Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

tolna megyei NÉPÚJSÁG 1083, aktober 3. A SZALMA Valamikor az is fokmérője volt annak, hogy a parasztember jó gazéa-e, hogy milyen a szalmakazla. Ha olyan keshedt, görbe hátú kazal volt a szérűs- kertbeh, hiába dolgozott bár­mily jól is, hiába voltak fényes szőrű paripái, megvolt róla a falu Véleménye. No, de éppen ezért is volt ritka a hepehupás hátú szalmakazal. Öröm volt nézni csépiéikor, amint szalma- kazal-várost építettek a hozzá­értő emberek. S ezek a szép kázlák állták az idő vasfogát, még tavasszal is szépek, formá­sak voltak. Most meg, hiába járom már hetek óta a megye útjait, köz­ségeket. dűlőket, nem, vagy csak alig találok egy-két formás szalmákazlat. A harci tsz kaz­lai, a Diófási-csárda mögött, úgy állnak, mintha óriás gya­logolta volna meg valamennyit. Nagydorog határában meg már nem is lehet kazalnak nevezni a szalma összerakását. Szedres határában meg mintha álom­szalma lenne, ágy terül el a kazalnak nevezett valami. Paks. Dunaföldvár sem kivétel, erre­felé inkább csak mutatóba lát­ni formás, jól összerakott szal- makailat. Egyedül tálán a Ger- jeni Állami Gazdaságnál tapasz­talták után mondhatjuk el, hogy élnek még a jó kazalrakók Dünaszentgyörgyön már nem, Ott mát szdriászét, görbe hátú, keshedt kazlak terülnek a föl­deken, a szérüskértekben. Úgy látszik, kihaltak mind­azok, akik a kOZalrakás meste­rei voltak. Vagy mégsem, és csak az a baj, hogy nem fordí­tanak rá nagy gándöt a gazda­ságokban;’ Nem érdekük tán. hogy a kazal formás legyeit? Mert a formás kazal nemcsak a szemnek szép, hanem ha jól van hajaeva, és megfelelően ke­zeivé nem ázik, csurog be, nem képződik ennek nyomán a ka­zalban kútszerű, rothadó rész. Még az őszi esők előtt vagyunk, van még idő arra, és talán jó kazalrakó ember is akad a falvakbán, hogy a tél előtt rende hozzák, megvédjék vagyo­nukat a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. Mert é szalma sem Csdkyé! Hanem a miénk! — Pj — 46. — Mi, Geda? Ugye eljöhetnek? Különben is, ma úgyse intézünk már semmit, megcsináljuk nek­tek, hogy kaptok egy szobát az egyik szállóban, ahol Gedát is­merik, ott befészkelitek maga­tokat, holnap nyélbe ütjük a mo­tor dogát —, és all right: — Na? Milyen madár vagyok hozzátok, csak mondd meg ne­kik Gedá! — Lemenjünk, Péter? — Miért ne, vitézié? Jani újra átkarolt bennünket: — A pénz nem számít, ha meg­van a tíz kiló, madarak vagytok, mert hatért százszázalékos, hogy megkapjátok, s még marad is dohány! — Hatért? — lelkesedik Péter. — Hatért? — örvendezek éh is. Persze, örül az özvegy, ha pénzt lát. Na, milyen madár va­gyok hozzátok? — Csak most mondd meg nekik, Geda! — Geda keveset beszél: miért erről olyan sokat beszélni, egy faluba valók vagytok, s más ma­dár nem is lehetsz hozzájuk! — Különben ml újság a fáid­ban — Jani kérdez, Jani magya­ráz. Ö a nyáron nem lesz otthon, űzetni gyakorlatra kell menjen egy állami gazdaságba. Majdnem kihúzta a gytlfát, mert egy tsz-be akarták nyomni, de Geda elin­tézte, hogy nem mennek tsz-be. Jani is Gedával megy a Balaton mellé egy állami gazdaságba. — Isteni lesz, igaz Geda? Egész nyáron csókoltatjuk a popsinkat a Balaton hullámaival, és őszre bronzra fog bennünket a Nap. Most ez a divat! VÉGH ANTALS HOLNAP VASÁRNAP Ünnepre készül a 700 éves Iregszemcse Iregszemcsén egy hetes ünnep- •ég-sorozattal készülnek a község fennállásának 700. évfordulójára. A tanács, a kutatóintézet és a társadalmi szervek bevonásával megalakult a művelődési ház irányításával működő előkészítő bizottság. Iregszemcsén az elő­zetes tervek szerint november 7 és 14-e között tartják az ünnepi hetet, amelynek keretében a község történetét ismertető elő­adásokat, kiállításokat, filmbe­mutatót, hangversenyt és műso­ros-estet rendeznek. A község történetét bemutató kiállítási anyagot hónapok óta gyűjtik. Régi cserépedények, és lakásberendezések kerültek elő. I Megtaláltak egy 1823-ban készült botot. A 140 évvel ezelőtt fara­gott botot egy iregszemcsei juhász ajándékozta az értényi főjegyző­nek. A szakterületek bevonásával szemléltető grafikonok készülnek. A kutatóintézet kollektívája 700 évre visszamenőleg elkészíti a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés alakulását ismertető gra­fikont. Bemutatják a község kereske­delmének és iparának fejlődését, a céhektől a ktsz-akig. A kultúrtörténeti anyagok összegyűjtését a pedagógusok váliaAták. Bemutatják az iskolá­zottság, a kultüra fejlődésének alakulását. Foglalkoznak a köz­ségben fellelhető Bartók-hagyo- mányok felkutatásával. Az iregszemcsei ünnepi hét a környék kiemelkedő kulturális eseményének ígérkezik. A mű­velődési ház színjátszói és a tánc­csoport új műsorra] készül. A moziban Bartók Béla világhírű zeneszerző életéről készült film kerül levetítésre. Szerepel a terv­ben egy egész estét betöltő hang­verseny is. A hangversenyt a község termelőszövetkezeteit pat­ronáló üzem a Kismotor és Gép­gyár munkáskórusa adja. A kó­rus Bartók Béla műveiből össze­omlott műsorral lép a közönség elé. Mi Péterrel gzt gondoltuk, a vonaton kívül egy-egy százast költünk magunkra az úton. Miért ne mennénk el Janiékkál? Igaz, hogy á szállodával lehet, hogy többe fog kerülni, mint egy szá­zas, de miért fukarkodjunk, hat­ból meglesz a motor. Úgyis gon­doltunk néhány kötet könyvre. Péter azt mondta, ez nem várt eredmény, így még vehetünk Zsófinak is valamit, elvégre be­csületből tartja a száját... Az­tán Péter az édesanyjának is akar több mindent venni, én meg apámat leptem meg... egy néhány doboz finom Szivarral, s anyámnak is feltétlenül vennem kell valamit, hogy fognak örülni majd! Éva és Klári első útunkról csokoládét és a legmodernebb könyveket kapják. Olyanokat, amelyeket fel is használhatnak majd az emberi szellem felsza­badítósóért vívott harcban. — Isteni, vitézlőm — lelken­dezik Péter —, meglesz a motor, azonkívül még mindenre jut... — Aranyos fiú ez a Jani, és nekünk micsoda szerencsénk van ... —• Hiába — mondom —, ha az élet egyszer hátára kapja az 'embert... És Janiék elintézték, hogy szobát kapjunk, Geda csak egy szót szólt, s máris all right... ! Janinak derült a képié, na, mi­lyen madarak vagyunk hozzátok? Fürdőszobát is kaptok, s nem fogják felszámolói... Mikor azt mondta Péter, hogy nem tíz, hanem tizenegy kiló van, mert hozzátettük a legelső fizetésünket is, Jani megfelleb­bezhetetlenül kijelentette, hogy le kell mennünk a szállóval szembeni áruházba, s vegyünk magunknak egy pár rendes ru­hát, mert így ahogy most va­gyunk, Pesten úgy kinéznek ben­nünket mindenünnen, mint a kakukkfiókát a szarka, ha látja, hogy nem hasonlít a többihez, amelyik a fészkében van. Leg­alább egy-egy pár cipőt, modern zoknival. Geda majd Oégít, Gedá­Az ivócimborák nem barátok... Szombat este, hat óra körül lovas kocsi haladt a Rákóczi utcán. A járókelők figyelmét az hívta fel,, hogy a kocsi előtt ideges bizonytalansággal trap- poltak a lovak, nem tudták mire vélni a gyeplő ide-oda rángntását, és á kocsi — gumi­kerekű, platós kocsi — ide-oda vándorolt, hol az úttest jobb-) hol a baloldalán. A kocsis ott ült a bakon,, feje furcsamód im­bolygóit, hol előre, hol oldatra. De nem is annyira ült, mint amennyire dülöngélt, s közben valami érthetetlen szövegű nó­tát gajdolt... — Na, ez az ember alaposan felöntött a garatra — jegyezte meg valaki a hentesüzlet előtt, kajánul, de a következő pilla­natban meghűlt benne a vér. A kocsi az úttest baloldalára vágott át. Szembe vele — o szabályos oldalon — egy UE— 28-os traktor tartott kifelé a városból, az ellenkező oldalon pedig egy autóbusz robogott be- ■ felé. A következő pillanatban... A traktor elől a lovak hirte­len kitértek, az autóbusz elé. Az autóbusz fékei csikoroglak, valósággal csúszott a nagy jár­mű a kövezeten. Csak a traktor éS az autóbusz vezetőjének lé­lekjelenlétén múlott, hogy nem iufvélkezen bé i Súlyos mren­esétlenség. A busz megáll egy pillanatra a kocsi mellett, a vezető mond miamit « kocsis­nak... A járókelők megkönnyebbül­ten lélegzettek fel. de aggódva néztek a kocsi után. — Ez az embér még bajt csinál — mondta valaki. — Utána kéne menni és meg­állítani — tette hozzá a má­sik. ....... Közben a kocsi befordult a Szluha György utcába. — Nő, most már nem csinál bajt, biztosan ide megy vala­melyik házhoz... — intézte el a dolgot az egyik szemlélő, és in­dult tovább. De haladt a kocsi is. A ko­csis dülöngélt a bakon, énekelt, már amennyire azt éneknek le­hetett nevezni. Részeg, maga­tehetetlen volt. A lovak végig- trappoltak a Csaba utcán, majd kifordultak a Mátyás király ut­cára. Á fordulónál a kocsis végképp elvesztette egyensúlyát, és a bakról, nagy zuhanással, mint g zsák. vágódott a köve­zetre. Pillanatok alatt elborította féjét a vér. Néhány járókelő odárohant, tanácstalanul topogott körülötte, mit csináljon a láthátőlag sú­lyosán sérült, részeg emberrel. Vámki mlädt a kérni üzletbe, hogy a mentőkért telefonáljon. Egész tömeg gyűlt már össze, a legtöbbje tanácstalanul tördelte a kezét, néhányon próbáltak elsősegélyt nyújtani, de a sötét­ben nem is látták jól, hol, ho­gyan sérült meg a szerencsét­len. Orvos került elő. és egy Trabant Combi állt meg. Veze­tője kilépett. — Ne várják á mentőt. Te­gyük be a kocsiba. Óvatosan felemelték a vérző embert, betették az autóba. Az orvos beült mellé, és a kis Trabant elrobogott az eszmélet­len emberrel a kórház felé. Á baleset helyszínén a soka­ság izgatottan tárgyalta az ese­tet. Azalatt bent, a kórházban orvosokat, műtősöket, ápolónő­ket riasztottak, hogy ellássák a Súlyos sebesültet. Az Utcán a vitatkozók szétoszlottak, napi­rendre tértek az eset felett, bent a kórházban pedig falut a küzdelem, hogy megmentsék a kocsis életét, akit aznap este hiába Várt háza a család. Különösek az emberek.. Amíg a kocsi hem ért a Mdiífás ki­rály utcához, mindenki kedélyes kárörömmel figyelte, és álla Til­totta meg: — Ugyancsak felöntött á ga­ratra a kisör eg,-. — Ez aztán alaposan bs- rttgőfi... Amikor a baleset megtörtént, mindenki levetkőzte magáról a kárörömet és önzetlenül igyeke­zett segíteni. A Trabant gazdája sem törődöt azzal, hogy véres lesz a kocsija. Mindenki segített De hol voltak az ivócimborák? Mert valakikkel ivott, és nem is kocsmában. Lehet, hogy ön­szántából, de lehet, hogy biztat­ták; igyál. Hogyan, mint tör­tént, nem tudjuk. De. valószínű, hogy a cimborák, amikor lát­ták, hogy a kocsis „kész1’, útnak indították, elengedték a kocsi­val, egyedül. Lehet, hogy jó heccnek is tartották, közben arra nem gondolt egyik se. hogy baleset is lehet a követ­kezménye. Vajon, legalább any- nyi becsület lesz-e bennük) hogy meglátogatják■■ . a kórházban, amikor az állapota engedi, és bocsánatot kéritek tőle? Mert biztosan volt a társaságnak annyira józan tagja, aki el­kísérhette volnaj megelőzni a balesetet. Valószínű, az eset szenvedő alanya is trszfbí a tanulságot, amíg a kórházi ágyat nyomja; hogy az ivócimborák nem bará­tok hamar cserbenhagyják az embert. Még az sem mentheti őket. hogy nem gondoltak a következményekre. ■t sí. nak .isteni ízlése van! Nem igaz, Geda? Geda keveset beszél: minek erről olyan sokat beszélni, majd ajánl az eladó is, intelligens üz­letbe kell menni. .. — A hajatokat is vágassátok le borotvával. Úgy néztek ki, mint két tépett madár dseresz- nyészüfetkor, ha a csősz meg­ijeszti őket. Utána szállóban fürödtünk. Péter előbb, én Péter után. Amikor bent ültem a kádban. Péter üvöltve rohant be hozzám. — Meg vagy őrülve. Vitézié? Te nem Vágy ma normállá! — Miért? Mi történt? — Bizonyára meghúztál vala­mit, vagy megnyomtál egy gom­bot, mert az előbb a szobába bejött egy nő, megállt előttem, s éh csak néztem, hogy mit akar. — Csengetni tetszett —, uram parancsoljon! Még szerencse, hogy feltaláltam magam, 8 azt kérdeztem tőle, tudna-e hozni egy ruhakefét, s azt, hogy lent a földszinten kapunk-e vacsorát. Egy tízesbe került, vitézlő! — Semmihez ne nyúlj, az egy csapton kívül, mert még felrob­bantod a házat! — Itt egy zsinór valóban csüng — mondom —. én azt hit- |tem, ha meghúzom, abból a csapból meleg víz indul. — Meg ne húzd mégegyszer. mert ahányszór meghúzod, annyi tíz forint, és én nem fizefcgetfek itt érted, az istenfádat. Aztán, mikor felöltöztünk, alig ismertünk egymásra. — Vitézlő, rajtad az olyan, mintha egy tarka hálókabát lenne! — Geda jobban tudja. Külön­ben is azért beszélsz, mert Geda azt mondta, te ne vegyél ilyet, mert neked az nem áll jól. És ha tudni akarod, te pedig olyan vagy abban az ingben, mint egy ijesztett kolibri! Amikor Geda és Jani feljöttek értünk, Jani kérte: No, hadd lássam, milyen ma­darak vagytok! Hiába, Gedánák isteni ízlése van .., Aztán elmentünk meghallgatni Horatio Goeppnert és Sylvia !Presstont. A műsor meghallgatása nem szült az agyúnkban eszmét. Pétét azt mondta, hogy mióta Pesten van, egy normális gon­dolat nem volt az agyában, S ha sokáig itt lenne, nem tudna töb­bet egyetlen tézist sem szerkesz­teni az élét mély értelméről. — Hisz nincs rá idő, barátom — mondom. Csudára bekerültünk az élét forgatagába. Jani megcsodálta a cipőt iá, amit Geda választott. Azt mond­ta: ptazar a csapiott orr, holnap feltétlen venni fog egyet. — Az élet forgatagában va­gyunk — mondta Péter, amikor előadás után a presszóba men­tünk. Mert Jani kijelentette, nem hagyjuk ki ezt a ziccert, ott is­teni nők vannak, ugye, s nincs rajtuk melltartó. Pesten most ez a divat, a XXII. kongresszus óta, mert azóta minden szabadabban mozoghat, nemcsak az eszmék, de persze csak annak, aki hódol­hat az új irányzatnak! — Péter — mondta aztán —, adj nekem egy félkilót, azaz öt­százat, mert a tárcámat a másik zakóban hagvtam. — No, milyen helyre hóztalak benneteket? — kérdezte aztán Jani. — Négy üveg Szürkebará­tot! — Azonnal fizetek! Kértünk mi is. Előbb Pétét; aztán egv üveggel én. Péter szó­dát, is kért hozzá, de azt mondta a főúr, hogy: uram, ezt a bort szódával elrontani, az évszázad legnagyobb bűne lenne. Pétérnék éz tetszett, s megkínálta a pin­cért. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom