Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-01 / 229. szám
WLJíA «ÉGTE! WÉPÜJS.ra ICC3. október 1. él közügyben Emberek a nagy hajrában ás egyéni és a közösségi érdek össskangjáról Tisztelt Asszonyom! önnek van igaza a konkrét esetben,, de nem egészen igaz az a következtetés, amit az esetből levon. Nálunk még tényleg előfordulhat, hogy a közösség érdekével szembe kerül az egyén érdeke, vagy fordítva, de az ön által panaszolt esetben nem így történt. Vegyük csak sorjába az eseményeket. Férjét, a fiatal, tehetséges szakembert tavaly elküldték Budapestre, egy intézetbe. Azzal a céllal küldték el, hogy ott tovább képezze magát és utána térjen vissza vidéki munkahelyére. Egy esztendő elég idő ahhoz, hogy valakit megismerjenek és eldöntsék mire képes. Férjét is megismerték és az intézet vezetőinek feltűnt rendkívüli tehetsége, rátermettsége. Meghívták az intézetbe, lehetővé tennék számára, hogy ott dolgozzon, olyan munkakörben, olyan részterületen, amely a leginkább megfelel érdeklődésének és képességeinek. S itt szólt közbe a vidéki intézmény. Azt mondta, hogy nem engedi el a férjét, nem azért küldte fel egy évig Pestre, hogy ott ragadjon, hanem azért, hogy tudásban gazdagodva térjen vissza, a tudását itt hasznosítsa. A vidéki intézmény arra hivatkozik, hogy ez a népgazdaság érdeke, ez a közösség érdeke. Látszólag tehát szembe került az egyén érdeke a közösség, a társadalom érdekével. Ebből ön azt a következtetést vonja le, hogy az egyén ki van nálunk szolgáltatva a társadalomnak, az egyéni érdek nem tud érvényesülni, mert ezzel szembeállnak a közösség érdekei. Mindenekelőtt tisztázzuk az egyén és a társadalom érdekének egymáshoz való viszonyát. Egy olyan társadalomban, mint jelen leg a miénk, még előfordulhat, hogy az egyén érdeke, szembe kerül a társadalom érdekével. Persze az egyéni érdek fogalmával csínján kell bánni. Nem minden esetben érdeke az egyénnek az, amit ő erről gondol. Például azt mondja valaki, hogy kevés munkával szeretne sok pénzt keresni. Úgy gondolja, ez lenne az egyéni érdeke. A társadalom persze ezt nem engedi meg, mert ellenkezik a közösség érdekeivel. Ha sokáig elmegyünk a következtetésekben oda lyukadunk ki, hogy végeredményben az egyénnek sem érdeke olyan állapot, hogy kevés munkával sok pénzt kereshessen az ember, mert ez tömegméretekben a társadalom elszegényedéséhez, tehát az egyének elszegényedéséhez is vezetne. Az egyéni érdek, ha azt helyesen fogjuk fel, a legtöbbször egybeesik a közösségi érdekkel. Ahogy fejlődik társadalmunk, a szocializmus, majd a kommunizmus irányába, úgy azonosul egyre inkább a közösségi és az egyéni érdek. Mondom, nálunk még társadalmunk fejlettségének jelenlegi fokán előfordulhat, hogy szembe kerül egymással bizonyos egyének érdeke és a társadalom érdeke. Nem kétséges, az egyénnel szemben mindig a többség van elsőbbségben, tehát az egyéni érdek ilyenkor alá van rendelve a közösség érdekeinek. Nálunk azonban csak az extra egyének, a társadalomból kilógó egyének vannak „kiszolgáltatva”, s a rosszul felfogott egyéni érdekek „nem tudnak érvényesülni”, állnak ellentétben a közösséggel. Visszatérve férje esetére azt kell mondani, hogy ő nem a közösségi érdek áldozata. A közösségnek is az az érdeke, hogy férje olyan munkaterületen dolgozzék, ahol a legtöbbet tud használni a közösségnek. Férje esete elég egyedi, de valóban úgy van, hogy a pesti intézetben kellene dolgoznia, mert tehetsége, rátermettsége valóban ezt követeli. Férje egyéni érdeke tehát nem rosszul felfogott egyéni érdek, ez teljesen egybeesik a közösség érdekeivel. Mi a helyzet most a férjével? Az, hogy ő egy rosszul felfogott „közösségi érdek” áldozata. Olyan emberek áldozata, akik szubjektív korlátozottságuknál fogva nem ismerik fel férje egvéni érdekében a társadalmi érdeket. Nem azért van a férjének igaza, mert ő gondolja magáról azt, hogy tehetséges, tehát a pesti intézetben lenne a helye, hanem azért van igaza, mert illetékes szervek és emberek döntöttek ebben a kérdésben. Nincs tehát igazuk azoknak, akik most szűk helyi érdekekből gáncsoskodnak. Mivel tehát férje érdekei és a társadalmi érdekek megegyeznek, érdemes keresnie az igazát és meg is kell találnia. Akik dönteni fognak férje és jelenlegi munkahelye vitájában, egészen biztos, hogy felismerik ebben az esetben az egyén és a közösség érdekazonosságát, örülhetünk annak, hogy már itt tartunk a fej lődésben. Üdvözlettel: Gyenis János Tovább épül az egykori Mayer-réten az impozáns, új szekszárdi Lakónegyed. Aki előtt le a kalappal JÖVETELEM VALÓDI CÉLJÁT úgy kerülgettem, mint macska a forró kását. Kizárólag Heimann Ferenc elnöknek mondtam meg, hogy mit akarok. Neki nem. Tőle a mindennapi munkákról kérdezősködtem. Először még a nyáron hallottam róla, egyik este olyan emberekkel beszélgettem, akik akkor nem kíméltek se istent, se em. bért; nyersek, szókimondók voltak, indulatosak, gyakran elfogultak, de Bánik Jenő főmezőgazdászról még ők is tisztelettel beszéltek. „Olyan ember, hogy előtte le a kalappal” — hangoztatták. A Szekszárdi Városi Tanács vb-el- nökhelyettese, Vincze elvtárs, akkor súgta meg, hogy Bánik Jenőről, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz főmezőgazdászáról hivatalosan is ez a vélemény. Csupán egy dologra kell vigyázni: nem szereti, ha munkájáról, eredményeiről faggatják, vagy szemébe dicsérik. Úgy tesz ilyenkor, mint a csiga, s megközelíthetetlen. Egyébként választékos modorú ember, udvarias, készséges, előzékeny. Az a típus, aki első látásra is rokonszenvet ébreszt, öltözéke nyomban elárulja, olyan valaki, aki önmagával szemben igényes. Még ebben a nagy őszi hajrában sem látják őt borostás képpel, többnapos szakállal soha. Sokat ad magára, ugyanúgy, mint munkájára. Vannak szabályok, törvények, amelyeket maga teremtett és azoktól nem tér el soha. Ilyen szabály számára a pontosság, a tartalmas munkásélet. Nemrég kezdte meg a 65. évét. S ebből a 65-ből itt élt legtöbbet, ezen a tájon. A felszabadulás napjaiban már 25 éves szakmai gyakorlattal rendelkezett. A sárközi uradalmakban dolgozott, s ha valakiről, hát róla el lehet mondani, hogy úgy ismeri ezt a jómódú, gazdagon termő vidéket, akár a tenyerét. HÁROM ESZTENDEJE a Béri Balogh Ádám Tsz gazdáinak gondjaival és örömeivel osztozik. Nagyon is osztozik, alig kíméli magát: három év alatt talán mindössze 10 napot volt szabadságon. Nagy őszi hajrá? Szemüvege mögött szemei mintha mosolyognának és mondanák: Ugyan, kérem, hogyhogy hajrá? öreguras, még inkább tanáros pózban ül az Íróasztala mögött, s váltig állitja, a mezőgazdaságban mindig sok a munka. Legfel iebb az a különbség, hogy időnként, mint most ósz- sze] is, a szokásosnál is több. Egyetlen nagy hiba, hogy rengeteg emellett a papírmunka. Bánik Jenő úgy véli, a benti irodai munkára, a pontos nyilvántartásokra természetesen szükség van, csupán az a baj, hogy ezek miatt a főagronómus nem tölthet annyit a területen, amennyit szeretne és amennyit kellene. Szeptember 25- én ki sem mozdulhatott, pedig ezen a napon legalább tíz helyen szeretett volna megjelenni. Két gép a búzát vetette: egyik Fertőéit, a másik Bezosztáját. Két traktor talajelőkészítést csinált, két villanymotorral a napraforgót tisztították. Folyt a napraforgó cséplése is. Megkezdődött aznap délután az aprómag-cséplés. Neki viszont egész nap a takarmánykészletek elszámolásával kellett foglalkoz. nia. Ilyenkor nyugtalan, ideges. EZT A KÉSZLET-FELMÉRÉST is meg kellett persze csinálni, de ha lenne egy üzemgazdász, akkor a főagronómus máris sok papírmunkától mentesülne és eredményesebben irányíthatna, ellenőrizhetne a földeken. „Jelenleg gyakran az a legnagyobb gondom, hogy ne veszítsem el a szálakat. A mezőn egy nap, fél nap, különösen ilyenkor sokat számít. Az irodából nehéz figyelemmel kísérni a fejleményeket" — mondja Bánik Jenő. Tegnap reggel is első dolga volt körülnézni a határban, behozni az előző napi késést, vagy ahogyan ő mondja, ismét kézbevenni a szálakat. Reggel nyolckor ért vissza a központba. Addig nagy utat bejárt, intézkedett, utasításokat adott, s később dolgozószobájában azt számolgatta, hogy hány hold búzát vetettek el eddig. Háromszáztíz holdnál tartanak, 496 hold a tervük, örülhetne, hogy ilyen szépen haladnak, csakhogy nem szeret előre inni a medve bőrére. Azt mondja, a vetés 60 százalékban kész, de most jön a nehezebb, s az utolsó 10—15 százalék lesz majd a legnehezebb. Mégis: biztos abban, hogy ha az időjárás nem ront közbe, akkor október 20-ig. 25-ig a vetést befejezik. Jövő hét közepe táján a szövetkezeti gazdák végeznek a szürettel, s nyomban meggyorsul a kukorica, a cukorrépa, a krumpli betakarítása. Bánik Jenőnek csupán csak annyiban változott meg ebben a nagy dologidőben a programja, hogy egy napon többfelé is el kell mennie. Egyébként ugyanakkor kel, ugyanakkor fekszik, mint nyáron. Reggel hat órakor indul a határba, és este rendszerint azzal fejezi be a napot, hogy a gépcsoport-vezetővel megtárgyalja a következő nap tennivalóit. Mire ezzel végez, kilenc, fél tíz. S másnap reggel újból kezdi. Sz. P. Egy követésre váró kezdeményezés Hogyan lehet korszerű, az igényeknek megfelelő mozit építeni? járt Németké- ren. Az NDK Kulturális és Tájékoztató Irodájának egyik vezetője, amikor meglátta a falu új filmszínházát, körülbelül ezeket mondta: — Ahonnan én származom, az nagyobb község, mint Németkér. Körülbelül 3500 a lakosság száma, de ilyen szép, kulturált filmszínházunk nincs. Érdekel, hogyan jutott el Németkér odáig, hogy ilyen szép, a követelményeknek igen jól megfelelő filmszínházat építsen... Tóth István, a községi tanács elnöke nem dicsekvő természetű. Az érdeklődésre adott valamilyen magyarázatot, amelynek a veleje az volt, nehezen ugyan, de megcsinálták. Czank József, a megyei moziüzemi vállalat igazgatója is először a nehézségekről beszélt. Egyebek között arról, hogy megyeezerte sok a panasz: rosszak a moziépületek, s nincs elegendő pénzügyi fedezet újak telepítésére, de még a régieket is csak toldozni, foldoz- ni tudják. — Azt az utat tartom a legjárhatóbbnak, amit Németkéren, Ma- docsán és Bátán próbálnak járni. A községfejlesztési alapból biztosítanak bizonyos összegeket, a többit pedig mi tesszük hozzá. is ez történt. Sok éve húzódó problémát ol_ dottak meg azzal, hogy takarékos gazdálkodással tartalékoltak pénzt mozi létesítésére: 374 ezer forintot költöttek erre a célra. Első hallásra az összeg nagy. Ám tegyük hozzá mindjárt: nem egy esztendő bevételéből teremtették elő. Ugyanakkor gondoltak arra is, hogy ne álljon meg a község egyéb irányú fejlődése sem. Építettek járdát, s elkészítettek egy mélyfu- ratú kutat is a később megépítésre kerülő törpevízműhöz. A németkérinél is jobbat, kedvezőbb helyzetet és módszereket 1 találtunk Madocsán. A község régi filmszínháza minden volt, csak olyan helyiség nem, ahova nagy kedvvel mentek volna a falubeliek. így aztán indokolt volt az az igény és az a hang is, ahogy felléptek, és amint beszéltek. Amikor kint jártunk, már befejezés előtt állt az új filmszínház. Szerelték a székeket, s a villanyszerelőkre vártak, akik majd a bekötéssel elvégzik az utolsó simításokat. Ami Németkéren 374 ezer forint volt, itt csak 150 ezer. Ennyi készpénzzel járult hozzá a tanács a filmszínház építéséhez. Ennél azonban, ha értékben nem is, de egyébként számottevőbb az a megmozdulás, ami az egész községet átfogta. A mozi építésénél ugyanis 80 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A község méreteihez képest nem kis erőfeszítésbe került az új filmszínház elkészítése. De közben mégsem állt meg más sem. Készítettek járdát, és az idén is folytatták a korábban elkezdett törpevízmű építését. felépítésére a két ismertetett lehetőség minden község előtt adott. A megyei moziüzemi vállalat jelentős segítA Tolna megyei Népművelési Tanácsadó keretében megalakult megyénkben a színjátszó rendezők stúdiója. Tagjai között azok szerepelnek, akik elvégezték a felsőfokú színjátszó rendező tanfolyamot. A stúdió havonta egyszer kétnapos ülésen tanácskozik a tennivalókról, s olyan műsorok összeállításáról, amelyek jól szolgálják az irodalmi ismeretterjesztést, valamint a műkedvelő színjátszás fellendítései. Első terveiket már össze is álséget tud és akar nyújtani min* denkinek. Biztosítja a terveket, a korszerű felszerelést, s megcsinálja az akusztikai berendezéseket is. Hasznos lenne, ha a megyéből többen megnéznék Németkér és Ma- docsa új moziját. Mint középület, is díszére válik minden községnek. Két problémát azonban már most el kell mondani, mielőtt a kezdeményezést mások is támogatnák, s a fentiekhez hasonló közös vállalkozásba más falvak is bekapcsolódnának. A legelső a tervezés. A két elkészült épületnél úgy láttuk: nincs kellően megoldva a tetőzet problémája. Mivel a mennyezetnél is olcsó megoldásra törekedtek, a tetőből egy másik probléma is származik. Éspedig: a vékony mennyezet átázik, s víz csurog majd a nézők nyakába, s az épületben elhelyezett berendezési tárgyakra. A tervezőnek, aki különben derekas munkát végzett, a következő hasonló épület megtervezésénél már gondolni kell arra, miként oldhatná meg a jelenleginél jobban a tetőszerkezetet és a mennyezetet. Ha ugyanis jobb lesz az épület, bizonyára vállalkozó község is jobban kerül, ahol lehet folytatni ezt a szépen elkezdődött közös vállalkozást. lították a stúdió tagjai. Eszerint Néger sors, néger dal címmel visznek színpadra egy sokszínű összeállítást, amelyben egy egy- felvonásos, több néger dal és spirituálé szerepel. Novembertől megkezdődik a rendszeres szakmai munka is, amelyben a színjátszó-mesterség alapelemei kapnak helyet. Ugyancsak novembertől havonta egyszer központi előadóval a színjátszásról tartanak szakmai jellegű előadásokat. Német vendég Sz. I. Színjátszó rendezők stúdiója alakult Tolna megyében Németkéren Iz új mozi
