Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-06 / 208. szám

1963. szeptember 6. töIJÍA MEGYEI NÉPÚJSÁG e kívánságára házhoz szállítjuk...” „Az árut Gyakran látni az “tcán ' ________________embere­k et, amint a televízió jókora do­bozát cipelve izzadnak. A cipe- kedők láttán eszünkbe ötlik, hogy feleslegesen fáradoznak; hiszen néhány forint ellenében házhoz szállítják a boltból. A Népbolt Vállalat először az élelmiszerüzletekben vásárolt áruk házhoz szállítását vezette be, majd néhány hónapja a vas- és műszaki árukra is kiterjesztette ezt a szolgáltatást. Tehát a vevő­nek nem kell magának cipeked- ni, vesződni, időt tölteni, csak megadni a címét, és egy-két órán belül már otthon is van a vásá­rolt áru. — Hogyan vált be a Népbolt­nak ez a szolgáltatása, mennyire kedvelték meg a vevők, milyen mértékben veszik igénybe? — ezt a kérdést tettük fel a Népbolt áruforgalmi osztályán, s az érde­kelt' üzletekben. — Az élelmiszerszállítás el­enyészően kevés — kaptuk a vá­laszt. — Ugyanis 200 forinton fe­lül díjmentesen vállaljuk a szál­lítást, de az a gyakorlat, hogy ál­talában ennél kisebb összegekben vásárolnak. Azt pedig mindenki elviszi haza maga. Ha például a háziasszonyok két hétre, egész hó­napra megvásárolnák a lisztet, cukrot, zsírt, egyebet, akkor lenne érdemes igénybe venni a szolgál­tatást. — Ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy nagyon jól megoldott a gáz­palack-szállítás, amelyet rendsze­resen, igen sokan vesznek igény­be. Szekszárdra minden nap, Öcsénybe, Decsre, Sárpilisre, Vár­dombra, Bátaszékre a hét egy napján vállalunk szállítást. A vil­lamossági- és vasáruk szállítása most kezd jobban elterjedni. Egy kis teherautónk, és egy motoros targoncánk van a fuvarok lebo­nyolítására, és a mostani igények­nél, jóvaj többgt is ki tudnánk elégíteni. A viteldíjat a belkeres­kedelmi minisztérium által meg­határozott tarifa alapján számít­juk fel. Klézli János, a vasüzlet vezető­je így vélekedik: — A vásárlóközönségnek hatá­rozottan előnyös, ha házhoz szál­líttatja az árut. Nagyon sokszor vagyunk tanúi, hogy valaki kály­hát vesz, aztán a szomszédja, is­merőse segítségével kis kézikocsin „fuvarozza” el, ami nehéz is, ké­nyelmetlen is. Nekünk, kereske­dőknek viszont újabb teher ez a szolgáltatás; újabb adminisztrá­ciót jelent, és nekünk kell időt pazarolnunk az áru felrakására, amivel megvárakoztatjuk a többi vásárlót. Úgy kellene majd a ké­sőbbiekben megszervezni ezt a szolgálatot, hogy ai rakodást is el­végezze. Aztán a tarifán is vál­toztatni kellene, mert nem lehet mindegy az, hogy a földszintre kell vinni a kályhát, vagy a har­madik emeletre. Az a tapasztala­tunk, hogy egyre többen veszik igénybe ezt a szolgáltatást; tehát meg kell találni a legjobb mód­szerét is, hogy valóban a közön­ség érdekeit szolgálja. | — Jó elgondolás vol^7a hozszállítást bevezetni, de van­nak gyermekbetegségei is — ál­lapítja meg Fojdl Ferenc, a rá­dió- villamossági szaküzlet veze­tője. — Itt a nyilvántartás, bárki láthatja belőle, hogy szívesen igénybeveszik a vásárlók. Viszont a tarifákat minden gyakorlati ta­pasztalat nélkül szabták meg, és nem is jó ez a tarifa-rendszer. A házhozszállításban olyan szolgál­tatást lássunk, amely az embe­reknek megkönnyíti a vásárlást, ne pedig valami újabb kereseti lehetőséget... — Például; mérsékelni kellene a szállítási díjakat, vagy még cél­szerűbb lenne teljesen más mód­szer, kilométer és súly szerint megállapítani. Most ugyanis egy hűtőszekrény szállítási díja negy­ven forint, á televízióé harminc, akár a szomszéd házba szállítják, akár a Remete-térre, vagy a sző­lőkombináthoz. Viszont tudjuk, mennyi egy villanytűzhely, vagy egy televízió súlya, más az, ha közelebb, és más, ha távolabb szállítják. A' kereskedelmi árrésbe még ez a szolgáltatás is belefér­ne, még akkor is, ha e^etlel Vesz­teséges lenne. I A véleményeket ösz‘ | ________________1_______ sze­g ezve azt mondhatjuk; valóban, határozottan jó intézkedés volt a Népbolt részéről a házhozszállítás bevezetése, mert ha lassan is, de megszereti a vásárlóközönség. Hogy még szélesebb körben elter­jedjen, hogy még többen vegyék Igénybe, orvosolni kellene a gyer­mekbetegségeket. Többek között azzal, hogy va­lóban, meg kellene változtatni á viteldíj-rendszert, hogy valóban a közönséget szolgálja, ne pedig üzleti vállalkozást. Szekszárdon — és valószínű, ugyanígy az or­szág más, kisebb városaiban is -L sokkal jobb lenne a kilométer ék a súly szerint megállapított tari­fa. Ugyanakkor meg kellene szün­tetni az olyan, és hasonló megkö­töttségeket is, amelyek a villa­mossági áruknál tapasztalhatók. Házhoz szállítanak például boy- lert, hűtőszekrényt, televíziót, vil­lanytűzhelyet, rádiót, lemezját­szót, csillárt, a súlytól függetle­nül. Ugyanakkor ha valaki na­gyobb villanyszerelési anyagot vá­sárol, legyen az akár húsz kiló- nyi, azt nem. Ha a gyermekbetegségből ki­gyógyítják, a házhozszállítás való­ban a vásárlóközönség érdekeit szolgálja, és rövid időn belül ál­talános lesz. BI. Miért mérik az utcát? Több olvasónk személyesen kérdezte, mi az a nagy sür­gés-forgás a város utcáin, melyet az utóbbi napokban tapasztalhat­ták a járókelők? A feltett kér­désekre a következőt tudjuk vá­laszolni: Néhány héttel ezelőtt lapunkban hírül adtuk, hogy a városfejlesztési terv értelmében szélesítik a Mártirok terének út­ját, mert a megnövekedett for­galom ezt indokolttá .teszi. Az útszélesítés előmunkálatai a mos­tani mérések. Éppen a mielőbbi munkamegkezdés érdekében ké­rik a mérést végző szakemberek, hogy a város különböző részén elhelyezett mérőoszlopokat, cö- vekeket, vasszögeket, stb. a lakosság ne rongálja meg, vi­gyázzon rá, mert e jelző-eszkö­zök eltávolítása többletmunkát jelent. — Illetékes helyen közölték a Magyar Távirati Iroda munka­társávál, hogy továbbra sem for­dult elő himlőgyanús megbete­gedés az országban. — Taggyűlést tartott a mőcsé- nyi, az izményi, a kismányoki és a kalaznói termelőszövetkezet pártszervezete. Mindenütt a ke­nyérgabona-vetésével foglalkoz­tak. — A községi nőblzottságok titká­rai tanácskozást tartottak a bonyhádi járásban. — A tsz-demokrácia érvénye­sülését tárgyalta meg a naki pártvezetőség és a tanács vb együttes ülése. — Az óbudai óvónőket fogad­ták tapasztalatcsere-látogatásra Mucsiban a dombóvári járás óvónői. — Kérjük Szabó Vilmosné, bonyhádi rejtvényfejtőnket, kö­zölje pontos címét szerkesztő­ségünkkel, hogy nyereményét cí­mére elküldhessük. __Apróhirdetések A z apróhirdetés díja szavan­ként hétköznap 1.— Ft. vásár, nap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vasta- qon Szedett szó két szónak szá­mít. Opel Recörd panorámás szélvédös. fekete-fehér, kitűnő állapotban eladó. Bonyhád, Zrínyi U. 6. (28) 250-es kiskerekű Jáwa eladó. Érdek­lődni s 11. sí. AKOV. Porta. (27) 250-es kiskerekű Jáwa eladó. Érdek­lődni: 11. sí. AKOV. Porta. (27) Várható időjárás ma estig: át­menetileg felszakadozó felhőzet és kevesebb eső. Élénk, megerő­södő és északnyugatira forduló BZél. Várható' legmagasabb nap­pali hőmérséklet 20—23 fok kö­zött. — 12 000 köbméter silót készí­tettek eddig a dombóvári járás termelőszövetkezetei. — A megye ipari és mezőgaz­dasági üzemeiben több mint 16 000 dolgozó, a múlt évinél másfél ezerrel több vesz részt a munka- versenyben. A munkaversenyek résztvevői 1269 brigádban dolgoz­nak. — A Televízió műsora: 10.00: Tv-híradó. (ism). 10.15: Telesport. (ism). 10.30: Csak vidáman. (Ma­gyarul beszélő francia film. (ism). 12.05: A jövő hét műsora. Zenekart alakítottak a pálfai KISZ-fiatalok Nagyon szeretnek táncolni a pálfai fiatalok is. Sok gondot okozott azonban a táncestek megrendezése, hiszen a KISZ- szervezetnek nem volt zenekara. Ha bált rendeztek, más közsé­gekből kellett zenekart hozatni, de ez eléggé költséges volt. Vé­gül is megoldódott a probléma, hét fiú vállalkozott arra, hogy zenekart alakítanak. Maguk vá­sárolták meg hangszereiket, ami magába foglal egy tangóharmo­nikát, két pisztont, elektromos gitárt és dobfelszerelést. Hat hó­napja már, hogy a fiúk, Varga Pista bácsi vezetésével — aki a Simontomyaí Bőrgyárból minden szombaton és vasárnap átjár Paliéra, — tanulnak. Az elmúlt félévnek meg lett az eredménye, eddig már 30 táncdalt tanultak meg. Bendes Ilona levelező A Szekszárdi Vasipari Vál­lalat felvételre keres 1 fő több éves gyakorlattal rendelkező autóalkatrészeket ismerő raktárvezetőt, 1 fő lakatos vasárukban jártas raktárvezetőt, 2 leányt fia­talkorú állományba. (24) A traktorverseny alkal­mából Aparhant község határában, a csöcskei ré­sien nagyszabású ünnep­séget rendeztek, mely jobb volt, mint egy falusi bú­csú. (Újsághír). ÍVJ ár a név is megfog: Csöcs- ke. Hol a fészkes fenében lehet ez? Bizonyára van vala­hol, mert Csajág is van, hogy Karakóról ne is beszéljek. Csücs­ke, itt van Tolna megyében, Aparhant és Majos között, fél­úton. Tutyiban kocogó vejkei em­ber szájtátva figyelte az út for­galmát. Motorok, biciklik nagy port kavarva húztak el az orra előtt, nyergükben ünneplőbe öl­tözött atyafiakkal, fiatalokkal, öregekkel... Lovas kocsik nagy zörgéssel, a rajtaülők rikoltozá- sával vonultak valahova. — Hova, hé, szomszéd, hova ily nagy sebbel? — a kérdés egy gyalog, s mezítláb bandu­koló atyafinak szólt, ki fűzővel összekötött barna goyser cipőt lóbált vállára vetett kampós bot­ján... — Búcsúba, Csücskére — volt a válasz. — Csücskére — morfondíro­zott rr^nában a vejkei ember — ilyentájt, nincs ott búcsú, vagy tán e hitetlenek „ellenbúcsút” tartanak? Nem is töprengett rajta sokat, mert iobb erről meg­győződni. Szaladt haza, előte­remtene asszonyát, kire rápa­rancsolt a gyors öltözködésre... Negyed óra múltán már kerék­párjuk után porzott az út — mentek ők . is Csöcskére... igaz, még beszóltak a komának, meg a násznak, hogy azok se marad­janak le erről az eseményről. Népes volt az országút Csücske felé, mint amikor őseink hadba vonultak... Mire a vejkei ember Csöcskére ért, már állt a bú­csú. Nagy kazalponyvát húztak erős oszlopokra, alatta féltucat hordót ütöttek csapra. Bor, ser­ital. minden volt. mit szomjas ember kíván... Csak a márcos nem jött el, mert jóelőre tud- .................................................................... B úcsú ••...■■■miiiiiiiiii, inni mii iiiiiliiillllll ta, hogy itt úgy sem menne szá­mára a bolt. A bazáros is el­maradt, még planétahúzó ten- gerimalacos öreg szüle sem ri- koltozott a tömegben. Volt itt ricsaj, s nesz anélkül is. A sá­tor előtt, félkaréjban földre te­lepedett emberek szürcsölték a jófajta nedűt, az apari bort... A tsz még arról is gondoskodott, hogy étien ne pusztuljon e bú- csús sereg. Leszúrtak egy na­gyobbacska malacot, anngjc hú­sát sütötték, Ínycsiklandó illatok közepette. Evett, ivott mindenki. Valahonnan két barnabőrű atya­fi került elő. s erőst azon fá­radoztak, hogy lószőrrel elfűré­szeljék a száraz fát. S közben a vejkei ember hit­vesével elvegyült a tömegben, sűrűn állt sorba ő is a pénztár előtt, ahol négy húszért két po­hár sört adtak, és asszonya a pecsenyés sátornál strázsált hű­ségesen a finom falatokért... Szólt a nóta. Húzta a cigány. Üvöltötte a jó magyar nótákat a fél búcsú, amikor azt mondot­ta volt a járás egyik embere: — Emberek, nem ez a nóta, hanem ez... — elmondotta, hogy melyik, melyet ugyancsak egész este már énekeltek... De ő mond­ta, fújta a nótát, s egész mad­rigál alakult mellette a járási és egyéb emberekből... Jó éjfélre járt már az idő. de még állt a búcsú mindaddig, míg a járási ember felesége meg nem únta a dolgot, és elhúzta hites urát a madrigál-kórusból, betuszkolta a kocsiba, ahol is mén váltig fúj­ta, hogy Te vagy a legény, Tyu- kodi pajtás... amit már csak a motor zaja és az üdvözlések nyomtak kissé el. Végül U el­ment a járási ember, maradt a sereg vezető nélkül, minek utá­na eloszlott a népség a járás községeinek irányába — legtöb­ben gyalog. A vejkei ember is elindult, kerékpárját úgy húzta maga után és dalolva haladt ha­zája felé. Amikor az első ka­nyarhoz ért, és itt már elfog­ta végképpen a buzgóság, neki­feküdt az árok füvesebb part­jának és még álmában is azt dödögte: — Micsoda cociáliita búcsú volt ez, ezek már a traktoros versenybűi is búcsút csinálnak... — és madárdal ébresztette a jó­isten szabad ege alatt, a csöcs­kei búcsú másnapján. Intő példa Valakinek motoros ismerőse dicsekszik: — Kirándulni voltam Bajára. Visszafelé nagyon szomjas vol­tam. Bementem Bátaszéken az étterembe, Három nagyiröccsöt lehúztam egymásután... — És utána motorra ültél? — Naná. Nem is jöttem gyalog. Egy-két fröccs nem a világ. — Nem. De tudod, hogy három ház vár azokra, akik ittasan ve­zetnek motort, vagy autót? — Milyen három ház? — Fogház, kórház, hullaház... Jó bornak nem kell cégér — De mit csináljanak a cégér­rel, ha elfogyott a bor? Ezen gondolkodom mindegyre, amikpr a televízió a Népstadion­ból közvetít labdarúgó-mérkőzést. A felvevőgépek objektívjei nem­csak a sporteseményt hozzák be a szobámba, hanem a pályát sze­gélyező korláton elhelyezett hir­detéseket is. „Lehel hűtőszekrény” — áll méteres betűkkel az egyik táblán. Még jó, hogy nem közük, hol lehet kapni. így a reklám tu­lajdonképpen csak aura szolgál, hogy felhívja a figyelmet; ilyen is van — csak éppen kapni nem lehet. Három marha nem nagy csorda — Tizenkét liba már egy fóka. Tehát a tizenkét liba között a három marháéi is veszhet, látha­tatlanná válhat. A városi tanács köztisztasági rendeleté szerint a város belterü­letéi háziállatokat közterületen még felügyelet mellett sem sza­bad legeltetni. Ám, mégis megtörténik, hogy az utcákon legelésző jószágot lát­ni. Az egyik, Séd melletti utcá­ban lakó háztulajdonosnak a li­báit „tetten érték” a tulaj­donost — jogosan — fel­jelentették a szabálysértésért. Csak az a bökkenő a dologban, hogy a tizenkét libától nem lát­ták egy másik tulajdonos három szarvasmarháját, és ismét egy másik nagy csapat kacsáját — ugyancsak a tilosban. Csak a libák tulajdonosát jelentették fel a szabálysértésért, a másik kettőt nem. Pedig a tanácsrendelet parag­rafusai mindenkire egyformán kötelezőek, Bl,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom