Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

V £ fÓL&A MEGYEI NÉPÚJSÁG - ­...........1963. november 10. S zombat este 9 óra... Az ut­cákon még élénk a forgalom, világítanak a kirakatok lám­pái és vibráló neon-reklámok hívják ide is, oda is a szóra­kozni vágyókat. Nyílik az ét­terem ajtaja, cigánymuzsika foszlányai szűrődnek ki az ut­cára. Máshonnan jazz-zene hallatszik és a ritmusra bárki maga elé tudja képzelni a táncolok forgatagát. Hogyan szórakoznak szomba­Déryné Színház, máshol sző­kébb baráti társaság ülhetett éppen össze egy ulti-partira. Az eszpresszókban sisteregve működnek a. kávéfőző gépek, suhanó léptű pincérek járnak ezüstös tálcáikkal asztalról asztalra. A cigányprímás köze­lebb hajol az egyik asztalhoz, ahol csillogó szemű vendégek kóstolgatják a magyar bort, és gyakran emelik szájukhoz a karcsú poharat, mert a halász­janak bizonyságul az út során készült fényképek. Az idő múlásával együtt a hangulat is emelkedik, aztán, ahogy az óramutató mind­jobban közeledik az éjfélhez, úgy kezdődik meg a vendé­gek hazaszállingózása. Egyre több asztalhoz hívják fizetni a pincért, hiszen hamarosan elhangzik a felszólítás: ..Zár­óra, kedves vendégeink!”. Elalszanak a reklámok fé­A tolnai „Béke" étteremben ezen az estén nagy volt az idegenforgalom. Nagy létszámú osztrák turistatársaság töltötte itt a szombat estét. A linzi Krieger Fridrich is jókedvűen koccint asztal szomszédjával, a nyak a fia' akasztott cseresznyepaprika füzért pedig emlékül viszi magával haza. Ausztriába. ton este az emberek? Erre voltunk kiváncsiak, amikor néhány Tolna megyei község szórakozóhelyiségét látogattuk sorba. Természetesen minden­hová heim juthattunk el, s nem is volt célunk, hogy va­lamennyi szórakoztató időtöl­tésről beszámoljunk. Lehetetlen feladat is lett volna, hiszen az érhberék többsége odahaza töl­tötte a szombat estét, ülve a televízió képernyője előtt, vagy egy-egy. jó könyv lapjait forgatva. Az egyik kis községben ta­lán épp ekkor tartott felvonás- jjozti szünetet előadásában a lé bizony csípős a német konyhához képest. Másutt sűrűn körülültek az asztalok és a termet betölti a zsibongás. De nem sokáig, egy futamot játszik a zongora, a dob is átveszi a ritmust, és a szaxofon lány búgásba kezd. Az asztaloktól innen is, on­nan is párok állnak fel, s ha­marosan megtelik velük a táncparkett. Véget ér a tangó, frissebb ritmusra váltanak a zenészek és a színes forgatag még kavargóbbá lesz. Jó hangulatot találtunk min­denhol, amerre csak ezen az estén megfordultunk, szolgál­nyei, itt is. ott is zörögve gördül le a redőny az utolsó vendég után. Beszélgető tár­saságok hazatartó léptei ko­pognak, a bezárt ajtók mögött a nap utolsó munkája folyik, az elszámolás. Néhányan még az éjfél után is nyitva tartó szórakozó­helyek felé veszik az irányt, de a többség nyugovóra tér. Elnéptelednek az utcák, a te­rek és pár perc múlva csak a sétáló rendőrjárőrt látni, aki a nyugodalmas álomra vigyáz... Szöveg: Végh Miklós Kép: Erb János A bátaszéki Aranykalászban táncoló párok népesítik be a parkettet. Szabó Zoltán pincér gyorsan és pontosan szolgálja ki a meghitt asztaltársaságot a szekszárdi Várköz eszpresszóban. A dunakömlődi halászcsárda homlokzatáról ekkor még messzire világított a neon-reklám. Azóta kőművesek érkeztek és jelenleg folyik a halászcsárda további bővítése. A dunaföldvári Kék Dunában pillanatok alatt jó hangulatot te­remt Vadas Pálék tánczenekara. A késő éjszakai órákban is ügyelnek az utcákon és országutakon a rendőrök a közbiztonságra. Az ittas járművezetők is ezt veszélyez­tetik, szükséges hát a fokozott ellenőrzés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom