Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-26 / 276. szám

ISőS. no ven» ver ZS, TOLNA MEGYEI NÉPtJSÁG a A gyilkosok a nyomokat akarják eltüntetni New York (MTI). John Ken­nedy, amerikai elnök gyilkosai igyekeznek maguk után eltün­tetni a nyomokat — írja a TASZSZ New Yorki tudósítója. A televíziókészülékek képer­nyőin egész amerika tanúja lehe­tett az új bűnténynek: Oswaldot a központi rendőrség épületéből a körzeti börtönbe akarták szállí­tani. A televízió-riporterek ké­szülékeikkel megjelentek az épü­let folyosóján, hogy felvételeket készítsenek Oswaldról, amint a folyosón át a reá várakozó pán­célautóhoz kísérik. A rendőrség nem adott magyarázatot arra, miként került e „jól őrzött folyo­sóra” Jack Ruby. Nem adott választ a rendőrség más, teljesen indokolt kérdések­re sem. Kijelentették például, hogy Oswald feleségénél egy fényképet találtak. A felvétel Oswaldot azzal a puskával ábrá­zolja, amellyel később állítólag az elnök életét oltotta ki. Joggal vetődik fel az a kérdés, miért csináltatott felvételt magáról az államfő állítólagos gyilkosa azzal a fegyverrel, amellyel a bűntényt akartai elkövetni és ráadásul miért ajándékozta ezt a felvé­telt feleségének. A dallasi rendőrség még va­sárnap közölte, hogy elegendő bi­zonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy Oswaldot a villamos székbe ültesse. Ezzel kapcsolatban a rendőrség sűrűn hivatkozott bizo­nyos „rendkívül fontos” tanúval­lomásokra, amelyeket szerintük Oswald felesége tett. Ahelyett azonban, hogy az újságírókat kö­zel engedték volna ahhoz a sze­mélyhez, aki — ha hinni lehet a rendőrségnek —, fényt deríthetett volna az amerikai elnök meggyil­kolására. az FBI teljesen elszige­telte és gyakorlatilag hallgatásra kényszerítette őt. Most már örök­re elhallgatott a Kennedy meg­gyilkolásával vádolt egyedüli sze­mély, az, aki a végsőkig tagadta, hogy köze lenne a bűntényhez. Dallas városában egyébként to­vábbra is a bizonytalanság és a hisztéria légköre uralkodik. Lee Oswald meggyilkolása után Earl Cowbell, Dallas polgármestere nyilatkozatot tett és a lakosságot nyugalomra intette. Ezt követően Cowbellt és a város több vezető közéleti személyiségét ismeretlen személyek telefonon megfenyeget­ték. A polgármestert például az­zal fenyegették meg, hogy pokol­gépet helyeznek el repülőgépére, amellyel Washingtonba, Kennedy temetésére utazik. A polgármester erre sürgősen kicseréltette a re­pülőgépet. A hírügynökségi és sajtó tudó­sítók Oswald meggyilkolásával kapcsolatban felhívják a figyel­met a rendőrség „hanyagságára”. Hangoztatják, a dallasi rendőrség még azt sem tudta megakadályoz­ni, hogy saját épületén belül meggyilkolják azt a személyt, aki szerintük Kennedy haláláért fe­lelős. Emlékeztetnek arra, hogy a rendőrség központi épületébe csak rendőröket és különleges igazolvánnyal ellátott újságírókat engednek be. A rendőrök az új­ságírókat át is kutatták, hogy nincs-e náluk fegyver. Kennedy meggyilkolását bizo­nyos körök arra akarják felhasz­nálni, hogy szovjet- és kommu­nistaellenes hisztériát szítsanak — írja a TASZSZ. Kennedy elnök tragikus halá­lának körülményei joggal enged­nek arra következtetni, hogy a gyilkosság a jobboldali, fasiszta­barát és fajüldöző körök előre megfontolt müve, azoké, akik ele­ve elutasítanak minden olyan lé­pést, amely a nemzetközi feszült­ség csökkentését és a szovjet— amerikai kapcsolatok megjavítá­sát vonná maga után — hangsú­lyozza a TASZSZ. Veliesanszkij, a TASZSZ tudó­sítója jelenti: Kudarca fulladt a dallasi rend­őrségnek az a kísérlete, hogy megszünteti az elnök meggyilko­lása ügyének további vizsgálatát. A legutóbbi jelentések szerint az igaziságügyminisztérium, amely­nek vezetője az elhunyt elnök testvére, bejelentette, hogy foly­tatja a vizsgálatot. Azt is közölték, hogy Johnson, az új elnök utasítást adott a szö­vetségi nyomozó irodának az ügy minden körülménye „alapos ki­vizsgálására”. A dallasi gyilkosság a fasisztabarát erők előre kitervelt akciója volt Moszkva (TASZSZ). Borisz Sztrelnyikov, a Pravda New York-i tudósítója, „Hogyan ké­szítették elő a veszettek a dal­lasi merényletet” című tudósítá­sában ezeket írja: Ismeretessé vált néhány olyan részlet, amely megelőzte Kennedy elnök meggyilkolását — írja Sztrelnyikov —, az a rendkívül reakciós légkör, amelyet az ultra jobboldali elemek alakítottak ki Texas államban, már a látogatás előtt olyan feszültté vált, hogy a Fehér Ház biztonsági szolgálata felkérte Kennedyt, halassza ei lá­togatását. Rendkívül nyugtalan volt Con- nally kormányzó is, aki mindenki másnál jobban ismerte a texasi ultrák hangulatát. A kormányzó külön Washingtonba repült azért, hogy lebeszélje Kennedyt a texasi látogatásról, mert itt, a kormány­zó szavai szerint „kellemetlen in­cidensek is lehetségesek”. Nem segített Stevensonnak, az USA ENSZ-küldöttének szava sem. Stevenson egy hónappal ez­előtt saját magán tapasztalhatta a dallasi huligánok vadságát. Dallas lakói maguk is szorongó előérzetekkel várták Kennedy ér­kezését Robert Rose egyetemi hallgató például két nappal az elnök érkezése előtt a következő­ket írta anyjának Connecticut ál­lamba: „Tizet egy ellen, hogy az elnököt megöli valami texasi mániákus. A Stevensonnal történ­tek után nagyon aggódom az el­nök sorsáért”. Kennedy érkezésé­nek napján a „Dallas Morning News” című lap egyik oldalát hatalmas gyászkeret övezte. Eb­ben a gyászkeretben egy felhívást tettek közzé a washingtoni ven­déghez. „Üdvözöljük Önt, mr. Kennedy, Dallasban, abban a vá­rosban, amely 1960-ban is el­utasította az ön filozófiáját, s most az akkorinál is kifejezettebb Mikoian nyilatkozata Washingtonban Washington, (TASZSZ). A Ken­nedy elnök temetésére Washing­tonba érkezett Mikojan, a Szov­jetunió minisztertanácsának el­nökhelyettese, a repülőtéren az alábbi nyilatkozatot tette: — A szovjet dolgozókat mélyen elszomorította Kennedy elnök tragikus elhunyta, s a szovjet emberek osztják az amerikai nép gyászát e súlyos veszteség miatt. A Szovjetunióban nagy államfér­finak ismerték és tisztelték John Kennedyt. Különös megbecsülést szerzett számára, hogy az elnök nagy erőfeszítésekkel igyekezett előmozdítani a vitás kérdések megoldását és országaink kölcsö­nös megértését. — Kifejezésre óhajtom juttat­ni legőszintébb részvétünket az elhunyt elnök családjának, az Egyesült Államok kormányának és az egész amerikai népnek. | erővel utasítja el azt” — írták az ultrák. Az egyik New York-i új­ság tudósítója joggal nevezi ezt a „felhívást” prófétainak. Mindezek ismeretében még al­jasabbnak és szemforgatóbbaknak tűnnek azok, akik Kennedy meg­gyilkolásával most az amerikai kommunistákat és a „fair play for Cuba” (tisztességes magatar­tást Kubával szemben) bizottság tagjait akarják vádolni. Az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja teljes felelősségével jelentette ki, hogy a Kennedy el­nök meggyilkolásával vádolt Lee Oswald soha sem volt a párt tag­ja, és semmi köze a párthoz. A „fair play for Cuba” bizottság ve­zetői is kijelentették, hogy soha­sem hallották Oswald nevét, sőt Dallasban nem is volt a bizott­ságnak helyi szervezete, holott a rendőrség azt állítja, hogy Os­wald kijelentette: elnöke volt a helyi szervezetnek. A rendőrség szerint Oswald bűnössége teljes­séggel bizonyítható. Állítólag az egyik chicagói fegyverszaküzlet- ben megtalálták levelét, amely­ben éppen olyan mintájú fegyvert rendelt, mint amilyet abban az ablakban találtak, ahonnan a gyilkos tüzelt. Olyan jelentés is van, amely szerint a házkutatás során Oswald lakásában találtak egy fényképet, s ezen a képen ke­zében tartja. Találtak ott politi­kai irodalmat is, azonban az új­ságokban közzé tett felsorolásból ítélve ezeknek jelentős része az amerikai trockisták kiadványa. A helyi lapok egyikében, sőt a rádióban is, jelentést közöltek ar­ról, hogy az FBI (Szövetségi Nyomozóiroda) ügynökei régen is­merik Oswaldot és gyakran volt dolguk vele Kennedy elnök Dal­lasba érkezése előtt. Hogy miről folyt a szó közöttük, azt senki sem tudja. A dallasi rendőrség vezetője panaszkodott az újság­íróknak amiatt, hogy az FBI va­lamilyen okból kifolyólag a- gya­korlattól eltérően nem tájékoztat­ta őt ezekről a találkozásokról. A rendőrség vezetője csodálkozott azon, hogy az FBI nem értesítette őt Oswald „megbízhatatlanságá­ról” még az elnök megérkezése előtt sem, holott kötelessége lett volna ezt megtenni. A dallasi rendőrség azt állítja, hogy Oswald marxistának nevez­te magát. Éppen ez az, amire szükségük van az ultrajobbolda­liaknak, a fasisztáknak, a birchis- táknak, a fajgyűlölőknek, Walker tábornoknak és Goldwater szená­tornak. „Nyilvánvaló, hogy a gyil­kosságot egy fanatikus kommu­nista hajtotta végre” —‘ harsogják hisztérikusan a Hearst-lapok. A reakciós sajtó megnyilatko­zásait figyelve megállapítható, hogy teljes erővel kibontakozó­ban van egy előre kigondolt pro­vokációs művelet, amely a német Reichstag 1933. évi felégetésére emlékeztet. A Reichstag felgyúj­tására annak idején azért volt szükségük a német fasisztáknak, hogy csapást mérjenek Németor­szág haladó erőire. Nem véletlen, hogy a Wisconsin állambeli Madi­son városban tegnap egy suhanc a, hitlerista rohamosztagosok egyen­ruhájában ment ki az utcára és ezt kiáltotta: „Ünnepelem Ken­nedy meggyilkolását! Most az­után neki megyünk a vörösök­nek!” A szovjet-ellenes és Kuba-ellenes hisztéria felszítására irányuló kí­sérletek óráról órára erőteljesebbé válnak. Nyilvánvalóan provoká­ciós, bujtogató jellegű a helyi la­pok célzatos hírkürtölése, hogy a New York-i rendőrség állítólag „esetleges rendbontásokra szá­mít a szocialista országok ENSZ- hez akkreditált képviseleteinek épületeinél”. Kennedy elnök tragikus halála óta állandóan szaporodik azok­nak a tényezőknek a száma, ame­lyeknek alapján feltételezni le­het, hogy a dallasi gyilkosság a fasiszta-barát erők előre kitervelt akciója volt, azoknak az ultra- job baldali és fajgyűlölő köröknek a tette, amelyek összeesküvést szőnek minden, a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló lé­pés edlen, s megpróbálják elárasz­tani az Egyesült Államokat a reakció újabb sötét hullámával — írja befejezésül Sztrelnyikov. Johnson az új elnök & a tUUpétyúfadád sárközi viseletbe öltözött hívő asszonyt és lányt, és természete­sen lovasbandériumot. Bő gatyás, bő ujjú, inges, árvalányhajas-<ka- lapos, karikásostoros lovasbandé­riumot... Az első sor élén, az alig nyereg alá tört pejcsikón ott fe­szített a kiszolgált huszár őr mes­ter, Vince bácsi, villásra pödört, suvikszolt bajusszal. Berobogott a püspök vonata. Ott állt a város hintája, eléje fogva négy hófehér paripa. Mö­götte hatalmas karéjban a hívők tömege. Amint a püspök az állo­másból kilépett, eléje lépett a pol­gármester, hogy a város nevében üdvözölje. Talán az ötödik, nagy­szerű szavakba öntött mondatnál tartott, amikor a teret betöltötte egy elbődülő, öblös hang. Vince bácsi hangja. A lovasbandérium vezetője a nagyobb hatás kedvéért nagyot durrantott karikásostorával. A le­vegőben kígyómódra tekeredő, suhogó szíj rafiából font sudara véletlenül Vince bácsi lova hasa alá csapódott. A váratlan ütéstől idegesen megugrott. A kiszolgált őrmester rászólt, de az ilyen nagy tömeghez nem szokott csikó még inkább topogni, idegeskedni kezdett, hogy lovasát majd kivetette a nyeregből. Rá­adásul a régóta nem renitenske- dő vesébe is irtózatosan belenyi­lallott. Erre fel Vince bácsiból kitört az őrmester. Elbődült, olyan han­gon, amelytől hajdanában a gya­korlótéren minden huszár, min­den ló rémülten megremegett. — Hijnye, azt a... Csak úgy harsogtak a váloga­tott szidalmak, hogy tán a meny- nyekben a megemlített szentek svadronja is glédába kapta ma­gát. Az üdvözlő beszédet szórako­zottan hallgató püspök is felemel­te a fejét. A polgármester arca pillanatok alatt váltotta a szivár­vány valam.ennyi ez inét Az üd­vözlésre összegyűlt hívő tömeg felmorajlott. Innen is, onnan is felhangzott a visszafojtott, min­denáron kitörni akaró kuncogás. Senki sem számított a fogadtatás ilyen alakulására. A pejcsikó pedig csak forgott a bandérium elején, hiába pró­bált Vince bácsi a „lelkére be-f szélni” válogatott szitkokkal. 4 Az egyre kínosabbá váló hely-* zetet a püspök díszegyenruhásf huszárja mentette meg, ott ter-t mett a főpásztor mellett, és fel-* segítette a város fogatára. A ko­csis pedig megrántotta a gyep­lőt, és elhajtatott a megrökönyö­dött, megbotránkozott püspökkel a város központja felé, otthagyva a polgármestert a megkezdett üd­vözlő beszéddel. Az végül csak annyit tudott kinyögni: — Gyerünk... Es a fogadásra kivonult díszes gyülekezet loholva megindult a♦ Lyndon Baines Johnson, az Amerikai Egyesült Államok 36. elnöke 1908. augusztus 27-én szü­letett a Texas állambeli Stone- wall-ban, Johnson City közelé­ben, amelyet nagyapja alapított. A San Marcosi tanítóképző el­végzése után 1930-tól 1932-ig a texasi Houstonban tanított. Ér­deklődése azonban a politikához vonzotta, egy képviselő titkára lett és közben jogot tanult a Georgetown-i egyetemen. 1937-ben demokratapárti képvi­selőnek választották. A 2. világ­háború alatt rövid katonai szol­gálatot teljesített a csendes­óceáni amerikai flottánál, majd Roosevelt elnök különleges meg­bízatását teljesítette Ausztráliá­ban és Uj-Zelandban. 1949-ben Texas állam szenátora 1953-ban pedig a demokrata több­ség vezetője a szenátusban. 1960-ban az Egyesült Államok alelnökévé választották. Lyndon Johnson nős, két lánya van: Lynda és Lucy. püspököt vivő hintó után. Vince\ bácsi meg rácsapott a gyeplőszár-i ral a csikó nyakára, se szó, se be-1 széd. otthagyta a bandériumot, és< elvágtatott hazafelé. Ha netalántán valaki manap-* ság megkérdezi tőle, hogyan fo-, gadták a püspököt, csak össze-' rántja bozontos szemöldökét, és] ráförmed a kérdezőre: — Elhallgass, le, mert agyon­váglak... BOGNÁR ISTVÁN lohnson választávirata Hruscsovnak és Brezsnyevnek [ Moszkva (TASZSZ) Lyndon 'Johnson, az Egyesült Államok új [elnöke Hruscsov szovjet kor­mányfőhöz intézett táviratában [az amerikai nép nevében köszö­netét mondott a Kennedy elnök [tragikus elhunyta alkalmából ki­fejezett részvétéért. — Kennedy elnök minden [erőfeszítését a béke ügyének, a •nemzetközi problémák békés ren­dezésének, az összes országok, köztük a Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti kapcsolatok megjavításának szentelte — mond­ja Johnson távirata. — Az a szándékom, hogy továbbra is e célok elérésére törekedjem, Johnson válaszolt Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége elnö­kének részvéttáviratára is és megköszönte az amerikai népet ért súlyos veszteséggel kapcsolat­ban nyilvánított részvétét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom