Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-18 / 244. szám

2 TOLKX MEGYEI NÉPŰJSAG 3963. október 18. Ez meg miként lehet ? A paksi járás területéről az egyik Duna—Tisza-közi szőlő- és gyümölcstermesztő szakcsoport megkezdte a szerves trágya ki­szállítását. A szakcsoport tagjai­nak, még inkább a szakcsoport földjének a talajerő-visszapótlás­ra bizonyára nagy szüksége van. Csupán az a szóvá teendő szép­séghibája az egész ügynek, hogy a szerves trágyára a paksi járás földjeire is szükség lenne. Nagy­arányú erőfeszítések folynak éppen annak érdekében, hogy a dunaföldvári határban több ezer vagon szerves trágyával oldják meg az oly égető talajerő- visszapótlást .! S erre káderül, hogy a paksi járásból a nél­külözhetetlen „kincset” elszállít­ják Nem lehet tudni pontosan. hogy hány vagonról van szó. Bexecz László elvtárssal, a me­gyei pártbizottság munkatársá­val megkíséreltük kibogozni az ügyet, de nem sikerült, mert sok az ellentmondás. A paksi Aranykalász Tsz főkönyvelője úgy tudja, az ottani tsz vezetőit a trágyakiszállítás nem nagyon izgatja. Az a helyzet ugyanis, hogy a paksi Aranykalász Tsz juhásza bocsátotta áruba a trá­gyát. A közös gazdaság főagro- nómusa viszont azt állítja, hogy az eladott mennyiség egy része a termelőszövetkezetet illetné. A juhász fia kijelentette; az egész dologhoz senkinek semmi köze. Egy azonban bizonyos; ilyen luxust megengedni nem lenne szabad. A MÉ és a termelőszövetkezetek A kezdeményezés, ha nem is új, de nagyon helyes és köve­tésre méltó. Ebben az évben is­mét sok termelőszövetkezetben volt panasz a MÉK munkájára. Ezek egyrésze jogos, jórésze jogtalan. Hallani olyan vélemé­nyeket is. hogy a MÉK nem tölti be megfelelően a hivatását. Ez mindenképpen túlzás. A kapcsolat megjavítása érdeké­ben a MÉK Igazgatósága szep­tember 3-án határozatot hozott, s ennek értelmében az igazgató­ság tagjai és a vezető beosztás­ban lévő személyek ezekben a napokban valamennyi termelő­szövetkezetben megtárgyalják a közös gazdaságok vezetőivel az év közben felmerült problémá­kat a termeléssel, az átvétel megjavításával kapcsolatos ten­nivalót. Nika Károly elvtárs, a MÉK igazgatója elmondotta; „Az vezet bennünket, hogy a mi hi­bánkból ne rövidüljön meg egyetlen közös gazdaság sem". Itt arról van szó. hogy ahol szükséges és ahol jogos, ott a termelőszövetkezet megfelelő kár­térítést kapjon. Előfordult ugyanis, hogy pél­dául egyik-másik termelőszövet­kezetben az átvevők a paprika- szedést kénytelenek voltak lassí­tani, abból a meggondolásból, hogy a termés inkább a száron pirosodjon, minthogy a ládák­ban elrothadjon. Később a ter­mést a termelőszövetkezettől le­csópaprikaként, olcsóbban vették át. Ilyen esetben a tsz valóban nem károsodhat. Az ehhez ha­sonló gondokat, problémákat ét panaszokat e napokban tehát elrendezik és megnyugtató mó­don lezárják. A madocsai alma Megvitatták a megyei tanács ülésének napirendi anyagát < A megyei tanács vb tanácskozása Csütörtökön ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizott­sága Szabópál Antal vb-elnök el­nökletével. Megvitatták a megyei tanács legközelebbi ülése elé ter­jesztendő napirendi anyagot. Az előterjesztésre kerülő anyaggal kapcsolatban széles körű vita bon­takozott ki. Különösen sok meg­jegyzés hangzott el az első napi­rendi javaslattal kapcsolatban, amelynek címe: „Jelentés a lejárt határidejű tanácshatározatok