Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

•zsqasajuaqqgsa st qqejBSsj /íSba ‘zaqasajqqozsnqiq Sesjga 9II?°I3 Sarasa uetdejB qasapjaq sfJJA sbui sa luijjaq e qaupoz -nj quiaqapja uasajazsauuaj qau -quiasaSasjaAOzs sa qunqaAi ejjop -uotu — sí qauasajuaqqosa bjbuoa -uizs iSajuajaC jaz.i3AXSaj b j;aj -[aai sazjouana oiajajSaui sa qBues -BjissBjaj sajauuajipeq b ‘— iu.ia -[a zsaj qqazaqau uasagaXuaj jza J?q — BqqeAoj qunXgBA isajh •uaqasazojagaui ruoq -Bq ojBquBqqojiq joqBqiq isbjiui -BZS XgBA ‘UBjXjOJ U3[J3[aA iB S3 qosBpBuiej njazssajadajgaui b [hs -ssuiXga jnf BjsEpodBjiBgaui qoui -B[fy JinsaXgg zb sa piunjafAozs b Xgoq ‘tq ajzafaj jaXuauiag •sí teqqosi-qBXgjBj iqqBAOj opusj •{BqqBui •aou JJOpBgOJp UBqiB}B[OSOdBq qojjEdssqunui sa -ejsiunujLuoq itozqq qotueny qnsaxgg zb sa oiuníafAozs b jjozoqjBjSoj jajzsiuiutXgnjnq tBqijauiB zy ag-asojaqaj qBUBSBpjogaui qasapjaq saXjazsaA b auuaqqosa sa jasazjo -uajja sazaqjaAXgaj B auuaj auuaj -jajaqaj BSBjisBjnja sapozjazs B .aaaqaq b auuat SBdBsa sa jaja? -Xjaq qouiBjiy jjnsaXgg zb aújaj -z3X[azsaA za ” ‘jBSBjBqijijBj sspod -BjjBgaui b BUBjisBjnja snjBuazs iBquaure zb Bq jjaza uaddg' qqXl -3ZS3A sagagBjiA síjsajqnu b íjuaq -qosa — qsng 'Bjjopuoui — sáp -ozjazs-puasauiojB sagajzsaj y •jjozoqjBjgoj jassapjaq tzoqjazuiau souiBzs uaqapazsaq jjopuoui ua;a[ -zaqajja oigaj iBqijaujB zb uappaq UBqruiBípj jajzsiuiuiXgnjnq reqij -auiB qsng UBaa (IXIM) iuibtjm-oqgaj 'B qqzpApn jjnuapuiur qaJ -aquia njBJBqBof b Xgoq ‘qBupoq -snuBi iojjb saXiauiE ‘soiejiabi sa qejjzso re gtpad UBquojgufqsB^ ‘jsapozjazs b bjb ejji jaAoqXgeu qB.qzso zb uBpjazs UBqsojBAOj ja( -aozs b :bsbjibjb sapozjazs-puasa -uiojb sagajzsaj iBAqzsoux b qip -91BjXjog (ZSZSVi) BAqzsojg Z3I|g9p0ZJ3Z8*pn383 -UIO|B IBAAJZSOUI B ?(OSBZ01fB|}BS3 qq»j‘ j jajjq qajajjasiqjaAXgajuiojiB bio-UBJJ XX3Z0AJ31 B Bjpsgoj JBggBS -uBjBjgnXu aXuauiajaAzoq guzsjo zb Xgoq ‘jjajaje jauiazs jEqXunq uiau — jajzsiuiuiXgnjnq b ibj -jBjzoguBq — XuBuuoq jBijEjjzsnE zy 'zoqsBpodBixBgaui b uoz -zoqBXXBSo gqzsjo uapuiux Xgoq ‘bjjb zaX^aq jXjns qXuaiuzaXgs ZB BJJJBXB XjaLU'B 'Bi[BJizsnv qaxazXjaq rzoqjazujau xjnqBjBiq uiqn XuauizaXga-puasouiojB sag -aizsaa b BCXgBq inAjq uauqaXgij — jaizsiuiuiXgninq b iq a;xaxua[3l — aqazXgaC gBzsjOBiauBjj -qau -XagaXuaj laAasaxzsafjaqq iqqBAOX qajaAXgajuioxiB zb íjaui ‘sí ;jaze uiauBq ‘ajgaszsaga zb qasaXjazs -3A ;jaui ‘iBqBojzsnv mbCjjubibí -gnXu jjazB qBsouiau qaia[jasiqjaA -XgajiuoiB BiouBOi aaazaAjai w ‘FAfs^tsBínp qajaq qausad^f isa| -nqXua zb puiia^iaXga gBi^Biaoq -BXg BSBjBjzogUBq 0[Ba }uaq[3xíq-lőj qausaiaxeAoq sq^ajji zb qau -ua — 'qivia ^asazajaqaqaq axiN zb siXSba ‘,.xesBp[ogauj“ i^uij -azs ziCbzs luuoq qausapjaq jaui -au b uBquuog ^uosBpBxcqajoja óiba uaqsapoaq ;auiau sa luixoaq“ b xaAiui :qBU4BínuiBj ui?q;B[oso -dBq jazza qoiaXgíjgatu iBqqifoj; '„^oqBZSUoq xxazaAau[a B| -ojo zb afjarn; zb Xgoq ‘íXubji ig -ippa zb luaxjzgoj BfjBqB aj j-joja ojjaquazq jaoojad jo ojXuEuiioq OZOABJ. B“ ‘BtjJ gejj!j\l B •BJBSIBJBJXJOJ UBJ-jbzojjea Bqjjqod wanBuapv zb qasjuazsXuaqej jjapojqas juiui -BjBA ‘^opjBqaa sa aaqopt luejn „qezsjoq-janBuapv“ ojnjezaj isoui b qasjuauijE jBqqtjocí sruoqnqgap -iq Aaaaui igippa zb Xgoq ‘bjjb jaj -ajjasjq qqBfn qBureajjn ajjazaA-ou -Bjuajg nao b sa qBuaanBuapv juiui ‘qijaqajjp Xgn ueqBjBjjB jsez -oqsoBUBj reqijqodjnq jjoAjqazsso jnuBjjBjBA aaagaA jaq b uaqqpjpq retoButojdip sa reqijqod juuog "„JBSBpojOJ-p XjnsuaXga iBUOjBq iBdponadaz-pq b XgBA jasajaqajjajaj jzpqjaa -uiau jazspua.i jauraujajaq b ‘jasaj -jzgo.i onb snjBjs b BujBqjipzoui -ója XjauiB ‘jsadaj ubXjo ajajiui -uias jaqjasaXjaq uiau uuog Xgoq ‘junjiq uBSBzoqsoBUBj iqqBjoq gas -OjazaA-naO B JtlJM JIBSBZOpBJBJ isajnqXua qBixqBjBq zsBzsjoguB zb BtjBqjBgouiBj XuBUUoq B jjozpq jajaoaq qaXjaure ‘— jsog aqasiu -iaqH b bCji — jBqoJBjBq b jBq -OZB ptBui qizagpzsaj UBSOgBqA“ •zoqiBS-BJBXgjBJ OpUBJBjXjOJ UBqqOUIBJJV jjnsaXga zb qBUBCpB jBqosBjiSBjn jjozojBjBq qauaajzsiuiuiXgnjnq aapojqog sa ..jbXubji Bqijijodjnq jauiau b qasjízgpjaj BjqBzsojai qqszssoq“ Xgoq ‘Btjao b zb ‘bCji jsog aqastuxaqH qjBdXusuuoq b juiui sa ‘ajjaj upt ajasazaXuauiap -zaq jansuapv SBzoqsoBUBj v 'ja? -ojazaA oiaqBjj-xjQo b ‘jouBjuajg sa jjajzsiuiuiXgnjnq japojqag ‘ji^jjaauBqjB pjBqjg ajjajaq zoqBgBui janBuapv -jBUJBjjaDUBq janBuapv ozopi uBqgBzsjozssio -qBzsg zb zsaj sBzoqsosuBj iBqij -jjodjnq sojuoj uagaA pq b Xgoq ‘qajjpzoq uequuog (xxw) uuog fojjeziífeif rzpjfjaztireu o ©p azsaqjfsnjj fOLNA MFGTFl VF.PÜJSÄÖ 19G3. szeptember 13. Egyenlőség, baráti segítség, kölcsönös elonyok — Most egy dolog szükséges: az egyetértő törekvés, hogy lélek­ben őszintén lépjünk az egysé­ges, egyetemes együttműködés útjára— mondta Lenin 1918-ban, amikor a jövő szocialista népei­nek az együttműködésről, a kö­zös tervezéssel irányított gazda­sági életről beszélt. Az 1949-ben létrehozott Közös Gazdasági Segítség Tanácsa ezt a világméretű kommunista gaz­daságot, Lenin merész elgondo­lását vetíti elénk a jelenbe. Az együttműködés a benne részt ve­vő országok érdekeit fejezi ki és újabb lépés az új életüket építő, egy cél felé törekvő népek ba­rátságának az útján. „A szocia­lista országok a fejlődés olyan szakaszához érkeztek most — írta egy cikkében N. Sz. Hrus­csov — amelyben megértek a kedvező feltételek ahhoz, hogv gazdasági és politikai együttmű­ködésüket új, magasabb szintre emeljék. Ezen a fokon különös jelentősége lesz a népgazdasági tervek összehangoltságának, a nemzetközi szocialista munka­.At.g J X— szétosztásának és a munka leg­célravezetőbb megosztásának a feladatával. Különösen a gépek és gépi berendezések néhány leg­fontosabb fajtájának a gyártását kellett elosztani a tervek egybe­hangolásához, például a modern fémforgácsoló szerszámgépek, a golyóscsapágyak, az adagoló és csomagoló automaták gyártását. A gazdaságosság szempontjából kellett felszámolni az azonos tí­pusú fémforgácsoló szerszámgé­pek és kovácsoló présgépsorok párhuzamos tervezését. A meg­takarítás ezzel a KGST-országok- ban mintegy 64 ezer munkás egy munkahónapja, ami ezer tervező öt és fél évi munkájával egyenlő értékű. A tökéletesebb specializálás és együttműködés szempontjából je­lentős a tudományos kutatómun­ka és műszaki tervezés egybe­hangolása is. A KGST illetékes bizottsága és a szabványosítással foglalkozó intézet úgy látta jó­nak, ha több szabványukat egyes országok felszámolják. Ezzel való­ban emelkedett a specializálódás mi forgalom kérdésének, hogy a kétoldalú megállapodás és elszá­molás rendszerét a szocialista or­szágok közti sokoldalú kapcsolat­tá fejlessze ki, ami ugyancsak a további, alapos specializálást és a szorosabb együttműködés lehe­tőségét mozdította elő. A júniusi értekezlet határozata a KGST végrehajtó bizottságának megalakítására a tagállamok mi­nisztertanácsainak az elnökhe­lyetteseiből, még nagyobb tekin­télyt adott a tanácsnak. A végre­hajtó bizottság akkor ül össze, amikor annak szüksége felmerül, de kéthavonként egyszer feltét­lenül üléseznie kell. Ekkor vi­tatják meg a beérkező javaslato­kat és teszik meg esetleges ja­vaslataikat maguk az egyes or­szágok képviselői is, elemzik az időközben kialakult helyzetet, in­tézkednek a további fejlődést szolgáló teendőkről. A végrehaj­tó bizottság létrejötte igen ielen- tősen meggyorsította a KGST különböző szerveinek a munka­ritmusát. E szervek, bizottságok munkatársait a szocialista orszá­1 rvrrlr-i r>V»V> C 701 V ­GJIZIUSáfii Á nád Nem vagyunk túlságosan gaz­dagok építőanyagban. Nád­ból sem rendelkezünk annyival, mint amennyire szükség volna. Nemcsak hazai szakkörökben ked­velt a nád, mint építőanyag, ha­nem Nyugat-Németországban és más nyugat-európai országokban is keresett cikk. Igazi a Tolna megyében termett nád csekély részét szállítják külföldre, de annak hazai felhasználása jelen­tős. S megsem vigyázunk e tontos termékre úgy; mint kellene. Egye­dül a palánki nádas az, melynek területén a növényt rendszeresen vágják, gondozzák. A faddi Duna-ágban három szerv tulajdonát képezi a nád A termelőszövetkezet, a Vízügyi Igazgatóság és a község tulajdo­na a nádas. Mintegy kétszáz hold művelésre alkalmas nádterület náH tpríilptp. dat azután elnyelte a víz, el- rothadt. Az újra hajtás — a le­vágott nád alig tíz százaléka — kaccsos, feldolgozásra már nem alkalmas. S a kaszajárta terüle­teken jövőre még gyérebb lesz a nádtermés... Ha sokáig így „goh- dozzák” a Duna-ág nádasait, megérjük azt, hogy egy holdnyi területen sem tudnak nádat arat­ni. Ez sajnos, szomorú. De lehet­ne róla tenni, hogy ne így le­gyen. Csak ehhez az szükséges, hogy a termelőszövetkezet, a víz­ügyi szervek úgy kezeljék tulaj­donukat, mint értéket, s ne úgy, mint a Csáki szalmáját. A nád iránt nagy a kereslet, ezért té­len a termelőszövetkezet a nád aratásával, feldolgozásával tag­jait tudná foglalkoztatni. Pénzt hozhatna a szövetkezeti' kasszába a náddal való gondosabb törő­dés Az semmi esetre sem érv.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom