Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-20 / 271. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. november 20« Hajtják maguk A Szekszárdi Nyomdában aránylag rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert a szocialista brigádmozgalom. A korábban versenyző három brigád, a Gagarin, a Béke és a Vosztok—2. szocialista brigádok mellé újabb kettő, a Hámán Kató és az Ifjúsági brigád sorakozott fel. November 7-e óta ők is jogosan viselik a szocialista brigád címet. A szocialista brigádok vállalása, amelyet az év elején tettek meg, kapcsolódott az üzem éves tervének teljesítéséhez. Fontosnak tartották, hogy a termelés növekedésének nagyobb részét a termelékenység emelésével biztosítsák. A gépek szakszerű üzemeltetésére, a munkaidő megfelelő kihasználására törekedtek. Takarékoskodtak az anyaggal, az energiával, rendben tartották a gépeket. Szépítik az üzemrészt, ahol dolgoznak. Betartják a munka- és az egészségvédelmi előírásokat, vigyáznak egymás testi épségére, segítik egymást. Az öt brigád jogosan kapta Tűnődés at Napközben tavasz van, kora reggel .meg fagyos november. Meghazudtol ez az idő minden meteorológiai becslést. A tűző napfényt ilyenkor már nem fogadja el az ember kézenfekvőnek, természetesnek. Akár sietünk, akár csak ballagunk az utcán, néha felkapjuk a fejünket, gyanakodva nézünk körül: Meddig tart a jó idő, nem vesz-e megint nagy vámot a tél? Ebben, az idő teremtette, tűnődő alaphangulatban mintha jobban észrevenném az embereket. A Várközön siettem felfelé, a járási tanácshoz igyekeztem. A lépcsőknél öregasszony állított 'meg, . mousn e. " — Ne menjen tovább, nem' engedik fel. Építik az utat és úgy porolnék az emberrel, öreg vagyok, nyomorult vagyok, de nem engednek fel. Két kezében csomagot cipelt, folytatta monológját, siettem, de magam mögött hallottam zsörtölődő v\otyogását: — Jó lett volna megrövidíteni az utat, öreg vagyok, nyomorult, elmegyek arra körbe. Úgy porolnék. úgy pörölnek, hogy az ember nem mehet a rövidebb úton... , Történt volna valami, ha az útépítők felengedik őt? Csak annyi, hogy az öregasszony másként morfondírozott volna. — Milyen kedvesek ezek az útépítők, milyen kedves rendes emberek. Kímélik az öreg nyomorultat... — ? Úgy két óra tájt a sétakerten mentem keresztül. A Bőrdíszmű előtt sokan ácsorogtak. Fiatalemberek, lányok is. Nap mint nap így van ez, néhányan váraelőtt az időt meg a szocialista brigád címet. Munkájukkal hozzájárultak az üzem termelési eredményeihez. A Szekszárdi Nyomda dolgozói az idén sem maradnak adósak a tervek teljesítésével. Hóvégi és évvégi hajrá nélkül tesznek eleget szállítási kötelezettségüknek. A kereskedelem október 31-ével megkapta az utolsó naptárszállítmányt is. A papír és írószerüzletek kirakataiban mér egy hónappal ezelőtt megjelent az 1964-es naptár. Propaganda naptárból 125 000 darabra kaptak megrendelést, ezek december 15- ével rendeltetési helyükre kerülnek amellett, hogy a megyé kereskedelmi nyomtatvány-ellátását és a magánrendelők részére a szolgáltatásokat is biztosítják. A Szekszárdi Nyomdában az idei évben ötvenféle változatban, közel egymillió zsebnaptár készül. Az 1964-es propaganda naptár szállítása még folyik, de hajtják maguk előtt az időt. A hónap elején megkezdték az 1965. évi rfaptár szedését. í emberről koznak ott a műszakból hazatérőkre. Milyen különbözők, akik kifelé jönnek. Van, aki ráérősen megáll a kapu előtt, körülnéz, s máris ott terem mellette valaki, aki már várta. Mások visszapillantanak a kapuba, barátnőket várnak, s aztán hárman-négyen indulnak a boltok felé. Egy fiatalasszony be- idegzett mozdulattal fordul ki a nagykapun, pillantása beleütközik az egyik ácsorgó fiúba. Kicsit felnéz rá. de elsiet mellette. Mintha a mosoly is felderülne a szája szegletén. Ismerem. Mondta már nekem, hogy régebben öt is várta a férje. De mióta házasok, már csak otthon találkoznak. Délután egy „komoly” emberrel készítettem riportot. A hivatalában kerestem fel. Tágas, nagy szobában találtam, ahol a falakat könyvespolc öleli körül. Az ablaknál három íróasztal szorong. Az iroda másik felében kis asztal áll, két vendégváró székkel. Az egyiken helyet foglaltam. Beszélgető partnerem ott maradt az íróasztalánál, három méternyi távolságban. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam. de ő nem vett erről tudomást. Mintha telefonon keresztül társalogtunk volna, úgy éreztem magam, kicsit hangosabban is beszéltem. Aztán valami számadatot kértem, ő a dossziéjából jegyzőkönyvet vett elő, egy lépést elmozdult az asztaltól, én is a helyemről, így vettem át a kimutatást. Aztán folytattuk a „tárcaközi” megbeszélést... Ez a mostani jó idő egy kis ráadás. Mi lenne, ha szívélyességből, közvetlenségből mi is ráadással élnénk? (t>. k.) 22. — Azt hiszem, belátható időn belül nemigen. Most magyarázzam neked, hogy miről van szó? Igen, sajnos el kell mennem két hétre... — De miért kell neked mindig ott lenned? Azt hiszed, csak te vagy az okos, nélküled már semmit sem tudnak megcsinálni? A Jancsika vár bennünket szombaton délután és vasárnap. Két levélben is megírta... Másfél hónapja nem láttuk ... — Ti azért lemehettek ... — Ti! Ti! Neked is jönnöd kellene ... Na, de hagyjuk!.,. Hány inget készítsek? — Nem kell egy sem. — Most még neked áll feljebb? Mit fogsz felvenni? — Úgy értem, hogy itthonról nem kell... Maskarába bújok ... Az asszony elmosolyodott. Egyszer látta a férjét elmaszkírozva, s még akkor sem hitte el neki, hogy ő az, amikor a legmeghit- tebb családi dolgokat suttogta a fülébe ... Tulajdonképpen megértette a férjét, hiszen jól tudta, hogy ez a hivatása, s ebben a szolgálatban nincs reggel és este, nappal és éjjel; ha a parancs úgy szól, akkor menni kell... Azért mégis rosszul esett neki, hogy a hét végére tervezett programjuk isméi felborul, és két hétig egyedül kell lennie a gyerekekkel. ö is dolgozott, és ráhárult a négy gyerekkel járó minden gond, baj. Előfordult, hogy a férje hetekig csak vendégségbe járt haza, fehérneműt váltani. De az is megtörtént már, hogy hazaküldött ingért, alsónadrágért, mert még arra sem volt ideje, hogy hazaszaladjon ... Tiltakozott benne az asszony, az anya. noha titkon megértette ... A gyerekek vacsora közben elmesélték, mit láttak a televízióban: helyszíni közvetítés Lillafüredről, az üdülőből. Nem tudták megérteni, hogy az apjuk miért kapja fel a fejét, s miért szalad a telefonhoz... Csak amikor lecsillapodva visszatért a vacsorához, akkor merték megkérni, hogy engedje el őket. is Lillafüredre nyaralni. Pálos megígérte, hogy a télen szerez beutalót, és ott fognak üdülni. — Mondom, hogy egészen biztos .. . nyugtatta meg a kisfiút, és a kislányt, de hirtelen olyan álmosság vett rajta erőt, hogy alig tudta nyitva tartani szemét ... A gyerekek vissza akartak ülni a televízióhoz, de édesanyjuk ágyba parancsolta őket. — Le kell feküdni. Különben is apátok egész éjjel nem aludt. Nem szabad bekap>csolni a televíziót. Mars mosdani, aztán fekvés ... Fél óra múlva már sötét volt a Pálos-lakásban. Aludtak a gyerekek is, a szülők is. Éjfél lehetett. amikor megszólalt a telefon. Az őrnagy azonnal felébredt, s a kagyló után kapott, hogy a csengő ne verje fel az egész házat. — Igen ... — mormolta álmosan a telefonba. —; Mikor? ... Küldjenek kocsit. . . — válaszolta, most már teljesen felébredve és lehalkítva a hangját. Felesége felemelkedett a kétszemélyes rekamdén. PINTÉR ISTVÁN« SZABÓ LÁSZLÓ • KÜl — Mi van már megint? suttogta, hogy a szomszéd szobában fel ne ébredjenek a gyerekek. — Be kell mennem ... Az asszony nem válaszolt. A sötétben megkereste férje kezét, végigsimította és megszorította. — Ne haragudj az esti dologért ... Kibuggyant belőlem ... — mondta. Pálos kibújt a p>ap>lan alól, és a sötétben öltözködni kezdett. — Gyújtsd fel nyugodtan, úgysem alszom — biztatta az asszony. — így is megtalálok mindent .. . Aludj csak... — Felöltözködött, csak a cipőjét vitte a kezében. Megcsókolta feleségét, aztán halkan kinyitotta az ajtót. Zokniban osont át a gyerekek szobáján. Egyik sem ébredt fel. Kisietett a lép>csőházba. A kapu előtt még vagy öt percig kellett várakoznia, amíg a kocsi megérkezett. Akkorát csikordult a fék, mintha sziréna hasított volna a levegőbe. — Felveri az egész utcát! — korholta Pálos a sofőrt. A kocsi megrándult, és óriási sebességgel száguldott végig az úttesten. Odabenn már várták az emberei. Istvánfi volt az ügyeletes parancsnok, ő jelentett: — Őrnagy elvtárs, a B. 26-os negyven másodperces adást sugárzott. A huszadik másodpercben rá tudtunk állni, de ilyen rövid idő alatt ismét csak annyit sikerült megállapítani. mint korábban. — A szöveg? — Fejtik! Illetve, valamit mégiscsak megtudtunk — mondta Istvánfi. Mit? — Menjünk fel, őrnagy elvtárs, a rádiósakhoz... Felmentek. — A nyolcas fogta — tájékoztatta parancsnokát Istvánfi százados. Végigmentek a rádióstermen, a falakon viliódzó vörös- és zöldfényű lámpák, műszerek mellett, aztán megálltak az egyik kalitkánál, ahol egy civilruhás rendőr ült, fején hallgatóval Istvánfi százados a kis asztalról felvett egy grafikont, és odaadta Pálosnak. — Nézze, őrnagy elvtárs, a hullámvonalak nagyon szabálytalanok. Nyilvánvaló, hogy az adás hegy közelében történt. — Lehetséges... Hol a szöveg? — Hozom. Pálos átfutotta a gépelt papírlapot. Mindössze három mondat állt rajta: „Fecske biztonságban van. Vételi lehetőség jó. Futárküldeményt megkaptam.” — Hát ebből nyilvánvaló, Hogy Kemecsei halála és a Fecske-ügy összefügg... — dörzsölte az állát Pálos. Elővette cigarettatárcáját, és rágyújtott. — Őrnagy elvtárs... A cigaretta ... — Ja persze . . . Gyerünk ki — mondta, és zsebrevágta a papírlapot. — De azt is elárulja ez a rádiógramm, hogy a B. 26-os már látta Fecskét... — És ha Fecske a rádiójával jelentkezett be nála? — Igaza van... Miért nem oltják le ezek éjszakára a villanyt a folyosókon? — csapott át más témára, majd odalépett a villanykapcsolóhoz, és lekattintotta. Istvánfi tudta, hogy parancsnoka csak azért beszél másról, mert ezalatt valamin töri a fejét. — Ha ennek a B. 26-osnak lenne egy kis esze, távol tartaná magát Fecskétől. De azt hiszem, hogy már csak a kíváncsiság Is ráviszi, hogy megnézze magának .. .De szeretném elolvasni azokat a futárutasításokat.. Felkészültek a beosztottjai? — Igen. —És a többiek? — Ok is. — A rádióskocsit nehogy ittfelejtsék ... Mi a véleménye, nagyon meg fog haragudni a kis Liszkai, ha felkeltjük, és közöljük vele, hogy mégsem holnap, hanem most utazunk? — Nem hinném — mondta bizonytalanul a százados. — Lelkes gyerek ... — Hát akkor küldjünk ki érte valakit. Látnom kell, milyen a terep, s főleg, hogy mit csinál a barátunk. Messziről mindig nehezebb megítélni ... — Az igaz ... Pálos a szobájában kiemelt a szekrényből egy nagy bőröndöt. A titkárnő készítette oda. Még ■ az este kapta meg a technikai osztályról, a szükséges útiholmikkal. Az őrnagy összehúzta a függönyöket aztán vetkőzni kezdett. Már csak egy alsónadrág volt rajta, amikor váratlanul visszaérkezett Istvánfi. Meghökkent a parancsnoka láttán, de Pálos nem zavartatta magát. — Jöjjön csak. Segítsen öltözni. És szóljon fel a hatodikra* hogy jöjjön le valaki maszkírozni . . : Istvánfi buzgón segített az őrnagynak, és sok bajlódás után végül is elkészültek. Megérkezett piszkai főhadnagy is, frissen, mozgékonyán. Nem látszott rajta, hogy az ágyból rántották ki. Igaz, ő délután egyszer már felkészült, akkor azonban holnapra halasztották az utat. Most mégis éjjel kerekednek fel! (Folytatjuk) saeets aapc réten, a kábMt uscrséc. moejead- vws vőiGváteN au a caaaaioou tmtermsetc nr«r AUAsneoAAA. az rrto -4S ávrtc tJjám 4 MAJe.érox fsn djrAmssJcoN «TM« ejt sir.. rttATen CYPBIAKI A VCBES 1LASTH.OM S€B OK.VOSA VOLT... —11 . CVAIUUAL ssabota ujjamat, ífCB/n bajjal / ^ <1f