vég­rehajtásáról”. Virág István, az MSZMP megyei titkára, a megyei tanács vb tagja kifogásolta, hogy a jelentés szerint a tanácshatá­rozatnak megfelelően határidő­re gondoskodtak a tsz-ek, illetve a járási és községi tanácsok a kombájnszalma betakarításáról. Ugyanakkor megállapították, hogy egyes helyeken határidő után , is szanaszét hevert a kombájnszalma. — Véleményem szerint —mon­dotta — nem szabad ilyen jelen­tést adni a tanácshatározat vég­rehajtásáról, mert ez lakkozná a valóságot. Ugyanakkor javaslom, mint ahogyan már javasoltuk is, hogy vonják felelősségre azokat a személyeket, akik miatt ilyen hamis adat került a jelentésbe. Thész Mária tolnai megyei ta­nácstag a tanácsülésen interpel­lációt nyújtott be a tolnaiak ke­nyérellátásával kapcsolatban. — Az interpellációval kapcsolatos válasz — mondotta — nem el­fogadható. Ez nem azonos a va­lóságos helyzettel. Tolnán gyako­ri az ellátási probléma, s hat­hatós intézkedést várunk annak megszüntetésére. Felvetődött, hogy nem elfogad­ható az interpellációra adott vá­lasz a szekszárdi húsellátással kapcsolatban, az SZTK-nál elő­fordult mulasztás ügyében, a kis­MOV !ir '■ ' székelyi orvosi rendelés ügyében és más esetekben. A tanácsülésen elhangzott in­terpellációk kivizsgálásával, s a megfelelő intézkedések megtéte­lével az illetékes szakosztályveze­tőket bízták meg. Most azonban, hogy a végrehajtó bizottság elé került az interpellációkkal kap­csolatos anyag, egyöntetű volt a vélemény, hogy annak egy része nem elfogadható, mert megke­rüli a lényeget, azt tükrözi, hogy egyes szakosztályvezetők nem elég lelkiismeretesen foglalkoz­tak az interpellációval. Ezt hang­súlyozta dr. Nagy Elemér, a Mi­nisztertanács tanácsszervek osz­tálya munkatársa is felszólalásá­ban. Szabópál Antal vb-elnök ép­pen ezért azt indítványozta, hogy figyelmeztessék mulasztásuk­ra azokat a szakosztályveze­tőket, akik nem jártak el kö­rültekintően s kötelezzék őket arra, hogy utólag pótolják a mulasztást. — Nem lehet megengedni — mondotta —, hogy a választott testület határozatának végrehajtá­sa során a hivatali apparátusban bárki is ilyen felelőtlenül járjon el. Egy interpellációra adott vá­lasszal kapcsolatban elmondotta: — Nem igaz, hogy cementhiány gátolja az építkezési munkát. A helyzet az, hogy eljártunk az illetékes szerveknél és sikerült megfelelő mennyisé­gű cementet biztosítani a me­gye részére, ebből következik, hogy nem fogadhatjuk el az ilyen „érveléseket.’’ A következő tanácsülésen az 1964. évi költségvetési és köz­ségfejlesztési tervjavaslatot vi­tatják meg. Az ezzel kapcsolatos vita során Szabópál Antal vb- elnök felhívta a figyelmet a bony­hádi járás helytelen példájára: — A község fejlesztési tervek készítése során a megyében min­denütt az 1963. évi felemelt tár­sadalmi munkatervet vették ala­pul, a bonyhádi járásban azon­ban nem. Itt igen rossz volt a vezetők hozzáállása a társadalmi munkához, ezért aztán a járás nem is tervezte azt, ami reális, elfogadható lenne. Éppen ezért javaslom, hogy a megyei tanács vb. kötelez­ze a bonyhádi járási tanács végrehajtó bizottságát a köz­ségfejlesztési tevékenység fe­lülvizsgálására, s a felme­rült hibák kijavítására. A költségvetéssel kapcsolatban Ordas József, a Beruházási Bank megyei fiókjának igazgatója, dr. Szilcz Ákos megyei főügyész és Szűcs Lajos mezőgazdasági osz­tályvezető szólalt fel. Vita volt a bejelentések című napirendi pontban előterjesztés­re kerülő társadalmi tanulmányi ösztöndíjakkal kapcsolatban is. A vb által megvitatott napi­rendi anyag alapján október 25- re hívják össze a megyei tanács ülését. A végrehajtó bizottság ülésén Szűcs Lajos mezőgazdasági osz­tályvezető jelentést terjesztett elő a mezőgazdasági munkálatok ál­lásáról. Ebből kitűnik egyebek közt, hogy ezekben a napokban a megye minden egyes üzemképes ta­lajmunkát végző erőgépének 19 hold területet kell felszán­tania. Az ingadozás járásonkint igen nagy: a bonyhádi járásban 34, a dombóvári járásban pedig 8 hold felszántás vár egy-egy erőgépre. A felmérések szerint a feladat mindenütt teljesíthető ^határidő­re, ha minden lehetőséget ki­használnak. Gazdag és szemet gyönyör- csai alma. S ami a legfonto- ködtető a látvány. A madocsai sabb, szép pénz, nagyösszegi Igazság Termelőszövetkezetben bevétel, amely végső soron ae szüretelik az almát. A paksi já- ottani tsz-tagok örömét szol- rás aranya oly kiváló minőségű, gálja. hogy nagyrésze exportnak is Madocsához nincs messze megfelel. A minőséget és a gaz- Dunaföldvár. S milyen nagy a dag termést meg kellett terem- különbség a két község között, teni: szorgos, gondos kezek A dunaföldváriak, az ottani tsz- munkájával, legfőképpen szak- tagok egyrésze Madocsa példá- értelemmel és a nagyüzem ere- ján is megtanulhatja: közös jével. Mindezzel az Igazság Tér- munkával, szorgalommal a kö- melőszövetkezet vezetői és gaz- zösségben, a termelőszövetkezet- dái jól sáfárkodtak. Még Szék- ben lehet boldogulni, szárdon is beszédtéma a mado- Szp. Két vasárnap vissza van Munkatársunk felkereste a Komlói Építőipari Vállalat szek­szárdi főépítésvezetőségét, hogy felvilágosítást kérjen az eddigi vasárnapi műszakok tapasztala­tairól. Nagy Lajos, a munkaügyi csoport vezetője a következőket mondta: — A munkakiesések pótlására eddig hat vasárnapon szerveztünk műszakot, öt alkalommal sikert könyvelhettünk el. Dolgozóink hatvan—hetven százaléka jelent­kezett munkára. Tevékenysé­güknek meg is volt a látszata. A vasárnapi műszakok révén ad­hattuk át a módosított határidők napjáig a szekszárdi ötvenlaká­sos bérházat, most októberben a laktanya mögött épült két 24 la­kásost. Mázán tíz lakás készült el. Általában megállapíthatjuk, hogy a rendkívüli műszakok se­gítettek munkánkban. A brigá­dok teljesítménye 100—150 száza­lék volt, a vasárnapi teljesítmény magasan a havi átlag fölé emel­kedett. — Kivételt jelent október első vasárnapja, a legutóbbi rendkí­vüli munkanap. Akkor csak öt- venen dolgoztak, ez a létszámnak tíz százaléka. Magyarázatul elfo­gadhatjuk, hogy a dolgozók több­sége odahaza szüretelt, vagy ku­koricát tört — folytatta. — Egyébként 120 ezer forintot fi­zettünk ki eddig vasárnapi mun­káért. Sikerült zökkenőmentesen lebonyolítani a munkások utazta­tását a reggeli kezdésre és haza­felé. A műszergyári építkezésnél dolgozott a konyha személyzete is, hogy az ebéd biztosítva le­gyen. A többieket a sör kerti konyháról láttuk el. Megkérdeztük, hogy a vasárna­pi műszak nem okozott-e lazulást a szombati és hét eleji napokon. A munkaügyi vezető elmondta, hogy kezdetben egyes „rugalma­sabb” brigádoknál tapasztalták, hogy szombaton már csak előké­szítették a vasárnapi munkát, mással nem is foglalkoztak. De az ellenőrzéssel ezt megszüntették. A hétfői, keddi napokon nem ta­pasztaltak gyengébb teljesít­ményt. Még két munkásvasárnap van hátra az építőiparban. Nagyon fontos lenne, hogy a legközelebbi műszakos vasárnap, a 20-a és a két héttel későbbi éppen úgy megmozgassa a Komlói Építőipari Vállalat dolgozóit, mint az elsők, s az utolsó két rendkívüli műszak azokhoz hasonlítson, ne a leg­utóbbihoz. A minőséé őre Becsavarja az alig grammnyi súlyú tűszelepet egy pisztolysze­rű szerkezet csövébe, a kéznél lé­vő szelepsapkával meghúzza, majd a „pisztolyt” a vízzel teli tálacskába nyomva meghúzza a „ravaszt”, — Nincs buborék, a szelep jó. Ez ismétlődik, napjában legalább hétszázötvénszer. Azaz nem mindig pontosan ugyanígy. Előfordul, hogy a cső végén, a víz­ben megjelennek a buborékok. A szelep szelei, átengedi a levegőt. Ezt szigorúan számontartják. Ugyanis a szabványok szerint minden ezer darabból hetvenötöt kell megvizsgálni, és ha a het­venötből legfeljebb három a hi­bás, akkor nincs baj. Azonban a hármat már hónapok óta nem ér­ték el. Az átlagselejt jóval a nor­mán belül van, 1,44 darab. Az első gondolatom — frissi­ben kimondom — nem lehet- ne-e itt is valamit újítani? Kicsit nehézkes a tűszelepnek a becsa­varása. Olyan sok ügyes készülék, szerszám van ebben az üzemben a tűszelepek gyártásához, lehet, hogy éppen a végellenőrzést vég­zik ilyen primitív módszerrel. — Éppen az volt a baj az első hónapokban — mondja Isztl Já- nosné, a gyönki tűszelep-üzem minőségi ellenőre, miközben újabb szelepért nyúl — hogy át­vettük Ikladról a becsavaró szer­számot is. Azon persze jobb a fo­gás, erősebben be lehet csavarni, mint ezzel a szelepsapkával. így aztán akkor sem szelei, amikor hibás. Pedig a sofőrök, motoro­sok a szelepsapka végével csa­varják be, tehát nekünk, a meó- nál hasonló körülmények közt kell kipróbálni a tűszelepeket, mint ahogy azokat használják. — Könnyű volt megtanulni a meósságot? — Csak így látszatra tűnik könnyűnek — kapcsolódik a be­szélgetésbe Kovács Pál üzemve­zető. — Persze, maga a szelep ki­próbálása olyan munka, amit akár egy gyerekre is rá lehetne bízni. De itt ismerni kell az egész tech­nológiát. Nem elég megállapítani, hogy áteresztenek a szelepek, ha­nem látni azt is, hogy mi a baj oka, hol van a gyártásnál a hiba­forrás. — Most például miért rosszak a hibás szelepek? — Keményre sikerült a tömítő- gumi vulkanizálása, ezért nem to- mít rendesen — válaszolja Isztl- né. — Csaknem valamennyinek, már annak a néhány darab hi­básnak, amit kiszedtünk, ez a ba­ja. Majd megnézzük, az alap­anyagban van-e a hiba, vagy a sü­tési idő, esetleg a hőfok nem meg­felelő. — Előfordul más hibaforrás is? — Legalább tucatnyi. A múlt héten egyik nap a szelepszár tá­nyérja volt ferde,, ott eresztette át a levegőt. Azonnal utánanéztünk, kiderült, hogy a tányért felerősítő készülék volt elállítódva. Egy má­sik esetben meg a szelepülék sor- j ázása volt hibás. Itt is a gépen kellett állítani... — Tudna dolgozni más munka­helyen is? — Majdnem mindegyiken. Még itt meg sem indult az üzem, az első csoporttal mentem ikladra tanulni. Itt pedig, az első í.aptól kezdve meós vagyok. Csak úgy kaphattam ezt a beosztást, hogy megismertem az összes művele­tet. — Mikor került a kezébe elő­ször tűszelep? — Amikor felvettek az alakuló üzembe. Akkor kérdeztem meg a férjemtől, hogy tulajdonképpen mit is fogunk itt gyártani. Ö az­tán — mivel motorkerékpárunk van — mutatott egyet. Azelőtt a létezéséről se tudtam. ÍJ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom