Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-10 / 211. szám
4 1503 szeptember TO. fÖEWX WEGYEÍ NfPtfJSÍÖ Befejezést vár az ötezer óra..* A vállalkozásról megszületése Forintba átszámítva bátran után emlékeztünk lapunkban. Az odaállítható amellé az ugyancsak ifjúság bizonyít című riportunk- szép összeg mellé, amely a Borban még hónapokkal ezelőtt. A gyár segítségét jelenti. A belső simontornyai fiatalok vállalkozá- munkák is szépen haladtak, már sa. azóta szépen halad előre, de fent ván a szórtfényes rejtett visa jnos. teljes befejezése még min- lágítás a falakon, elkészültek a dig nem látható. vasas ifik által megígért presszóA Kossuth-otthonról van szó, asztalkák és székek, a kávéfőző amelyet az ifjúságnak adtak át, Pült is ott magasodik már az hogy rendezkedjenek ott be ma- előtérben — egyelőre míg gép guknak, saját művelődésükre, sa- nélkül —. mindez arra várva, ját szórakoztatásukra szervezzék bogy átadják őket a rendeltelé- meg az ifjúsági klubéletet, te- süknek. remisének állandó fórumot a ^QV apró dolog azonban ezt KISZ-rendezvényeknek. egyre késlelteti, egy olyan apró dolog, amelyik úgy tűnik, még Az alig hasznait Kossuth-ott- 0 bosszankodást sem érdemli hon birtokbavétele gyorsan meg- meg A tervek szerint a belső történt, és a lelkes fiatalok mun- helyiségek padlózatát betonra rakásukkal bizonyították a gyár- gasZf0tt PVC-lapokkal kívánják nak. a községnek, hogy megérde- megoldani. Nos a betonalap el- melték. Társadalmi munkában készült, és a PVC-burkolat lapszülettek meg az átalakítási, a ja^ ^ megvannak már, csupán a tatarozási és a berendezési tér- ragasztó hiányzik. Már pedig a vek, de a csákányt, lapátot is tapasztalat azt mutatja, legalábbmegragadták. amikor a kerthelyi- is simontornyán. hogy ameddig séget varázsolták az ócska ud- nem sikerül ragasztót szerezni, varra. Ez a kerthelyiseg már addig nem nyílhatnak meg a ezen a nyáron „üzemelt" is, tán- bels~ helyiségek, cos. szórakoztató estéire mi sem Sajnos, a szabadtéri rendezvé- jellemzöbb, mint az, hogy ál- nyek időszaka hamarosan lejár, landóan zsúfoltak voltak. és addigra, de már most is nagy Nemrégiben a KISZ-titkárnak szüksége lenne a simontornyai jelentést kellett küldenie a já- kiszeseknek és kiszen kívüliek- ráshoz arról, hogy mennyi tár- nek az ifjúsági klubra. Alapo- sadalmi munkát végeztek a fia- sabb utánajárást kívánna ennek tolok. Ebből az összesítésből de- a ragasztónak a beszerzése, mert rül ki, hogy a Kossuth-otthon sajnos, ezt még társadalmi mun- külső és belső munkáira eddig kában sem tudnak előállítani a 5000 óra társadalmi munkát for- simontornyai fiatalok, dítottak a simontornyai fiatalok. M. M. Kép a jövőből... ilyen lesz a simontornyai fiatalok otthonának egyik részlete, a társalgó. Ezt a képet egyelőre még csak a fotoriporter rendezte be néhány fiatallal az egyik sarokban. Reméljük, hamarosan ezt a képet a befejezett valóság túlszárnyalja. (Foto: Erb) Decs községben 1963. szépSzövetkezetünk I tember 9-én női méretes rövid határidővel vállal szabórészleget ' nyit ! a' Szekszárdi Szabó Ktsz, ahol mindennemű ruha ké- ! szitését és javítást vállalunk. (56) női- és férfifehérnemű-javí- tást, vasalást, stoppolást, ágy- 1 nemű-javítást és -vasalást, női- és férfifelsőruha-javí- tását. Részlegeink Szekszárd, Tolna és Decs községben a lakosság rendelkezésére áll- . nak. Szabó Ktsz, Szekszárd. (58) 1 27. — Ismétlem, nem vagy ma normális! Végre abbahagyja. Ülünk a presszóban óraszám és végre ráeszmélünk, hogy tenni kell valamit. A postán Péter végig olvassa a telefonkönyvet. Közben halkan motyogja: Zrínyi 17, Zrínyi 17, Zrínyi 17. A könyv felénél alábbhagy a hevület. Háromnegyed részénél ideges, az utolsó oldalnál kifakad: — Vitézlő! Ez nem megy! Nem megy az istennek se! Ha én Éva után ennyit szaladgálok, azóta már akár mindennap félötre bölcsődébe mehetnék, és ugyanúgy reggel félnyolckor... — Nem akarják az istenek... — Mit? Hogy te bölcsődébe járj mindennap félötre? — Frászt. Semmi köze ehhez az isteneknek. Minden még eddig Éván múlott — s nem az isteneken. — Gondolod barátom, hogy a nyomozás szálait nem jó vonalon vezetjük? — A vonalak jók, a vezetés szintén, dehát van valamilyen könnyebb megoldás... Az olajos mérnököt kell elcsípni. Most én telefonálok, mert ha Péter hangját megismeri, letagadja még akkor is, ha ott van. ...Felhívom... — Ja, a mérnök kar társ? Már keresték... Igen. a 176-os körzetben az elromlott fúrógéphez ment. ja, persze! — És mikor jön vissza — kérdezem olyan szerény hangon, hogy majdnem selypítek belé. ...Újra reménytelenül kattan a telefonkagyló. Ismét az utcán Péter meg ón, a Lima mozitól a Muskátli presz- szóig. — Nézd csak vitézlő, az igazgatónk. — A szuszogó atyánkfia! És milyen csinos lány megy vele, barátom! Piros cipőben, s kontyba van fésülve a fekete haja. — Eszméljünk,... sü... süketpók! — dadogva üvölt fel Péter s én elfelejtem, hogy megfogadtunk. nem mondunk egymásnak gúnynevet többé. — Mi élünk Gá... gácsér barátom! Igaz ez? Gácsér, csípj meg, te viziszámyas, az istenre VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP xxxixxxxxxxxxxxxxxnxxxxxxxxxxxxixxxxxxxxxixxxii kérlek! Az a lány - a szuszogó atyánkfiával... az Klári...! Gyökeret ver az aszfaltba a lábunk. Ö előttünk megy, igen, és mellette az igazgatónk. — Eszmélj, vitézlő! *— Oldalról tarts rajtam, drága barátom! Mi állunk. Klárika megy. és lépkednek a járdán egyre távolabb. — Utánuk barátom, hisz nem vagy ma normális! Mi itt bámulunk, őket meg elnyeli a méltatlan és hitvány tömeg! — Utánuk, vitézlő! — Működnek a reflexeink, szedjed a lábad! Iramlünk az emberek között. Két kézzel tolakszunk a piacra igyekvő asszonyok kosarait oldalra hárítva. Klárika és az igazgatónk mennek a tanácsháza felé. Mire a kapuba érünk, éppen akkor lépkednek fel a lépcsőn. Ö mint a könnyű lég, és nehezen a szuszogó atyánkfia! — Vesztegzár! — áll az ajtóban Péter. — Ez ajtón senki se be, se ki! — állok a kerítés mellé. Aztán letelepszünk a kőkerítés széles peremére. Péter homlokán izzadó cseppek, én pedig zsebkendőmmel a tarkómat törölöm körbe. Megnyugszunk. Itt mentek be. és mi addig itt ülünk, míg meg nem látjuk Klárit léfelé libbenni a lépcsőn. Aztán akkor majd felállunk. sétálunk a bejáratnál, mintha éppen csak véletlenül kerültünk volna erre. a* Megnyugszunk... de az agyunkban sűrű gondolatok rohannak... Ö kezetfog velünk... ...Mi a Klárika kézéi megfoghatjuk... — De mit keresett vele az igazgató? — faggatom Pétert. — Nem tudnál valami köny- nyebbel kérdezni? A lehetőségek számtalan variációját vesszük: Rokonok, ismerik egymást, együtt volt katona az apjuk, az igazgatónk nagyapjának és a Klárika nagyapjának a tehene egy csordába járt, utaztak együtt a vonaton... az igazgató felesége és az ő mamája együtt járt dedóba... Meg kell majd otthon az igazgatónál nézni a felesége óvodáskori tablóját. —- Nem vagy ma normális, akkor még nem volt. — Akkor találd ki te, vitézlő! Nincs más hátra, ez az igazgató... ez... ez... Péter segíts kimondani... csak nem udvarol Klárikának? — Te meg vagy őrülve! — Te nem tudod, mire képesek manapság a fiatal lányok... barátom! — Minden lehetséges, vitézlő — magyaráz Péter. — A minap beszéltem egy ismerősömmel. Csupa rémhistóriát mondott a fiatal lányokról. És azt is mondta, hogy egy vidéki város kórházának abortusz-naplóját látta. A naplóban nyolcvan százalékban a helyi leánygimnázium tanulóinak névsora szerepel. — Ki volt az? Hazudott! — Mérnök a gépállomáson. — Ismerem, az a kopasz, fekete ürge. Ismerem. Az elmúlt nyáron együtt voltunk este a borbélynál. Elkezdi mondani, hogy az egyik nővel — ismered te is azt a barna védőnőt — ő hogy van. Mindenki röhögte, mert azt is elmagyarázta, először, hogy feszítette szét a combját. Akkor azt kérdezte tőle Oláh Tibi, a tanácstitkár: — No, mondd meg Tihamér, mi ■ varranraak-a nőnek a combja közepén? — Tihamér zavarba jött, és a nyaka is elpirult. — No. mondd meg! — mindenki kiabált: — Mondd meg Tihamér, mondd meg! (Folytatjuk.) Jugoszláviai utijegyzet Á MOSZTONGA I. A Pacskai síkságon, nem mesz- sze a magyar határtól fekszik Doroszló. Ebben a faluban hallottam a nevet: Mosztonga. A szónak két jelentése van, egy régi és egy új. A régi Mosztonga lapos, sásos. nádas vidéket jelentett, benne patak-féle húzódott. A szúnyogok eldorádója volt ez a vidék, meg a csdkászoké. A falu iskolaigazgatója Szalai János, régi aktakötegeket, fényképeket szed elő, amelyek a régi csikász-foglalkozás emlékeit idézik. Évszázadokon keresztül ez volt a falu lakóinak fő foglalkozása. — A török világ... a török kipusztította az ősi Doroszlót, megszűnt a földművelés, hosszú időn keresztül csak a csikászat dívott, -)- mondja az igazgató, aki nagyszerűen ismeri a falu történetét. Az iskolában valóságos helytörténetkutató mozgalom indult. A falu lakossága elhatározta, hogy megünnepli a falu fennállásának 600. évfordulóját, s erre az alkalomra igyekeztek összegyűjteni minden fellelhető dokumentumot. Szalai János igazgató vezetésével sikerült is a múltat bemutatni a nagy ünnepen. Előkerült Doroszló Urbáriuma, amely 1777-es esztendőből való. Ez sok órdek°s adatot tartalmaz. Az egyik rész a fenyítésekkel foglalkozik. A paraszt, ha „nyelvével", vagy testével vétkezett. 25 botütéssel süjtassék. Az „asz- szony állat” — a nőket így nevezte az Urbárium — hasonló esetben 25 korbácsütést „érdemel”. Ha valaki bajbajutott, nem koldulhatott, nem vehette igénybe embertársai jóindulatát, mert 24 botütést kapott. Aztán felsorolja az Urbárium, hogy mivel tartozik a pórnép urának, mennyi tüzelőfát. kap- pant. „kifőzött vajat”, stb. kell beszolgáltatnia. — Kutyavilág volt errefelé abban az időben — mondja az igazgató. Az 1950-es években gépek és emberek százai jelentek meg a Mosztonga vidékén. A gépek köbméteres kanalaikkal medret ástak a meder mindjobban kinyújtóz- kodoti, végül a Dunát összekötötte a Tiszával. A meder megtelt vízzel, a lá- pos területeket pedig fokozatosan termővé alakították. Ha Doroszlón valaki ma beszél a Mosztongáról. akkor már az ötven méter széles víztükrű, karcsú hidakkal átívelt korszerű csatornára gondol. Büszkék rá az emberek. Amikor Tallosi Jánossal, a falu egyik legtekintélyesebb gazdaemberével meéismerkedWn. már az első percekben azt kérdezte tőlem: — Látta-e a Mosztongánkat? — Igen, az állomásról jövet keresztül haladtunk rajta. — Nos, mit szól hozzá? Ugye nagyszerű? Mi tagadás nem fukarkodtam a dicsérő szóban. A mai Moszton- gát lehetetlen nem dicsérni. A régi romantikát kiszorította ez a nagyszerű létesítmény, ami persze nemcsak azért érdekes, mert új, hanem mert vele párhuzamosan sok minden megváltozott. Vízét öntözésre használják, közlekedhetnek rajta, ami pedig talán a leglényegesebb, a csatornának jelentős szerepe van, illetve lesz a dunai áradás csökkentése szempontjából. A Duna—Tisza—Duna csatorna megvalósításának első része ez a vidékről. Egy markológépet láttam mindössze, az utolsó „simításokat” végezte. A határban azonban annál több gép dübörgött: kombájnok, cséplőgépek, aratógépek. A gazdag gabonatermést takarították be. Ebédszünetben és alkonyattájt pedig csaknem mindenki lement a Mosztongára fürdeni, felüdülni. Mindenkinek jólesett a tiszta, üdítő víz. És talán senkinek sem jutott eszébe a régi Mosztonga. Néhány év alatt annyira megszokták az újat. (Következik: Irány Fiume!) Bod a Ferenc
