Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-14 / 189. szám
) TOLNA MEGYLt NEPLjIAQ 1963. augusztus 14. Épül a mázai művelődési ház. A község lakói 105 ezer forintot adtak össze, ami alapjául szolgált a munka beindulásának. Eny- nyire tehető az eddig elvégzett társadalmi munka is. amiben a község lakóinak többsége részt vett. A külső falak már elkészültek. s erőteljesen haladnak a további építéssel is. VÉGH ANTAL! Negyvenmillió és két nulla A legkorszerűbb hibridüzemnek tartják az országban a dalmandit s érthető, hisz már a tapasztalatokon nyugvó terveket valósították meg. Dolgoznak az üzemben, jelenleg mintegy hatvan személy egy műszakban, száznyolcvan három műszakban. Amikor eljön a főszezon kétszeresére nő a dolgozók szárná' Az üzem jelentős. hisz innen jut el sok ezer holdra a kukorica- és a búzavetőmag . .. Sőt. már arról is tudnak olvasóink, hogy sikeresen működik a takarmányszárító üzem, abban pillanatnyilag lucernalisztet készítenek .. De már készül ennek tőszomszédságában a takarmánykeverő üzem ... Elkészült egy nagy raktár... S ki tudja még mit nem építenek ide. hisz köztudott, hogy telepíteni egy egységet úgv érdemes, ha ahhoz kapcsolódó összes melléküzemet is felépítik ... Ezt teszik igen helyesen Dalmandon ... Ez ideig mintegy negyvenmillió forintot költöttek e , mezőgazdasági komplexum felépítésére Iga7. a létesítmény már nem egyszer szorult módosításra, tehát I ne kiabáljuk el. hogy tökéletesen tervezték és építették, mert van itt hiba azért bőven. Az egész épület üzem-komplexumnak oly kicsi a szociális helyiségeinek alapterülete, hogy — csak egy műszakot számoljunk — hatvan főnek is kevés. A női öltöző — az alkalmazottak hatvan százaléka no — egy négyszer-három méteres kis lyuk. egy zuhanyozó fürdő. és egy egészségügyi fülke áll a munkásnők tisztálkodására .. . no, ezt még kiegészíti egy fali kagyló is . . . Nem sokkal nagyobb és felszereltebb a férfiak öltözője. mosdója sem... Pedig a negyvenmillió forintos beruházás mellé. néhány tízezer forint hozzáadásával megfelelő méretű, kényelmes, a dolgozóknak hasznára váló szociális helyiségeket építhettek volna. Mert enyhén szólva is kevés az a két ülőkés wc amit ebbe a nagy és korszerű létesítménybe építettek.... Igaz viszont. ott rozsdásodik az udvaron már évek óta egy új még ki sem csomagolt kukorica-fosztó apparátus — közel egymillió forint értékben ... c4prúsá(/úk... Kérem hozzon három pohár sört is. A pincér néma fejbólintással vette tudomásul a vacsorázó társaság kívánságát. Térült-fordult és az asz'alra állította a söröspoharakat. — No, igyunk rá egy kortyot! — indítványozta az egyik. — Nézd csak, milyen zavaros színű — mondta a másik, aztán belekóstolt, de prüszkölve le is tette' — micsoda kovász ize van! Aztán intett a pincérnek; — Kérem, ez a sör nem jó... küldje ide az üzletvezetőt. Ismét udvarias meghajlás, majd pár perc múlva visszatért. —- Az üzletvezető kartárs nem ér ra, de azt üzeni tessék üveges sört inni ...! * Jól ismeri a főnöke. Az ifjú munkatárs lelkendezve rohan be íátiöke szobájába. — Osztályvezető kartárs. kitűnő ötletem támadt . . . Amaz lelorkolóan: — Az lehetetlen ... Vásári pillanatkép. A lacikonyha és .italos sátrak körül hullámzik a tömeg. Kicsit hátrább hárman állnak, közülük a legalacsonyabb kalapját tarkójára tolvu lemondóan legyint. — Szomjan halunk, amíg egyikünk is eljut a pultig ... Ezt nem lehet kivárni. A legvállasabb félbeszakítja: — Várjatok csak. Mindketten menjetek a sátor jobb oldalára, a ponyva mögé. Ott várjatok. Miután kiadta az ukázt. fura- kodnl kezdett. Szembe vele söröspoharakat egyensúlyozó emberek áramlottak és hátában meg oldalában érezhette, hogy mások is igyekeznek ugyanakkor előre. Nagynehe- zen a pulthoz jutott és a fizetés után marokra fogta a három poharat. Kifelé azonban nem tolakodott, hanem matatni kezdett a ponyván. Megtalálta a rést, kiszólt rajta: „Fogjátok” és amikor érezte, hogy kezéből kiveszik a poharakat hozzátette, „Várjatok én is megyek mindjárt". A nevetést már nem hallotta a túloldalról, furakodni kezdett kifelé. Komái kérdő pillantással fogadták: „No. hot a sör”. — Hát nem kiadtam . ..? — Nekünk ugyan nem! A vállas csak most döbbent rá. rosszul magyarázta. A baloldalra ! kellett volna állniuk. m. m. I Péternek a motorvásárlással kapcsolatban gondolata van. Ez egyúttal kérdés is. és az ilyen teljesen világos kérdésekre Péter összesen két feleletet hajlandó elfogadni: igen. vagy nem! Itt arról van szó, hogy megvásárol- juk-e a motort? Ha igen. akkor rendben is van. Ha nem: több lehetőség között válaszhatunk. Történetesen az apám javaslata, hogy a tízezer forintért birkát vesz együtt legel az övével, nekünk nem kerül semmibe, nem is kell dolgoznunk érte. Egy év alatt megduplázódik a pénzünk. Péter ezt az elgondolást a minap életünk méltatlan mozzanatának nyilvánította, és még, a naplójában is tett valamilyen megjegyzést róla. Azt is mondta, hogy az apám részéről nagyon tisztességes a javaslat, de ha elfogadnánk, ezzel tulajdonképpen merényletet követnénk el elveink ellen. Ugyanis mi jó ideje, megegyeztünk és elfogadtuk Péterrel azt. hogy a szellem felszabadulása csakis a magántulajdon teljes megszüntetése után mehet végbe. Mi életcélul tűztük ki, hogy a szellem felszabadításának részeseivé akarunk válni. Igv tehát mindennemű magántulajdont el- lenzünk. No mármost, ha mi a pénzünket birkába fektetjük, lényegében tulajdonosokká válunk, s még aznap fel kell vennünk a harcot saját tulajdonunk ellen, tehát ebből világosan adódik, hogy apám javaslatát tapintatosan, de határozott nemmel fogjuk visszautasítani. Erről a közös naptárunkban feljegyzésünk van! Mégpedig kettős: az egyik igen; elfogadjuk az emberi szellem felszabadításának fontosságáról szóló tételt, a másik: nem támogathatjuk a magántulajdon elavult intézményét, amely a szellem felszabadításának ügye ellen van. Péter ezt a bejegyzést kézjegyével látta el, s másnap én is aláírtam a nevem kezdőbetűit. — Tulajdonképpen, akkor ezek szerint a háborútól félsz? — térek vissza az előbbiekhez. Péter kényelmeset nyújtózik az ágyon, cipője alá újságpapírt tesz. s most már teljes hosszában az ágvon van a teste. — Szentül hiszem — folytatja, s kíséri szemével a mennyezeten libegő napsugár fényét —, hogy a háború lehetősége megszűnik, ha megszűnne a pénz is! Akkor és csakis akkor lesz majd érdemes élni. Nekünk lényegében mindegy — de egy olyan európai színtű szépségnek mint Klárika, akkor kellene élni., s látom, hogy Péter az ablakon besütő nap fényében őt nézi. — Hm. barátom — mondja Péter egy kis szünet után ...........hal álfélelem ... De én egyszer meg fogom festeni! Lehet, hogy csak egy kéz tesz. lehet, csak egy szem. De abban a kézben, vagv abban a szemben lesz minden! És részHOLNAP VASARNAP yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyvyyy AAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAiAAAAm két majd tőle az is. akinek stron- ciummentes bunkere van. Péter az apja kezére gondol... Én is gyakran gondolok rá, mióta elmondta nékem. Fogta a német teherautó ajtaját.... félkézzel görcsösen markolta, s nem lehetett az ujjait lefejteni onnan. Az a kéz biztosan sok embert emlékeztetni tudna ... Mit gondolhatott a teherautó vasának markolása közben? Vajon félt a haláltól, s tudta-e. ha letaszítják onnan, az a halál? Milyen lehetett az. mikor érezte, hogy az utolsó ujja is enged? És mi lehetett annak a németnek a lelkében, aki egy kapaszkodó kéz ujjait egyenként vágta le és mit gondolhatott, amikor azért nyújtotta ki szűrönyos puskáját az ablakon, hogy Péter apjának utol só. az életbe kapaszkodó ujjába szúrjon!? Tudom, ha Péter megfesti egyszer azt a kezet, amint az életbe, görcsösen markol, 6 egy katonaszurony az ujjakba vág — akkor abban a képben benne lesz minden. És az a kép ordítani fog majd . .. Péter némán a levegőt nézi, ilyenkor a gondolatait nem mondja el. Aztán féloldalára fordul és úgy könyököl.. .: meg lehet festeni azt a képet nemcsak a kézről, hanem akár egy tört szárú virágról is. Nem a figura a fontos, hanem az, amit mond ... s újra messze jár gondolataival. Szeretném tudni, miket gondol ő. bár lehet, tudom is. bizonyosan azt, amit én. mert nekem csak Klárika van az eszemben. — Mi lenne, ha most Klárika bejönne ide. a mi szobánkba — ábrándozok úgy, hogy Péter is hallja. Ö ezt az egészet azzal intézi el. hogy már megint nem vagyok ma normális, hagyjam a metafi- 1 zikus dolgokat a frászba. Inkább azon legyek, ha majd újra találkozunk vele, tartsam a számat, semhogy olyan képtelen marhaságokat mondjak, mint tegnap. — Megyünk ma sétálni a Luna elé? — kérdezem Pétert. — Létfontosságú, hogy menjünk — mondja —. mert rosszat sejtek Klári körül. Ugyanis: ad egy: legutóbb egy ismerős fiúval láttuk, ez nem jó jel, ad keltő kétszer találkoztunk vele. és lényegében még semmit se mondtunk néki, ad három: mindennél biztosabb, hogy nem lakik itt. hisz minden lányt ismerünk a városban, és őt eddig sohasem láttuk. Ad négy: ha most költözött ide, sürgősen ráesap valaki, s akkor nézhetünk magunk körül. Ad öt: ha csak vendégnek jött ide. eltűnhet akármelyik percben. Akkor szintén befellegzett nekünk. Ez eddig öt és minden eshetőséget távolról sem érintett. — Láthatod: rendkívül sürgős tennivalók előtt állunk. Most takarítás. egykor ebéd. utána még valamelyikünknek le kell szaladni a Patyolatba, a nyakkendőkért (ahogy előre sejtem, ez én leszek) félnégykor vizsga, addig kilencven oldalt még átveszünk, — ebéd után pofázás nincs. — Péternek halaszthatatlanul fontos. hogy a legújabb festményhez egy-két ecsetvonást odamázoljon legalább két dekányi olajjal, és csak aztán mehetünk sétálni a Lunától a Muskátli-presszóig. A jobb munkaszervezés érdekében Péter ilyenkor kijelenti, hogy átvette a parancsnokságot. Tulaj donképpen, Péternek műteremként adták ezt á szobát, mert tehetséges festőművászetét az intézetben mindenki elismeri, amit bizonyít az is, hogy a folyosón függ egyik alkotása. Péter, a szobába magához vett engem. Ilyenkor év végén, amikor nincs már tanítás — csak a délutáni vizsga, rendszerint későn kelünk. A takarítónő, nyolcra szokott jönni, természetes, hogy olyankor még nálunk zárt ajtót talál. Kényelmesebb így. inkább mi takarítunk, de a reggeli nyugalmunkat ne zavarja senki! És most kezdődik a takarítás. Péter először az állvány körüli teret teszi rendbe, ecsetet mos, kinéz az ablakon, s a tálakból a mocskos vizet sorra kilöttyenti, majd kinéz, hogy valakit nem öntött-e le. Egyszer a gondnokot nyakonöntötte, s a gondnok olyan patáliát csapott, hogy zengett a ház. Péter lerohant engesztelésére. Esküdözött. hogy az, amit kiöntött, kristálytiszta volt. És ha most színes, bizonyára a gondnok úr kabátjából oldott ki könnyű festéket. — Ha tiszta volit az a víz, miért kellett kiönteni? Péter, akkor este egy kis balett-táncos képet ajándékozott a gondnokné asszonynak. Másnap reggel a takarítónő vödröt tett a festőállvány mellé — a gondnok úr küldte. De Péter azóta is következetesen az ablakon önti ki a mocskos tálakból a vizeit (Folytatjuk) Eső után,a külvárosban...
