Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

TOT NA MEGYFT NÉPŰJSAG 1863, november T. —— ...... fi nagy munka kellős közepén A Jelmérés után Nagysnokolynak kell a legtöbb segítség A tamási járás minden termelő­szövetkezetében megtörtént a még hátralévő munkák és erők fel­mérése: mennyire jutott egy-egy tsz a kukorica betakarításával és a szárvágással, mekkora a szánt­ható terület, hány traktor dolgo­zik jelenleg a faluban és azzal a gépi erővel hány nap alatt tud­ná befejezni a gazdaság a mély­szántást. A számítás, a felmérés viiá- - gosau kimutatja, hol van leg­nagyobb szükség segítségre, hány gépel kell küldeni a rászorulóknak és mikor. Egyes szövetkezetekben már most összevontak sok szántótraktort, viszont nhol kevés a „tiszta ’, le­takarított terület, ott a megbeszé­lések értelmében az eddiginél is jobban szorgalmazzák a betaka­rítást, s aztán mennek majd oda is a segítség-gépek. Kedden végezték el ezt a fel­mérést utolsónak a tamási Szé­chenyi és a tamási Uj Élet Tsz- ben. A Széchenyi Tsz sokkal job­ban előre jutott a betakarításban és a szántásban is, mint az Uj Élet Tsz. De talán az egész já­rásban a Széchenyi Tsz eredmé­nye a legjobb jelenleg (igaz, hogy a vetéssel október 12-én végzett); kukorica már nincs a földjein és a kukoricaszár is csak 50 holdon áll. Nem hordták haza az összes szárat, hanem ahol nagyon sür­gős volt a tábla letakarítása, ott a föld végén összerakták. Az vár­hat, de a gép nem. A lendületes munkával odáig jutott a szövet kezet, hogy több mint 100 hold szabad terület áll a traktorok előtt. Csaknem fele az összes szántani valónak. A számítások szerint 24-re be tudják fejezni a mélyszántást a tamási Széchenyi Tsz-ben, s akkor kölcsön adja a szö­vetkezet a DT-jét valamelyik szomszéd tsz-nek. Ezt már közölte is Füves József elnök a keddi megbeszélésen. Részt vett a felmérő tanácskozá­son Nagy Lajos, a járási párt- bizottság munkatársa, Gyene Jó­zsef, a járási tanács mezőgazda­sági osztályától, továbbá a Tamá­si Gépállomás igazgatója: Soós B'erenc és a községi tanácselnök: Sárdi István, meg Kovács Tibor főagronómus. A mélyszántás szer­vezésén kívül beszéltek a vetések minősítéséről és ■ a téli traktoros- képzésről is. Azt mondják, igen hasznos volt az ilyén összejöve­tel a vetés megkezdése előtt is, mert sokkal jobb összhangban le­hetett dolgozni; netn történt súr­lódás sem a gépállomással, sem más dologban. Legnehezebb a helyzet a ta­mási járás szövetkezetei kö­zül Nagy szokol.v ban. Még 350 hold kukorica betakarí­tásra vár. s abból 100 hold termése kupacokban fekszik a földön. Úgy számítják a tsz-ben. hogy 20-ra végezhetnek a kukori­ca-szedéssel, ha az időjárás en­gedi. A szár le,takarítása viszont 30-ig is eltart, úgy kalkulálnak. Kevés a kézierő. Ez a kilátás rendkívül jó szer­vezést kíván a szövetkezet veze­tőitől, még így is, hogy az ígéret szerint 15-e után újabb három gápállomási traktort küldenek Nagyszokolvba. Nyolcszáz hold szántatlan még és jelenleg a napi teljesítmény mindössze 25 hold. Négy saját és egy gépállomás: traktor szánt a szövetkezet föld­jein. Kellene még egy-két gépét küldeni a faluba, már most nem pedig várni 15-ig. A kukoricaszár letakarítását bizonyára meg le­het gyorsítani, s akkor lesz szánt­ható terület folyamatosan. De ne 24—25 centis szántást adjanak a földeknek, hanem 30—32 centis mélyszántást, ahogyan ezt jegyzőkönyvben is rögzítették, hiszen a jövő évi cukorrépa és kukorica alá mélyszántás kell és nem középmély. A sürgősség nem mehet a minőség rovására. A járási pártbizottság munka­társai azt mondják: a hátralévő munkák szervezésében a legdön­tőbb, hogy november végére vala­mennyi tsz befejezhesse a mély­szántást. Mmden intézkedés emiatt történik. (Sz. J.) Emberségben különb A majosi tanácselnökkel nai falvak szegény parasztságáról nemrég arról beszélget- szólva viszont némileg más volt tem, miként lehetne megyei la- a helyzet. A cselédség, amit a púnkat érdekesebbé, olvasmá- Szovjetunióról tudott azt is rcxsz- nyesabbá tenni. Azt mondja az szül tudta. Jól emlékszem rá, elnök elvtárs, ha neki az lenne a még a felszabadulás után jóidéig foglalkozása, ami az enyém, ak- is fisak ösztönösen éreziük meg a kor gyakrabban írna a ma már hovatartozást. Tudatosságról alig régnek tűnő közelmúlt esetné- lehetett beszélni, hiszen a leven- nyeiről. Arról is nevezetesen, tetői kezdve egészen a ponyva- hogy mi volt az a kötelező leven- irodalomig az uralkodó osztály tébe járás, mit és kik tanítottak mindent felhasznált az agrárpro- ott nekünk. Velem egykorú em- letárok becsapására, megmételye- ber lehet a tanácselnök, gondo- zésére, hogy könnyebb legyen vá­lom húsz évvel ezelőtt nem is góhídra hajtani — esetleg lelke­sejthette, hogy ő fog majd a fő- sen törtessen a vágóhídra — a jegyző helyén ülni, mint ahogyan fiatal, magyar bakát. húsz évvel ezelőtt én sem gon­dolhattam. hogy újságot fogok írni. Van is benne valami csodá­latos, különösen akkor ha eszébe jut, az embernek, hogy milyen nagy igyekezettel fertőzte a Horthy-rendszer annak idején a fia talságot. S ez a mi generációnk a negyvenes években, valamint a harmincas évek második felében a leventében főként azt tanulta, hogy a kommunizmus elrettentő Mégis, és itt ez a legfontosabb a szovjet csapatok megjelenése, a szovjet katonákkal való ismer­kedés. a létező tartózkodást egy- csapásra feloldotta, és hiába ta­nítottak bennünket gyűlöletre, nem lett abból semmi, sőt a fal­vakban, ellenszenv helyett rokon- szenv fogadta a vöröscsillagos katonákat. Persze, akik fogadták őket, azok szegényparasztok, proletárok voltak. A rokonszenv­szörny, a kommunisták pedig nek ma már nagyon egyszerű a emberbőrbe búit vadállatok. Rajniss Ferenc szennylapja a Magyar Futár hétről hétté a ki­talált rémtörténetekkel traktálta olvasóit,- s a kiagyalt szörnyűsé­geket sokan elhitték, iszonyodva és remegve olvasták a Magyar Fu­tárt, de érdekes, a falusi embe­rek mégis inkább az SS-ektől fél­tek, és azokat gyűlölték, nem pe­dig az oroszokat. Ennek persze megvolt a maga oka. A kis falusi községekben úgy jelentek meg az SS katonák, mint a hódítók, mint a kisistenek. Csak gyűlölni lehe­tett őket. Vasárnap a Népszabad­ságban elolvastam Veres Péter emlékező írását. Ő egy olyan nemzedék életérzését eleveníti fel a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójára emlékez­ve, amely nemzedék úgy élt a két Világháború között, az akkori je­lenben, hogy azt amit a magyar falusi proletárnak a szocialista forradalomról tudnia kellett, azt Veres Péterék jórészt úgy tudták, ahogyan tudniok kellett. Veres Péter a Tiszántúlról ír az agrár- szocialista mozgalmak szülőföld­jéről. A bácskai, a baranyai és a tol­mozgalom dokumentu­maiként visszakerült Békés megyébe, a csa­lád ajánlotta fel, mint muzeális értéket. Étiig Károlyné köz­Kölcsönösen megörül- váló rejtekhelynek bizo- őrkapitányság detektív tünk a véletlen találka- nyúlt, pedig nálunk elég csoportjánál. A jelent­zásnak. Útban az orvos- gyakori volt a házkuta- kezési ív szerint nem tói, hazafelé tartott. tás. Férjem ezért is nem mehetett színházba, mo­— Mostanában sokat vált me0 íő!e> Pedl9 a ziba> kávéházba, vagy nyugtalankodik a szí- szük lakásban ugyan- más nyilvános helyre. .... vem — mondta. De csak szorongtunk miat- Este kilenc óra után megbecsülésben és gyer­enélkül is látszott rajta, ta- nem hagyhatta el a la- mekei szeretetétől kő­hegy beteg. Amióta utol- * rejtett fiókból el- kasai. A tayiratfeladas, jára találkoztunk, meg- sárgult papírok kerültek telefonbeszelgetés sza- türt Hogy férje meg- eíö> amelyek a múltról mura tiltott volt. Leve- halt, könnyen áll nála a vallottak. Korrajzokat let cenzúra nélkül a csa- S)T£U adtak egy olyan idő- lad nem kaphatott, de ‘ , , szakról, amely időnap nem is küldhetett. Hazakisertem, s míg ejgtt megtörte, megöre- A nagy műveltségű mentünk, közös emlé­kekről beszélgettünk. Hajdan a mozgalmi munka hozott össze bennünket, még arra is emlékezett, hogy Báta- széktől Bátáig gyalog tettük meg az utat. Nó- gyűlést tartottunk az is­kolák államosításával kapcserlatban. gítette özvegy Ettig Ká- francia és német nyelv­_j£m,lékszel? Megosz- rolynet. szakos tanár a köz-ókta­t ottuk kettőnk között a Vallottak a régi emlé- fásban nem dolgozha­VALLANAK AZ EMLÉKEK rülvéve él Nagymányo- kon. A régi emlékek újakkal gyarapodtak. Megkapta a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa Anyasági Érdemérmét. Lánya a komlói bánya kitüntetett dolgozója. A többi gyerekei is mél­tóak apjuk •emlékéhez. A postás gyakran hoz levelet Ettignének. A le­velek külföldről érkez­nek. A Szovjetunióból másodéves egyetemista unokája, Franciaország­ból mérnök fia ír. Sza­porodnak az emlékek, s szépen megférnek egy­munkát' Én "a tanár ié- kék. A gyulai politikai tott, egészen a félszoba- mellett a régi idők lesége a pedagógusokhoz napilap 1921. május 24-i dulásig. , Nyelvleckét ^^dokumenZló frá­mentem te a szülőket szama például ezt írja: adott magántanulók re- tunicet aoKumentaio na hívtad meg a gyűlésre. ,.Hivatalos helyről szére. közlik, hogy a közokta- — Mindezt vegigel- Lakása olyan, mint fási miniszter, Ettig Ká- tem — mondja kicsor- egy emléktár, sok fény- roiy tanfelügyelői toll- dúló könnyeit törölget- képpel. A családi tablón vokot, a proletárdikta- ve Ettigné — és ha sző­tt gyerekekről, menyek- túra alatt vállalt politi- morúak is az emlékek, volt hiábavaló, ről, unokákról készült yai szereplésért szigorú néha jó róluk beszélni, S mintha a gondola- fényképfelvételek. Fér- dorgálásra ítélte.” mert utána megköny- tot folytatná tovább, a jéről beszél és a múlt- £, volt a kezdet, s kö- nyebbül az ember. kapuból messzire néz, ról emlékezik. Az öreg vetie az elbocsátó levél. Az emlékek, az írásos arra, ahol az utca végén tornyos könyvszekrény fi másik dokumentum dokumentumok töredé- vidám gyermekzaj veri rejtett fiókja segíti a arról szól, hogy Ettig kei az öreg könyvszek- fel az utca csendjét. És visszaemlékezésben. Károly hétfőn, szerdán rény rejtett fiókjában, most már mosolyog. — Jó szolgálatot tett és szombaton jelentkez- évekig őrzött írások. Na­0z öreg bútordarab. Ki- ni köteles a gyulai rend: gyobb részük a munkás- POZSONYI IGNÁCNÉ sok. — A régi emlékek, bár fájdalmasak, de mégis szépek. Arról val­lanak, hogy a harc nem magyarázata. 1944. őszén, amikor a hamis és hazug propaganda még nagyon frissen élt az embe­rekben a barátkozás, a feloldó­dás szinte csodának számított. Pedig nem volt csoda. A szoviet katonákban az egyszerű embe­reknek. nekünk gazdasági cselé­deknek. részesaratóknak, napszá­mosoknak az tetszett legjobban, hogy észrevettük: szemükben mi számítunk legtöbbet. Ez új. ér­dekes és nagyon gyönyörteljes felfedezés volt. A falusi szegénv nép egyik percről a másikra érezni kezdte, hogy ismeretlen, más nyelvet beszélő emberek lőt­tek és íme megjelenésükkel, akik eddig senkik voltak, azok nyom­ban valakik lettek. És a burzsuj aki eddig valaki volt, a vörös­csillag megjelenésével senki lett, nem mer nagy mellel járni, fol­tos ruhát húz, s lám-lám més előre is tud köszönni. 17 ivatalosan nem volt még ■*-* szó földosztásról, hiszen a községházán a régi elöljáróság dirigált, nem értettük még a fel- szabadulás tényét, azt sem tud­tuk. hogy ez mindennek mégcsak a kezdete, de érzelmileg már azokhoz tartoztunk, akik, ha katonaruhában is, de a szocia­lista rendszert képviselték és hoz­ták magukkal. S a fogékonyabb, fiatal agrár- prpletárokban ezekben a napok­ban már nyiladozni kezdett a mohó kíváncsiság. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a legtöbb katonatiszt, párt- és ta­nácsvezető, egyszóval legtöbb funkcionárius harminc-negyven közötti ember. Ezek az emberek többségükben akkor kezdték a mozgalmi munkát. A szovjet ka­tonák nagy hatással voltak erre a nemzedékre, pedig nem volt könnyű úgy viselkedniök, aho­gyan viselkedtek. 1951-ben a budapesti iskoláról — ahol ak­kor tanultam —, egy embert hazaküldtek, mert partizán­vadász volt. Hiteles dokumentu­mok bizonyítják, mennyi áldo­zatot hoztak a Nagy Honvédő Háborúban a szovjet emberek. 1944 őszén ezt mi még nem tud­tuk, ők viszont tudták, s mégis volt erejük, emberségük legyűrni az óhatatlanul feltörekvő bosszú­vágyat, bosszúállóst. Sokszor eszembe jut, miként bírtak test­vérként viselkedni, mi adott ne­kik ehhez erőt? Ma már erre is kézenfekvő a válasz: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szülöttje a Vörös Hadsereg, nem a történelmekből ismert meg­szállóként, hanem felszabadító­ként érkezett hazánkba. A ka­tonák tudták, hogy ki az igazi ellenség. Az SS-csapatok pedig megszállóként viselkedtek, teli gőggel, pökhendiséggel, s hogy miért, ma már arra is kézen­fekvő a válasz: viselkedésük, j magatartásuk, a népeket letipró, semmibevevő, fasiszta Ideológia ' lényegéből fakadt^ Nemrég Londonban is be­mutatták az Orosz csoda című filmet. A világhím német házas­pár alkotását. Ezt a filmet én' még nem láttam, akik láttok, azt mondják, megrázó, lenyűgö­ző és igaz. Igaz! A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalommal kezdődött és bennünk, mind- annyionkban folytatódik az Orosz csoda, amely az emberi­ség csodája. Úgy értem én ezt, hogy a marxista—leninista esz­me hatása alól nehezen vonja ki magát — sőt nem is akarja kivonni magát — egyre gyak­rabban már az sem, aki régeb­ben nagyon távol állt hozzá. Nekünk, akik csak nyerhették, meri vesztenivalójuk nem volt., könnyen és gyorsan ment 3 hovatartozást megállapítani ké­sőbb pedig tudatossá tenni. De sokaknak valósággal új bőrbe kéllett bújni, s sokan erre máris képesek, mert lát­ják, érzelmileg is ahhoz a rend­szerhez érdemes kötődni, amely először a világtörténelemben nemcsak ígéri az emberiség bol­dogulását, meg is valósítja 7VT em a szélsőségek miatt, 1' inkább az eszme von­zásának igazolására említem, hogy él a megyében egy volt báró. Nemrég a kíváncsiság elvitt hozzá, felkerestem és be­szélgettünk. Az öregúr felesége könyvek között matatott, egv>- ket elővéve büszkén mutatta. A könyvet Csehszlovákiában adták ki magyar nyelven: egy haladó gondolkodású tudós főnemes regényes élete. Az öregúr pe dig rátartian hangoztatja, hogv ezzel a tudóssal — a főnemest már nem mondja —, nemcsak névrokon, vérszeri nt is rokon. A volt báró soha nem fog eb­hez a világhoz tartozni. dev' úgy, mint ember, az az érzésem, ha­tása alá került. Nemcsak az a nagy szó tehát, hogy mi, egykori proletárok hittel, lelkesedéssel kezdtük hazánkban az új világot építeni. (Sokszor valóban csak hittel és lelkesedéssel, mert a szakmai tudásból elég (tevés volt). Az a nagy szó. hogy ma Magyarországon ezt. az új vilá­got, a szocializmust nagyon ke­vés kivételtől eltekintve az egész nemzet építi, mert egy egész nemzet vallja magáénak. Megint falusi történetre hivatkozom. Egy volt leventeoktató, aki éve­kig szajkózta a kommunizmus szörnyűségeiről szóló hazug szö­veget, a felszabadulás után né­hány évig ügy kóválygott az országban, mint aki sehol sem találja helyet. Nemrég a tsz- közgyűlésen meglepődve hallgat­tam felszólalását. Ha nem' is­merem, azt hiszem róla, hogy egy kialakulóban lévő szocialista ember. Alkalmazkoifi k*? Sokan azt mondják rá, hogy igen. Valószínűbb azonban, hogy en­nél többről van szó, inkább ar­ról, hogy látja, ez a világ em­berségben is felülmúlja a régit, s mert látja, tetszik neki, s ne feledjük, hogy ami tetszik neki, aíz nem más, mint a proletár- diktatúra. SZBKULITY PÉTER . A Tolna megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat (AGROKER) értesíti felhasz­nálóit, hogy alkatrész-osz­tályán az árukiadást november 15-én megkezdi Az alkatrész-osztály új te­lephelye: Szekszárd, Mátyás király u. 63—65. (48)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom