Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
1963. szeptember 1. tOTNÁ MEGYEI fVEPmSAŐ / A gyorsműve A világ szinte valamennyi szak- _________ emberét foglalkoztatja a kérdés — a mező- gazdasági művelés az eddigi, jól bevált utakon járjon-e, vagy egy merészet lépjen-e előre? Miről is van szó? Ismeretes, hogy a talajművelés, a szántás sebessége az elmúlt évezredek alatt alig változott, gyorsulást hozott ugyan a traktor, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ma sem szántunk óránkénti 5 kilométernél nagyobb sebességgel. A gyorsművelés, — mert a szakemberek így nevezik az érdekes elméletet nem új keletű. Körülbelül 20 éve folynak kísérletek a legkülönbözőbb országokban. Tényleges elterjedését korábban az erőgépek korlátozott lóereje akadályozta. Ma már ugyan 50—60 lóerő körüli a nagyobb traktorok ereje. Mi a probléma tehát? A kutatásokat két. részre tagolhatjuk. Az első a sebesség növelését elemzi, bizonyítva, hogy a gépek vonóerejének növelésével óránként 10—15 kilométeres sebességgel szánthatunk. A másik oldal viszont a jelenlegi 4—5 kilométeres óránkénti sebesség mellett szavaz, azt állítva, hogy ne a sebességet, hanem csak a vonóerő növelését kell szorgalmazni. Csakhogy a gyorsművelés elterjesztése számos akadályba ütközik. A gyorsművelés 80—120 lóerős traktorokat igényel. A szakemberek szerint ez a kisebbik gond. A legnagyobb probléma a munkaeszközök, tehát ebben az esetben az ekepark teljes kicserélése. Ugyanis a gyorsművelés a jelenleg használatos eketípusainkkal elképzelhetetlen. A Szovjetunióban folyó kísérletek azonban igen bíztató eredményeket mutatnak fel Bebizonyították, hogy a megfelelő eketípus kidolgozásával 10 kilométeres óránkénti sebességgel szánthatunk. Hasonló eredményekről számolnak be a német szaklapok is. Ahhoz azonban, hogy ez a sebesség elérhető legyen, az évezredek óta alig változott eke, jellemző méreteinek megváltoztatása szükséges. Az a cél — és agronómiailag elsődleges —, hogy a 10, vagy 20 kilométeres sebességgel szántó eke ugyanolyan munkát végezzen, mint a jelenlegi ekék. A kísérletek igazolták, hogy a jelenleg használatos ekékkel ilyen sebesség mellett lehet ugyan szántani, de a jelenlegi barázdaszélesség 30 centiméterről 100— 120 centiméterre növekszik, ugyanígy nő a barázda alja is. Továbbá a talajt nem fordítja át, hanem a nagy sebesség az ekekormányról szinte kirepíti a talajt. Barázdákról ebben az esetben nem is beszélhetünk. Éppen ezért kutatják világszerte a munkaeszközök átalakításának lehetőségét. Mint már utaltunk rá, a Szovjetunióban és Németországban az óránkénti 6—10 kilométeres sebességgel szántó ekék típusait kidolgozottnak tekintik. szükség, amellyel a magyar mező- gazdaság jelenleg nem rendelke-i zik. Mindenesetre bíztató kezdetet jelent a Vörös Csillag Traktorgyár D—4—K jelű, négy- kerék-meghajtású, 70 lóerős traktora, amelynél a négykerék- meghajtás lehetővé tette a 20— 40 százalékos vonóerő növelését. A sebességnövelésnek határt szab az ember egészsége is. A Gépkísérleti Kutató Intézet szakemberei a jövő útját a traktorok tökéletes rugózásának meg-, oldásában, az automatizált kapcsolási rendszer megalkotásában! és a tereprendezési feltételek megteremtésében látják. A problémák Kern elégséges természetesen csak a megfelelő eketípus konstruálása, szükséges az olyan nagy vonóerejű traktorok gyártása Is. amelyeknek vonóereje a növekvő sebesség mellett sem csökken. Ismeretes, hogy a sebesség növekedése fordított arányban áll a vonóerő csökkenésével. Például ha 20 centiméter mélységben 10 kilométeres sebességgel akarnánk vontatni 3 ekefejet, ehhez olyan nagy traktor-lóerő és vonóerőre lenne ellenére igen hasznos eredményekre jutottak a magyar kutatók. Megállapították, hogy a gyorsszántás következtében javul a talaj minősége, pontosabban agronómiái szempontból a iegporhanydsabb talajt kapjuk, jobb az eke forgatási munkája, csökken a szántás felszíni egyenetlensége. Ezek a jelenségek azért fontosak számunkra, mert a hagyományos kialakítású ekéknél 5—7 kilométer óránkénti sebesség mel-! lett észlelhetők. Hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi szántási sebesség 1—2 kilométerrel történő növelése is rendkívül nagy jelentőségű. Először is: nem kell hozzá új eketípusok konstruálása, ez a sebesség az ember egészségére sem ártalmas, s ilyen teljesítmény kifejtésére képesek a$, 50 lóerejű traktorok. A kutatók hangsúlyozzák —- szükségszerű szakítani az eddigi szántási sebességgel, s rá kell térni a kutatások igazolta sebességre a jelenleg rendelkezésünkre álló gépek igénybe vételével. CSONTOS JÁNOS Négyszemközt az orvossal Szerkesztőségünkbe számos olyan levél érkezik, amelynek írója egészségügyi problémákról kér' tájékoztatást, tanácsot. Tekintettel arra, hogy a problémák jórésze közérdeklődésre tart számot, a szerkesztőség úgy határozott, hogy a levelekre a választ a lapon keresztül adja meg, a „Négyszemközt az orvossal’ rovatban. Kérjük olvasóinkat, keressék fel ilyen irányú problémájukkal lapunkat ezután is és e rovatban kérdéseiket szakorvossal konzultáljuk meg. A rovat minden vasárnap megjelenik. W TECHNOLÓGIÁVAL a veszteségek ellen A MEZÖGAZDASÄGI tudományos kutatók kiszámították, milyen nagyok a veszteségek a takarmányféleségek tárolásakor. A „hálló” szénánál, ha földön szárítják — 50 százalék, a szokásos szárítókon 20—30 százalék. Ezért a csehszlovák mezőgazdaságban mindjobban terjed a takarmányféléknek hideg levegővel való „konzerválása” ventilátor segítségével. E módszer esetén a veszteség nem haladja meg a 10 százalékot. A nyugat-európai országokban épp úgy, mint Észak- Európában már évtizedek óta eredményesen silóznak a szántóföldön. Bebizonyosodott, hogy pótolni lehet a szerves konzervá- ló-anyagot mesterségesen, ásványi kénsav és sósav hozzáadásával. A mezőgazdasági kutatóintézet kikisérletezte, hogy igen kedvező az eredmény, ha a gazdák a silózáshoz ként és sósavat adnak a takarmányhoz, lóheréhez és a keverékekhez. Ezt a módszert ebben az évben már a gazdaságok 20 százalékában folytatják. Ez az eljárás kitűnően tartósítja a takarmányt. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, — hogy biztosítsák a nagyobb tej, illetve húshozamot, — különösen az őszi keverék termelésére fordítanak nagy gondot. De megváltozott az a régi, elavult nézet is, hogy silózni csak akkor kell, ha kedvezőtlen az időjárás a szárításhoz. A silótákarmány legalább olyan jó, mint a szárított, ha nem jobb. A MLADÉ BOLESZLAV-I kerületben lévő Bézeni Állami Gazdaságban ezt a módszert az elmúlt esztendőben vezették be, jól bevált, és ebben az évben is így dolgoznak. Dr. Nágl Ferenc tudományos kutató azt ajánlja, hogy a siló-alapanyagot fonnyadt állapotban dolgozzák fel. Ne fuvarozzanak a mezőről vizet feleslegesen, és így a táperő nem folyik el feleslegesen a silógödörből. Ami a silórendszert illeti, a legalkalmasabb a torony. De ebből még igen kevés van. Ezért jól beváltak a beton-gödrök, vagy kimélyített árkok is. Itt a legfontosabb irányelv, hogy a gödröt hamar, 2—3 napon belül meg kell tölteni. A silót jól ledöngölni, hogy a felesleges levegő kiszoruljon. A gödröt megtöltése után légmentesen le kell zárni. A csehországi termelőszövetkezetek ehhez eredményesen használ ják a PVC-fóllákat. A tartósító-anyag, mint a kén és sósav tömény formájában erősen maró hatású méreg. Ezért óvatosan kell velük bánni. A savat lassan, állandó keverés mellett kell a vízbe önteni, ha ol dani, hígítani akarják. Sohasem fordítva! A savak keverését, oldását kádakban hajtjuk végre. Ezeket elegendő előzőleg saválló mázzal bekenni. Az oldattal locsoljuk (kannával, vagy cső segítségével) a silót. EZ AZ ÉV A KEZDET a csehszlovák mezőgazdaságban, amikor ásványi savak hozzáadásával tartósítjuk a fehérjedús siló-takarmányt. A következő évre azt tervezték, hogy 20 000 tonna tartósító ásványi savat gyártanak, ezért feltételezhető, hogy a leg közelebbi jövőben áttérnek' a csehszlovák gazdák a nem gazdaságos szárításról az új módszer szerinti szárítóberendezések használatára. Ezeket a módszereket kombinálni kell úgy, hogy a veszteség minél kisebb legyen Oldrich Tulachné Mi a leptospirózis és hogyan védekezzünk ellene ? N. J. szekszárdi olvasónk arról érdeklődik levelében, hogy mit tudunk a disznópásztor-beteg- ségröl? A betegséget vidékenként másmás néven ismerik. Iszapláz, víziláz, kaszálási láz, kutyatifusz, disznópósztor-betegség, aratási láz, nyári influenza, nyári grippe, stb. Nyári időben, főként falun fordul elő szórványosan, vagy kisebb helyi járványok formájában. Hirtelen kezdődő magas lázzal, kínzó fejfájással, szemkötőhártya-gyulla- dással és végtagfájdalmakkal jelentkezik. Eredete, terjedési módja az utóbbi két-három évtizedig ismeretlen volt. Kórokozó: Igen apró, a milliméter ezredrészével mérhető, finom felépítésű, karcsú testű, dugóhúzóra emlékeztető, soktörzsű bak* tórium, a léptospira. Fertőzött állatokról terjednek át az emberre. Terjesztői a vadon élő egerek, patkányok. A házi állatok közül a kutya, a sertés, a ló és a szarvas- marha. Az ember fertőződhet az állati vizelettel szennyezett vízivás útján, de a leptospirák gyakran a bőr apró sérülésein keresztül is bejutnak a szervezetbe, sőt dugóhúzó formájukkal képesek az ép nyálkahártyán, s talán az ép bőrön is átfúródni. Fürdés közben, vagy nedves talajon, elárasztott réteken, rizsföldeken, sertésólak körül, mezítláb dolgozó emberek, Így"' fertőződnek. Erre utal a betegség sok népies neve: kaszálási láz, vízlláz, disznópásztor-betegség, stb. A lázas állapot, körülbelül egy hétig tart: néha egy második lázhullám is következik, ilyenkor az orvosi vizsgálat agyhártya-, vese- és májbetegséget mutathat ki. A betegség jóindulatú, szinte kivétel nélkül gyógyul. Nálunk nagyon ritka a súlyos, sárgasággal járó, rosszindulatú leptosnirózls. Ennek terjesztője a vándorpatkány. Ez a betegség főleg csatornamunkások között fordul elő. Az anyag kémei, az izotópok K. B. bonyhádi olvasónk kérdezi: Milyen szerepűk van az orvostudományban az izotópoknak? Tudjuk, hogy a szervezet normális működésének, életfolyamatainak ismerete feltétlenül szükséges a betegségek gyógyításához. A boncolást akadályozó vallási tilalmak hosszú időn át hátráltatták az orvostudomány fejlődését. De az anatómia is csak alap, hiszen a szervezetet eleven működésében kell ismerni ahhoz, hogy az orvos választ kapjon a betegség és egészség döntő kérdéseire, A testüregekbe vezetett fényforrások (laryn- goszkópia, kolposzkópia, stb.), továbbá a szövettani vizsgálatok és más új eljárások óriási mértékben gyorsították a gyógyítás tudományának fejlődését. A legnagyobb segítséget azonban az izotópoknak köszönhetjük. A jód, a foszfor, a króm és más elemek teljesen ártalmatlan hatású izotópjai bevihetők bármely szervbe, a vérbe, az agyba is. Radioaktív sugárzásuk lehetővé teszi, hogy megfelelő készülékkel nyomon kövessék őket, megállapítsák „gyülekezőhelyüket”. így kideríthető a vérképzés, vagy az anyagcsere rendellenessége, a gyógyszerek felszívódásának útja és sebessége, a táplálék feldolgozásának módja — és sok más élettani folyamat. A gyógyításban is alkalmazzák az izotópokat, még pedig sokkal gazdaságosabban, mint a természetes sugárzó anyagokat. A daganatok roncsolására ma már nálunk is kobaltágyút használnak. Sugárzó anyaga százezer forintba kerül, tnig ugyanilyen hatásfokú rádium ára húszmillió forint lenne. Ki volt Balassa János ? B. Gy. dombóvári olvasónk azt kérdezi, ki volt Balassa János, akiről a megyei kórházat elnevezték? (Folytatás). A haditörvényszék Balassát háromhavi börtönre ítélte. Sok száz tekintélyes pesti polgár és az egyetemi ifjúság merész közbelépésére közel két havi fogság után szabadlábra helyezték. Balassa tudása és szakértelme még a reakciósoknak is nélkülözhetetlennek bizonyult és ezért Thun László közoktatásügyi miniszter kérelmére a „császári” kegyelem lehetővé tette, hogy ismét elfoglalja tanszékét. Bach rémuralma ránehezedett Magyarországra. Az egyetemen német nyelvű előadásokra kötelezték a tanárokat. Balassa nem csüggedt. Sőt ő, aki eddig nem irt magyar nyeljen, most kiadja első és legfontosabb munkáját magyar nyelven. Ezt a könyvét 1858-ban Bécs- ben németül is kiadták. Mint tudományos író a sebészet legkülönbözőbb területeit a valódi tudós, a haladó orvos, józan kritikájával világította meg, igazi materialista módon dolgozó orvosként nemcsak a betegség, hanem elsősorban az érző eleven ember, a beteg érdekelte, akit a szenvedéstől meg kell menteni. Általános tisztelet és nagyrabecsülés vette körül Balassát, az orvost és az embert. A kormány minden fontosabb közegészségügyi kérdésben kénytelen kikérni véleményét. Kitartóan tartózkodó marad a kormánnyal szemben. A bécsi egyetem két ízben is meghívta a sebészeti tanszékre, de ő visszautasította. Az ő nevéhez fűződik az egyetemi műtőintézet felállítása, a magyar orvosi könyvkiadó vállalat megteremtése is. Balassa sem volt mentes a kor polgári osztálykorlátaitól. A kiegyezés után kitüntetéseket, címeket is elfogadott a császártól,' azonban a rangot, tekintélyt, pozíciót nem maga, hanem Magyar- ország közegészségügyének és orvostudományának megalapozása és fejlesztése érdekében használta fel. A reakciós politikától mindig távoltartotta magát és sohasem tagadta meg forradalmi múltját, sőt erre mindig büszke volt. A nemzetet az emberiség nagy családja egy tagjának tekintette. Küzdött a kozmopolitizmus veszélyes irányzata ellen is. Szerette néoét, s arra törekedett, hogy azt a haladó nemzetek sorába emelje. A magyar tudományos életet 1868-ban súlyos gyász sújtotta. Balassa János, a magyar orvosok hivatott vezetője, fel nem ismert vakbélgyulladás következtében. 54 éves korában, hirtelen meghalt.
