Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-11 / 212. szám
2 fÖOTA STEGYFT NfiPOjfSÍS Í9G3. szeptember 11, Magánlevél közügyben Egy helytelen, sértő állításról Tesztelt Sz. I. Uram! Tévedni tetszik, amikor azt hiszi, hogy mi tagadjuk népi demokráciánk fejlődésében a folytonosságot. Tévedni tetszik, amikor úgy képzeli, hogy 1956. előtt, itt a „Rákosi-rezsim” csinált minden rosszat, most. itt a „Kádár-rezsim” csinál mindent jól. Úgy beszél, mintha a két korszaknak semmi köze nem lenne egymáshoz, mintha nekünk most mindenért szégyenkezni kellene, ami 1956. előtt történt. Mi, népi demokráciánk fejlődésének 1956. előtti korszakát is a magunkénak valljuk. Annak ellenére, hogy voltak a korszaknak súlyos hibái, mi sohase úgy mondjuk: „Követtek el akkor hibákat”, mi mindig úgy mondjuk: „követtünk el hibákat”. Nem harmadik személyben, első személyben szoktunk beszélni, tekintettel arra, hogy mi már akkor is éltünk és dolgoztunk, összegezve hibáinkat és erényeinket, a negatívumokat és pozitívumokat, nem kell szégyenkeznünk, mert mi, a párt, a munkásosztály, a nép szép dolgokat vittünk akkor végbe. Azon mérgelődünk, hogy ha jobb lett volna akkor a vezetés, töretle- nebbül haladhattunk volna, s ma már sokkal előbbre járnánk. önnek természetesen, mint még mindig csak szemlélődőnek, és mint mondani szokta „kívülállónak” lehet külön véleménye. Mi vitázunk helytelen véleményével, s ha ön kevésbé lesz elfogult, ha le tudja döntögetni tisztánlátásának korlátáit, akkor majd nekünk fog igazat adni, s megszűnik szemlélődő lenni rendszerünkben. Mi addig is megelégszünk lojalitásával, örülünk annak, hogy így nyilatkozik: „Jól érzem magam ebben a rezsimben”. ly! őst ismét vitatkozni sze- retnék önnel. Képtelen dolgot állít, s ezzel egy kicsit sért is minket. Azt állítja: „Végre eltörölték a származási korlátokat az egyetemi és főiskolai felvételeknél! Ezután legalább a tehetséges fiatalok tanulnak majd tovább. Eddig úgyse a tehetség szerint osztogatták a diplomát.” Állítása képtelenség. Azt hiszi, hogy akik eddig, az elmúlt tizenkét—tizennégy esztendő alatt kikerültek népi demokráciánk egyetemeiről, azok tehetségtelenek? Azt hiszi, hogy eddig egyetemeinken boldognak, boldogtalannak adták a diplomát, s nem számított a tudás, hanem csak az, hogy munkás, illetve paraszt-e az illető papája? Sok ezren vagyunk, akik az elmúlt évtizedben végeztünk egyetemet. Sok ezren vagyunk, akiket a népi demokrácia formált értelmiségivé. Akárhová kerültünk, bármilyen posztra, döntő többsé-| günk megállta a helyét. S bármilyen helyzetbe kerültünk, mindenütt elismerték szaktudásunkat. Erre mi nagyon büszkék vagyunk, s erre mi nagyon jogosan vagyunk büszkék. Meg kell gyorsítani az őszi munkák menetét Ülést tartott az MSZMP Bonyhádi Járási Végrehajtó Bizottsága Ülést tartott az MSZMP Bonyhádi Járási Végrehajtó Bizottsága. A nyári mezőgazdasági munkálatok értékelése mellett az őszi munkálatokkal foglalkoztak. Az ülésen sok szó esett a gépállomások és tsz-ek kapcsolatáról. Megállapították, hogy a gépállomások ma nagyobb felelősséget tanúsítanak a szövetkezeti gazdaságok iránt, mint korábban. Az őszi munkálatokkal kapcsolatban mindenekelőtt arra hívták fel a gépállomások figyelmét, hogy adjanak nagyobb segítséget a tsz- eknek az aprömag-cséplésnez, mert e téren lemaradás mutatkozik, s ha nem gondoskodnak A Magyar Autóklub Tolna megyei Kirendeltsége ezúton értesíti tagjait, hogy szeptember 22-én (vasárnap) 9—13 óra között rendezi meg az 1963. évi „túrakocsik Európa-bajnok- ságának” VIII. utolsó futamát Budapesten a Városligetben. Kérjük, hogy érdeklődéseiket szeptember 15-ig közöljék az alábbi címen: Pásztor Sándor 11. sz. AKÖV. Telefon: 25—15. (67) Komlói Állami Építőipari } Vállalat I felvess J 1947—48. évben született fia♦ talokat ♦ ács és vasbetonszerelő szakmába ipari tanulónak. Felvételre jelentkezni lehet a szekszárdi 505. sz. Ipari- | tanuló Intézetnél. Felvételi vizsgára iskolai bizonyít- j ványt, valamint születési £ anyakönyvi kivonatot hoz- t zák magukkal. $ (66) időben a cséplésről, sók érték mehet veszendőbe. A járásban eddig körülbelül ezer holdról takarították le a silókukoricát. Az eredmény azonban nem kielégítő. A végrehajtó bizottság felhívta a figyelmet a silózás meggyorsítására. Ennek adva vannak a lehetőségei. Megfelelő szervezéssel, a szállítóeszközök jobb kihasználásával jelentősen lehet gyorsítani a munkát. Napirendre került a talaj előkészítés is az ősziek alá. Ezzel kapcsolatban a jelenleginél több helyen kell bevezetni a gépek- kettős műszakban való üzemeltetését. A vb. foglalkozott a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet versenyfelhívásával. A felhívást örömmel üdvözölték, s úgy /élik, hogy a nagyobb eredmény elérése érdekében szükséges a versenymozgalom kibontakoztatása is, ezért helyes lenne, ha minél több helyen vennék fontolóra a versenyfelhíváshoz való csatlakozást. Az ülésen jóváhagyták hét tag és öt tagjelölt felvételét, amelyet előzőleg az alapszervezetek megszavaztak. Külön foglalkoztak a bonyhádi Dózsa Népe Termelő- szövetkezet alapszerveze lének helyzetével, s felhívták a figyelmet az ott tapasztalt hiányosságokra. Szövetkezetünk rövid határidővel vállal $ női és férfifehérnemű-javí- f tást, vasalást, stoppolást, ágynemű-javítást és -vasa- , lást, női és férfifelsőruha ( javítását. Részlegeink Szek- < szárd, Tolna és Decs közit ségben a lakosság rendelke- ; zésére állnak. Szabó Ktsz, Szekszárd. (58) , ^VWVVWWVS/WVWVSA ollegáink, a régebben vég*■*- zett értelmiségiek is mindenütt elismerték a tudásunkat. Több ízben fejezték ki elismerésüket a népi demokrácia egyetemei előtt, ahol jó szakembereket és művelt embereket neveltek belőlünk. Voltak persze közöttünk is gyengébbek és voltak tehetségesebbek. Az általános színvonal azonban — ezt nyugodtan állíthatjuk — meghaladta a régi egyetemek színvonalát. Aki nem bírta az iramot, az kirázódott az egyetemek rostáján. Erre is volt nagyon sok példa. Az elmúlt évtizedben a munkás- és parasztfiatalok legjobbjai, a legtehetségesebbek jutottak diplomához. így volt, ez tény, ezen nem is lehet vitatkozni. Ezt bizonyítják nap mint nap azok, akik ebben az időszakban jutottak diplomához, s akik bátran odaállnak bármikor, bárki elé, ha tudásukról kell számot adni. Most nyilván nagyobb követelményekkel veszik fel a fiatalokat az egyetemre, nem is csoda, így kívánja meg az élet előrehaladása. Akik az elkövetkezendő évtizedben szereznek diplomát, azok nagyobb tudással lépnek majd ki az egyetem kapuján, mint amennyi tudással mi léptünk ki annak idején. Ez azonban nem abból következik, hogy eddig tehetségtelen embereket vettek fel az egyetemekre, ezután pedig csak tehetségeseket vesznek fel. Ez abból következik, hogy ahogyan évről évre több anyagi javat, úgy egyre több műveltséget is tud äänV' rendszerünk a népnek. Így válik lehetővé a szigorúbb válogatás. A származási kategória felállítása akkor éppen olyan szükséges volt, mint ahogy szükségessé válóit napjainkban az eltörlése. Felállítását, eltörlését is az adott helyzet, népünk érdeke, a szocialista forradalom érdese kívánta meg tőlünk. Vf égezetül annyit, hogy vita- ” tott véleménye nemcsak helytelen, hanem sértő is. Ezt meg kell mondani őszintén, mert sok ezer munkás- és parasztszármazású értelmiségit érint. Olyan értelmiségieket, akik méltó kollégái az élet minden területén a régebben végzett értelmiségieknek. Tisztelettel: CYENIS JÁNOS Változnak az idők — változnak a panaszok AZ EMBEREK PANASZKODNAK. Ritka, az aki elégedett mindennel, s mindenkivel: hiszen mindenütt akadnak még hibák, hiányosságok, amelyek talán elsikkadnának, ha egy-egy panaszos nem világítana rá. A reális panasz segíti a fejlődést. A panaszok tárgya „természete” is mutatja a fejlődés útját. Itt feleszik előttem az 1962-es panaszokról szóló kimutatás, amelyek a szekszárdi járási mezőgazdasági osztályához érkeztek. Eddig is, ma is, naponta érkeznek levelek a szekszárdi járási tanácshoz. Az 1962-es év elején a szocialista átszervezés után sok ember nem értette még a közös gazdálkodás lényegét, az abból származó előnyöket. A kezdeti stádiumban lévő termelőszövetkezetek, őszintén szólva nem is mutattak valami megnyerő képet erről. Ebben az időben a panaszok nagyrésze a föld, a háztáji körül forgott. Előfordult az, hogy az egyik házastárs belépett a tsz-be, a másik nem. A földrendezés a földet átvitte a tsz-be. így a kí- vülmaradó a legkülönbözőbb jogcímeken szerette volna visszakapni. Napirenden voltak az ilyen irányú panaszok 1962. elején. A háztáji föld is sok vitát, panaszt szült. A családtagok mindegyike követelte volna, hogy legalább egy hold háztájit kapjon. Előfordult olyan eset is, hogy az eddig együttélők szétköltöztek, hogy így mindegyiknek joga legyen háztáji földet követelni. Mözsön például egy apa elkergette eddig vele együttélő asszonylányát, hogy így 5-is-külön háztáji földhöz jusson. A külső viták, a kifelé húzás jellemezte ezt az időszakot, amelyet világosan tükröznek a beérkezett levelek. A termelőszövetkezetek munkája fejlődött, jobb eredményeket értek el. Az emberek, így saját magukon tapasztalták az anyagi jobblétet, a könnyebb gazdálkodást a közösön belül. Egyre inkább megszűntek a „külső” panaszok, s inkább a szövetkezeten belüli hiányosságok kerültek előtérbe. A figyelem inkább a munkaegység-elosztás. a munkaszervezés, a vezetés kérdése felé irányult. Érdekes példa, a tengelici Petőfi Tsz-ből érkező panaszos levél. A gépszerelők levelet írtak a kovácsok ellen, sokallva azok munkaegységét. Nem találták reálisnak azt, hogy az egyik kovács év végén 900 munkaegységet kapott. Hivatkoztak arra. hogy az ellenőrzés hiányát kihasználva, a kovácsok sokkal több munkaegységet írhattak be naponta, mint amennyiért megdolgoztak. A községtől távoleső kovácsműhelyt valóban nehéz volt ellenőrizni. A közgyűlés utasította a vezetőséget, hogy más módon határozza meg a kovácsok munkaegység-elszámolását. A tsz vezetősége ezen úgy próbált segíteni, hogy a 8—10 óráért járó értéket leszállította, ami ellen persze a kovácsok emeltek kifogást. Az ügy ném fejeződött be, újabb közgyűlés fogja tárgyalni. Remélhetőleg az ellenőrzés megoldásával elsimul a gépszerelők és a kovácsok közötti viszály és ígv mindenki munkájának megfelelő díjazásban részesül. A TENGELICI PÉLDA is mutatja, hogy a panaszok, viták már más jellegűek és legtöbbször arra irányulnak, hogy jól, zökkenőmentesen folyjék a közös munka. Nem mindig van így. Vannak olyan panasztevők is, akik egyéni nyerészkedésből, vagy rosszakaratból írnak — általában névtelenül — leveleket. Sokan mindjárt a járáshoz, a megyéhez, a sajtóhoz, vagy a rádióhoz fordulnak panaszukkal, holott bizalommal fordulhatnak a községi tanácshoz is, ha igazságos ügyet védenek. A járási tanácshoz beérkező levelekkel dr, Párniczki Mihály foglalkozik. Egyetlen ölvén panasz sincs, amely felett eltekintene. Ha kell személyesen is elmegy a panasztevőhöz, elbeszélget vele, közelebbről megvizsgálja a körülményeket és ha reális alapja van a panasznak segít. Jogilag is tanácsot ad szükséges kérdésben. Természetesen arra törekszik, hogy a panasz a termelőszövetkezeten belül oldódjon meg, a „fél” lássa be az elkövetett hibát, így könnyebb segíteni, s egyik sem érzi igazságtalannak a döntést. Érdekes, tanulságos böngészni a régi, s a mostani panaszos leveleket, Mutatják, hogy mezőgazdaságunk egészséges fejlődésnek indult. Ez megmutatkozik egy év távlatában is. Még az 1961—62- ben főleg a föld, a háztáji kérdése volt napirenden, most a díjszabás, a munkában fellépő hiányosságok adnak okot panaszra. Szokták mondani, nem jó, ha panaszkodnak az emberek, és a ne szólj szám, nem fáj fejem elvet is sokan vallják. Ez már nem helytálló. Lehet is, kell is bírálni a szövetkezeti gazdák sokat segítenek ezzel a hibák feltárásában, és megmutatják mi az, amin változtatni, „csiszolni” kell. Kónya József Jlteqmiílnak a íz'uxek Sasosban azt mondta az asz- szony, kútba ugrik, ha elviszik tőle a két gyereket A konok elszántság láttán Racsmány Dezső- né, a gyámügyi előadó megdöb- benten állt. Mi szól ebből az anyából, a szeretet, a gyermek- féltés? De akkor miért él úgy, ahogy él, miért nem megy dolgozni, a nagyobbat miért nem járatja rendesen iskolába? Most kerekedett volna felül benne az anyaság érzése, amikor a két elhanyagolt gyereket állami gondozásba akarják venni? Most nyüt volna meg a szíve? De vajon őszinte-e ez a szeretet? A jelen, a két apróság elhanyagoltsága az őszinteség ellen szól. A jövő pedig megalapozatlan. Nem az objektív körülmények miatt, hanem azért, mert nehéz elképzelni, hogy a kútba- u gr ássál fenyegetőző asszony nem éli tovább régi életet, ha a gyámügyi előadó kiteszi a lábát. Örökre nyitva marad a szív, mint azokban az esetekben, amelyeket az alábbiakban szeretnénk vázolni, öSLúlika azii löket kap. Az örökbefogadás nem ismeretlen eljárás. Van azonban egy nagyon humánus fajtája, amelyik mostanában kezd szokássá válni: az örökbefogadók úgy veszik magukhoz a gyereket, hogy vérszerinti utódjuknak számítják. Uj nevét, s új szülei adatait átvezetik még a születési okmányokon is. így lett például a 2 éves Sz. Zoltánból, E. Zolika. A kisfiú Bölcskén született, leányanya második gyermekeként. Az anya nem tartotta tehernek, de nevelését csak kötelességből látta el. Néhány hónapos völt a gyerek, amikor állami gondozásba került, s Erdélyiékhez, Kisterenyére. A nevelőapa fejőgulyás egy környékbeli termelőszövetkezetben. Világáleté- ben mindig parasztember volt. ennélfogva bajban sosem szűkölködött, De leginkább mégis akkor keseredett cl, amikor gyerekeket látott. Mert nekik nem volt. A szomszédok néha vigasztalták, ám nem sokat ért. Mikor azonban azt látták, milyen szeretettel veszik körül a tipegő apróságot, furcsán csóválgatták a fejüket. — Ezek az Erdélyiék a végén még örökbefogadják, a nevükre Íratják azt az idegen gyereket. — Csakugyan — ötlött fel a gondolat egy este, miközben az asszony a kisgyereket etette — mi is lenne, ha a nevünkre Íratnánk? Éjjel még sokat beszéltek az örökbefogadásról, s reggelre elhatározták, Paksra utaznak, megtudni, hogy egyáltalán lehetséges-e az örökbefogadás. — Zolikát szeretnénk a nevünkre Íratni — magyarázták szorongva, elutasítástól riadozva Racsmánynénak. — A mi fiúnk már úgyis, nagyon megszerettük... Eltelt néhány hét, amíg a hivatalos eljárás lebonyolódott. Aztán megjött az örömhír, az anya hozzájárult. Zolika új szülőket kapott. Két éves, s otthonra, kinyílt szerető szívekre talált. .
