Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-14 / 266. szám

V 2 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. november l4i E történetet az a két ember me­gélte el, aki két évvel ezelőtt hi­tteles tanúja volt mindennek. Nem tsokkal az átszervezés után a bri- «gádvezetőt tetten érték■ A fát vit­áié haza, a közös fát. Nem volt sok, Százötvenezer forint befektetéssel új szociális létesítmény épül a ^mindössze három erdei űrméter. kárpitos-részleg dolgozói részére. Az emeletes épületet 60 főre tér- áEjjel rakodott, jól beleizzadt, vczték. Az épületben ebédlő, társalgó, fürdőszoba, öltöző szolgál- Jmert egyedül volt és sietett. Nem ja a dolgozók kényelmét. avette észre, hogy az elnök figyeli. ............................................... TFigyelte, és másnap reggel már ’ mmmmam^mxhivatta. A brigádvezető eleinte itagadott, aztán válaszolt. Anyakönyvi hírek ! — Elvittem na, és más talán “ ■ Tnem viszi? (SzeKSZard) — Loptad! — mondta neki az A szekszárdi anyakönyvi kerü- 1 Szabó Erzsébet, Dittrich József—»elnök, letben októberben 17 születést, 9 i Dobszay Éva, Tanács Sándor—X — így is fel lehet fogni, de mi­házasságkötést és 10 halálesetet! Purgel^ Margit, Lőrincz György—Jnek ez a csúnya szó. Minden a anyakönyveztek. Születések: Csapó Ágnes, Né­meth Zsolt, Bíró Beáta, Bodony Beáta, Bartha Ferenc, Kovács Károly, Mészáros Éva, Pusztai Erika, Szabó László, Szabados Anikó, Szűcs Ferenc, Szász Mik­lós, Berek Ibolya, Simon Miklós, Ódor Éva, Csorbái László, Orbán György. Házasságkötések: Czéh Mihály —Horváth Ilona, Kovács János— Kiss Éva, Márkus József—Csasz-émiénk, és ha egyszer a miénk. nyi Mária, Révész József—Szarkátokkor nem lophattam, legfeljebb Ilona, Zörényi József—Illés Er-Öcsak elvittem — próbált kedé- zsébet, Takács Sándor—Vágó Ka-^lyeskedni a brigádvezető. ta'in- i Szégyenkezés nélkül ült a szé­Halálozások: Németh Mihály, tken, cigarettázott, és az elnököt Steirier Ferenc, Dorogi István,«is megkínálta. De az elnök nem Papp Ferencné, Búza Sándorné.J/ogadta el tőle a cigarettát. Kákonyi Dezső, Finta József, Fe-* — Miért csinálsz ilyet? Pont ez hér János, Tóth János, Steiner ^hiányzik, úgyis elég a baj — né- Ferencné. izeit rá az elnök. — Azt hittem, nem lát meg senki. — Érdekes — mondta elgondol­kozva az elnök. Fáradtnak látszott, olyannak, aki unja az egészet. Az átszerve­zéskor agitátorként dolgozott, az­tán marasztalták, és így maradt meg a termelőszövetkezetben el­nöknek. Teli ambícióval kezdte, az emberekkel szépen beszélt, szentül hitte, hogy e gazdaság két —három év múlva a legjobbak közé kerül. Mindig azt mondogat­ta, hinni kell az emberekben, ne­velni, tanítani őket, hogy megta­nulják, miként kell az új törvé­nyek szerint élni. Viszont tapasz­talta, hogy némelyik emberrel nem lehet szót érteni, se szépen, se csúnyán. A harcba kezdett be­lefáradni, s önmagától egyre gyakran kérdezte: érdemes? S most itt van ez a brigádvezető. Ez az eset lehangolta és feldühitet- te. Legszívesebben ököllel ronta­na neki, kedve lenne a képébe vágni és megtaposni. Úgy tréfál­kozik, mintha valami vicces his­tóriáról beszélgetnének. A bri­Érdemes gádvezető azonban nem zavartat­ta magát, még neki állt feljebb. — Válts le. Leválthatsz, de még egy ilyen bolondot hol találsz? — kérdezte a brigádvezető, s azért beszélt így, mert tudta, hegy ezt a beosztást senki sem vállalja. Il­letőleg aki vállalná, az még a nevét sem képes leírni, aki pedig alkalmas lenne rá, az azt hajto­gatja, hogy nem lesz bolond em­berekkel vesződni. — Érdekes — mondta újból az elnök. — A fát visszaviszem, cs kész. Ne mondd, hogy nem lehet velem okosan beszélni — vigyorgott rá a brigádvezető és újból rágyúj­tott. — Ahhoz lenne kedvem, hogy szíjat hasítsak a hátadból — mondta neki az elnök csendesen, de igen komolyan. — Ne mondd, hát mi vagy te itt, kisisten, ki hívott ide, eridj Szigorúbb felelősségre vonás szükséges a 6-os földvédelmi törvény végrehajtása érdekében t 961-ben jelent meg az úgynevezett 6-os föld­védelmi törvény. Nagyon idő­szerű volt, hiszen előtte áldatlan állapot uralkodott a földek hasz­nosításával kapcsolatban. A föld­törvény a következő célkitűzé­sekkel jelent meg: Felül kell vizsgálni a földek rendeltetés- szerű használatát; Meg kell akadályozni a termőföld indo­kolatlan csökkenését; A meg­lévő földterületeket a lehető leg­célszerűbben kell felhasználni; Fokozni kell a természeti erők talajpusztító hatása elleni vé­dekezést, s ezzel párhuzamosan növelni kell a talajok termő- képességét. Nem kétséges, a földtörvényt a népgazdasági szükséglet szülte: a népgazdaság fejlődése egyre nagyobb feladatokat ró a mező- gazdaságra. Több élelemre, ipari nyersanyagra van szükség, éppen ezért minden talpalatnyi földet a lehető legcélszerűbben kell hasznosítani. A rendelet nagyon időszerű volt a mi megyénkre nézve is. A megye szántóterülete 1940-től 1961-ig 4,5 százalékkal csökkent az összterülethez viszonyítva. Ugyanakkor abszolút mértékben is csökkent, s ez a csökkenés 25 000 hold körül van. De csök­kenés tapasztalható más üzem- ágaknál is. A nagymérvű csökkenést csak kis mértékben indokolja a kü­lönféle közművek létesítése. Egy-egy út megépítéséhez pél­dául nyilván szükséges több­kevesebb mezőgazdasági földterü­let felhasználása, sőt néha egyéb feladat is csak ezáltal oldható meg. Igen, sok esetben azonban indokolatlanul csökkentették a szántót, vagy az egyéb haszno­sítható területet. Néhol nem volt megfelelő az erózió elleni védelem, s ezáltal is jelentősen kopott a mezőgazdasági terület. Néhol a hanyagság is közreját­szott; egyszerűen nem gondos­kodtak kisebb darabok hasznosí­tásáról. a százholdas parcellák mellett nem törődtek a fél-, vagy egyholdas földekkel, mondván, hogy az nem kifizetődő. A sok kicsi aztán sokra ment. A földtörvény végrehajtása érdekében természetesen igen sokat tettek Tolna megyében. A megyei tanács állandó felada­tának tekintette az ezzel kap­csolatos munkát. A megyei ta­nács vb. 1962-ben 16, 1963-ban pedig 36 községben elrendelte a földvédelmi törvény végrehajtá­sával kapcsolatos széles körű vizs­gálatot. A felülvizsgált községekben mindenekelőtt az derült ki, hogy időközben igen sok engedély nélküli művelésiág-változásra ke­rült sor. Kiderült, hogy ahol új szőlőt és gyümölcsöst telepítet­tek, az rendszerint a szántó- terület rovására történt. Ugyan­akkor azok az erős lejtésű terü­letek, amelyeken egykor szőlős­kertek voltak, beerdősödtek. 1/ iderült az is a felülvizsgá­ld lat során, hogy a belterü­letek elhatárolás® több helyen nem megfelelően történt. Olyan területeket is találtak belterület­nek nyilvánított részen, amelyek házhelynek nem alkalmasak, be­építésre a távlati tervek szerint sem kerülnek, s jelenleg is szántóföldi művelés alatt állnak. Az ilyen helyeken természetesen javaslatot is tettek a belterület megfelelő csökkentésére. Egye­bek közt Nagydorogan, Dombó­váron, öcsényben és Medinán találtak belterületen sok ilyen parcellát. Természetesen nem ezer holdakról van szó, hanem jóval kisebb területekről. Szük­séges azonban, hogy ezek is visszakerüljenek a megfelelő nyilvántartásba, vagyis 'rendel­tetésszerűen hasznosítsák. A megye szántóterülete lényegé­ben ilyen kisparcellákkai kopott meg, csökkent le, ezért most az ilyen kis területek rendeltetés- szerű hasznosításáról is gondos­kodni kell. Talajjavításra 21 községben ke­rült sor, s ez körülbelül 1400 holdnyi területet érintett. Ez ugyan lényeges eredmény, ' de csak egy kis töredéke annak, mint amire szükség lenne. Sok helyen indokolatlanul er­dősítettek szántóföldeket. Me­gyénk területe legtöbb helyen lejtős, ebből következik, hogy a megművelése is nehezebb. Nem mondhatunk le azonban a lejtős területek szántóföldi megműve­léséről sem. Márpedig sok he­lyen az történt hogy olyan lej­tős területet is beerdősítettek, amely mezőgazdasági művelésre is alkalmas lett volna. A köny- nyebbik megoldást választották: átadták az erdészetnek, ahelyett, hogy továbbra is megművelték volna. Éppen ezért több esetben kötelezni kellett az erdőgazda­ságot, hogy adjon vissza bizo­nyos területet mezőgazdasági művelésre. A z eddig lefolytatott vizsgá­latok általában azt iga­zolták. hogy igen sok a felelőt­lenség a területek hasznosításá­val szemben, a területcsökkenés­nek tehát ez volt az alapvető oka. A népi ellenőrzési bizott­ság is igen széles körű vizsgá­latot folytatott, csakúgy, mint más szervek. Kiderült, hogy az előírások ellenére még az idén is volt olyan község, mely je­lentette minden terület beveté­sét, megművelését, amikor azonban határszemlére került a sor, kiderült, hogy itt is, ott is van egy-egy elhagyott, művelet­len parcella. Az ilyen területe­ket aztán minden évben nehe­zebb megművelni, mert eltarac- kosodnak, gyökeret ver bennük az akác, végül aztán a község vezetői azon törik a fejüket, ho­gyan lehetne átadni az erdészet­nek. Mivel meglehetősen nagyfokú volt egyes személyek felelőtlen­sége. feltétlenül szükséges éppen a földvédelmi törvényben előírtak betartása érdekében, hogy a jö­vőben szigorúbban alkalmazzák a felelősségre vonást. Nem lehet eltűrni, hogy hanyagság, felelőt­lenség miatt tovább kopjon a mezőgazdasági terület. B. F. Erősítik az iramot a bölcskei Rákóczi Tsz-ben A legutóbbi jelentés szerint a’ bölcskei Rákóczi Tsz az őszi munkákban elmaradt termelő­szövetkezetek között volt. Most a rendelkezésükre álló minden erőt a földekre irányítanak, hogy idő­ben befejezhessék a mélyszán­tást. A kukoricabetakarítás még fo­lyik. Ezzel egyidőben a szállítást, szárvágást, górézást is végzik. Az összes fogatokat és szállítóeszkö­zöket igénybe veszik, hogy mi­nél gyorsabban haladhasson a betakarítás. Nap, mint nap nyúj­tott műszakban tizenöt kocsi és négy vontató végzi a szállítást. Fontos, hogy minél előbb felsza­baduljanak a területek a mély­szántáshoz. Folyamatosan halad a munka. Ahogy a terület felszaba­dul, máris ráállnák az ekékkel. Jelenleg hat erőgép végzi a mély­szántást, rendkívül nyújtott mű­szakban. A legfontosabb munkák mel­lett a többit sem hanyagolják el. Állandóan mennek a silózógépek, mert ezzel kell pótolni a szálas­takarmányt. Megkezdték a szerfás istállók téliesítését. Az épületek oldal­falat kapnak, belülről pedig nád­pallóval borítják. A termelőszövetkezet vezetői szerint ilyen ütemű munkával sikerül határidőre befejezni az őszi mezőgazdasági munkákat. Havonta 130 garnitúra A Faipari Vállalat központi telepén készül a nagy keresletnek örvendő garnitúra. Az asztalosműhelyből a bútor váza a kárpitos­részleghez kerül, ahol modern, élénkszínű kárpitozott betétet kap. Havonta százharminc garnitúrát hoz forgalomba a vállalat. Az asztalosműhelyből érkezett vázat a raktárba viszik a dolgozók. Itt nyeri el a bútor végleges formáját, mikor már a betétet illesz­tik be. Ezután a csomagolás jön, majd a bútorüzletekben láthat­juk viszont a szép garnitúrát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom