Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-06 / 234. szám
tolna megyei NÉPÚJSÁG 1083, aktober 3. A SZALMA Valamikor az is fokmérője volt annak, hogy a parasztember jó gazéa-e, hogy milyen a szalmakazla. Ha olyan keshedt, görbe hátú kazal volt a szérűs- kertbeh, hiába dolgozott bármily jól is, hiába voltak fényes szőrű paripái, megvolt róla a falu Véleménye. No, de éppen ezért is volt ritka a hepehupás hátú szalmakazal. Öröm volt nézni csépiéikor, amint szalma- kazal-várost építettek a hozzáértő emberek. S ezek a szép kázlák állták az idő vasfogát, még tavasszal is szépek, formásak voltak. Most meg, hiába járom már hetek óta a megye útjait, községeket. dűlőket, nem, vagy csak alig találok egy-két formás szalmákazlat. A harci tsz kazlai, a Diófási-csárda mögött, úgy állnak, mintha óriás gyalogolta volna meg valamennyit. Nagydorog határában meg már nem is lehet kazalnak nevezni a szalma összerakását. Szedres határában meg mintha álomszalma lenne, ágy terül el a kazalnak nevezett valami. Paks. Dunaföldvár sem kivétel, errefelé inkább csak mutatóba látni formás, jól összerakott szal- makailat. Egyedül tálán a Ger- jeni Állami Gazdaságnál tapasztalták után mondhatjuk el, hogy élnek még a jó kazalrakók Dünaszentgyörgyön már nem, Ott mát szdriászét, görbe hátú, keshedt kazlak terülnek a földeken, a szérüskértekben. Úgy látszik, kihaltak mindazok, akik a kOZalrakás mesterei voltak. Vagy mégsem, és csak az a baj, hogy nem fordítanak rá nagy gándöt a gazdaságokban;’ Nem érdekük tán. hogy a kazal formás legyeit? Mert a formás kazal nemcsak a szemnek szép, hanem ha jól van hajaeva, és megfelelően kezeivé nem ázik, csurog be, nem képződik ennek nyomán a kazalban kútszerű, rothadó rész. Még az őszi esők előtt vagyunk, van még idő arra, és talán jó kazalrakó ember is akad a falvakbán, hogy a tél előtt rende hozzák, megvédjék vagyonukat a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. Mert é szalma sem Csdkyé! Hanem a miénk! — Pj — 46. — Mi, Geda? Ugye eljöhetnek? Különben is, ma úgyse intézünk már semmit, megcsináljuk nektek, hogy kaptok egy szobát az egyik szállóban, ahol Gedát ismerik, ott befészkelitek magatokat, holnap nyélbe ütjük a motor dogát —, és all right: — Na? Milyen madár vagyok hozzátok, csak mondd meg nekik Gedá! — Lemenjünk, Péter? — Miért ne, vitézié? Jani újra átkarolt bennünket: — A pénz nem számít, ha megvan a tíz kiló, madarak vagytok, mert hatért százszázalékos, hogy megkapjátok, s még marad is dohány! — Hatért? — lelkesedik Péter. — Hatért? — örvendezek éh is. Persze, örül az özvegy, ha pénzt lát. Na, milyen madár vagyok hozzátok? — Csak most mondd meg nekik, Geda! — Geda keveset beszél: miért erről olyan sokat beszélni, egy faluba valók vagytok, s más madár nem is lehetsz hozzájuk! — Különben ml újság a fáidban — Jani kérdez, Jani magyaráz. Ö a nyáron nem lesz otthon, űzetni gyakorlatra kell menjen egy állami gazdaságba. Majdnem kihúzta a gytlfát, mert egy tsz-be akarták nyomni, de Geda elintézte, hogy nem mennek tsz-be. Jani is Gedával megy a Balaton mellé egy állami gazdaságba. — Isteni lesz, igaz Geda? Egész nyáron csókoltatjuk a popsinkat a Balaton hullámaival, és őszre bronzra fog bennünket a Nap. Most ez a divat! VÉGH ANTALS HOLNAP VASÁRNAP Ünnepre készül a 700 éves Iregszemcse Iregszemcsén egy hetes ünnep- •ég-sorozattal készülnek a község fennállásának 700. évfordulójára. A tanács, a kutatóintézet és a társadalmi szervek bevonásával megalakult a művelődési ház irányításával működő előkészítő bizottság. Iregszemcsén az előzetes tervek szerint november 7 és 14-e között tartják az ünnepi hetet, amelynek keretében a község történetét ismertető előadásokat, kiállításokat, filmbemutatót, hangversenyt és műsoros-estet rendeznek. A község történetét bemutató kiállítási anyagot hónapok óta gyűjtik. Régi cserépedények, és lakásberendezések kerültek elő. I Megtaláltak egy 1823-ban készült botot. A 140 évvel ezelőtt faragott botot egy iregszemcsei juhász ajándékozta az értényi főjegyzőnek. A szakterületek bevonásával szemléltető grafikonok készülnek. A kutatóintézet kollektívája 700 évre visszamenőleg elkészíti a növénytermesztés és az állattenyésztés alakulását ismertető grafikont. Bemutatják a község kereskedelmének és iparának fejlődését, a céhektől a ktsz-akig. A kultúrtörténeti anyagok összegyűjtését a pedagógusok váliaAták. Bemutatják az iskolázottság, a kultüra fejlődésének alakulását. Foglalkoznak a községben fellelhető Bartók-hagyo- mányok felkutatásával. Az iregszemcsei ünnepi hét a környék kiemelkedő kulturális eseményének ígérkezik. A művelődési ház színjátszói és a tánccsoport új műsorra] készül. A moziban Bartók Béla világhírű zeneszerző életéről készült film kerül levetítésre. Szerepel a tervben egy egész estét betöltő hangverseny is. A hangversenyt a község termelőszövetkezeteit patronáló üzem a Kismotor és Gépgyár munkáskórusa adja. A kórus Bartók Béla műveiből összeomlott műsorral lép a közönség elé. Mi Péterrel gzt gondoltuk, a vonaton kívül egy-egy százast költünk magunkra az úton. Miért ne mennénk el Janiékkál? Igaz, hogy á szállodával lehet, hogy többe fog kerülni, mint egy százas, de miért fukarkodjunk, hatból meglesz a motor. Úgyis gondoltunk néhány kötet könyvre. Péter azt mondta, ez nem várt eredmény, így még vehetünk Zsófinak is valamit, elvégre becsületből tartja a száját... Aztán Péter az édesanyjának is akar több mindent venni, én meg apámat leptem meg... egy néhány doboz finom Szivarral, s anyámnak is feltétlenül vennem kell valamit, hogy fognak örülni majd! Éva és Klári első útunkról csokoládét és a legmodernebb könyveket kapják. Olyanokat, amelyeket fel is használhatnak majd az emberi szellem felszabadítósóért vívott harcban. — Isteni, vitézlőm — lelkendezik Péter —, meglesz a motor, azonkívül még mindenre jut... — Aranyos fiú ez a Jani, és nekünk micsoda szerencsénk van ... —• Hiába — mondom —, ha az élet egyszer hátára kapja az 'embert... És Janiék elintézték, hogy szobát kapjunk, Geda csak egy szót szólt, s máris all right... ! Janinak derült a képié, na, milyen madarak vagyunk hozzátok? Fürdőszobát is kaptok, s nem fogják felszámolói... Mikor azt mondta Péter, hogy nem tíz, hanem tizenegy kiló van, mert hozzátettük a legelső fizetésünket is, Jani megfellebbezhetetlenül kijelentette, hogy le kell mennünk a szállóval szembeni áruházba, s vegyünk magunknak egy pár rendes ruhát, mert így ahogy most vagyunk, Pesten úgy kinéznek bennünket mindenünnen, mint a kakukkfiókát a szarka, ha látja, hogy nem hasonlít a többihez, amelyik a fészkében van. Legalább egy-egy pár cipőt, modern zoknival. Geda majd Oégít, GedáAz ivócimborák nem barátok... Szombat este, hat óra körül lovas kocsi haladt a Rákóczi utcán. A járókelők figyelmét az hívta fel,, hogy a kocsi előtt ideges bizonytalansággal trap- poltak a lovak, nem tudták mire vélni a gyeplő ide-oda rángntását, és á kocsi — gumikerekű, platós kocsi — ide-oda vándorolt, hol az úttest jobb-) hol a baloldalán. A kocsis ott ült a bakon,, feje furcsamód imbolygóit, hol előre, hol oldatra. De nem is annyira ült, mint amennyire dülöngélt, s közben valami érthetetlen szövegű nótát gajdolt... — Na, ez az ember alaposan felöntött a garatra — jegyezte meg valaki a hentesüzlet előtt, kajánul, de a következő pillanatban meghűlt benne a vér. A kocsi az úttest baloldalára vágott át. Szembe vele — o szabályos oldalon — egy UE— 28-os traktor tartott kifelé a városból, az ellenkező oldalon pedig egy autóbusz robogott be- ■ felé. A következő pillanatban... A traktor elől a lovak hirtelen kitértek, az autóbusz elé. Az autóbusz fékei csikoroglak, valósággal csúszott a nagy jármű a kövezeten. Csak a traktor éS az autóbusz vezetőjének lélekjelenlétén múlott, hogy nem iufvélkezen bé i Súlyos mrenesétlenség. A busz megáll egy pillanatra a kocsi mellett, a vezető mond miamit « kocsisnak... A járókelők megkönnyebbülten lélegzettek fel. de aggódva néztek a kocsi után. — Ez az embér még bajt csinál — mondta valaki. — Utána kéne menni és megállítani — tette hozzá a másik. ....... Közben a kocsi befordult a Szluha György utcába. — Nő, most már nem csinál bajt, biztosan ide megy valamelyik házhoz... — intézte el a dolgot az egyik szemlélő, és indult tovább. De haladt a kocsi is. A kocsis dülöngélt a bakon, énekelt, már amennyire azt éneknek lehetett nevezni. Részeg, magatehetetlen volt. A lovak végig- trappoltak a Csaba utcán, majd kifordultak a Mátyás király utcára. Á fordulónál a kocsis végképp elvesztette egyensúlyát, és a bakról, nagy zuhanással, mint g zsák. vágódott a kövezetre. Pillanatok alatt elborította féjét a vér. Néhány járókelő odárohant, tanácstalanul topogott körülötte, mit csináljon a láthátőlag súlyosán sérült, részeg emberrel. Vámki mlädt a kérni üzletbe, hogy a mentőkért telefonáljon. Egész tömeg gyűlt már össze, a legtöbbje tanácstalanul tördelte a kezét, néhányon próbáltak elsősegélyt nyújtani, de a sötétben nem is látták jól, hol, hogyan sérült meg a szerencsétlen. Orvos került elő. és egy Trabant Combi állt meg. Vezetője kilépett. — Ne várják á mentőt. Tegyük be a kocsiba. Óvatosan felemelték a vérző embert, betették az autóba. Az orvos beült mellé, és a kis Trabant elrobogott az eszméletlen emberrel a kórház felé. Á baleset helyszínén a sokaság izgatottan tárgyalta az esetet. Azalatt bent, a kórházban orvosokat, műtősöket, ápolónőket riasztottak, hogy ellássák a Súlyos sebesültet. Az Utcán a vitatkozók szétoszlottak, napirendre tértek az eset felett, bent a kórházban pedig falut a küzdelem, hogy megmentsék a kocsis életét, akit aznap este hiába Várt háza a család. Különösek az emberek.. Amíg a kocsi hem ért a Mdiífás király utcához, mindenki kedélyes kárörömmel figyelte, és álla Tiltotta meg: — Ugyancsak felöntött á garatra a kisör eg,-. — Ez aztán alaposan bs- rttgőfi... Amikor a baleset megtörtént, mindenki levetkőzte magáról a kárörömet és önzetlenül igyekezett segíteni. A Trabant gazdája sem törődöt azzal, hogy véres lesz a kocsija. Mindenki segített De hol voltak az ivócimborák? Mert valakikkel ivott, és nem is kocsmában. Lehet, hogy önszántából, de lehet, hogy biztatták; igyál. Hogyan, mint történt, nem tudjuk. De. valószínű, hogy a cimborák, amikor látták, hogy a kocsis „kész1’, útnak indították, elengedték a kocsival, egyedül. Lehet, hogy jó heccnek is tartották, közben arra nem gondolt egyik se. hogy baleset is lehet a következménye. Vajon, legalább any- nyi becsület lesz-e bennük) hogy meglátogatják■■ . a kórházban, amikor az állapota engedi, és bocsánatot kéritek tőle? Mert biztosan volt a társaságnak annyira józan tagja, aki elkísérhette volnaj megelőzni a balesetet. Valószínű, az eset szenvedő alanya is trszfbí a tanulságot, amíg a kórházi ágyat nyomja; hogy az ivócimborák nem barátok hamar cserbenhagyják az embert. Még az sem mentheti őket. hogy nem gondoltak a következményekre. ■t sí. nak .isteni ízlése van! Nem igaz, Geda? Geda keveset beszél: minek erről olyan sokat beszélni, majd ajánl az eladó is, intelligens üzletbe kell menni. .. — A hajatokat is vágassátok le borotvával. Úgy néztek ki, mint két tépett madár dseresz- nyészüfetkor, ha a csősz megijeszti őket. Utána szállóban fürödtünk. Péter előbb, én Péter után. Amikor bent ültem a kádban. Péter üvöltve rohant be hozzám. — Meg vagy őrülve. Vitézié? Te nem Vágy ma normállá! — Miért? Mi történt? — Bizonyára meghúztál valamit, vagy megnyomtál egy gombot, mert az előbb a szobába bejött egy nő, megállt előttem, s éh csak néztem, hogy mit akar. — Csengetni tetszett —, uram parancsoljon! Még szerencse, hogy feltaláltam magam, 8 azt kérdeztem tőle, tudna-e hozni egy ruhakefét, s azt, hogy lent a földszinten kapunk-e vacsorát. Egy tízesbe került, vitézlő! — Semmihez ne nyúlj, az egy csapton kívül, mert még felrobbantod a házat! — Itt egy zsinór valóban csüng — mondom —. én azt hit- |tem, ha meghúzom, abból a csapból meleg víz indul. — Meg ne húzd mégegyszer. mert ahányszór meghúzod, annyi tíz forint, és én nem fizefcgetfek itt érted, az istenfádat. Aztán, mikor felöltöztünk, alig ismertünk egymásra. — Vitézlő, rajtad az olyan, mintha egy tarka hálókabát lenne! — Geda jobban tudja. Különben is azért beszélsz, mert Geda azt mondta, te ne vegyél ilyet, mert neked az nem áll jól. És ha tudni akarod, te pedig olyan vagy abban az ingben, mint egy ijesztett kolibri! Amikor Geda és Jani feljöttek értünk, Jani kérte: No, hadd lássam, milyen madarak vagytok! Hiába, Gedánák isteni ízlése van .., Aztán elmentünk meghallgatni Horatio Goeppnert és Sylvia !Presstont. A műsor meghallgatása nem szült az agyúnkban eszmét. Pétét azt mondta, hogy mióta Pesten van, egy normális gondolat nem volt az agyában, S ha sokáig itt lenne, nem tudna többet egyetlen tézist sem szerkeszteni az élét mély értelméről. — Hisz nincs rá idő, barátom — mondom. Csudára bekerültünk az élét forgatagába. Jani megcsodálta a cipőt iá, amit Geda választott. Azt mondta: ptazar a csapiott orr, holnap feltétlen venni fog egyet. — Az élet forgatagában vagyunk — mondta Péter, amikor előadás után a presszóba mentünk. Mert Jani kijelentette, nem hagyjuk ki ezt a ziccert, ott isteni nők vannak, ugye, s nincs rajtuk melltartó. Pesten most ez a divat, a XXII. kongresszus óta, mert azóta minden szabadabban mozoghat, nemcsak az eszmék, de persze csak annak, aki hódolhat az új irányzatnak! — Péter — mondta aztán —, adj nekem egy félkilót, azaz ötszázat, mert a tárcámat a másik zakóban hagvtam. — No, milyen helyre hóztalak benneteket? — kérdezte aztán Jani. — Négy üveg Szürkebarátot! — Azonnal fizetek! Kértünk mi is. Előbb Pétét; aztán egv üveggel én. Péter szódát, is kért hozzá, de azt mondta a főúr, hogy: uram, ezt a bort szódával elrontani, az évszázad legnagyobb bűne lenne. Pétérnék éz tetszett, s megkínálta a pincért. (Folytatjuk)
