Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-14 / 266. szám

1063. november 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Tiszántúli jegyzetek Amit Szekszárdról írt Babits, hogy „nagy falu”, Nádudvarra igazán ráillik: hatalmas területű település a Hortobágy mellett, a határához 30 ezer hold tartozik, de emeletes házat a központjá­ban sem láttam. Falu, véget nem érő utcákkal, akácfa és por. Nádudvarnak országos hírnevet szerzett az egyik termelőszövetkezete, a Vörös Csillag Tsz. Három szövet­kezet gazdálkodik a községben de a másik kettő együttesen sincs akkora, mint ez: 17 ezer holdas.' A hírnevet a „nádudvari módszer” elterjedése alapozta meg, és tavaly megerősítette az, hogy a Vörös Csillag Tsz első lett az ország legnagyobb terü­letű szövetkezetei között a ter­melési versenyben. Mi is az a nádudvari módszer? Röviden: az össztermésből való premizálás. Ez azt jelenti, hogy a legfőbb kapásnövények termé­sének bizonyos százalékát meg­kapja a tsz-tag a közösből, akár jó a termésátlag, akár gyenge. Ösz­tönzőleg hat ez a módszer a mun­kafegyelemre, serkenti a kevésbé szorgalmas tagokat is, mert tud­ják, hogy mindenképpen kapnak a közös kukoricából, meg a cu­korrépa árából 10—15 százalékot. Tehát nincs tervezett átlagter­més és a prémium nem terve­zetten felüli mennyiségből adó­dik, hanem az egészből. Az idő­járás szeszélyei miatt az utóbbi években sajnos a vártnál, a ter­vezettnél kevesebbet adott a ku­korica és a cukorrépa, ezért nem igen részesültek prémiumban a hagyományos módon premizáló tsz-ek tagjai. A nádudvari mód­szerben viszont nem csalódik a parasztember Persze, mint minden újat, ezt is vitatták az ország különböző vidékein, és egy-egy megyén be­lül is. Főleg amiatt, hogy a közös kukoricából elég sok átmegy a háztájiba, általában több mintha munkaegységre osztják a takar­mányokat. De látni kell azt is, hogy a háztáji gazdaság erőssége közös érdek, hiszen ha több ser­tést tud hizlalni a tsz-tag, akkor többet is ad el, e ez javítja a közélelmezést. A másik vitatha­tatlan tény: szorgalmasan kapál­tak az idén a leggyengébben gaz­dálkodó és fizető tsz-ek tagjai is, szinte kivétel’ nélkül, mert megtudták, mit várhatnak az év végén kukoricából, cukorrépából (illetve annak értékéből), meg burgonyából. Például Győr-Sop- ron megye teljes tökéletességgel bizonyítja ezt. Évekig nyomon- követhettem termelőszövetkeze­teinek életét, munkáját, s tudom, hogy az idei esztendőben — bár ta­valy az aszály miatt gyenge volt a kapások termése — mindegyik gyenge szövetkezetben jól dol­goztak az emberek. Még ott is győzték a sok munkát, ahol nagy a munkaerő-hiány, mert a fiata­lok eljárnak dolgozni a faluból. Az idei nyáron a legtöbben segítettek a szüleiknek kapálni és aztán a betakarítás­ban is. A Népszabadságban éppen ak­kor jelent meg egy cikk a nád­udvari módszerrel kapcsolatosan a Békés megyei „problémákról”, amikor Nádudvaron jártam. A lap munkatársának azt modták egyes vezetők és szakemberek Békés megyében, hogy csak ka­páláskor jó a nádudvari mód­szer, ősszel nem, mert a betaka­rítás nem megy úgy, mint kelle­ne. Ez sem ösztönöz eléggé az őszi hajrában, amikor sokféle munka összetorlódik. A Népsza­badság munkatársa Békésből el­ment Hajdú-Biharba, a nádud­vari Vörös Csillag Tsz-be, és megkapta a választ, ami egyéb­ként nyilvánvalóan hozzátartozik nemcsak a nádudvari módszerhez, hanem minden gazdaság jó mun­kájához: Valóban nem elég a prémium az időben történő beta­karításhoz. Jó szervezés is kell hozzá. Alaposan ki kell használni a gépeket és a fogatokat egyaránt. És hosszúra kell nyújtani a na­pot egy-egy hétig a gyalogmun­kásoknak is, nemcsak a trakto­rosoknak. Nádudvaron például éjszaka hordták a kukoricaszá­rat, nyüzsgött az egész falu és a fél határ, még besötétedés után is. A kukoricatáblákat közösen takarították le, ha „rohammun­kát” kívánt a vetésterv, gyors összefogást. Ezek után nézzük meg. milyen szövetkezet a nádudvari Vörös Csillag Tsz; milyenek az adott­ságai és a vezetésnek, a munka- szervezésnek, a gazdálkodásnak mik a jellemzői. A 17 ezer holdból 10 ezer a szántó, a többi legelő, nádas és terméketlen terület. A szántónak körülbelül fele fekete föld, fele szikes. De nem használhatatlan a szik: rizstermesztésre és kuko­ricának jó, sőt öntözéssel a lu­cerna is megél egyes területein. Négyezer holdat öntöz a szövetkezet. Kukoricából 50—60 mázsát takarított be holdanként az öntözött 800 holdról. Sok ta­karmányt termeszt és sok jószá­got tart. Az összes jövedelem 65 százalékát adja az állattenyész­tés. Ismétlem, sok takarmányt termeszt a gazdaság, pedig igen száraz a vidék: 1951-ben mind­össze 170 milliméter csapadék hullott itt, 1962-ben szintén ennyi. Teljesen gépesítették a szövetkezetét (például 63 erőgépe van) és a jó talajmunka, meg a sok jószág után nyert kellő meny- nyiségű szerves trágya biztosítja, hogy termékenyek a földek. A négyezer hold öntözésének le­hetőségét persze a legcélszerűb­ben alkalmazza a Vörös Csillag Tsz. Lucernából sokat öntöz és annyi pillangóst takarít be, hogy a háztáji állatoknak is jut belőle elegendő. A közös szántónak 17.2 százaléka lucerna. Gazdag Ferenc, a szövetkezet főagronómusa elmondotta, hogy a munkaszervezés, a gazdasági ügyek intézése szinte kizárólag az agronómusok dolga. Az elnök és a párttitkár elsősorban a ta­gok ügyeivel, panaszaival, kéré­seivel törődik. Ez nagyban hoz­zájárult az egyetértés megterem­téséhez. A leglényegesebb kér­désekben nincs ellentét az embe­rek között; például közös elha­tározással szükséglet szerint osz­tották a kenyérgabonát, nem munkaegységre. Havonta 15 fo­rint előleget adnak munkaegysé­genként. A háztáji gazdaság erős, de nem megy a közös érdek ro­vására az otthoni munka. Brigá­dokban dolgozik az 1700 tag, amikor szükséges (például szé­nagyűjtéskor), munkacsapatok nincsenek. Bizonyos önállóságot élveznek a brigádok: önálló gaz­dálkodási tervük van, azonos el­vek alapján, és 8 fogat, meg 2 Zetor tartozik mindegyik növény- termesztő brigádhoz. A kapáso­kat természetesen kiosztják mű­velésre, de a gépi kapálás elvég­zését egy-egy brigád maga szer­vezi meg. Juhot és baromfit is tart a szövetkezet. Baromfiból az idén 50 ezret nevelt fel, s annak fele pulyka és gyöngyös. Végül meg kell említeni, hogy munkaerőhiánya nincs a gazda­ságnak, mert a fiatalok csaknem valamennyien otthon dolgoznak. Természetesen nagy előny ez, alapvetően fontos adottság, de végső soron az ösztönző premi­zálás és a munka jó szervezése, s a gazdálkodni-tudás vitte ilyen magasra a nádudvari Vörös Csil­lag Tsz-t. Csupán az, hogy teljes a gépesítés és sok fiatal dolgozik a szövetkezetben, nem tette vol­na országosan elsővé. Szabó József Munkásarcok A csoportvezetőnő Először lánykorában került a gyárba. Aztán férjhezment, a Du­nát járó, nagy, uszályos hajóra költözött, a férjéhez. Járta vele a vizet hét évig. Addigra már is­kolába kellett adni a kislányukat, felcseperedett a fiuk is — miat­tuk ismét a szárazföldi otthonban, az öreg paksi házban telepedett meg Badacsonyi Ferencné. A ha­jósélet kevés keresetet adott fér­jének, az asszony ismét munkába állt a régi helyen, a konzervgyár­ban. Most már ketten kerestek. Gyarapodott a család, a munka meghozta látszatát is. Később a hajósélet is jövedel­mezőbb lett, de az asszony nem hagyta, abba a konzervgyári mun­kát. A gyerekek miatt járt be nap, mint nap, azután is. Gyűjte­ni kellett a lányuk stafírungjára, a fiú Pestre készült tanulónak. Elkészült a stafírung, de a mun­kájának új célt keresett. A régi házban már nehezen fért a két család. Építeni kellett. Gyűjtöttek ők is, a fiatal pár is. Ma már négyszobás az öreg ház, de a munkának továbbra is maradt ér­telme. Már csak hét év van hátra a nyugdíjig. Badacsonyi Ferenc­né úgy számítja, hogy az 1970-es esztendőtől kezdi meg a nyugal­mas életet. Ha sikerül jelenlegi fizetésével menni nyugdíjba, ak­kor hét év múlva már csak az unokáival játszik, nem vállal munkát. Arra az időre fia letölti a katonaidejét, meg is nősülhet. — A férjem is akkor menne nyugdíjba. Kettőnknek több mint kétezer forint nyugdíja lenne, szépen megélhetnénk belőle *- mondja. Hét év nem nagy idő, de most még azt is nehéz elképzelni, hogy ez a fáradhatatlan kis asszony nagymama. Beszélgetés közijén folyton keresik. Egyik munkatár­sa jelenti, hogy megvették az ajándékot kollégájuknak. A rak­táros munkást kér tőle, de Ba- dacsonyiné elutasítja. — Minden­kire szükségünk van, menjen a munkaügyi osztályra. Nekem meg azt mondja, hogy az egyik fiatalasszonyt kérték vissza a raktárba, de nem engedi el, mert beteges, és ott lent ne­héz munkája lenne. Míg beszél, figyelme a nagy savanyító csarnok egész területén ott van. Csoportvezető, 80 ember­rel van gondja. Megérkezik a po- litechnikás diákok csoportja is, a vezetőjükkel megbeszéli, hogy hol fognak dolgozni. A nyáron vagy kétszáz személy tartozott hozzá, most, a bolt szezonban könnyebb a dolguk. De a nyár sem jelentett megpróbáltatást számára. Itt volt munkáslány. itt lett szakmunkás. Nyugodt bizton­sággal ügyel a rendre, a technoló­gia betartására, és arra, hogy senkinek se kelljen munkára vár­nia. Itt a csarnokban nem látták még idegesnek soha. — Hanem' otthon csendet pa­rancsolok. Nem bírom otthon a zajt, idegesít — mondja. — Elkelne egy kis pihenés. Nem? — Tizenegy nap szabadságom van még, — válaszolja mosolyog­va. — Majd az év végén veszem ki, ha együtt lesz a család. Meg­jön az uram is, a gyerek is Pestről az ünnepekre. ö a szakszervezet üdülési fele­lőse, de az utóbbi 12 évben maga még nem kért beutalót. A pénz­nek mindig volt helye. Jövő nyár­ra viszont balatoni üdülést tervez. BENCZE KLÁRA Gsztihizők Manapság egyre többet hallja az ember ezt a szót: ösztönzés. Legtöbbször pedig ebben a for­mában: anyagi ösztönzés. Ez kö­rülbelül annyit jelent — bár nem hiszem, hogy valaki ne tudná — hogy az embereket ösztönzi a jobb, gyorsabb munkára. Kétféle anyagi ösztönzést isme­rünk: állami és maszek ösztön­zést. Mindkettőnek nagy jelentő­sége van. Állami ösztönzés az, ha valakinek anyagi javakat helyez kilátásba a vállalat, vagy üzem, ha egy bizonyos munkát elvégez. Persze, elvégezné ezt anélkül is, de hát biztatni kell az embere­ket. Egyik leggyakrabban előfor­duló megjelenési formája a pré­mium. Ennek kilátásba helyezése jó kedélyű asz- szony Kovács _________ Ferencné. Tol­nán a baromfikeltető állomáson dolgozik. Jól összeforrott kollek­tíva van itt együtt. Többségük nő, alig néhány férfi dolgozik a telepen. Kovács Ferencné ko­moly tisztséget visel, a keltető­állomás vezetőhelyettese, Gon­dosságot, sok energiát követel ez a munka. Nem is annyira a ne­hézség, hanem a lekötöttség miatt. Októberben már kezdődik a vidékre járás, és január— februárig tart. Hétfőn elmennek néhány társával együtt, s csak a hét végén, pénteken, vagy szombaton térnek haza. Vérvizs­gálatot végeznek termelőszövet­kezetek baromfiállományánál. Az állatorvosok feladata lenne ez, de őket az egyéb munka túlsá­gosan elfoglalja. — Mos még jó az idő, ilyen­kor kellemes vidéken — mondja Kovácsné —, de ha jön az esős, hideg ősz, már sokkal nehezebb. Nem egyszer olyan szobában al­szunk, ahol még kályha sincs, hogy átázott, ruháinkat meg­száríthassuk. Ennek ellenére Sem tűnik nehéznek ez a mu'aka, mert ezt szeretem. Tizenkét éve EGY ASSZONY a keltetőállomásról lesz már, hogy ebben a szakmá­ban dolgozom. Munkája mellett még társa­dalmi hivatása is van. A megye mezőgazdaságában dolgozó nők „védangyala”. Hivatalosan mond­va a MEDOSZ nőbizottságának elnöke. Bíznak bennem az asszo­nyok, vol­___________ tam üb­e lnök, munkavédelmi felelős, sok hasonló tanfolyamot is vé­geztem. Ismeri a dolgozó nők körül­ményeit, munkáját, hiszen 6 is gyermekkora óta dolgozik. Min­denütt segíteni próbál, ahol úgy érzi. hogy nincs minden rend­jén. Emberségből is, meg talán azért is, mert nem szeretné, hogy olyan kegyetlen körülmé­nyek közé jussanak a,z asszo­nyok. mint ő volt első házas­sága után. Ez a társadalmi mun­ka még több munkát igényel, még többet rabol el. amúgy is kevés szabad idejéből. — Amióta a lányom férjhez ment, sokkal könnyebb a dol­gom, Igaz, 6 sem akadályozott a munkámban. Édesanyám segített, és a kislány megszokta, hogy keveset vagyok otthon. Szerette is, hogy vidékre jártam, de este aztán be kellett számol­nom róla, merre jártam, mit csináltam. > Inkább örömmel, kicsit büsz­kén mondja el ezeket, nincs egy panaszszava sem a sok tennivaló miatt. Csak egyetlen hátrányt említ meg. Tanulásra sajnos nem jut ideje. Szeretné elvégezni a hetedik-nyolcadik osztályt, amit gyermekkorában nem tudott. Egyelőre most nincs rá lehető­ség. Főleg a téli hónapokban állandó vidéki úton nem lehet sem tanulni, sem előadásokra járni. Este, ha befejezték a mun­kát, még kint is szakítana rá időt, de petróleumlámpa mel­lett, fűtetlen szobában lehetetlen tanulni. — Azért nem hagyom annyi­ban — mondja. — Vagy így, vagy úgy, fogok rá időt szakí­tani. Férjének is nagy része van abban, hogy mindkét helyen ilyen aktív munkát végezhessen. Kovács Ferenc Szekszárdon dol­gozik, a Vasipari Vállalatnál. Esténként jár haza vonattal. — Még főzni is tud a fér­jem — mondja Kovácsné. — Nagy segítségemre van a máso­dik műszakban is. Szombaton­ként együtt mosunk, főzünk, ta­karítunk. Sohasem tesz szemre­hányást amiatt, hogy ilyen mun­kát végzek. Legtöbbször, ha hazamegyek, este már vacsorá­val vár. A keltetőállomási kis kollek­tíva büszke Kovácsnéra. Szívük­be zárták, mert szerény munkás­asszony. és a nők jogainak vé- j dó je. Kónya József arra ösztönzi az embereket, hogy nagyon lelkiismeretes munkát vé­gezzenek, főleg ha várható a fő­nök látogatása. Egy hasonló for­mája a célprémium. Erre az em­berek elkezdenek nagyon igye­kezni. Aki eléri a célját, az pré­miumot kap. Másik módja a fizetésemelés ki­látásba helyezése. Ez rendszerint úgy kezdődik, hogy a főnök beje­lenti: az osztályon valaki fizetés- emelést fog kapni. Mindenkiben felcsillan a remény, hogy hátha ő lesz az a szerencsés, és eszeve­szetten elkezdenek dolgozni. A nagy munkakedv általában addig tart, míg valaki meg nem kapja az Ígért emelést. Akkor aztán a többiek csüggedten megpihennek, mert ugye, minek dolgozzanak, amikor majd megszakadtak, és mégis X kartárs kapta. X kartárs boldogan megpihen, mert ugye. ő minek dolgozzon, amikor már megkapta. A maszek ösztönzés sokkal bo­nyolultabb. Nem mindenkit lehet ösztönözni. Ez kölcsönös, megfi­gyeléssel kezdődik. Az ösztönző megfigyeli, hogy az illetőt lehet-e ösztönözni. A másik fél pedig megfigyeli azt, hogy fogják-e öt ösztönözni. Általában nem han­goztatják az ösztönzésnek ezt a fajtáját. Sőt az átadás is nagyon furcsa módon történik. Legtöbb­ször oldalról, meglepetésszerű gyorsasággal süllyesztik az illető zsebébe az ösztönzésre szánt- anyagiakat. Általában bizonyos előadókat próbálnak ilyen módon jobb munkára serkenteni. Eléggé kockázatos módszer, ha nem ta­pasztalt ösztönző csinálja. Tudni­illik, ha az illető nem ösztönözhe­tő, könnyen előfordulhat, hogy a próbálkozó felet ösztönzik bizo­nyos büntetés kifizetésére, meg­vesztegetés címén. Különben ezt a módszert azelőtt kenésnek is hívták, de ez már teljesen kiment a divatból. Hogy miért írtam én ennyit össze az ösztönzésről? Ugyan, ké­rem, micsoda kérdés ez? Hát ne­kem nem kell az a kis prémium? — kájé —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom