesen 352 532 kilométert tettek meg. és 52 601 tonna árut szállítottak. A négy és fél hónap alatt végzett munka alapján szeretettel és elismeréssel gondolnak vissza a U-es AKÖV dolgozói és a fuvaroztatók is olyan kiváló gépkocsivezetőkre, mint Horváth István tizedes, Szarvas Miklós tizedes. Guth József, Tarr Béla és Mócza Ferenc honvédek. Szorgalmas, lelkiismeretes munkát végeztek a ka tonasofőrök. November 24-én 15 órakor Tolnán, 19 órakor Szekszárdon * í t * * * * * divatbemutató * \ # ( * # * (2) > Fővárosi művés*ek fellépésével!
