Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-04 / 206. szám
2 TötstÄ iwestei nepüjsaq 1963. szeptember 4. reg kertészek elbeszélései- bői tudjuk, hogy még a harmincas évek közepén is harc folyt. A haladó szellemű tanárok és a diákok magasabb színvonalat követeltek, míg velük szemben állott a hivatalos, a nemhivatalos gáncsoskodás, konzervativizmus. A Révai Nagylexikon szerint annak idején a kertészképzés főleg három fokozaton történt. A felsőoktatást a Budapesti Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet hároméves tanfolyama nyújtotta, a középfokú oktatásra a Bajai Kertész Segédiskola szolgált, az alsófokú szakképzés részint a Gödöllői Állami Kertészsegédképző Tanfolyamán, részint az erre feljogosított magánkertészetekben történt. Továbbá a gazdasági akadémiákon, földműves és vincellér-iskolákban ... S ma, amikor hazánkban méltó helyet és rangot kaptak a tudományok, azok gyakorlati, valamint elméleti művelői, ma ezekben a napokban jubileumi ünnepségsorozat kezdődött — szeptember 10-ig tart — a magyar- országi önálló kertészképzés 100 éves fennállásának emlékére, amely kertészképzés magas fokon, magas színvonalon, tulajdonképpen 1945. után kezdődött. A kertészeti és szőlészeti főiskola tanácsa rendezi az ünnepségeket és oda minden kertészt szeretettel vár, hív a rendezőség. Az ünnepségeket érthető módon Budapesten tartják. A megnyitó szeptember 3-án, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében volt. A százéves dátum közelről érinti Tolna megyét. Nemcsak jeles hagyományaink ápolása, megbecsülése miatt, a jelen és a jövő szempontjából is. Az átszervezés óta ugyanis soha nem látott fejlődésre van kilátás Tolna megye mezőgazdasági nagyüzemeiben, ami következésképpen együttjár azzal, hogy várjuk és hívjuk a főiskolát végzett kertészeket, szőlészeket. C zen a dunántúli vidéken *■ eddig is nemes kultúrának számított és a dolgos mesterek kezenyomán jó pénzzel fizetett a szőlő, a gyümölcs. Az ötvenes évek politikája sok kárt okozott ugyan, de máris számos okos intézkedés történt annak érdekében, hogy a korszerű eszközök, a tudomány és a nagyüzem felhasználásával jobb és több legyen, mint bármikor volt. Legutóbb az országos jelentőségű értényi talajvédelmi találkozón erről beszéltek a szakemberek. Arról is, hogy nagy akarat van a Tolna megyei szövetkezeti parasztságban. Ettől fűtve méltatlankodott oly szenvedélyesen a tamási Vörös Szikra Tsz elnöke, amikor a gyümölcsösök telepítését irányító vállalat bürokráciáját bírálta. Ettől fűtve ecsetelte tiszteletreméltó lelkesedéssel a megye termelőszövetkezeteinek lehetőségeit, Horváth József megyei fókertész. Vele együtt jelenleg tíz végzett kertész működik a . „nagyüzemekben. Több mint bármikor, de mégis kevés, mert szavait idézve „ma már Tolna megyében 24 ezer hold kertészeti kultúráról beszélhetünk”. r\ unaföldvár, Paks, Dunait szentgyörg^, Tamási közös gazdaságaiban évről évre felfelé ível e sok pénzt hozó üzemág grafikonja. Tavaly a megyében csak szőlőből és gyümölcsösből 505 holdat telepítettek. Máris folynak az előkészítő munkák, s ez év őszétől, jövő éV tavaszáig 1007 holddal gyarapodnak a közös gazdaságok. Illő, kötelező tehát Tolna megyében is tnegemlékezni néhány sorban arról, hogy hazánkban százéves a kertészképzés. Sz. P. Baráti beszélgetés a páriirodán A kopogtatásra adott „tessék- re” két fiatal lépett a pártirodába. — Búcsúzni jöttünk, Lacikám, és megköszönni a sok szívességet. Látjuk, el vagy foglalva, később esetleg visszajönnénk — mondja tört magyarsággal az idősebbnek látszó. — Mikor utaztok, hogy ennyire sürgős a búcsúzás — kérdezte Beidek László, a Simontomyai Bőrgyár párttitkára. — Hétfőn utazunk — válaszolnak a vendégek. — Akkor még bőven van idő, miért a nagy sietség? — Még volna egy kis dolgunk. A főmérnök elvtárs Budapestet is meg szeretné nézni. Az elutazásunk előtti két napot Budapesten akarjuk eltölteni. — No, akkor foglaljatok helyet. Különben nem zavartok — nyugtatja meg a látogatókat a párttitkár. A bemutatkozásnál kiderült, hogy Beidek László elvtárs vendégei bolgárok és bőrgyári dolgozók. Marko Tocsev cserző, Marin Petkov Doncsev, főmérnöke a tilnovoi Május 1. Bőr nyárnak. Mindketten turistaként látogattak hazánkba. A kétheti országjárás után most már hazakészülnek és búcsúzni jöttek. A Simontomyai Bőrgyárban Marko Tocsevet régi ismerősként, barátként fogadták. Marko Tocsev a bőrgyárban tanulta ki a bőrcserzést, s utána visszament hazájába. — Szervusz, Marci. Hogy kerülsz ide? — szorongatták kezét a szaktársak, akikkel éveken keresztül egy műhelyben dolgozott. — Hogy megy a sorod? A szakmában dolgozol? — kérdezősködtek és Marci, illetve Marko alig győzte a sok kérdést válasszal. A főmérnök, Marin Petkov Doncsev figyelmét az üzemi látogatáson a sok látnivaló kötötte le. — Sok szépet láttunk Simon- tornyán. Bár nem hivatalos minőségben, hanem vendégként néztük meg a gyárat, a látogatásnak tapasztalatcsere jellege volt. Néhány hasznos tapasztalatot szereztem. Köszönjük, hogy lehetővé tették a gyár megtekintését — tolmácsolta a vendég főmérnök köszönetét Marko Tocsev. — Mi tetszett a főmérnök elvtársnak? — érdeklődött a párttitkár. — A Simontomyai Bőrgyár méretei óriásiak a mi üzemünkhöz viszonyítva, amely 150 dolgozót foglalkoztat. A munka- folyamatok gépesítése itt maga- sabbfokú, mint nálunk. Különösen tetszett, hogy Simontornyán tulajdonképpen a szelvényes hasítás alkalmazásával egy tehénről két bőrt húznak le. Ezt nálunk is lehetne alkalmazni. Az is feltűnt, hogy a növényi cserzőlé felszíne nem gombásodik meg. Nálunk ez a hiba még nem megoldott — mondotta. A simontomyai szakemberek készségesen adtak elvtársi segítséget, útmutatást 6. szelvényes hasítás alkalmazására és a gombásodás megszüntetésére. A pártirodán ezért a segítségért mondtak köszönetét a bolgár vendégek, miközben meleg barátsággal és a viszontlátás reményében búcsúztak el a Simontomyai Bőrgyár párttitkárától. P. M. Keressük az újat és a jobbat: A termelés területi elhelyezése és a tervteljesítés mérése a szekszárdi járásban A távlati tervezések során szerzett tapasztalatokból kiindulva készült el a Tolna megyei Párt VB és a Megyei Tanács VB 1962. augusztus 3-i vb-ülésé- nek közös határozata a mező- gazdasági termelés specializáció- járól és koncentrálásáról. A határozat többek között kimondja, hogy a termelés területi elhelyezése és a termelés koncentrációja megvalósításában igen fontos szerepet töltenek be a kis-tájegységek. Nálunk is azok a termelőszövetkezetek képeznek ■ egy-egy kis tájegységet: a) amelyeknél azonos a termelés fő iránya; b) amelyeknél az üzemágak aránya és a termelés szerkezete is — az adottságok alapján — nagyjából azonosak. Ennek figyelembevételével a járás területét öt kis tájegységre bontottuk fel és egy- egy tájegységbe öt-hét termelőszövetkezet tartozik. Egy- egy tájegység 5—19 000 kát. hold nagyságot képvisel a járás összes szántóterületéből. A kis tájegységek szervezetében rejlő lehetőségeket felismerve, már az 1963. évi terveket ilyen tájegységi körzetek szerint tárgyaltuk meg és csak azután alakítottuk ki a legfontosabb termelési és felvásárlási előirányzatokat. A tervbontás menete úgy történt, hogy a járási mezőgazdasági osztály a megyétől megkapott járási tervfeladatot ezekre a kis tájegységekre bontotta le, meghallgatva a termeltető vállalatok szakembereinek véleményét, figyelembe véve a tájegységek domborzati és talajviszonyait, valamint a kialakult termelési irányt. A termelőszövetkezetek szakemberei a járási székhelyen tájegységenként csoportosítva összeültek és egymás között — az üzemi lehetőségek és adottságok szem előtt tartásával — bontották le a tájegységekre megadott tervfeladatot saját gazdaságaikra. A tapasztalat ezzel a módszerrel kapcsolatban kedvező volt: a termelőszövetkezetek vezetői rokonszenvvel fogadták. Ezen keresztül kívántuk biztosítani azt, hogy a tervezési munkában ne csak az osztály illetékes szakemberei, hanem a terv végrehajtását végző termelőszövetkezeti vezetők is részt vegyenek. A területi specializáláson kívül ezúton azt is elősegítettük, hogy a termelőszövetkezetek vezetőinek szemlélete megváltozzon. Ismerkedjenek meg és közelebbről foglalkozzanak tájkörzetük többi termelőszövetkezetének elért eredményeivel, elképzelt tervezési irányzatával és így látókörük szélesedjen. Egyúttal tovább szélesedett a tervezés demokratizmusa és jórészt elkerülhetővé vált, hogy az állami irányító szervek olyan termelési és felvásárlási feladatokat törekedjenek egyes termelőszövetkezetekkel megvalósítatni, amely feladatok megvalósítására a termelőszövetkezeteknek adottságuk nincs. Ilyen széles körű konzultáció alapján különösebb rábeszélés nélkül sikerült a legtöbb esetben a népgazdasági szükségleteket a termelőszövetkezetek törekvéseivel egyeztetni. A járási mezőgazdasági osztály a szövetkezeti vezetőktől kapott adatok alapján készült fel a tervezési értekezletekre, amelyeket kis tájegységenként tartott meg a tájegység központjában lévő' szövetkezetben, a tájegységhez tartozó szövetkezetek szakmai és politikai vezetőinek, valamint az illetékes községi tanácsok elnökeinek részvételével. A tervezés ilyen módszerekkel történő előkészítése, illetve szövetkezetekre történő bontása, I megkönnyítette a járási szak-' emberek munkáját is és ezenkívül, ami leglényegesebb, a tervezési munkákat közelebb hozta az élethez és az egyedi tervek realitását nagymértékben elősegítette. A korábbi évek gyakorlatává vált sok meddő vita és mondhatnám veszekedés a szövetkezetek vezetői és a mezőgazdasági osztály szakemberei között ezzel a tervbontási eljárással teljes egészében kiküszöbölődött. A tervtárgyalások után a termelőszövetkezetek elkészítették előzetes termelési terveiket, majd pedig a zárszámadási adatok egyeztetése után a végleges termelési tervüket és bevételkiadási költségvetésüket. A termelőszövetkezetek által így elkészített termelési tervek teljesítését a járási mezőgazdasági osztály rendszeresen ellenőrzi és elemzi. A tervteljesítés elemzése azonban csak akkor lehet eredményes és hasznos, ha a tervek jók és helyesen kidolgozottak. Ezért az elemző munkát a tervek helyességének felülvizsgálatával kezdjük. A tervek ilyen értelmű elemzése, illetve végleges felülvizsgálása rendkívül fontos abból a szempontból, hogy a terv- előirányzatai megalapozottak és kielégítik mind a tsz, mind a népgazdaság igényét. Ezért ennek a munkának az elvégzését FM.- rendelet is előírja. Ugyancsak FM.-rendelet írja elő, hogy a tervteljesítés eredményéről év végén kell beszámolni a közgyűlésen. Egy év azonban hosszú idő, azért a termelés folyamatát figyelemmel kell kísérni rövidebb időszakonként, azaz negyedévenként, tehát egész évben folyamatosan is. A tetteljgsítés évközbeni ellenőrzésére elsősorban azért van szükség, mert a termelési folyamatok az év különböző időpontjában mennek végbe és így folyamatos ellenőrzéssel könnyebb megállapítani a tervteljesítés lemaradásának, vagy túlteljesítésének okait. Az ellenőrzésnek ez a módja egyben lehetőséget nyújt arra is, hogy az egyes termelési ágakban mutatkozó lemaradásokat azonnali intézkedéssel pótolni lehessen. Azért is fontos a folyamatos ellenőrzési mód alkalmazása, hogy időben megakadályozhassuk az indokolatlan munkaegység-felhasználásokat, feleslegesen felmerülő költségeket, illetve munkadíj-kifizetése- ket és hitelfelvételeket. Az értékeléseknek és elemzéseknek végeredményben az a céljuk, hogy megjavítsuk, megszilárdítsuk a gazdálkodást. Azért keressük meg a jobb eredmények, valamint hiányosságok okait, és tényezőit, azért vizsgáljuk az üzemi összefüggéseket, hogy többet termeljünk, s olcsóbban. A terv teljesítésének elemzése elsősorban a legfontosabb előirányzatok vizsgálatára terjed ki. Itt is elsődlegesen az előirányzatok mennyiségi tervteljesítési vizsgálatára, amelynél figyelembe vettük: a növénytermelés vonalán a főbb növények éves hozamterveit természetes egységekben és a növénytermelés összes hozamtervét forintban kifejezve; az állattenyésztés vonalán a létszámtervet, szaporulattervet, valamint a tervezett elhullást és kényszervágást. Mindkét üzemágnál az árutermelés alakulását is mérjük negyedéves bontásban az éves tervhez viszonyítva ; a munkaegység-felhasználás vonalán ágazati bontásban az éves tervhez viszonyítva mérjük a tervteljesítést negyed- évenkénti értékeléssel; a munkaegységre történő osztás mennyiségét természetben, készpénzben az előlegezés mértéke összesen és a kiadott előleg egy munkaegységre eső összegét; a hitelek vonalán elemezzük a tsz rövid-, közép- és hosz- szúlejáratú hitelállományát, évközi hitelfelvételét, hitelek esedékességét és a hitelek törlesztését; áruértékesítésnél a tsz árbevételi éves tervét, ebből kiemelve az állam felé történő értékesítés forint-összegét, negyedéves teljesítések alapján az éves tervhez viszonyítva. Az előirányzatok teljesítésénél mérjük a tervszerűséget, az előirányzatok teljesítésének százalékos feltüntetésével. A mennyiségi feladatok teljesítésének százalékos kimutatása után következik annak megállapítása, hogy mi okozta a lemaradást, vagy a túlteljesítést. Az okok itt két nagy csoportba sorolhatók. Egyik csoportba a termelési kapacitás, a másik csoportba a produktivitás változását előidéző okok tartoznak. Ezek vizsgálata dönti azután el, hogy szükséges-e a termelőszövetkezetnél egy részletesebb, átfogó vizsgálatot tartani, egyben megszabja a járási mezőgazdasági osztály feladatait a következő negyedévre, hogy milyen irányban és hova kell az intézkedéseit „súlypontosítani”. Erre a célra a mezőgazdasági osztály szakembereiből és a járási MNB fiók számviteli dolgozóiból komplex brigádokat alakítunk. Az így megalakult brigádok csak azokat a termelőszövetkezeteket keresik fel és végeznek á gazdálkodás módjára, eredményességére, az áruértékesítésre, stb. vonatkozó vizsgálatokat, amelyeknél az időszakos tervteljesítési adatok bizonyos ágazatoknál kieséseket mutatnak. A járási mezőgazdasági osztály azon felül, hogy a termelőszövetkezetek tervteljesítésének eredményeit gazdaságonként értékeli, összehasonlító elemzést is végez a termelőszövetkezetek között. A tervteljesítés mértékét legjobban kifejező ágazatok teljesítményeit százalékban kifejezve gazdaságonként! részletezésben ösz- szefoglalja és azt negyedévenként a termelőszövetkezetnek megküldi. Ezen keresztül mintegy lehetőséget ad a szövetkezetek vezetőinek, hogy a saját gazdaságuk eredményeinek elemzésén túlmenően a szomszédos, vagy a járás más szövetkezeti gazdaságainak elért eredményeivel összehasonlítást -végezzenek. A szövetkezeti vezetők a mező- gazdasági osztály által alkalmazott tervértékelési és elemzési módszert igen helyesnek tartják, különösen az esetenként alkalmazott komplex brigádvizsgálatokat, melyek alkalmával a hiányosságok megszüntetésére tett intézkedéseket a kiesett tervfeladatok pótlására választott megoldásokat, esetenként a felsőbb szervektől kért segítség módját és idejét közösen a járási szakemberekkel megbeszélhetik. Annak ellenére, hogy az általunk alkalmazott módszer igen egyszerű, úgy érzem, hogy a járási irányító tevékenységet nagymértékben segíti és közelebb hozza a gyakorlathoz. Lehetővé teszi, az üzemek ökonómiai helyzetének alaposabb megismerését, nagymértékben javítja, mind a termelőszövetkezetek vezetőinek, mind a járási államigazgatási szakapparátus üzemszervezési tevékenységét. Elősegíti a termelés növelésére és a tagság fokozódó jövedelem-igényének kielégítésére teendő intézkedések hatékonyságát. Marczy Tivadar mezőgazdasági mérnök, a Szekszárdi Járási Tanács VB. elnökhelyettese.
