Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-04 / 206. szám

4 fÖLÍÍS MEGYEI NEPÜJSía 1963. szeptember 4. A társadalmi ellenőrzés kiszélesítéséért A dombóvári és bonyhádi ankét tapasztalataiból Az elmúlt héten egymást kö­vetően Bonyhádion és Dombóvá- rott ankétot rendeztek a társa­dalmi ellenőrök részére. Az an­kétokon részt vettek a községek­ben működő társadalmi ellen­őrök, az ÁKF felügyelői, mint szaktanácsadók és a községi, il­letve járási tanácsok képviselői. A tanácskozásokon a résztve­vők felvetették a társadalmi el­lenőrzés kiszélesítésének szüksé­gességét. ugyanakkor arról is szó esett, hogy nincs szükség olyan társadalmi ellenőrökre, akik nem végeznek rendszeres ellenőrző munkát, tartózkodnak a népszerűtlen feladatoktól. Az ilyenektől be kell vonni a tár­sadalmi ellenőri igazolványt. Másrészről a tanácsokkal és más társadalmi szervekkel való együttműködés kérdése vetődött fel. Szorosabbá kell tenni ezeket különösen a járási tanácsok ke­reskedelmi osztályának és a tár­sadalmi ellenőrök kapcsolatát. A társadalmi ellenőrök például azt váriák. hogy vizsgálataikról be­küldött bejegyzések megválaszo­lást nyerjenek, hogy milyen in- tézikedést foganatosítottak az il­letékesek a felfedett, hiányos­ságok megszüntetésére. Szó esett arról is, hogy a tár­sadalmi ellenőrök munkáját sokszor, akadályozza, a vállala­tok ! és hivatalok meg nem ér­tése, amikor is dolgozóikat nem engedik el erre a munkára. Például egy elkésett ellenőrzés is bizonyítja ennek az álláspont­nak a helytelenségét. Dombóvá- rott jelzés érkezett, a társadalmi ellenőrökhöz arról, hogy az egyik italboltban Szalon sört árúsítanak Kinizsi sör címkéje alatt. Az ellenőrzés elmaradt, és nem lett bebizonyítva sem az az állítás, amelyik erről szólt, de nem kapott felmentést az az italbolt sem, amelyiket ezzel vá­doltak. Az igaz. hogy ezen a napon az Ellenőrzéssel megbízott embe­rek 'kiesnek a közvetlen terme­lésből, de az is vitathatatlan, hogy egy-ecy ilyen vizsgálat so­rán sokkal töbo formtet mente­nek meg a népgazdaságnak, mint az esetleges egy napi mun­kájuk értéke. A tanácskozások azt is világo­san igazolták, hogy a társadalmi ellenőröknek szükségük van szakmai továbbképzésre, hogy feladatukat minél jobban ellás­sák. Megállapodás is született arról, hogy a legközelebbi an- kéton az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársainak irányításával szakmai továbbképzést tartanaik, amelynek keretében a társadalmi ellenőrök megismer­kednek. a különböző szabályza­tokkal. illetve bővítik ismeretei­ket az ellenőrző munkában. Ehhez kapcsolódott az is. hogy mindkét ankét alkalmával, a társadalmi ellenőrök és az ÁKF felügyelők közös ellenőrzést, hajtottak végre azokban a ke­reskedelmi egységekben. ame­lyeket a társadalmi ellenőrök ja­vasoltak. Például Bonyhádon négy egységet vizsgáltak meg közösen a bejelentések és a la­kossági panaszok alapján, és a vizsgálat egy helyen szűkmerést, máshol pedig italmérési szabály­talanságot állapított meg. Dombóvárott a közös ellenőr­zés egy része a tárasúlyok feltüntetésével foglalkozott, vagyis azzal, hogy a zöldséges és egyéb boltokban a mérlegre tett edények súlya a vásárló előtt fel van-e tün­tetve. Ezenkívül a vizsgálat so­rán szűkmérést állapítottak meg a dombóvári vasútállomás sönté- sében és ugyanitt jegyzőkönyvet vettek fel az ellenőrzés meghiú­sításával kapcsolatos visszaélés­ről. M. M. Jubileumi év a Szekszárdi Közgazdasági Technikumban —, Szeptember 9-én. hétfőn négy SZÖVOSZ, négy Belker, egy pénzügyi tagozati osztály 1 kezdi meg esti levelezői tanulását Szekszárdon a Közgazdasági Tech­nikumban. A kilenc osztály évnyitója kü­lönösen jelentős az előző évekhez viszonyítva. Ebben az oktatási évben ugyanis jubileumi évet ün­nepel a technikum. Tíz éves a Közgazdasági Technikum SZÖVOSZ tagozati oktatás és ve­le a levelező oktatás is. 23. — A világon mindenki minden­kire hatással van, még akkor is. ha nem találkoznak naponta. Tulajdonképpen ezeknek a hatá­soknak az összessége határozza meg az emberekhez való viszo­nyukat. — És te őt milyennek látod? — kérdezem Pétert. — Hm... egy konkrét eset: el­vinnék két hétre tanulmányútra a Szovjetbe. Két hétig minden­nap aludtejet adnának neki. reg­gel, délben, este, és aztán haza­jövetele előtt azt mondanák neki, hogy reméljük, elégedett, mert két hétig mindennap költ­séges tejfelen tartottuk. Ö haza­jönne, megkérdeznék tőle, no igazgató kartárs. milyen volt a koszt a keleti portyán? Ö azt mondaná, mindennap tejfel! — és nem lelkesedne. — Tisziessé- ges az benne, hogy ő maga is ugyanúgy hinné. — Mert barátom, az ilyen em­berek mindaddig tisztességesek és hasznunkra is vannak, amíg hiszik, amit mondanak. A lényeg az, hogy ne mondják erősen és ne higgyék túlságosan, amire ők amúgy sem képesek. Az emberi szellem felszabadításáért folyta­tóit harci egységek derékhadába sorolható úgy. hogy harc közben a zsákmányul szerzett, felszaba­dult területből neki is jusson. Azaz saját szellemével táplálja saját szellemét! — De az újonnan fogyasztott étel íze olyan hatással legyen rá, hogy mindig másra és másra vágyjon. Egész pontosan: na­ponta olvasztani kell az agyáról a hájat. hogy könnyebben jus­son szellemi lélegzethez... Péter tagoltan mondta, s min­den gondolatra ivott a teából. Aztán nevetve abbahagyta a be­szédet, mert megállapította, hogy én, mint okos harci taktikus, mindent felfalok előle, a hall­gató és vendég jogán. Eljövetelemkor kifosztottam a könyvtárát, a legszebb verses­köteteket rakta a hónom alá. Én restellem, hogy nekem a leg­ismertebb magyar költőkön kívül egyetlen egy sincs. — Azok nem is kellenek — mondja Péter. — Azokat meg kell tanulni könyv nélkül, s to­vábbadni a .szellemfelszabadítás érdekében. — És te honnan szedted eze­ket? — álmélkodom. — Egy néhányat loptam — mondja nevetve —. s a többivel megleptem magam kettős ünne­peken. VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP YTYYYYTTTTYYTTYTTYYYYYYYTTTYYYYTTTYTTYYYTTTYYTYY AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAáAáAAAAAUiAAAAAAAAAAiAAAAi — Neki esni, süket pók — biz­tat —, mert a művészetek között egy fikarcnyi különbség sincsen. Tökéletesen mindegy, hogy szob­rot bámulsz, vagy verset böngé­szel. Mind eszme; csak más és más megjelenési formában. — Mivel most szobrokat nem láthatsz, s még csak a Lunától a Muskátli-presszóig terjedő sé­tányon sem vagy képes élő szob­rokkal a szemedet kápráztatni, neki a verseknek! Péter elkísér az úton hazafelé Apám szegény, mostanáig várt. s csak az előbb ment el. Nem bírta ki, hogy egy nap ne lássa a tanító urat. A juhtanyáról gya­log jött be. Zsófi úgy ugra­bugrál körülöttem. Biztosan sze­retné, hogy vele is beszélgessek néha. Hát persze, micsoda újság az neki. hogy én tanító lettem. Éppen abban az iskolában, aho­va ő is jár. Ha azt akarom, hogy Zsófi eltűnjön a szobából, csak annyit kell neki mondani, hogy: te szerelmes vagy! A sze­meden látom! Ezzel — ha zavar, olvasás közben —, órákra el tudom riasztani magamtól. Fáradtan fekszem le. Eszmét és szerelmet álmodó, titkot és sóhajokat hozó álomra vágyom, amikben Klárikát lát­hatom. De jó, hogy nincs ébren mindig az ember, s vannak áb­rándos képzelő álmai, amikből biztosan ébred, mert oly sok a munkánk és ha nem lenne szük­ség az ábrándozásra, ahhoz, hogy dolgozni tudjon az ember, minden unalmassá és együgyüvé válna, akár az élet. há tudnánk, hogy sosem lesz vége. Apám meghagyta, ha már ma este nem voltam otthon, holnap Péterrel menjünk ki hozzá. Ugy- látszik, nem mondott le róla, hogy a nyáron „tisztességes em­berré” neveljen benpünket. Ne­veljen csak. ha kedve telik benne! Hiszen minket a szellem fel­szabadításáért vívott harci útról le nem téríthet senki! Reggel plenáris ülés a..Tejes­köcsög” síkságon, a kert alatt, ahol anyám. Zsófi, meg én a tehenünket szoktuk legeltetni. A plenáris ülésre időben teljes a létszám. Jelen van Péter és itt vagyak én. Egy fatörzsön ülök, Péter nyoszolya híján háttal a fűre fekszik. Innen, a kertünk­ből, ameddig ellát a szem. min­denütt fű. Messze, egész balra a kanális, zsombékos beltengerek­kel, s előttünk, ahol éppen az ég a földdel ér össze, szürkés fekete töltés, ott jár a vonat. Nyilván a szakkörök megszer­vezését tűzzük ki napirendi pon­tul — gondolom —, de Péter a vétó jogával ól, mert úgy véle­kedik, azt meg kell még tár­gyalni előbb a szuszogó atyánk­fiával. — De ami kettőnkre tartozik! — s nem engedek belőle. — Mit tudod, hogy mi tarto­zik kettőnkre? — Az elvi részek! A versek kiválasztása! — Ne ugrálj, céltalanul, mint egy bazári majom, s ne riká­csolj ok nélkül, mint egy plané­tás papagály. Elvi dolgokról ad­dig nem tárgyalunk, amíg nem látjuk, hogy mi a gyakorlati út­ja.. S különben is a versek össze- válogatása nemcsak a te — teg­napról mára szerzett osztályon- felüli. s európaszintű — hozzá­értéseden múlik, hanem azt majd a szavalok egyéniségéhez kell mérni! — Megadom magam! — Micsoda vitézlő harcos vált belőled! — Különben is az első napi­rendi pont a 'befagyasztott nyo­mozás felhevítése. Vagy nem fontos? — Feltétel nélkül megadom magam! Péter jóízűen heverész s én is mellé telepszem. Köröttünk rik­kant a zöld fű. néhol sárga vi­rág van elhintve közte. (Folytatjuk) Talán felfigyeltek az újságol­vasók egy néhány hete megjelent rövid ciltkre, amely arról szóit, hogy Angliában, a Public Record Office Levéltár kutatói kellemet­len iratcsomót küldtek Becsbe. ,az Osztrák Állami Levéltárba. Az okmányok azt bizonyítják, hogy báró Julius Jacob Haynau oszt­rák táborszernagy — angol kém volt. Vajon érdekesek-e még szá­munkra ezek a sárga papírok? Mondanak-e még nekünk vala­mit, érdemesek-e a figyelmünk­re? Úgy gondoljuk, igen — hiszen Haynau a magyar történelemnek egyik legsötétebb, leggyűlöltebb figurája, akit egymást követő •nemzedékek megvetése és harag­ja sújt több mint egy évszázad óta, s akinek magyarországi vé­rengzéseiről történelmünk leg­feketébb lapjain emlékezünk meg. Szükséges röviden áttekinteni ennek a hírhedt katonának élet­pályáját. Fiatalkorában császári tiszti kiképzést kapott, rövidesen — arisztokrata kapcsolatainak segítségével — törzstiszt, majd tábornok lett. Már korán híressé vált szigorúságával. A toborzott pa raszti legénységgel céltalanul ke- gyetlenkedetí. És rendkívüli volt a pénzéhsége. A napóleoni hábo­rúkban, mint fiatal tiszt vett részt. Ott volt a szövetségesek párizsi bevonulásánál, az elsők között volt, aki a francia fórra­„A császár hű szolgája V dalmárokon halálos ítélet végre­hajtását követelte, a Szent Szö­vetség egyik „sarkalatos Ígéreté­nek” ellenére. Később is részt vett minden császári hadjáratban, mint „a Habsburg-ház őszinte szolgája”. Becsben rendkívül nagyrabecsülték Haynau szolgála­tait, kitűnő katonának tartották, aki sohasem habozik a „legcélra­vezetőbb” rendszabályokhoz fo­lyamodni. ha „az osztrák uralko­dóház érdekei ezt megkövetelik.” Amikor a múlt századi nagy sza­badságmozgalmak előszele végig­söpört Európán. Haynau már nyugdíjban volt, de azonnal je­lentkezett szolgálattételre. Tevékenységét ettől kezdve jól ismerjük. Mi magyarok is, s Európának még más részein is a népek. — például Olaszországban, ahol Brescia városának lerombo­lásával. a szabadságért harcoló nép, s a hős forradalmárok kí­méletlen lemészárlásával méltán érdemelte ki a „bresciai hiéna” neveit. Bécsben. a Schwarzenberg-té- ren ott áll büszke lovasszobra; táborszemagyi uniformisban, hetyke tartással ül a lovon az „osztrák császári ház hűséges vé­dője”, amint Széchenyi elnevezte: „a hosszúbajszű had- fő- és kény­úr.” 'S most írásos bizonyítékok ér­keztek Londonból arról, hogy a hős generális, a Habsburg-ház oszlopa, fizetett kém volt, meg­vásárolt ügynök, több mint egy évtizeden át. Mit bizonyítanak ezek az ira­tok? A bécsi Állami Levéltárnak, a Stactsarchívnak szűkszavú tájé­koztatója, amelyet angol forrás­ból ismerünk, néhány részletet tartalmaz az okmányokból. Az első számlák Haynau olasz- országi működésének idejéből származnak. Keltezésük Prato és Brescia; egy Stephen nevű (ez feltehetőleg fedőnév) ügynök jut­tatta el őket Londonba. A szám­lák mindegyike 600 fontról szól. amelyet Haynau Stephentől „rend­ben és hiánytalanul átvett”. Egy, ugyancsak Bresciából küldött je­lentés az osztrák császári hadak tüzérségének felszerelését írja le részletesen. A másikban azokat az ausztriai gyárakat nevezi meg. amelyekben a lövedékeket gyárt­ják. Az iratok között van egy sürgető levél: Haynau 1848. feb­ruár 12-én Klagenfurtból küldte Londonba, — „kérem az esedé­kes juttatás haladéktalan kiuta­lását a szokott párizsi címre”, ennyi áll a levélben. A következő okmányok — amennyire a tájékoztatóból meg­lehetett ítélni — nem tartalmaz­nak érdekes anyagot, főleg ma- gánjellegűek. De van közöttük egy, amelyik figyelemre méltó: Lady Malmbury nevű hölgyhöz írt levelének egy mondata. így hangzik: „A közeljövőben, ha a császár váratlan elhatározása nem keresztezi a vezérkar terveit. Walden helyett Magyarországra indulok.” Valóban. 1849-ben a császár az idegileg összeomlott Walden tá­bornok helyett Haynaut nevezte ki a magyar szabadságharc ellen küzdő osztrák sereg főparancsno­kának. Magyarország „teljhatal­mú császári megbízottjának” Nem szükséges részletesen szólni arról, mát művelt Haynau Ma­gyarországon. A győzelmi má­morban tomboló reakció és a szabadságharc bukása felett ör­vendező ellenforradalom legvére­sebb kezű hóhéra volt; ő végez­tette ki a tizenhárom honvéd­tábornokot Aradnál; küldötte vér­padra a hazafiak százait, papo­kat. katonákat, liberális értelmi ­ségi éket, munkásokat; Haynau rendelte el a „parasztság féken- tartását” szolgáló csendőrség megszervezését; írta alá a várfog­ságra. bitóra küldött forradal­márok ítéleteit; személyes paran­csára végezték ki Batthányi La­jos miniszterelnököt. Az okmányok között van né­hány Magyarországról küldött je­lentés is — ezek a forradalom el­fojtására bevonult orosz cári hadseregre vonatkoznak. A levél­tári jegyzék csak sommázva em­líti: „Jelentés Paszkievics herceg, lovassági tábornok hadseregéről... Beszámoló Kuprijanov lovassági tábornok hadtestének elhelyez­kedéséről... Jelentés és helyszín­rajz a Cseodajev tábornok és Rigyiger báró lovassági tábornok parancsnoksága alatt álló III. és IV. hadtest felszereléséről...” A címzett: lord Budley Stuart, Palmerston angol miniszterelnök egyik bizalmi embere. A Haynau-képen, amelyet a magyar történettudomány, a sza­badságharc elfojtásában játszott szerepe alapján megrajzolt, ezek a bizonyítékok nem sokat változ­tatnak már; mindössze' — ha egyáltalán lehet még — néhánv sötétebb színt kevernek hozzá. De hűségesen tájékoztat arról, milyen emberekre támaszkodott a Habsburg-szoldateszka a népek szabadságvágyának. küzdelmei­nek vérbefojtásakor. Tamas István

Next

/
Oldalképek
Tartalom