Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

1963. szeptember 11. TOLNÁ WEGTFf NBPÜJSÁQ 5 A dombóvári járás ellátásának jelene és jövője Sok gondot okoi Talán egy területen sem volt annyi átszervezés, mint a keres­kedelem terén. így volt ez a dombóvári járásban is. Az át­szervezés helyességét esetenként sokan kétségbe vonták, vitatták. A valóság azonban az, hogy a kereskedelmi hálózat örvendete­sen fejlődik a dombóvári járás­ban. és ehhez hozzájárultak az átszervezések is. Dombóvár ke­reskedelmi hálózata például ez idő szerint a legkielégítőbb az egész megyében, üzletei például sokkal különbek, mint a szek­szárdi üzletek. Az idei évben két lényeges szervezeti intézkedés volt a jobb áruellátás érdekében Az egyik az. hogy körzetesítet- ték a földművesszövetkezeti há­lózatot. az irányítást jelenleg két földművesszövetkezeti központ látja el az egész járásban. Dom­bóvárhoz tartozik Dalmand, Ko- csola. Szakcs. Nak, Lápafő, Vá- rong, összesen 116 egységgel. A másik szövetkezeti központ Kurd. Ide tartozik Döbrököz, Gyulaj, Csibrák, Dózs és Mucsi 56 egységgel. A másik lényeges szervezeti intézkedés a Vendéglátóipari Vállalattal történt csere volt: Dombóváron a Vendéglátóipar egységesen földművesszövetkezeti kezelésbe ment át. örvendetesen növekszik a já­rás területén a kereskedelmi for­galom. ... Az idei év első felében 18 milliós kereskedelmi forgal­mat bonyolítottak ie, bat millióval többet mint amény- nyit terveztek. . Túlteljesítették a közétkeztetési tervüket is, sőt. a földművesszö­vetkezetek keretében működő iparágak tervteljesítése is 100 százalékon felüli — a dombó­vári hűsi-üzem kivételével. Megnyugtató a helyzet akkor is. ha a számadatok mögé tekin­tünk: a járásban biztosítani tud­ták az országos színtű ellátást. Ha azonban a részleteket néz­zük. sok probléma merül fel. • Az idén legtöbbször talán a járás zöldség- és gyümölcsellátása ke­rült szóba. Ez sok gondot jelen­et zöldáru-ellátás — tett mái- az előző években is, s az idén hatványozottan jelentke­zett. A gondokat mindenekelőtt az növelte, hogy nemcsak az ipari munkás lakta Dombóvár ellátásáról kellett gondoskodni, hanem a mezőgazdasággal fog­lalkozó községekéről is. Általános tapasztalat, hogy a háztáji gaz­daságokban egyre inkább hát­térbe szorul a konyhakertészet és a gyümölcstermelés. Ebből kö­vetkezik, hogy rohamosan meg­nőtt azoknak a száma. akiket központi készletből kell ellátni. A földművesszövetkezetek mindenekelőtt a termelőszövet­kezeteken keresztül próbálták biztosítani az igénye­ket. A tárgyalások néhol ered­ményre is vezettek. Dombóváron például nagy­ban bozzájárult a tsz ahhoz, hogy a földművesszövetkezet el tudja látni a lakosságot megfelelő zöldséggel. A tsz-ek közvetlenül is több he­lyen árusítottak zöldségfélét. Persze erre nem mindig a leg­szerencsésebb formában került sor; néhol rendkívül magas árat kértek az áruért, A MÉK sze­rencsére jelentős mennyiséget tu­dott boltokba szállítani. így az­tán az ellátás kisebb zökkenők­től eltekintve' kielégítő volt. Kiderült azonban az is. hogy az ellátásnak nem pusztán az az előfeltétele, hogy legyen áru, hanem olyan kereskedők is kel­lenek, akik azt szívesen árusít­ják. A járás boltvezetői ■ megkap­ták a szükséges értesítést, hogy a keresletnek megfelelően nyújtsák be igényeiket a MÉK-hez zöld­áruért. A boltosok egy része ren­delt is megfelelően, egy ré­szük azonban vonakodott, fe­lesleges tehernek tekintette a zöldáruval való bajlódást. A járásnak természetesen a já­rás területén felvásárolt zöld­árukra kellett alapoznia az ellá­tást. Egy sor áruból sikerült is többet felvásárolniok. mint az előző év megfelelő időszakában, így paradicsomból, zöldbabból, uborkából, sárgabarackból. Persze Új létesítmények jobb lett volna ha még több ke­rül felvásárlásra. Éppen ezért, amint Vaszkó Szilveszter, a já­rási tanács elnökhelyettese mon­dotta. keresték, kutatták a rej­tett tartalékokat. Megfigyelték például, hogy rengeteg a szét­szórt gyümölcsfa a határban és udvarokban egyaránt, s azok ter­mése jórészt kárba vész. mert a néhány kilós tételek felvásárlá­sával nem foglalkoznak. Ezért megszervezték az ilyen kistételű és sokfajtájú gyümölcs felvásár­lását, mondván, inkább ilyen le­gyen mint semmi. Az iparcikkeknél általában azok a problémák me­rültek fel a dombóvári járásban is, mint másutt. Nem volt ele­gendő olcsó szandál. hűtőszek­rény. gáztűzhely és így tovább. Ez egyébként azt igazolja, hogy ez idő szerint nem az elosztás­nál keresendők az ellátási hibáit okai. hanem a gyártásnál: egyes iparcikkekből még mindig nem készítenek elegendő mennyisé­get. — Milyen kilátások vannak a járás kereskedelmi vendéglátó- ipari ellátásának javítására? A tervben szerepel a vas- és bútorüzlet átköltöztetése a FÜSZÉRT-raktár helyére. Ezzel az önkiszolgáló élelmiszerboltot! nagyobbítani tudják. Már rendelkezésre áll 3 millió forint a szálloda megépítésé­hez. Nagyobbitják a cukrász­dát. nagy kapacitású cukrász- műhelyt létesítenek. Persze nemcsak Dombóváron, ha­nem a járás községeiben is sor kerül fejlesztésre: Dalmandon büfét építenek. Lápafőn és Ko- csolán szikvízüzemei létesítenek, Kocsolán korszerűsítik a tüzép- telepet. Még a kültelekre is gon­dolnak: Felsőleperden, Nosztány- ban és Mászlonyban korszerűsí­tik a vegyesboltot. Kurdon kis- áruházat létesítenek, Döbröközön korszerűsítik a ruházati boltot, Gyulajon pedig falatozót helyez­nek üzembe. Mindez mutatja, hogy a dom­bóvári járás kereskedelmi és vendéglátóipari hálózata az ' élet követelményeinek megfelelően állandó fejlődésben van, B. F. Elkészült Decs következő évi kulturális terve A tervkészítés jó és rossz tapasztalatai Most készítik minden község­ben a következő évad kulturális terveit. Sőt a legtöbb helyen már túl is vannak a tervkészítés köz­vetlen gyakorlati munkáján, csak a tanácsülésre várnak amely még ebben a hónapban megtárgyalja, módosítja, vagy jóváhagyja, meg­változtatja vagy elfogadja — szentesíti és kötelező törvénnyé teszi ezeket a terveket. A tervkészítés bonyolult, nagy figyelmet, hozzáértést és lelkiis­meretes alaposságot igénylő mun­ka. Mindenekelőtt az szükséges hozzá, hogy minden szerv és szer­vezet, egyesület hozzáadja a ma­ga obulusait a nagy egészhez, hogy a sok résztennivalóból ki­alakulhasson az egész község egy­séges és közakarattal végrehaj­tandó egész évi kulturális prog­ramja. Az idén sokkal jobbak a ta­pasztalatok, mint tavaly, vagy az azt megelőző esztendőkben vol­tak. Az örömbe azonban üröm is vegyül néhány községben még min dig nem látják, hogy a jó mun­ka megalapozásához mindenek­előtt az alapos, jó szervezés szük­séges. A decsi járási művelődési ház az elmúlt napokban tartotta tervkészítő gyűlését, amelyre a község valamennyi olyan szervét meghívták, amelynek csak vala­mennyi köze is van a kulturális élethez (és melyiknek nincs?!). A gyűlésen azonban csak az iskola képviselője, a nőtanács küldötte és a könyvtár vezetője jelent meg. így az ő elképzelésük be is került a község egységes munka­tervébe. D? sajnálatos módon nem képviseltette magát a párt­vezetőség (amely pedig az irányí­tás gazdája kell, hogy legyen) távol maradt a tanács képviselő­je. nem jelent meg senki a földművesszövetkezeti vezetőség­ből (nagy. élénk kulturális életet élő szövetkezetről van szó) és egyik termelőszövetkezet sem küldte el kulturális felelősét Pedig elsősorban a termelőszö­vetkezetek igényeit, a termelő­szövetkezeti parasztság nevelését, kulturális felemelkedését kell szolgálnia a programnak — és szolgálja a kulturális megbízottak távolmaradása ellenére is. A községi tanács így Decsen csak féligkész munkatervet fog megtárgyalni. Remélhetőleg a tanácsülésen még sok okos. hasz­nos javaslat hangzik majd el. s amit elmulasztottak egyesek a lei'v tárgy Mason elmondani, leg­alább ott elmondják, hogy kere-' kebbé. egészebbé tegyék a sok szépet ígérő programot. Hogy valamelyest enyhítsük az egyébként teljesen jogos szemre­hányásokat, ízelítőül néhány programpont: Megrendezik a ter­melőszövetkezeti akadémia má­sodik évfolyamát, szaktanfolya­mokat szerveznek a szövetkezeti gazdák számára, külön az állat- tenyésztésben. a növénytermesz­tésben, a baromfitenyészetben, a kertészetben, stb. dolgozók részé­re. A jól bevált ifjúsági film­szeminárium a következő évben is működik majd, s megszervezik a „Nők akadémiáját’'. Az „Oko6. vidám vasárnapinak három elő­adása lesz. A régi szakkörök mel­lé megszervezik a honismereti szakkört Kőfalvi János és a báb- szaKkört Villányi Kálmánná pe­dagógusok vezetésével. A tervek szépek, megvalósítha­tók. de még jobbak lennének, ha a készítésben mindazok részt vettek volna, akik valamilyen i okból (kifogás ebben az esetben j nem fogadható el) még a terv- j tárgyaló értekezletről is távol maradtak. Cs. Gy. I Amikor szelíd a Séd. A megszépült előkészítőben Ívűiről nézve úgy tűnik, mintha nem is üzem, hanem lakás, vagy leg­alábbis munkásszállás lenne. Az ablakon frissen mosott függö­nyök. itt-ott még egy cserép virág sziluettje is látszik. Csak a gépek, a felvető, meg az automata csévélő monoton zú­gása figyelmeztet, hogy nem otthonba, hanem üzembe lé­pünk be. A Tolnai Selyemgyár szövődé jé nek előkészítőjébe. Igaz, talán helytelen is szembe­állítani az otthon és az üzem fogalmát. Az előkészítő asszo­nyai, leányai éppen azt akad­ják, hogy munkahelyük ott­hon is legyen. Ugye. mennyivel szebb itt minden, mint a múltkor, ami­kor itt járt? — Ezzel fogad a felvetőgép mellett Lampek Er­zsi, az Asztalos János szo­cialista brigád vezetője. — Valóban, sok a változás. És minek köszönhető mindez? — Szerettük volna mi az­előtt is kicsinosítani a munka­termeket, dehát hiába pucol­juk az ablakot, ha a falak piszkosak maradnak, meg hiá­ba akarunk rendet tartani, ha nincs hova elrakni az anyagot. Amikor megtudtuk, hogy új művezetőt kapunk, elhatároz­tuk, hogy már az elején köve­telőzni fogunk. Az első kéré­sünk az volt. hogy fessék ki az üzemet. Józsi bácsi, az új mű­vezető aztán segített. Ahogy el­készültek a festők, következ­tünk mi. Hétfőn egy órával korábban jöttünk be és neki­álltunk takarítani. Mire meg­indulhattak a gépek, már ra­gyogott minden. Aztán az eszbére mentünk, anyagot kér­tünk függönyhöz, hogy majd mi megvarrjuk. Ez is sikerült. Pár nap múlva már került vi­rág is, otthon mindegyikünk­nek van jónéhany cseréppel, ki ezt, ki azt hozott. Azt a ládát, ott a fal mellett, Józsi bácsi szerezte, befestjük és abban tartjuk majd a fonalat. A má­sik teremben a falon lévő vit­rin is új szerzemény, az lesz a brigádszekrényünk. Ott he­lyezzük el a brigádnaplót, ok­leveleket, meg a jutalomköny­veket, mert arra is számítunk. — Miféle könyvekről van szó? — Hát amit majd a szavaló­versenyen nyerünk. Mert erő­sen készülünk arra is. Igaz, hogy a tizenhat tagú brigádban tizenhárom az asszony, de ver­senyre kelünk a fiatalokkal eb­ben is. Meg a tanulásban is. Tavaly Kertész néni végezte el a nyolcadik általánost, most meg Linkné iratkozott be. Ami­kor híre ment a gyárban, hogy az egyik brigád selyemhernyó­petéket kért. mi is jelentkez­tünk. Beosztottuk a munkát, mindig más etette a hernyókat, meg vigyázott rájuk. Sikerült felnevelni őket. Amikor lead­tuk a gubát, dicséretet kap­tunk. Majdnem mind elsőosz­tályú volt. — Mit csináltak a pénzzel? — Kirándultunk Harkányba. A maradékból pedig halvacso­rát rendezünk. Jól jön egy kis közös pénz a brigádnak min­dig. Névnapi összejövetel. a tanévzáró megünneplése. ki­rándulás Domboriba a követ­kező évi programban is sze­repel. Olyan a mi brigádunk, mint egy család. — A család otthona pedig a megszépült, kicsinosított elő­készítő üzem. (J)

Next

/
Oldalképek
Tartalom