Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-06 / 208. szám

4 ¥5lsx mem supüjsxa 1963. szeptember 6. Nincs aki azt mondja: Állj! (?) Nem irigylem a zománcgyárve­zetőit. A termelés ezernyi gondja mellett, van egy olyan jó álom- hessegetőjük, amely nagyon ildo­mos lenne, hogy mások álmát kergesse. Köztudott, mennyi edény kell, az is többé-kevésbé ismert, hogy edények dolgában nem állunk bőviben. Ha azt mondjuk, néha hiánycikként is szerepel a zomán­cozott edény, nem túlozunk. S érthető, hogy egyre növelik, ja­vítják a termelést a gyárban, jobb minőségű árut akarnak a fogyasztónak küldeni... Ez a jó­szándék azonban végül eljut egy sorompóig, ahol már álomkerge­tővé válik a jelentkező probléma. Ugyanis elhatározta a ZIM (Zo­máncipari Művek), hogy a bony­hádi gyárban építenek egy alagút- kemencét, pakuratüzeléssel és a hozzá kapcsolódó berendezésekkel. Kilencmillió forintot irányoztak erre elő. Már kész a tervdoku­mentáció, mely szerint 1964-ben és 1965-ben építik fel az új üzem­részt. Közben készül egy másik terv is — már lényegében el is fogad­ták — a sajtoló üzemrész tetőze­tének építését hárommillió fo­rintért, további kétmillió fo­rintért (ha elkészül a tető!) pedig ennek az üzemrész falazatának a megerősítésére, a felújítási keret­ből. A két jelentős munka külön- külön, de együttesen is hasznos, szükség van rá. De ezt a rengeteg pénzt ésszerűbben is fel lehetne használni. A tizenötmillió forin- ból — mert egymillió forint még csurran a rendelkezésre állóhoz — meg tudnák oldani a gyáriak nagy-nagy gondját. Építhetnének ebből az összegből egy alagútke- mencét, a hozzávaló berendezé­sekkel, a sajtoló üzemet, és még félkészáru raktárt is — kapcsoló­dóan, úgy, ahogy a korszerű ter­melés megkövetelné. De ez lehe­tetlen. A pénz forrása nem egy, hanem kettő. A beruházási kere­tet — érthetően, csak beruházási program megvalósítására lehet felhasználni, a felújítást pedig csak felújításra — még akkor is, ha a felújításra kerülő létesít­mény, ézúttal a sajtoló üzem, tel­jes egészében újjáépül — magya­rul: felújítás címén — mert nem nagyobb, nem magasabb, stb., mint volt a régi épület, épül egy új üzemcsarnok, mely már most, az átszervezés stádiumában kicsi, és kicsi lesz, ha elkészül, akkor is, mert ha egy centivel széle­sebbre építik, akkor a bank, a rendeletek értelmében, nem fo­gadja el mint felújítást, hanem beruházásként kezeli. Szóval bonyolult a beruházás és felújítás kérdése, érthető, hogy a zománegyári elvtársak, sok ál­matlan éjszakát töltenek emiatt, amikor csak egy olyan szerv kel­lene, amelyik kimondja azt a bű­vös szót: „Állj!” és akkor a ti­zenötmillióból a korszerű ter­melésnek, az igényeknek megfe­lelő létesítményt készítenének. Várjuk, ki mondja ki és mikor a bűvös igent, az álljt! Mert ha a rendeletek azt egyértelműen nem is teszik lehetővé, de a józan ész ezt diktálja. P. J. Kezdődik a tanév Palánkon Ma, pénteken reggel nyolc óra­kor tartják az ünnepélyes -tanéve nyitót a Palánki Felsőfokú Tech­nikumban. Már a tanévnyitás előtt néhány nappal behívták az idei hatvan elsőéves hallgatót, akik a tanárok és néhány má­sodéves segítségével megismer­kedtek á kollégium rendjével, végigjárták a tanszékeket, ellá­togattak Kajmádra, ahol a gya­korlati oktatás folyik, s az el­igazítás után, szerdán ünnepélyes eskütételre gyűltek össze. Az es­kütétel után iratkoztak be a tech­nikumba. Az intézményben az idei tanév­ben velük és az 50 fős második évfolyammal, valamint nyolcvan ■levelező. hallgatóval foglalkoznak. A létszám januárban újabb nyolcvan levelező hallgatóval egé­szül ki. A technikum a nyár folyamán felkészült a tanulók fogadására. A Gépállomások megyei Igazga­tóságával közösen létrehoztak két újabb laboratóriumot, amely a földművelés tani tanszék keretén belül működik. Segíti a hallgatók elméleti és gyakorlati oktatásá­nak kapcsolatát, mert egyben a technikum növendékei részt vesz­nek a Gépállomások Igazgatósá­gának termelő munkájában. 25. — Az nem elég! — bátorodik Zsófi. —• Vagy ötösök lesznek a rajzaim, meg a fogalmazások, vagy... — No, mit vagy...? — kérde­zem tőle. — Tudjátok ti! Azt hiszem megéri nektek! — Rossz vagy, Zsófi! — Nem baj az! — és a sze­münkbe nevet. Péter azt kérdezi tőlem, hogy mit lehet itt tenni? Zsófi elkomolyodik: — És, hogy nem tudjátok meg­lelni azt a Klárit? Ki az? — ko­moly az arca, de én látom, a sze­me tele van örömmel. — Hát hogy nem lehet meglelni? — csapja össze a kezét. — Te nem érted még ezt, Zsófi! — Dehogynem! Én meglelném, ha a helyetekbe lennék! — Hm... — és összenézünk Péterrel. Hatodikos már ez a lány. Tanácstalanok vagyunk. — No — kezdi újra Zsófi. — Nem bánom, hallgatok, ha ti is megteszitek, amit kértem. Külön­ben nem vagyok annyira rászo­rulva az ötöseitekre! Aztán meg ilyen szerencsétlenek vagytok, hogy meg se lelitek! ...Hallga­tok ... és ha mégis úgy lenne . .. megadjátok az ötöst, vagy nem? — Meg... — nyögi Péter. — Meg... — bólintok rá én is. Zsófi elszalad, de a kapuból elég kétértelmű grimaszokat vág. — Beszedtük! — jelenti ki Pé­ter. — Derékba kaptuk! — Merek fogadni, a szóvivőnk egy negyedórán belül megtartja az első sajtóértekezletét a Tejes­köcsög Síkságon tartott plenáris ülésünkről! — Meglehet! Bár ha Zsófi azt mondja, hogy becsszó, akkor haj­landó hallgatni. Legfeljebb újabb zsarolásokba bocsátkozik! VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP TTTTIIITTÜIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII kutyák majd ingerülten szaglász­szák a motort, s apám — cse­resznyefa botját suhogtatja, le akar bennünket ütni. Előre lát­juk, hogy arról fog majd beszél­ni, micsoda arcátlanság egy ügyét... és őt újra a szemünk­kel látnánk. Látnánk a valóság­ban, csodálhatnánk búzavirág ringású lépteit, karcsú derekát, s melleinek ritmikus mozgását, melltartók nélkül! Mindig úgy ilyen motorért több, mint tíz- szokott lenni, ha szerelmes va- ezret kérni. Egy évi fizetés... gyök egy lányba, azon túl soha Nyugaton meg kétheti fizetésért nem tudom magam elé képzelni adnának jobbat. Mert ez — az arcát, bármennyire szeretném, mondja majd fitymálva — ócska Csak álmomban látom. Onnan limlomból van, ami évekig ott tudom azt is, hogy Klárikába rozsdásodott a rekesz tövében, szerelmes vagyok, mert nem tű­mig Zsófi az úttörőkkel össze dóm elképzelni az arcát. Ez a nem szedte. Mi remegve szívjuk magunkba a motorból áramló benzinszagot. Bárcsak így lenne, bárcsak megúsznánk ennyivel. Rosszak az előérzeteim. Nyilvánvaló, hogy a szemé­lyes dolgokat a legrövidebb időn belül meg kell oldani, mert ezek akadályoznak bennünket a nagy tettek véghezvitelében. El­végre a legfőbb ideje komolyan hozzákezdeni az emberi szellem felszabadításához. Péter kijelenti, hogy találkozott valamelyik nap ség beszél belőle, Pongráccal. Pongrác Jani Pesten jár egyetemre, és azt mondta, hogy ha motorra van szükség, csak neki szóljunk, a menyasz- szonyjelöltjének az apja maszek motorszerelő, kéz alatt felényi áron kétszer olyan értékű motort vehetnénk. Mindig van halálozás és az özvegyek első dolga, hogy eladják a motort. Micsoda moto­Péter is mennyire gyarló. Na­pok óta egy 'ecsetvonást nem tesz a Klári portréján. Bizonyára újra az Éva szerelme kísérik Nem tudok tisztába jönni, hogy mit akar véle. Amíg mi ügyes-bajos dolgaink­ról tárgyalunk, a szomszédban valaki a rádiót zenged. Péter bosszúsan szidja a Sze- renellát, hogy lehet egy dalba ennyi bárgyúságot összeszedni! Azt mondtam Péternek, irigy- mért ő még nem kapott tejkaramella ízű csókokat... állította, hogy igen is kapott... és annak ellenére, hogy nőügyekről a legszűkebb baráti körben sem hajlandó nyi­latkozni, — elmondta — egy­szer Évával a Sóstón voltak. Fruttit és karamellát vett, egész tasakkal, és míg azt ették, állan­dóan csókolóztak... — ha aka­rok vannak! Igaz, hogy fel kell rom tudni! érte utazni Pestre, de az egyálta- — Mondtam, vitézlő, tartsuk Ián nem baj, legfeljebb a nagy a plenáris ülést zárt ajtók mö­gött. — Mondtad a frászt! — Legalább a hangunkat hal­kabbra foghattuk volna! — Nem kell izgulni. mert Zsófi kitűnő! — Mehetsz a frászba, akár­hogy kitűnő, ha egyszer csak megunja a hallgatást és locsogni fog! — Szemmel tartjuk! Aztán folytatjuk a plenáris ülést, lényegesen halkabbra fo­munkánk megkezdése előtt Pes­ten is szétnéz az ember. A legrö­videbb időn belül Pestre kell Tehát nem irigységből mondta az előbb! Ennek ellenére kisiklottak Évával egymás életéből. Péter kijelentette, hogy egyetért a ki­utaznunk, utána haladéktalanul naiakkal, akik azt tartják, hogy: megkezdeni a munkát. De egye­lőre még csak annyi a remény, hogy bemegyünk a városba, kö­rülnézünk és ha sikerül Klári nyomára lelnünk, akkor kétna­ponként is bemehetünk a város­ba, annak ellenére, hogy a mun­kánk sem szenved elmaradást. Milyen pillanatok alatt röppen­hetünk egyik helyről a másikra! Azon túl nem kísért bennünket gott hangon. Megegyezünk, hogy az sem, hogy tulajdonosokká a legrövidebb időn belül utazni kell. Megegyezünk abban is, hogy az iskola nagy sárga épü­lete ezentúl Bárka. A motorról nem beszélünk. Leghelyesebb, ha meglepetés lesz. Különösen apámnak, ha majd kimegyünk pöfögve a juhásztanyára, s meg­állunk a nádkunyhó előtt. A váljunk, lógázó lábbal éljük az életünket! És az agyunkra háj­réteg tapadjon! Mindettől meg­szabadít bennünket a motor. Micsoda fáradt szekéren jár az idő! Ma még ma van. ahelyett, hogy már holnap lenne, mi utaznánk a városba, rendeznénk a Klárival kapcsolatos nyomozás YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY Este nyolc után... története is ilyenkor ros szórakozóhelyeit, egy hétköz- don. A Egyre gyakrabban tűnt napi este helyzetképét felvegyük, zelődik. nőidnács titkára is né- Ö azt veszi észre, hogy Billenős kezdődött: fel estefelé a korzón, amint a Kiváncsiak voltunk, találko- az asztalokon nem rövid ital haverokkal, vagy egyelőre csak zunk-e iskoláskorú fiatalokkal, áll, hanem sör, úgyhogy a kép úgy magában húzott a központ akik nyolc óra után még kísé- csendes, köznapi, munka utáni valamelyik szórakozóhelye felé. rővel sem tartózkodhatnak nyíl- szórakozás hangulatát kelti. A Az ifjúságvédelmi osztály a gya- vános helyen, és egyáltalán, bo­kori találkozások révén gyorsan gyan szórakoznak a látogatók, megtanulta a lány nevét. Aztán Nem szenzációt kerestünk, a va- egyszer csak nem Billenccsel ta- ló helyzet érdekelt bennünket. lálkoztak, hanem a férjével. A Hogyha Billenősből és társaiból vehető, hogy megkezdődött a rendőrségen bejelentette, hogy akad is tucatravaló, — lesz-e tanév, s talán nemcsak az első ifjú felesége negyvennyolcórás „utánpótlás”? napok frisseségének köszönhető, együttélés után 15 ezer forintjá- . úti vendéaió csendes hopv a tanulók innen hiányoz­nál eltűnt Eltűnt, úgy, hogy még fi£alaZ?*emTláLnk.Vuz- *»*■ *■ 'Mrs arról beszél, hogy más se latta. szafelé menet. R. elvtárs isme­Tegnap este, mintha az ő rost lát. Előttünk három 'cac- sziulettjét láttuk volna... A park- kiásan öltözött legényke siet. A ban. az egyik pádon. Kis cső- középsőt megismeri. Húznak ám, — mondja ő huligánok, hogy jövünk, — mond- is amazok szaknyelvén. ía’ — nem mutatkoznak nyilvá­A Sörkert középplacca foglalt. nos helyen. A széleken néhány terítetten asz- Foglalkoznak egy elképzelés tál, oda ülünk. A rendőrök (el- m->qvalósításávn'. If,??-Íi’ía!,í)''­kísért bennünket P. főhadnagy ból szeretnének qárdát összeál- is) önkéntelenül is a maguk dia- Utáni, akik magánemberként is. déglő felé. A nőtanács titkára, nvai után kutatnak a tánchely ha szórakoznak, és felfigyelnek R. százados, és e sorok írója sűrűjében, az asztaloknál. Itt valamire, segítséget nyújtanak az alakított brigádot kedd estére, már több a fiatal, hiszen ez az ifjúságvédelmi-osztálynak. lay az hogy közösen megnézzük a vá- egyetlen táncos hely Szekszár- ellenőrzés szélesebb körű, a tár­port volt körülötte. Ott ácsorgott dioptriás, az hívta fel rájuk figyelmet. — Úgy látszik, elfogyott a 15 ezer forint, — jegyezte meg R. százados. Mentünk tovább, a vasúti ven­tánchelyen látunk ugyan egy­két olyan fiatalt, akik feltehető­en beleesnek a korhatárba. De, ha a látszat nem is csal, észre­gyakran tartanak szúrópróbát, — de nincs „szerencséjük” még szombaton sem mindig. — Mintha csak megsejtenék a sadalmi segítségre pedig szük­ség van. Nem azért, mert Szek- szárdon annyira elharapódzott a huliganizmus. Ifjúsági bűncse­lekmény kevesebb fordul elő ná­lunk, mint amennyi az országos átlag. Csak a társadalmi segítség hatásosabb, célravezetőbb mód­szernek bizonyul. A Sörkertben nem ígérkezik semmi „érdekes". Kifelé jövet a pénztárosnővel beszélgetünk. El­mondja, hogy szombaton bizony találkozhattunk volna más kép­pel, mert akkor sok volt a huli­gán a kerthelyiségben. Nem akarjuk eltúlozni a csen­des hétköznap jellegét. De ezek­ből van több. Pedagógusokon, társadalmi aktívákon is múlik, hogy a Billencsfélék száma to­vább apadjon. A lilot (személyi igazolvány) kevesbbszer kelljen elkérni. Mielőtt brigádunk tagjai elbú­csúznának. találkozunk az utol­só mo-ielőadás távozó közönsé­gével. Köztük a három ifjú. akik­kel n vasútnál találkoztunk. Úgy látszik, ma mozis nap volt... (bencze) „ne ölelgessük azt, akit nem sze­retünk”. Ezt arcátlan nagyképű­ségnek minősítettem, "mert csak szeretné ő Évát ölelgetni. Ö azt felelte rá hogy természetesen, de mindaz, amit az előbb mon­dott, szimbolikus jellegű. Zava­rában újra visszatért a táncda­lokhoz. írjanak olyat, mint volt a „Bolyongok a város peremén”. — Használt! — mondtam rá. Az csak azért jó, mert alkalmaz­ható a mi esetünkre! — Távolról sem, — mondta Péter. — S azonkívül is, figyel­jem meg, ott vannak Yves Mon­tand és Josef Kozma dalai — emberi mondanivalókkal. — Azt ne számítsd — mon­dom, — azoknak egy egész tröszt ír egy-egy dalt, úgy köny- nyű. És hogy vissza ne térhessek megint arra: mi van Évával, szakitottak-e végleg, Péter plaká­tot tervez. Mindjárt jelmondatokat is próbált a plakátok alá: „Boci térdű Szerenella a csók­jaid érdekében fogyassz kara­mellát!” „Szerenella csókjaiból készít­setek silót, mert ennivalóóó!” Péter a „plenáris ülés” után azt mondta, hogy nem enged­hetjük meg magunknak ezeket a hiábavalóan töltött napokat, mert annyi a tennivalónk, hogy azt szavakkal nem lehet kifejez­ni. És minden más egyéb dol­gaink mellett itt van a téesz. Ez ma az egyetlen, aminek rendbe­tétele meg kell, hogy előzze a legfontosabbat is, a szellem fel­szabadításának ügyét. Mert bár az elvek mindenhatóak, de van­nak esetek, amikor gazdasági ügyek fontosságuknál fogva megelőznek minden mást. Addig végleges kibontakozás nincs, amíg egyenes kerékvágásba nem jut a téesz. Most nálunk az a legnagyobb baj, hogy a falu fele a szövetkezetben van. a másik fele pedig egvéni gazda. Szörnyű ez a megosztottság! Azok. akik a téeszben vannak, a háztájit négyszer kapálják, a közöst meg egyszer! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom