Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-19 / 219. szám

2 frotít/t MWGVKÍ WfPjSTRI 1963. szeptember 19. Elmúlt a vesztegzár a Grand Hotelben Két hetes vesztegzár után a Grand Hotel Royal isméi a ven­dégforgalomé. Már korán reggel lesben álltunk a körúti luxusszál­loda hangtalanul nyíló üvegajta­ja mellett és vártuk az első ven­déget. Nem sokkal nyolc óra után a sors véletlen játékaként, ami­kor megérkezett Mr. A. G. Bul­lock, az első vendég, ugyanakkor lépett ki a szállodából Fejes Er­zsébet ápolónő és dr. Vardas Ká­roly, az egészségügy két őre, akik a veszíegzáron belül éjjel-nappal védték a szálló lakóit az újabb himlő-megbetegedés ellen. Mr. Bullock kocsija, amikor kigördült a Nagykörút autófolyamából, hogy megálljon a szálló előtt, a járóke­lők nem gondolhatták: ő az első vendég; s az egészségügy védel­mének kéthetes sorompója őelőt- te nyílik meg először. Viszont az ápolónő és a doktor is csendben, észrevétlenül távozott, Mr. Bul­lock egyenesen Londonból jött. A doktor és asszisztense egyenesen a László-kórházba távozott — az élet ilyen, mintha mi sem történt volna. Mr. Bullock már elfoglal­ta szobáját, amikor a portára újabb vendégek érkeztek. Egy­szerre két amerikai nyittatott szo­bát. Amíg velük törőditek, fella­pozzuk a porta vendégkönyvét, azonnal szembeötlik a francia Kodak kutatómérnökének, mon­sieur Calinetnek a bejegyzése; csupa elismerő sorok arról, hogy a két hét alatt milyen jól érezte magát, dicséri a szálló kosztját, megköszöni a magyar állam gon­doskodását — kitűnő volt minden. Marvin Smull amerikai vendég is a legmagasabb jelzőket hasz­nálta a dicséret szótárából. S ami hiányzik a vendégkönyvből, azt elmondják a porta dolgozói. — Úgy éreztük magunkat, mint egy óceánjárón. A szállót el nem hagyhattuk, napközben elvégeztük a munkát, este szórakoztunk. — Ittmaradt három zenekar, egy népi- és két dzsessz-együttes. Válogattunk, hogy melyiket hall­gassuk. Hangos csoport érkezik, oda kell figyelni, a liftnél állnak, szé­les mozdulattal beszélgetnek. — Olaszok — mondják a portán — indulnak a szalonba, ló-ügyben jöttek tárgyalásra. Közben állan­dóan érkeznek az újabb vendé­gek. A hallban három venezuelai vendég bőröndjét emeli fel a hor­dár, két hollandnak adját át a szobakulcsot, svájciak, németek, szovjetek, románok, finnek — a Grand Hotel Royal új hetének el­ső vendégei. Kinézünk az utcára. A bejárat előtt külföldi kocsi fékez. A vendég ki­száll, bejön, átnyújtja útlevelét: Joachim Fuchs Dortmundból. ő a hefvennyolcadik vendég. Az aj­tóban feltűnik három kislány, há­rom hatalmas virágcsokorral. A Royal újra a régi. Akik elmennek, akikre már nincs szükség: Fejes Erzsébet ápolónő és dr. Vardas Károly visszatérnek a László-kórházba. A vesztegzá- ron belül ők ketten védték az újabb megbetegedések ellen a Royal szálló kétszázhúsz vendégét. Három a kislány, három a virágcsokor; ime, a Royal egynapi vi­rágözöne. A hetvennyolcadik vendég a Royal portáján: Joachim Fuchs, az NSZK-ból. Szöveg: Békés Attila Képek: Bozsán Endre A mikor a szülő iskolába ve­■f*p zeti gyermekét, akkor eb­ben nagy szerepe van annak a meggyőződésnek, hogy ott a szak­ember hozzáértésével fejlesztik a gyermek tudását, képességeit, testi és értelmi erőit, alakítják erkölcsi arculatát, jellemét, aka­ratát. Bizakodva adja át a hat­éves apróságot a nevelőnek, s később bizakodva érdeklődik ka­maszodó fia, leánya után az osztályfőnöknél. Minden rezdü­lése, minden gondolata: a gyer­mek jövője. Minél előbbre ju­tunk a szocializmus építésében, annál inkább így van ez. Min­denki tapasztalja, hogy az élet milyen óriási léptekkel halad előre. Napról napra fejlettebb a technika, a kollektivitás állan­dóan erősödik, a fejlettebb tár­sadalmi viszonyok új módszerek alkalmazását követelik. Mind­ezek pedig újtípusú ember neve­lését teszik szükségessé. Régen sem, de ma sem egye­dül az iskola alakítja ki a sze­mélyiséget. Különböző tényezők hatására alakul olyanná az egyén, amilyen. Iskola, szülői ház, utca, olvasmányok, pajtások, film, a társadalom és még sok minden hagyja nyomát a lelki arculaton. Az azonban bizonyos, hogy ak iskolának döntő szerepe van, mert az a tényezők hatását koor­dinálhatja, befolyásolhatja, külö­nösen, ha a szülői ház szorosan fogja az iskola kezét. Ha iskola és szülő azonosat akar, ha mun­kájuk azonos irányú és hatású, akkor erejük megsokszorozódik, s a gyermek fejlődése meggyorsul, kedvezőbben alakul, mint ellen­kező esetben. Nevelésügyünk ebben a tanév­ben nagy segítséget kapott a Nevelési Terv megjelenésével. Ez nemcsak az embereszményt rajzolja meg, hanem jellemzi az egyes korcsoportokat, s meg­mutatja, milyen követelménye­ket állíthatunk a gyermekekeié. Megmutatja, mi az, amit egy bizonyos korban már követelhe­tünk, s mi az, aminek a köve­telésétől tartózkodnunk kell, mert sem a testi, sem a lelki fejlődés feltételei nincsenek még meg. Ez a pedagógus kezébe adott „program” számos tevékenységi formát is felsorol. A Nevelési Tervbe foglaltak azonban csak akkor lesz­nek valósággá, ha a szülői ház is megismeri a tartalmát, s a szülői ház is segít a feladatok megvalósításában. Nem elég el­ismerni az iskola és a szülök együttműködésének fontosságát, hanem ezért tenni is kell va7 lamit. A két hatást egyeztetni kell. Meg kell vizsgálni, mélyek azok a pontok, ahol egyik a másik munkáját kiegészítheti, folytathatja. Pontosan tudja a szülő, hogy az adott időszakban az iskola milyen irányban hat, s sajátos lehetőségeivel fokozni kell az iskola hatását. Az elmúlt években kialakult egy helyes és követésre méltó gyakorlat iskoláinkban. Az osz­tályvezetők és osztályfőnökök időnként tájékoztatták a szülőket arról, milyen feladatok megvaló­sítását tervezik. megmutatták, milyen segítséget adhatnak eh­hez a szülők. Több helyen ta­pasztaltam, hogy ennek alapján a legtöbb szülő szívesen vett részt a munkában. Egy III. osz­tályban tanító nevelő közölte a szülőkkel, a gyermekeknél az önkiszolgálás szokását szeretné erősíteni, s el akarja érni, hogy a gyermekek segítsenek szüleik­nek a házi murtkában. Mindezzel a munkára nevelést kívánja szol- j gálni, s a fizikai munka kész­ségét emelni. Amikor megértet­ték a szülők, miről van szó, meg- , ígérték a támogatást. Az ígéretet ! teljesítették. Belátták, hogy gyer­mekük ügyesedik. megtanul dol­gozni, s megérzi, hogy munká­jára szüksége van a családnak. A tájékoztatásnak ez a módja EREDMÉNYESEBBEÍV nagyon jól bevált. Számos he­lyen már igénylik is a szülők. Sajnos azonban mindenről nem kaphatnak ilyen közvetlen tájé­koztatást. Az iskola nem adhatja egy-egy osztály egész nevelési rendszerét, mert arra nincs idő és lehetőség. Most azonban se­gítségünkre siet a nőtanács: „Szülőknek a nevelési tervről” című kiadványában ismerteti az iskolai nevelési terv legfontosabb tudnivalóit; az egyes osztályok legfontosabb feladatait. A kiad­vány révén is közelebb kerül egymáshoz iskola és szülői ház. A többi jóseándék kérdése! Nem arról van szó, hogy a szü­lői ház eddigi tevékenységét megszüntetjük, s elhagyunk min­dent, amit eddig helyesen és jól tett! Nem! Ez semmiképpen sem lenne helyes. Csak arról van szó, hogy most a szülői ház tervsze­rűen támogathatja az iskola cél­tudatos munkáját. Nagyon sokat tehet szokások kialakítása, a gyermek testi és lelki fejlődése, látókörének bővítése és nevelt- ségi szintjének emelése érdeké­ben. Szeretném néhány példán is megmutatni, hogyan állhat a szü­lői ház az iskolai nevélőmunka mellé. A neveli i egyik fontos mozza­nata a helyes napirend kialakí­tása és annak megtartására való szoktatás. Ezen keresztül észre kell vétetni, hogy mindenre jut idő: tanulásra, otthoni segítésre, olvasásra, játékra, szórakozásra. Az iskola azonban csak az össze­állításhoz és az időnkénti ellen­őrzéshez jut, illetve javasolhatja, a helyeset. A napirend rendsze­res megtartására való szoktatás, a megtartás szorgalmazása, és ellenőrzése azonban már nagyon kiesik kezéből, ha a gyermek nem napközis. Ilyenkor azonban a szülő szerepe felbecsülhetetlen! Szeme és érdeklődése biztosítja a megtartást. A test egészséges fejlődése, az idegrendszer teherbíróképességé­nek növelése, a nyugodt, ütemes munka feltétele a napi pihenés, az alvás. Az iskola ismeretet ad­hat, megmagyarázhatja a gyer­meknek, hogy II. osztályos korá­ban 10—11 órát kell aludnia, vagy hogy V. osztályos korában napi 9—10 órát. Ebből azonban még nem lesz alvás! Szülői támo­gatásra van szükség! Csak a szülő biztosíthatja az időbeni lefekvés szokásának kialakítását! ITa azt akarjuk, hogy gyer­* * mekünk gondolkodó, szi­lárd világnézetű emberré alakul­jon, biztosítani kell a jelenségek kölcsönhatásának és összefüggé­sének felismerését. Biztosítani kell, hogy ezek keresése általá­Kényszervágás — Minden mezőgazdaságban jár­tas ember tudja, hogy a leg­nagyobb elővigyázatosság mellett is előfordulhat olyan baleset, ami miatt a tenyésztésben lévő álla­tot kényszervágni kell. Százakra rúg megyénkben évente a kény­szervágásra kerülő állatoknak a száma. Mindez természetesen számottevő kárt jelent. A kár azonban némileg mérsékelhető a hús kimérésével, elfogyasztásá­val. Igen ám, csakhogy a kényszer- vágásokkal kapcsolatban a leg­áldatlanabb helyzet uralkodik: nincs megfelelő rendje. módja a hús hasznosításának. A tulaj­donos azt tesz a kényszervágott állattal, amit éppen tud. Ha va­lahol le kell vágni egy tehenet, akkor megkezdődik a telefonál­gatás jobbra-bálra, kínálják a húst, próbálják rásózni vala­melyik szervre, valamelyik köz­ségre. Jóllehet a hús teljesen ki­fogástalan, mégis nagy gond az értékesítés, mert lényegében nincs gazdája, nincs, aki fog­lalkozna vele. Szerencsésebb az nos gyakorlattá legyen. Az isko­lában folyó ilyen irányú munka hatásét fokozhatja a szülői ház, ha megláttatja, hogy a családban hogyan függ össze a családtagok élete. Ha látja a gyermek, mi­lyen jelentősége van az egész család szempontjából a pontos­ságnak, s ha tapasztalja, hogy édesapja, édesanyja milyen súlyt helyez arra, ha érzi, hogyan se­gítik a család tagjai, s ha neki is megvan a feladata, mely az egész család életére kihat, akkor erősödik az iskolai hatás. A családban foglalkozni kell a gyermekkel. Beszélgessünk vele. vegyük komolyan gondját-baját, örömét. Szánjunk rá egy-egy dél­utánt a közös sétára, kirándu­lásra. Ezen mi is egészen más­képpen nézzük a dolgokat, ha tudjuk, hogy az iskola, a táj ter­mészeti szépségének észrevéteté- sét tűzte ki nevelési feladatul, s ha arra szoktat ebben az idő­szakban, hogy vigyázzon a kirán­duláson is a tisztaságra. Vagy éppen, mert az iskola is ezt kö­veteli, a meglátogatandó vidék­ről, városról, már utazás előtt beszél a gyermekkel, esetleg úti­könyvben, térképen utánanézet vele. Ilyen kiránduláson a szülő nemcsak a boltok kirakataira hívja majd fel a figyelmet, ha­nem az emberekre, egy-egy jel­legzetességre. Tehetne folytatni a sort. JJ Mondhatnám, hogy egy- egy korban milyen fontos, hogy a szülő beszéljen saját gyermek­koráról, munkahelyéről, a mun­kájáról, élményeiről, terveiről gyermekével. Arról is szólhatnék, hogy engedjünk tevékenységének teret. Végezzen bizonyos munká­kat, ha azok nem is lesznek olyan „precízek”, mintha magunk végeznénk. Adjunk lehetőséget az erőfeszítésre, hogy ne hulljon minden olyan könnyén a gyer­mek ölébe. Tanuljon meg küzde­ni, s kitartóan munkálkodni egy cél érdekében. Szeptember van. Az iskolák nemcsak a gyermekeket várják, amikor szélesre tárják a kapu­kat, hanem a szülőket is. A leg­drágább kincsünk, gyermekünk jövőjének alakítása nagy és fele­lősségteljes munka. Iskola és szülő együttes tevékenysége csak akkor lesz eredményes, ha azo­nos irányban hat mind a kettő, ha a helyeset különböző hatások támogatják, ha az egyik segíti a másikat. Megszólalt az iskola csengője, hív minden szülőt is a közös munkára. Arra a munká­ra, amelynek nyomán alakul a boldog, megelégedett, tevékeny ember. B. F. kényszermegoldás eset, ha kis mennyiségű húsról van szó, mert azt helyben is el tudják fogyasztani. Megesik azonban, hogy egyszerre sok gyülemlik össze. Nemrégiben például kényszervágni kellett a mórágyi termelőszövetkezetben jónéhány növendékmarhát, mert felfúvódtak. Egy-egy növendék­marha súlya 2—3 mázsa, tgy aztán könnyű kiszámítani, hogy ebben a kis községben nem is győzték megenni a húst. Men­tek fűhöz-fához, intézkedni kez­dett a járási tanács is, közben teltek a napok, a hús azonban csak nem akart elfogyni. Közismert, hogy hússzűkében vagyunk. Ebből következik, hogy sokkal nagyobb gonddal kellene foglalkozni az ilyen hús haszno­sításával is. nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy esetleg el kelljen dobni, mert a meg­felelő szervezeti intézkedés hiánya miatt nem tudták megoldani an­nak értékesítését. A kényszermegoldások helyett jó lenne egységes, szervezett in­tézkedést életbe léptetni. a—e

Next

/
Oldalképek
Tartalom