Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-20 / 246. szám
'toln a Siegtet népújság I9S3, oSóber 20. 2 Egy ve&eiö ember Az utóbbi években a Tolna megyei állami gazdaságok bámulatos fejlődésének lehet szemtanúja a megyét járó és ismerő ember. A gazdaságok ékesszólóan hirdetik a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek mérhetetlen fölényét, és mindinkább betöltik szerepüket a tsz- m.ozgalom sokirányú megsegítésében, megszilárdításában is. Ma már nincs abban semmi meglepő, hogy Alsótengelicen például szövetkezeti tagok az állami gazdaságban tartózkodnak hetekig, s ott tanulják el a korszerű borjúnevelés módját. Abban sincs semmi meglepő, hogy egy- egy gazdaságból, mint a gerjeniből is, szakemberek sokasága ment valamelyik termelőszövetkezetbe dolgozni néhány esztendőre. Az üzemek tervszerű irányítása Szekszárdról, az Állami Gazdaságok Igazgatóságáról történik. A megyei igazgatóság vezetője, egy gazdag életátíal, sok élettapasztalattal rendelkező ember, Nagy János elvtárs. Dolgozott már pártmunkásként is, s ennek főleg az a haszna, hogy nemcsak szereti az embereket, tud is velük bánni. Amikor öt évvel ezelőtt átvette a megye állami gazdaságainak irányítását, első dolgaként kiadta a jelszót: helyet a jóképességű, fiatal szakembereknek.. Sokan őrültségnek tartották, hogy húszegynéhány éves mezőgazdasági mérnökökre kerületeket, gazdaságokat bízott. Voltak, akik megjósolták neki. hogy ebbe bele fog bukni. Nem bukott bele, sőt a fiatal szakemberek bátor munkába állításával, a beosztottak megfelelő kiválasztásával olyan eredmények születtek, amilyenre korábbam a Tolna megyei állami gazdaságokban még nem volt példa. Kevesen tudják róla, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzés gyakorlati megvalósításának egyik úttörője. Az e téren kifejtett munkásságát országos szinten számtalanszor elismerték. Erről viszont Nagy János soha nem beszél. Csak a legközelebbi hozzátartozók tudják róla azt is, hogy a Szovjet Hadsereg egyenruhájában már 1944-ben megkezdte a nép szolgálatát. Azóta is töretlen hittel áll helyt a legnehezebb posztokon és a legválságosabb időkben is. Udvarias, készséges ember, köszönésben nehéz megelőzni... A kommunista vezetőnek az a típusa, aki mindig szem előtt barija: a néptől, a párttól kapott megbízatást csak egyként, igaz szívvel és tiszta emberséggel lehet teljesíteni. Sz. P. Emberi közelségben Esti megbeszélés Az apai-hanti Búzavirág Tsz irodájában pénteken este még hét órakor is nyüzsögtek az emberek. Brigádvezetők, gépesek, fogatosok, gyalogmunkások beszélték meg a következő nap munkabeosztását. — Nagy gond terhét letettük a váüunkról — mondták és nagyot lélegeztek. A Búzavirág Tsz tagjai pénteken estig befejezték a vetést. A hét megfeszített munkájában elfáradt emberek nem lelkendeztek, de a jól végzett munka öröme mindenkinek az arcára volt írva. Pénteken, a még hátralévő néhány hold búzát elvetették és ezzel az összes őszi vetéstervüket teljesítették. Elvetettek ötven hold őszi keveréket, ötven hold rozsot. 350 hold őszi árpát. 50 hold őszi repcét, és 821 hold búzát. A szántók jói dolgoztak, Kom- játi, Bodonyi, Hompol és Fauszt kitettek magukért. Az éjszakai műszakban szántott területeken nem találtak kifogásolni ' valót. Az idén idejében és jó magágyba került a mag az aparhanti határban. Palkó Lászlót és Ritter Gyöngyöt a legjobb vezetők között emlegették. Az idősebbek jó akaratú incselkedéssel beszéltek Kerekes Gáspár KlSZ-tagról. hogy most már ő is megengedheti magának a vasárnapi szórakozást. A fiatal, amióta megkezdődd ött az őszi kampány többed- magával úgyszólván minden vasárnap dolgozott. — Minden erőt a kapások betakarítására kell mozgósítani — beszéltek a további tennivalókról. A napraforgó- és burgonyaszedést befejezték. A répát és a kukoricát szedik most. A répaszállításhoz rakodókat kértek. A kukoricában dolgozók fogatot, és szárkévekötőt, hogy ne maradjon a. szár felköteti eH. — A vetést befejeztük, de az őszi mélyszántást még nem és csak akkor tudjuk elvégezni ezt a munkát is, ha a földeket letakarítottuk — mondta Gyalog Rudolf a vetés irányításával megbízott brigádvezető. Még néhány szervezési kérdést beszéltek meg. Utána elköszöntek egymástól, hogy másnap ott folytassák, a munkát, ahol az előző nap abbahagyták. r. m. A pártszervezetek munkáját — akár az iparban, akár a mező- gazdaságban nézzük —, nem lehet elválasztani a gazdasági munkától, a hétköznapok munkájától. A pártszervezetek munkaterve is ezt fejezi ki. A párt- vezetőségi ülések, taggyűlések előre meghatározott napirendi pontjain legtöbbször a gazdasági munka értékelése egy-egy kampányfeladatra való felkészülés, a gazdasági vezetők beszámoltatása szerepel. Rendszeresen foglalkoznak a gazdasági kérdésekkel. A tolnai Aranykalász Tsz párt- szervezete céltudatosan politizál Párt vezetőségi, majd taggyűlésen beszélnek a soron lévő feladatokról. Többek között megbeszélték az ősziek vetésével, a termények betakarításával kapcsolatos tennivalókat. A megbeszélésen nemcsak a tsz tagságának szemszögéből magyarázták a gabonafélék jó időién és jó minőségben való elvetésének szükségességét. Országos méretekben tettek összehasonlítást annak érzékeltetésére, mit jelent kenyérgabonából elérni a holdanként; 14 mázsás átlagot. A gazdasági vezetők úgy irányítsák, szervezzék a munkát, hogy a termény le takarításában mindenki dolgozzék — adta ki a jelszót a pártszervezet. A jelszó tettekre mozgósította a tsz-* tagokat, a vetést a megadott határidő előtt ..tizenhárom nappal fejezték be. A tolnai és a fácánkerti egyesített gazdaságban október második felében a burgonya, a répa. a napraforgó fedél alá került. Rendezik Bonyhdd főterétBonyhádon a községfe.ilesztés egyik legsürgősebb tennivalója a főtér rendezése. Az idén bekötik a szennyvíz- és vízhálózatba a tér épületeit. A közművesítés után jövőre hozzálátnak az útburkolat korszerűsítéséhez. Több mint kétmillió forintot költenek erre. A főteret parkosítják. A I buszközlekedés egyelőre még ott ’ fog bonyolódni, de megvalósítják a körforgalmat. Az eredményeket a gépekkel és a gépeket működésbe hozó emberek szorgalmas munkájával érték el. És ez az, amiről sohasem feledkeznek el a tolnai Aranykalász Tsz-ben. Vannak a tsz-ben nagyszerű eredmények és vannak — nem kis számban — olyan munkásemberek, akik a párthoz való közeledésüket úgy kezdték, hogy jobban dolgoztak. többet tettek a közös megszilárdításáért. mint az átlagember. A pártvezetőség ezt a felismerést jól felhasználta. A pártépítés gyakorlatára lefordítva úgy kamatoztatták, hogy az ilyen pártonkivülieket a hozzájuk legközelebb álló párttagokra bízzák. — Emberi közelségbe kerülni a legjobban dolgozókkal. Fejlesszük tovább az emberi közelséget baráti kapcsolattá. Hívjuk magunk közé a pártba a legjobbakat — mondták többször, amikor a tag- és tagjelölt-felvétel került szóba. A taggyűlésekre a párton.ktvüiiek is meghívást kaptak, s ez alkalmat adott a vélemények kicserélésére. A személyes kapcsolatok, a gyakori beszélgetések során az emberek megismerték egymás gondolkodásmódját, s nem egy párttagot olyan közelségbe hozott a pártonkívüli.vel, hogy már őszintén, és kertelés nélkül megmondhatták véleményüket. ..Szívesen látunk magunk között a pártban, de a párttagság senki számára, nem jelent előnyt, esetleg t . több megítisztelő kötelességet”, Az őszinte beszélgetések során egyik-másik - párttag hibáját is f elhány torgatrák. Ezekre a kérdésekre is'"választ kaptak. A párttag nem hiba nélküli ember, a pártszervezet faladata, hogy segítse a hibák kijavításában. Az a jó, párttag, aki párthűsége mellett rendelkezik olyan tulajdonságokkal, hogy emberi megértéssel tud viseltetni mások baja iránt. Tud bízni az emberekben és jó politikai érzékkel tud foglalkozni azokkal az egyébként jó szándékú emberekkel, akik még nem számoltak le . teljesen az egyéni gazdaságba vetett nézetekkel. Az életben gyakran találkozunk jó szándékú, de magukat mellőzöctnek érző. vagy hiúságukban sértett emberekkel. Az Aranykalász Tsz-ben is volt, és nyilván még van is ilyen. Egyelőre maradjunk a konkrét esetnél. A pártba felvételre jelentkező annak idején tagja volt az MDP-nek és pártiskolát is végzett. Munkája, emberi magatartása ellen nem lehetett kifogás. Politikai íelkészülfségévelsem volt baj. Felvették tagjelöltnek, de utána sértve érezte magát és azt hangoztatta, őt miért nem vették fel soron kívül párttagnak, úgy, ahogyan másokat felvettek. — Talán nem bíztak a párthűségemben, mivel most jöttem? — tett szemrehányást a pártvezetőségnek. Egy másik párttagnak a tagdíjjal volt problémája. El lehetett volna intézni adminisztratív módon. A párttag. aki három hónapig nem fizeti a tagdíját, párttagsága automatikusan megszűnik. Ez lett volna a könnyebb megoldás. Ehelyett a pártvezetőség' egyik tagja vállalkozott az elvtárssal való beszélgetésre. Az őszinte beszélgetés mind . a két esetben eredményt hozott. Sokszor elmondjuk: meg kell változtatni az emberek gondolkodásmódját. Lám. mily én nagy jelentőségük van .az emberi kapcsolatoknak, a baráti beszélgetéseknek. Egy- 4£y jó szónak, baráti beszélgetésnek nagyobb nevelő hatása lehet, mint egy jól felépített, de meggyőződés nélkül • elmondott beszámolónak. — Emberi közelségbe kerülni,; baráti kapcsolatot kiépíteni. az emberekkel. — Sokszor mondják a tolnai Aranykalász Tsz párt- szervezetében. S az eredmények egyik összetevője, hogy ez nemcsak szólam marad, tettekben fejeződik ki. Ha ez nem így lenne, hogyan erősödhetett volna meg á .közös gazdaság és hogyan növekedhetett volna az 1957-ben még négy tagot számláló pártszervezet harmincnyolc tagra. Úgy, hogy a politikai munkát nem valamilyen önmagáért létező vanázs- szemek tartják. Összekapcsolják a gazdasági munkával. Jobb kifejezéssel élve: a hétköznapok munkájával. POZSONYI IGNÁCNÉ Akik a közös tulajdont pocsékolják Reméljük, kevesen követik azt <! közös tulajdonnal szembeni felelőtlenséget, amit sajnos a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet egyik-másik kocsisa csinál. (Akinek nem inge, ne vegye magára). Időpont 1963. október 11, délelőtt 10 óra. Színhely: Csámpa-puszta, Püspökdombtól a 6-os úton egészen Paksig, illetve a leralcodás helyéig. Aki ezen a napon az említett útszakaszon megfordult, azok közű], mindenki tudta, hogy a Paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet szedi a Püspökdombnál lévő kukoricáját. Hogy honnan? Ez egész egyszerű volt, gondoskodtak róla a termelőszövetkezet kocsisai közül egyesek, akik a kukoricatáblától végig, a lerakodás helyéig szórták a betonon a csöves kukoricát. Ezen időpontban a Püspökdombtól Paksig mintegy 15—18 lovas kocsi szállította a kukoricát, egymástól különböző távolságra, de véletlenül sem jutott volna eszébe egyetlen kocsisnak sem, hogy a sok kukoricát összeszedje, amit az előtte Valók már elszórtak. Így csinálták talán egyéni korukban is? Ezt senki nem hiszi! Felvetődik a kérdés, kinek használnak ezzel? Gondolom, a közösségnek semmit, és saját maguknak sem, esetleg azoknak, akik még ma is örvendeznek hasonló eset láttán: „No, lám, ez a közös, itt lehet pazarolni, ki mennyit akar”. Ezen a napon délelőtt az esetet jeleztem a termelőszövetkezet főagronómusának aki ígéretet tett, utána néz és felelősségre vonják a pazarlókat. Ezek után reméltem, hogy megszűnik a drága takarmány további pazarlása. Reményem azonban hiú ábránd maradt. Azt ugyan nem tudom, hogy a főagronómus elvtárs intézkedett-e, azt viszont tudom, és láttam, hogy a termelőszövetkezet kocsisai változatlanul tovább pocsékolták és szórták a közös tulajdont. Különösen és kirívóan 14-én este. Ezen a napon 19 óra tájban utaztam végig a 6-os úton, s volt ,,szerencsém! meggyőződni ismét, hogyan lehet „igazán’’ szórni és pocsékolni a közös tulajdont. SZABÓ ISTVÁN NEB-elmik . Cí5 tengve-bongva nyílik előttünk a sorompó. A motoros vonat már Öcsény alatt rohan, A hosszú Keselyűst út — a szekszárdi „Váci út* — csendes, kihalt. Nagy távolságokban sápadt fényű lámpák világítanak. Az üzemek, vállalatok telepei csendesek, itt-ott látni egy éjjeliőrt, amint a kerítésnek dőlve figyeli a késői látogatókat a város gyár negyedében... Most még szapora léptek kopognak az aszfalton. Motoros rohan el mellettünk, aztán kerékpáros hajtja gépét, sápadt fényt ttob előre a vijjogó, parányi dinamó... De máris itt vagyunk a gépjavítónál... Zakatolás, zörgés zaja szűrődk ki az útra. Mintha bent sziszegő gúnárok, meg fedőt összeverő rossz gyerekek lennének. S e hangok jó jelek: még dolgoznak a dél- utánosók... Öt perc múlva tíz óra. Gyulai József elvtárs, a vállalat igazgatója benyit a vaskapun, osonunk befelé, a portás már szólásra nyitja száját, amikor az igazgató int: „Hallgasson, most nem vagyunk itt”. A portás bólint, visszabújik a fényárnyékba, és nézi a műszakra sietőket. — Csak azért szóltam a portásnak, mert ismerem őket, mindjárt leviszik az egész üzembe a hírt: „Itt van az igazgató, vigyázzatok!” — Pedig megláthatod, nem szükséges a figyelmeztetés. Megállunk az üzem közepén, a betonúton, mellettünk emberek sietnek. Nem lehet megállapítani, ki jött és ki megy a műszakról. Várom azt a pillanatot, amikor majd „vált” a műszak. Idegesen nézek órámra, majd kérdőn az igazgatóra. — Nálunk így megy, csendesen, minden csinadratta nélkül. Nem dicsekedtünk még sehol vele, hogy itt meleg csákányváltás van. De győződjünk meg nála. A nagy szerelőcsarnokba megyünk először. Nyolc hegesztőpisztoly sziszegő lángja az egyedüli hang. Azután két ember betol a csarnokba, éktelen csörömpöléssel, egy kétkerekű kocsit, tele csővel. Elkezdik lerakni a csövet a hegesztők elé. — Délutánosok? — kérdem az egyik fiatalembert. — Nem, én már éjszakás vagyok. Az egyik hegesztőt szólítom meg. Feltolja szemüvegét, pislog a sápadt fényben, s csak annyit mond... — Már tíz óra? Hű. az istenit, gyerünk haza! — s fogja a pisztolyt, a hosszú gumicsöveket elrendezi, és nagyot nyújtózva kilép a csarnok kapuján. De itt bent meg már valaki helyére ült. Felvillan a hegesztőpisTttőly lángja és folyik a munka tovább. Észre sem vesszük, hogyan vált a nyolc hegesztő, egyik jön, másik megy. Csendben, pontosan. A művezetők nagy irodájában néhányan cigarettáznak. Mi tovább lépünk, a gépműhely felé. Tíz óra egy perc. kíváncsiak vagyunk, hogy indult itt a műszak. Hat gép fölött ott ég a kis lámpa, zümmögnek az esztergák villanymotorjai. A sarokban egy vasszéken elnyúlva, nagydarab ember alszik. Az igazgató megrázza az alvót. Semmi mozgolódás. Erőteljesebb rázás. Megmozdul a munkás, beletörli öklét arcába, nyújtózik nagyot. — Most kezd, vagy végez? — Kezdek. Hány . óra? Már tíz? A szentségit! —. és ugrik
