Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-26 / 276. szám
ISőS. no ven» ver ZS, TOLNA MEGYEI NÉPtJSÁG a A gyilkosok a nyomokat akarják eltüntetni New York (MTI). John Kennedy, amerikai elnök gyilkosai igyekeznek maguk után eltüntetni a nyomokat — írja a TASZSZ New Yorki tudósítója. A televíziókészülékek képernyőin egész amerika tanúja lehetett az új bűnténynek: Oswaldot a központi rendőrség épületéből a körzeti börtönbe akarták szállítani. A televízió-riporterek készülékeikkel megjelentek az épület folyosóján, hogy felvételeket készítsenek Oswaldról, amint a folyosón át a reá várakozó páncélautóhoz kísérik. A rendőrség nem adott magyarázatot arra, miként került e „jól őrzött folyosóra” Jack Ruby. Nem adott választ a rendőrség más, teljesen indokolt kérdésekre sem. Kijelentették például, hogy Oswald feleségénél egy fényképet találtak. A felvétel Oswaldot azzal a puskával ábrázolja, amellyel később állítólag az elnök életét oltotta ki. Joggal vetődik fel az a kérdés, miért csináltatott felvételt magáról az államfő állítólagos gyilkosa azzal a fegyverrel, amellyel a bűntényt akartai elkövetni és ráadásul miért ajándékozta ezt a felvételt feleségének. A dallasi rendőrség még vasárnap közölte, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy Oswaldot a villamos székbe ültesse. Ezzel kapcsolatban a rendőrség sűrűn hivatkozott bizonyos „rendkívül fontos” tanúvallomásokra, amelyeket szerintük Oswald felesége tett. Ahelyett azonban, hogy az újságírókat közel engedték volna ahhoz a személyhez, aki — ha hinni lehet a rendőrségnek —, fényt deríthetett volna az amerikai elnök meggyilkolására. az FBI teljesen elszigetelte és gyakorlatilag hallgatásra kényszerítette őt. Most már örökre elhallgatott a Kennedy meggyilkolásával vádolt egyedüli személy, az, aki a végsőkig tagadta, hogy köze lenne a bűntényhez. Dallas városában egyébként továbbra is a bizonytalanság és a hisztéria légköre uralkodik. Lee Oswald meggyilkolása után Earl Cowbell, Dallas polgármestere nyilatkozatot tett és a lakosságot nyugalomra intette. Ezt követően Cowbellt és a város több vezető közéleti személyiségét ismeretlen személyek telefonon megfenyegették. A polgármestert például azzal fenyegették meg, hogy pokolgépet helyeznek el repülőgépére, amellyel Washingtonba, Kennedy temetésére utazik. A polgármester erre sürgősen kicseréltette a repülőgépet. A hírügynökségi és sajtó tudósítók Oswald meggyilkolásával kapcsolatban felhívják a figyelmet a rendőrség „hanyagságára”. Hangoztatják, a dallasi rendőrség még azt sem tudta megakadályozni, hogy saját épületén belül meggyilkolják azt a személyt, aki szerintük Kennedy haláláért felelős. Emlékeztetnek arra, hogy a rendőrség központi épületébe csak rendőröket és különleges igazolvánnyal ellátott újságírókat engednek be. A rendőrök az újságírókat át is kutatták, hogy nincs-e náluk fegyver. Kennedy meggyilkolását bizonyos körök arra akarják felhasználni, hogy szovjet- és kommunistaellenes hisztériát szítsanak — írja a TASZSZ. Kennedy elnök tragikus halálának körülményei joggal engednek arra következtetni, hogy a gyilkosság a jobboldali, fasisztabarát és fajüldöző körök előre megfontolt müve, azoké, akik eleve elutasítanak minden olyan lépést, amely a nemzetközi feszültség csökkentését és a szovjet— amerikai kapcsolatok megjavítását vonná maga után — hangsúlyozza a TASZSZ. Veliesanszkij, a TASZSZ tudósítója jelenti: Kudarca fulladt a dallasi rendőrségnek az a kísérlete, hogy megszünteti az elnök meggyilkolása ügyének további vizsgálatát. A legutóbbi jelentések szerint az igaziságügyminisztérium, amelynek vezetője az elhunyt elnök testvére, bejelentette, hogy folytatja a vizsgálatot. Azt is közölték, hogy Johnson, az új elnök utasítást adott a szövetségi nyomozó irodának az ügy minden körülménye „alapos kivizsgálására”. A dallasi gyilkosság a fasisztabarát erők előre kitervelt akciója volt Moszkva (TASZSZ). Borisz Sztrelnyikov, a Pravda New York-i tudósítója, „Hogyan készítették elő a veszettek a dallasi merényletet” című tudósításában ezeket írja: Ismeretessé vált néhány olyan részlet, amely megelőzte Kennedy elnök meggyilkolását — írja Sztrelnyikov —, az a rendkívül reakciós légkör, amelyet az ultra jobboldali elemek alakítottak ki Texas államban, már a látogatás előtt olyan feszültté vált, hogy a Fehér Ház biztonsági szolgálata felkérte Kennedyt, halassza ei látogatását. Rendkívül nyugtalan volt Con- nally kormányzó is, aki mindenki másnál jobban ismerte a texasi ultrák hangulatát. A kormányzó külön Washingtonba repült azért, hogy lebeszélje Kennedyt a texasi látogatásról, mert itt, a kormányzó szavai szerint „kellemetlen incidensek is lehetségesek”. Nem segített Stevensonnak, az USA ENSZ-küldöttének szava sem. Stevenson egy hónappal ezelőtt saját magán tapasztalhatta a dallasi huligánok vadságát. Dallas lakói maguk is szorongó előérzetekkel várták Kennedy érkezését Robert Rose egyetemi hallgató például két nappal az elnök érkezése előtt a következőket írta anyjának Connecticut államba: „Tizet egy ellen, hogy az elnököt megöli valami texasi mániákus. A Stevensonnal történtek után nagyon aggódom az elnök sorsáért”. Kennedy érkezésének napján a „Dallas Morning News” című lap egyik oldalát hatalmas gyászkeret övezte. Ebben a gyászkeretben egy felhívást tettek közzé a washingtoni vendéghez. „Üdvözöljük Önt, mr. Kennedy, Dallasban, abban a városban, amely 1960-ban is elutasította az ön filozófiáját, s most az akkorinál is kifejezettebb Mikoian nyilatkozata Washingtonban Washington, (TASZSZ). A Kennedy elnök temetésére Washingtonba érkezett Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, a repülőtéren az alábbi nyilatkozatot tette: — A szovjet dolgozókat mélyen elszomorította Kennedy elnök tragikus elhunyta, s a szovjet emberek osztják az amerikai nép gyászát e súlyos veszteség miatt. A Szovjetunióban nagy államférfinak ismerték és tisztelték John Kennedyt. Különös megbecsülést szerzett számára, hogy az elnök nagy erőfeszítésekkel igyekezett előmozdítani a vitás kérdések megoldását és országaink kölcsönös megértését. — Kifejezésre óhajtom juttatni legőszintébb részvétünket az elhunyt elnök családjának, az Egyesült Államok kormányának és az egész amerikai népnek. | erővel utasítja el azt” — írták az ultrák. Az egyik New York-i újság tudósítója joggal nevezi ezt a „felhívást” prófétainak. Mindezek ismeretében még aljasabbnak és szemforgatóbbaknak tűnnek azok, akik Kennedy meggyilkolásával most az amerikai kommunistákat és a „fair play for Cuba” (tisztességes magatartást Kubával szemben) bizottság tagjait akarják vádolni. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja teljes felelősségével jelentette ki, hogy a Kennedy elnök meggyilkolásával vádolt Lee Oswald soha sem volt a párt tagja, és semmi köze a párthoz. A „fair play for Cuba” bizottság vezetői is kijelentették, hogy sohasem hallották Oswald nevét, sőt Dallasban nem is volt a bizottságnak helyi szervezete, holott a rendőrség azt állítja, hogy Oswald kijelentette: elnöke volt a helyi szervezetnek. A rendőrség szerint Oswald bűnössége teljességgel bizonyítható. Állítólag az egyik chicagói fegyverszaküzlet- ben megtalálták levelét, amelyben éppen olyan mintájú fegyvert rendelt, mint amilyet abban az ablakban találtak, ahonnan a gyilkos tüzelt. Olyan jelentés is van, amely szerint a házkutatás során Oswald lakásában találtak egy fényképet, s ezen a képen kezében tartja. Találtak ott politikai irodalmat is, azonban az újságokban közzé tett felsorolásból ítélve ezeknek jelentős része az amerikai trockisták kiadványa. A helyi lapok egyikében, sőt a rádióban is, jelentést közöltek arról, hogy az FBI (Szövetségi Nyomozóiroda) ügynökei régen ismerik Oswaldot és gyakran volt dolguk vele Kennedy elnök Dallasba érkezése előtt. Hogy miről folyt a szó közöttük, azt senki sem tudja. A dallasi rendőrség vezetője panaszkodott az újságíróknak amiatt, hogy az FBI valamilyen okból kifolyólag a- gyakorlattól eltérően nem tájékoztatta őt ezekről a találkozásokról. A rendőrség vezetője csodálkozott azon, hogy az FBI nem értesítette őt Oswald „megbízhatatlanságáról” még az elnök megérkezése előtt sem, holott kötelessége lett volna ezt megtenni. A dallasi rendőrség azt állítja, hogy Oswald marxistának nevezte magát. Éppen ez az, amire szükségük van az ultrajobboldaliaknak, a fasisztáknak, a birchis- táknak, a fajgyűlölőknek, Walker tábornoknak és Goldwater szenátornak. „Nyilvánvaló, hogy a gyilkosságot egy fanatikus kommunista hajtotta végre” —‘ harsogják hisztérikusan a Hearst-lapok. A reakciós sajtó megnyilatkozásait figyelve megállapítható, hogy teljes erővel kibontakozóban van egy előre kigondolt provokációs művelet, amely a német Reichstag 1933. évi felégetésére emlékeztet. A Reichstag felgyújtására annak idején azért volt szükségük a német fasisztáknak, hogy csapást mérjenek Németország haladó erőire. Nem véletlen, hogy a Wisconsin állambeli Madison városban tegnap egy suhanc a, hitlerista rohamosztagosok egyenruhájában ment ki az utcára és ezt kiáltotta: „Ünnepelem Kennedy meggyilkolását! Most azután neki megyünk a vörösöknek!” A szovjet-ellenes és Kuba-ellenes hisztéria felszítására irányuló kísérletek óráról órára erőteljesebbé válnak. Nyilvánvalóan provokációs, bujtogató jellegű a helyi lapok célzatos hírkürtölése, hogy a New York-i rendőrség állítólag „esetleges rendbontásokra számít a szocialista országok ENSZ- hez akkreditált képviseleteinek épületeinél”. Kennedy elnök tragikus halála óta állandóan szaporodik azoknak a tényezőknek a száma, amelyeknek alapján feltételezni lehet, hogy a dallasi gyilkosság a fasiszta-barát erők előre kitervelt akciója volt, azoknak az ultra- job baldali és fajgyűlölő köröknek a tette, amelyek összeesküvést szőnek minden, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló lépés edlen, s megpróbálják elárasztani az Egyesült Államokat a reakció újabb sötét hullámával — írja befejezésül Sztrelnyikov. Johnson az új elnök & a tUUpétyúfadád sárközi viseletbe öltözött hívő asszonyt és lányt, és természetesen lovasbandériumot. Bő gatyás, bő ujjú, inges, árvalányhajas-<ka- lapos, karikásostoros lovasbandériumot... Az első sor élén, az alig nyereg alá tört pejcsikón ott feszített a kiszolgált huszár őr mester, Vince bácsi, villásra pödört, suvikszolt bajusszal. Berobogott a püspök vonata. Ott állt a város hintája, eléje fogva négy hófehér paripa. Mögötte hatalmas karéjban a hívők tömege. Amint a püspök az állomásból kilépett, eléje lépett a polgármester, hogy a város nevében üdvözölje. Talán az ötödik, nagyszerű szavakba öntött mondatnál tartott, amikor a teret betöltötte egy elbődülő, öblös hang. Vince bácsi hangja. A lovasbandérium vezetője a nagyobb hatás kedvéért nagyot durrantott karikásostorával. A levegőben kígyómódra tekeredő, suhogó szíj rafiából font sudara véletlenül Vince bácsi lova hasa alá csapódott. A váratlan ütéstől idegesen megugrott. A kiszolgált őrmester rászólt, de az ilyen nagy tömeghez nem szokott csikó még inkább topogni, idegeskedni kezdett, hogy lovasát majd kivetette a nyeregből. Ráadásul a régóta nem renitenske- dő vesébe is irtózatosan belenyilallott. Erre fel Vince bácsiból kitört az őrmester. Elbődült, olyan hangon, amelytől hajdanában a gyakorlótéren minden huszár, minden ló rémülten megremegett. — Hijnye, azt a... Csak úgy harsogtak a válogatott szidalmak, hogy tán a meny- nyekben a megemlített szentek svadronja is glédába kapta magát. Az üdvözlő beszédet szórakozottan hallgató püspök is felemelte a fejét. A polgármester arca pillanatok alatt váltotta a szivárvány valam.ennyi ez inét Az üdvözlésre összegyűlt hívő tömeg felmorajlott. Innen is, onnan is felhangzott a visszafojtott, mindenáron kitörni akaró kuncogás. Senki sem számított a fogadtatás ilyen alakulására. A pejcsikó pedig csak forgott a bandérium elején, hiába próbált Vince bácsi a „lelkére be-f szélni” válogatott szitkokkal. 4 Az egyre kínosabbá váló hely-* zetet a püspök díszegyenruhásf huszárja mentette meg, ott ter-t mett a főpásztor mellett, és fel-* segítette a város fogatára. A kocsis pedig megrántotta a gyeplőt, és elhajtatott a megrökönyödött, megbotránkozott püspökkel a város központja felé, otthagyva a polgármestert a megkezdett üdvözlő beszéddel. Az végül csak annyit tudott kinyögni: — Gyerünk... Es a fogadásra kivonult díszes gyülekezet loholva megindult a♦ Lyndon Baines Johnson, az Amerikai Egyesült Államok 36. elnöke 1908. augusztus 27-én született a Texas állambeli Stone- wall-ban, Johnson City közelében, amelyet nagyapja alapított. A San Marcosi tanítóképző elvégzése után 1930-tól 1932-ig a texasi Houstonban tanított. Érdeklődése azonban a politikához vonzotta, egy képviselő titkára lett és közben jogot tanult a Georgetown-i egyetemen. 1937-ben demokratapárti képviselőnek választották. A 2. világháború alatt rövid katonai szolgálatot teljesített a csendesóceáni amerikai flottánál, majd Roosevelt elnök különleges megbízatását teljesítette Ausztráliában és Uj-Zelandban. 1949-ben Texas állam szenátora 1953-ban pedig a demokrata többség vezetője a szenátusban. 1960-ban az Egyesült Államok alelnökévé választották. Lyndon Johnson nős, két lánya van: Lynda és Lucy. püspököt vivő hintó után. Vince\ bácsi meg rácsapott a gyeplőszár-i ral a csikó nyakára, se szó, se be-1 széd. otthagyta a bandériumot, és< elvágtatott hazafelé. Ha netalántán valaki manap-* ság megkérdezi tőle, hogyan fo-, gadták a püspököt, csak össze-' rántja bozontos szemöldökét, és] ráförmed a kérdezőre: — Elhallgass, le, mert agyonváglak... BOGNÁR ISTVÁN lohnson választávirata Hruscsovnak és Brezsnyevnek [ Moszkva (TASZSZ) Lyndon 'Johnson, az Egyesült Államok új [elnöke Hruscsov szovjet kormányfőhöz intézett táviratában [az amerikai nép nevében köszönetét mondott a Kennedy elnök [tragikus elhunyta alkalmából kifejezett részvétéért. — Kennedy elnök minden [erőfeszítését a béke ügyének, a •nemzetközi problémák békés rendezésének, az összes országok, köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok megjavításának szentelte — mondja Johnson távirata. — Az a szándékom, hogy továbbra is e célok elérésére törekedjem, Johnson válaszolt Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének részvéttáviratára is és megköszönte az amerikai népet ért súlyos veszteséggel kapcsolatban nyilvánított részvétét.
