Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-15 / 190. szám

4 ÍOTNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 1963. augusztus 13. Adalékok a bölcskei szociális otthon életrajzához << A Bölcskéhez tartozó András- pysztán van egy kastély-féle épület. A fé.lszabadulás óta elég sokszor cserélt gazdát, a leg­különbözőbb célokra használták. Végül megszületett egy okos gon­dolat, hogy jó lenne szociális otthont berendezni az épületben. Igen ám. csakhogy az épület a Kanacsi Állami Gazdaság keze­léseben volt. Előbb tehát vele kellett megegyezni. Sor is került az átadási tárgyalásokra, s ami ennék természetes velejárója, megbeszélték az épület kiürí­tésének módiát. A kiürítés a dolog lényegéi képezte, mert hi­szen három család lakta az épü­letet. A jegyzőkönyvileg hitelesített megállapodás 1962 május 25-én jött létre, tehát több, mint egy éve. A jegyzőkönyv szerint az épületet ellenszolgáltatás nélkül a megyei tanács egészségügyi osztályának rendelkezésére bo­csátja a gazdaság, a három csa­lád kiköltöztetése pedig a követ­kezőképpen történik meg: egy család elhelyezéséről a megyei tanács gondoskodik, kettőről pe­dig az állami gazdaság. A két család kiköltöztetéséhez azonban a ^negyei tanács 80 000 forintot utal át az állami gazdaságnak, hogy Pakson épületet tudjon vá­sárolni részükre. Azt is rögzítet­ték a jegyzőkönyvben, hogy csak akkor utalják át a 80 000 forin­tot. ha az állami gazdaság biz­tosította az épületet. JSiem is lett volna semmi bök­kenő. ha a megáiíapodasi ' be­tartják. Ezt azonban mindegyik fél fétrúgta. A pénzt a megyei tanács pénzügyi osztálya — sza­bálytalanul — előre átutalta. Ennek a kelte 1962. július 23. F.bben a szabálytalanság az volt, hogy a gazdaság nem gondos­kodott a két család kiköltözteté­séről, a pénzt mégis megkapta. Végül a gazdaság vásárolt ugyan lakóépületet Pakson, azt azonban nem a szóban forgó célra fordí­tották. hanem — állítólag — az igazgató költözött bele. Persze, ez a gazdaság dolga. Minket az ügynek az a része érdekel, hogy mi történt a szociális otthon céljaira átadott épülettel. Ma­radt minden a régiben: a benne lévő lakók késleltették a meg­nyitást. Végül a szabaddá tett épületrészben nyitották meg a szociális otthont, s a mai napig is csak mintegy 50 százalékos kapacitással működik. A kettő közül áz egyik család ugyan kiköltözött az idei év márciusában, de ott maradt a másik. Ez persze még mindig nagy akadály volt. ezért a ta­nácsi illetékesek törni kezdték a fejüket, hogy mit lehetne tenni: a 80 000 forintot már megkapta előre az állami gazdaság, ez nem vezetett eredményre, hátha még egy kis pénzzel meg lehet­ne sürgetni a kiköltözést. Elő­kerítették az E qészségüa'n Mi­nisztérium 60 680’1963 (VI.) 2. számú rendeletét, ami lehetővé teszi, hogy ha az egészségügyi és szociális fejlesztés szükségessé teszi, a lakóknak bizonyos térí­tési összeg kifizethető, ha kiköl­töznek az egészségügyi intéz­ménynek szánt épületrészből. Meg is tették a lépéseket 23 OOO fo­rint önkéntes kiköltözési díj ki­fizetésére. Időközben persze a Pénzügy­minisztérium Revizori Kirendelt­sége vizsgálni kezdte a dolgot, így aztán a 23 000 forint kifize­tésére nem került sor. s végre — egy év után — teljesen meg­üresedett az épület. Jelenleg a tatarozásnál tartanak. Talán egy hónap, vagy másfél múlva sikerül ezt a részt is szociális otthon céljaira használni. A sok huza­vona után. a—c 10. — Azt úgy szokták, — mondja — minden valamirevaló festő az ablakból öntöz. Ezért néznek a műtermek ablakai rendszerint el­hagyott udvarokra, — s ez akár a középkorig visszavezethető! Péternek vannak ilyen meg­átalkodott szokásai és, ha én gyakran ellenzem, akkor elvet sző belőle. Az a megállapodá­sunk van. hogy az elveket tisz­telni kell. még akkor is. ha nem találkozunk az eszmebarri kádo­kon .. . Míg Péter, a festékek között rakosgat, addig én az ágyakat lila pokróccal terítem le. A le­pedőigazítás és -kihúzás lefek­vés előtt történik meg. Aztán Péter a porszívó gépért a folyo­sóra megy. Kétszer végigszalad a szőnyegen, de előtte fehér jam- bót húz a fejére fülig és a szája elé fehér zsebkendőt tesz. Ahány­szor csak porszívózik. mindig el­mondja előtte, hogy a por be- szívásánál egészségtelenebb a vi­lágon nincs. Ha van valami el­lenvetésem. akkor a porszívót ne­kem kell napokig kezelni. Ter­mészetesen, nekem az ellen, hogy a tüdőre szállt por a legegész­ségtelenebb a világon — az utóbbi időben semmi kifogásom nincs. S azóta rendszerint Péter porszívózik. Aztán együtt szaladunk a mos­dóba, s ha az idő is engedi, zu­hanyozunk. A szobánkban lévő kagylóban a mosakodást közös megegyezéssel megszüntettük, mert nem tudtunk megegyezni benne, hogy a padlóra kicsepe­gett vizet ki törli fel. Péter azt mondta, ő nem fröcsköli ki. Te­hát töröljem én! Én ellenőriztem és bebizonyítottam, hogy igenis kifröcsköli. Péter, akkor dühösen a mosdóba szaladt, s azóta ott mosdom én is. Mivel még nincs dél. ilyenkor ebédig tanulni szoktunk. Péter­nek az alapos tanulásra kidol­gozott, úgynevezett hármas mód­szere van. Olvassa, egv füzetbe vázlatot ír. s írás közben sza­vakat mormol. Én ugyanazt a könyvet a ke­zemben tartom, és ellenőrzőm. Péter mit olvas és azt, amit ír, lényegesnek találom-e. Vele gyakran megesik, hogy leteszi a könyvet és elméleti fejtegetések­be bocsátkozik. Tíz percig lent vagyok az udvaron, akkor Pé­ter rendszerint az ablakon utá­nam szól: gyere fel barátom, po­VÉGH ANTAL» HOLNAP VASÁRNAP YVWVVVYYVVVVVVVVVVVVVVVVVYVVVVVVVVVYYYVYVVVVVVY AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA íázás nincs! És ha ezt hajlandó írásban adni, ledobja az ablakon, akkor én felmegyek hozzá. Néha. ha mégis erősen fúrja az oldalát valami, s beszélni akar, szüne­tet rendel el. Péter a vizsgákon a legkevésbé sem izgul. Gyakran hangoztatja — van, aki nem hiszi, de én tudom, hogy úgy van, ha a jegyeket megadnák, s nem kellene vizs­gázni. nem érne egy frászt sem az egész tanulás. Az a valami, ha az ember elmegy, lesi, hogy melyik tétel van a papírra írva. Eleinte egy szót se tud róla. Aztán gondolkozik. A gondolko­zás folytán kibomlik előtte az anyag lényeges része. Azt rend­szerezni, áttüzesíti saját gondo­lataival, feladja sülve. Ez a vizs­ga! A tanár, ha nem nagyon sü- letlen a tészta, beveszi. És Péter nem is megy be min­denkivel vizsgázni. Különösen lá­nyokkal nem. Ha úgy izgulna, mint azok. — hangoztatja — soha sem vizsgázna, elmenne bá­nyásznak. Az első félévben a lányok — amikor délelőtt kilenckor kez­dődtek a vizsgák, — már fél nyolckor az ajtó előtt álltak, a lábukat cserélgették, hogy me­lyiken álljanak. Közben egy he­lyen, a folyosó végen egymás­nak adták a kilincset. Péter még akkor este megfestette a „nyu­galom hölgyeim, kezdődhet a vizsga” című akvarelljét. Ezen a képen a folyosón sorban a tanár szobája előtt a lányok bilin ül­nek, körülöttük fodrozva csipkés alsószoknyák. A festmény az in­tézetben korszakalkotó jelentő­séggel bírt. Péter rengeteg ren­delést kapott a fiúktól — s a lányok több. mint egy félévig Pétert bojkott alá vették. Az alatt az idő alatt Péter a dohány­gyárista lányokkal járt moziba, s a szobába hatalmas plakátot festett: „Nem tehetnek köztük különbséget szerszámaik”, — s egy munkáslánnyal egy aktatás­kás fiú sétál. unka mechanizmus nélkül Aa egyszer használt törölköző — A gyűjtés titkai - Hol lehet a bödönesónak ? \\ egismerkedésünk így in- iTA dúlt: — Tervekről nem szívesen be­szélek. mert mindig közbejöhet valami — mondta a telefonba. — Legalább néhány részletet — akadékoskodtam én. — Mond­juk arról, miből is áll a népraj­zos foglalkozása, hogyan folyik a gyűjtőmunka, amelynek bizonyá­ra eléggé különös a mechaniz­musa. — Azt mondta mechanizmus? Ez a mi munkánkban elképzel­hetetlen — korrigálja helytelen szóhasználatomat Babus Jolán, a szekszárdi múzeum múzeológusa. Ezen a szombaton véletlenül bent találtam. Egész heti gyűjtő kőrútjának anyagát, feljegyzéseit rendezgette. Előtte százlapos fü­zet. abban nevek, számok, talán történetek is. Sajátos világ tárul­na az olvasó elé, ha mondjuk ennek á füzetnek a tartalmát nyilvánosság elé tárná a feljegy­ző. Ám. egyelőre ez csak ötlet, s ízelítőül elégedjünk meg eny- nyivel: a füzetben nagyjából benne van mindaz, betűkben és sorokban, amit a közönség majd a múzeum új kiállításán láthat, Tolna megye népművészetéről és népviseletéről a takácsmester­ségről, a vele fokon kékfestésről, valamint a megye halászatáról. Amíg azonban odóig eljut egy Kiállítás, hogy az ünnepélyes raegnyuu után feltárulnak a tár­lat ajtói, sok minden történik az anyaggal és a néprajzossal is. — Hivatás dolga az egész — vélekedik a történészeiről Babus Jolán. — Az ember annyira fárad csupán el. amennyire a lelkese­dése. hivatástudata engedi. IV os. nézzük csak. Babus Jo­1 ^ Ián huszonöt éve kezdte, a távoli Bereg megyében. Vásá- rosnaményen. A fiatal tanárnő ebben az időben próbálta valóra váltani néprajzos-szándékait, amelyek még egyetemista korá­ban érlelődtek meg benne. Né­hány tagú szakkörrel kezdte. Az első gyűjtésből összekerült anyag­nak a szertár biológiai szekrényé­ben kaptak egy polcot. Hét év alatt az egyetlen polcból kiala­kult a beregi tájmúzeum. Ami­korra. két éve Szekszárdra ke­rült két termes volt a kis mú­zeum. S most azt mondja, meg­érte a fáradtságot. — Utódaim, a vásárosnaményi iskola tanárai, növendékei foly­tatják a munkát. Ha hazame­gyek én is segítek, mert a szí­vem azért beregi. Messzire került a kedvelt ott­honi tájtól. Ám. az emlékekkel együtt hozta magával beregi szi­vét is. ö nem beszél erről, an­nál szerényebb, de tevékenysége bizonyít. Két év alatt most ren­dezi Szekszárdim a harmadik ki­állítást, sok új saerzemánnyei gyarapította a múzeum néprajzi anyagát. Találkozásunk előtt Sió- agárdon és környékén kutatott Féltő szeretettel mutatja az új kincseket. Remekmívű menyecske ing, még remekebb menyasszony- pruszlik, a múlt század harmin­cas évekből származó faragott szék és sok egyéb. — Itt van például az egyszer használt törölköző — mutat egy kézzel hímzett, ki tudja hány éves darabot. — Érdekes nép­szokás fűződik hozzá. A menyasz- szony és a vőlegény összesen egy­szer használják. A kontyolás után megmosakodnak, s aki előbb megtörölközik benne, az lesz a jobbdolgú a házasságban — tart­ja a népszokás. Az aktus után aztán el teszik emlékbe, a fehér­nemű közé. Nem érdektelen, miként jut nyomára kallódó értékeknek, ér­tékes ritkaságoknak. Azt mond­tuk az elején a gyűjtőmunká­nak nincs mechanizmusa. Vi­szont van egynéhány titka. Ezek között talán a legelső: sok­rétű. széles és eleven kapcsolat az emberekkel. Enélkül nem megy a dolog. Babus Jolán, a szó szoros értelmében még ebéd közben is kapcsolatait ápolja. Ha Szek- szárdon van. olyan helyen étke­zik legszívesebben, ahová vidé­kiek is járnak. .Megfigyeli a nép­viseletbe öltözött falusiakat, ér­deklődik tőlük, beszélget velük. S így bukkan gyakran olyan nép- művészeti értékeikre, jellegzetes viseletre, amilyeneket külöben körülményes lenne felkutatni. Cok érdekes epizódot mesélt saját gyakorlatából. Ezek mindegyike egy-egy hangulatos történet, de egyben módszer is, ahogy a munkáját végzi. S hogy a néprajzos sohasem tudja meg­tagadni önmagát, arra álljon itt egy történetke: — A múltkor a háziasszonyom, fiatalházas fia fényképeket mu­tatott. Szép felvételek voltak. Nekem azonban az tűnt fel, hogy a fiatalasszonyka szép, egy fá­ból faragott bödöncsónakban üldögélt.. A ritka lelet felkeltette érdek­lődését. s természetesen meg akarta szerezni a múzeum szá­mára. A csónak azonban vala­hova tovább úszott, s most az a kérdés, hol lehet a szinte párját ritkító jószág? Nem akarok jósolni, de hiszem megtalálja majd. Nyomára buk- kantja az a kitartás, alaposan át­gondolt kutatómunka és lelke­sedés, ahogy Babus Jolán mú- zeológus menti a régi értékeket az utókor számára. S ebben a munkában még azt sem restelli, hogy néha megmosolyogják az emberek, amikor cipekedik. kí­váncsiskodik. ö tudja, mit csi­nál ... Szolnoki István Már rég túl vagyunk azon, hogy a kollégiumi koszt miatt bárkivel is vitába bocsátkozzunk, pcXg néha ehetetlennek kell mi­nősítenünk. Amikor a TOTO- pénzt megkaptuk, ha nem jó volt az ebéd, Péterrel vendéglő­be mentünk. A vendéglőbe me­nés csak akkor vált lehetségessé, ha egyértelműen mindketten ehe­tetlennek nyilvánítottuk az azna­pi ebédet. Abban az időben meg­történt, hogy egy héten három­szor is így volt, s a pénz tra­gikus gyorsasággal fogyott. Ak­kor Péterrel közös közleményt adtunk ki, hogy egy héten egy- szernél több esetben az ebédet ehetetlennek minősíteni tilos. Ezután eszerint éltünk. Volt úgy. hogy a közepes hétfői, vagy ked­di ebédet fogyaszthatatlannak minősítettük, s nem ettük meg, ezzel szemben a pénteki, vagy szombati, sokkal gyöngébb ebé­det el kellett fogyasztani, mert a közös közlemény alapján már nem lehetett a vendéglőbe men­ni. Akkor vártunk hét végéig, s hét elején eszünkbe se jutott vendéglőbe menni. Később, ami­kor megszületett a motcrvásár- lás terve, végleg lemondtunk a vendéglői ebédekről, most meg­eszünk mindent. Egyetlen kivétel a grízes tészta, amit közös meg­egyezés alapján csak úgy neve­zünk. hogy ..hangyás". Amikor „hangyás” van, mostanában gyakran megesik, akkor is el­fogyasztjuk a levest és tíz-tíz- deka szalámit veszünk utána, de a tízezer forintból egy fillért sem szabad elvenni többet! Végre csengetnek az ebédhez, mi Péterrel lerohanunk. Ebéd után a nyakkendők elhozatala következik. — Elmehetnél — jegyzi meg Péter. — Legutóbb kétszer én voltam — mondom, — a hatást várva. — Jó, — feleli — csakis a köl­csönös megértés figyelembevéte­lével képzelhető el a békés egymás mellett élés! — Az egyenlő jogok és egyenlő kötelességek alapján! — Természetes, — s Péter a Patyolatba szalad. — Legközelebb is te mégy — kiáltom utána, — mert én két­szer voltam! Míg Péter a Pa­tyolatba megy, én addig gondo­lataimat igyekszem összeszedni. Két kocka üres még az index­ben. s ma délután az egyikbe írnak. A hét végén a másikba is kerül valami, aztán vége a városi életnek, hazamegyünk. Izgalom fog el, ha arra gon­dolok, hogy még néhány nap, s tanítók leszünk... Falun fo­gunk élni. — Elparlagiasodásról szó sem lehet — szokta mondani Péter. — Semmi gazdálkodás ... nekünk egyetlen feladatunk, az emberi szellem teljes felszabadí­tásának véghezvitele. Péternek könnyű, mert az édesanyja tsz-ben .van, de ná­lunk elképzelhetetlen, hogy apám a tsz-be menjen... s nekem, majd Péterrel az elveink sze­rint kell élni, a magántulajdon ellen, közben az apám tulajdo­nos .. Nem egyszer szögeztük le, hogy megvetjük a tulajdonoso­kat. mint az emberi haladás ke­rékkötőit . . nehéz lesz otthon, s mégis boldog izgalommal vá­rom, hogy hazamehessünk. Fel­megyek a szobába, s nem tanu­lok addig, amíg Péter vissza nem jön. Azon gondolkozom, hogy mi lesz a Luna-mozi előtti térrel, a Muskátli-presszóig nél­külünk? És mi lesz velünk a hosszú séták nélkül? Még valami: vagy Klári' megy. vagy mi me­gyünk el előbb. Pedig az a né­hány nap. amióta ismerjük, töb­bet ért, mint azelőtt az összes. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom