Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-14 / 189. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPOJSAG 1963. augusztus 14. Szárad a leendő „kolbászhéj” Egy agronómu§ levele a szerkesztőséghez — gabonaügyben (Foto: Erb János) Fölösleges út Tengelicről Hol is vizsgálják a munkaalkalmasságot Az AKÖV vett fel nemrégiben új gépkocsivezetőket,'a taxiállományhoz. De ugye, mielőtt a dolgozó elfoglalja munkahelyét, meg kell vizsgálni alkalmasságát is. Különösen fontos ez gépkocsi- vezetőknél, hiszen a közlekedés, még a helyi forgalomban sem gyerekjáték. Tengelicről jelentkeztek az állásra, s természetesen alkalmas- sági bizonyítványt is kértek. Beutaztak Szekszárdra, felkeresték a városi főorvost, hogy igazítsa útba őket. Ha nem is illetékeshez fordultak, legalább a pontos felvilágosítást megkapták. S így utazhattak vissza Tengelicre, a helyi körzeti orvosukhoz, akinek hatáskörébe tartozik a munka- alkalmasság eldöntése. Korábban ugyan azt írta elő a Rendelkezés, hogy a szekszárdi rendelőintézetben kell jelentkezni ilyen vizsgálatra. Azonban ez túlterhelést okozott a megyeszékhely betegellátásában, s ezért módosították az előírást. Jelenleg mindenütt a lakóhely szerint illetékes körzeti orvos dönti el a munkavállalók alkalmasságát. Ha a tengelici gépkocsivezetőket időben tájékoztatják erről a vállalatnál, megspórolhatták volna a szekszárdi utazást, s nyertek volna egy napot a munkaviszony javára. Kedves Barátom! Mindig érdeklődéssel olvasom a lapban főként a mezőgazda- sági kérdésekkel foglalkozó cikkeket, szeretem azok őszinte hangvételét, s éppen ezért lepett meg kissé a Népújság július 19-i számában „Egy járási tanácskozás és hat nap” című cikked néhány megállapítása, amelyekre most néhány szóval reflektálni kívánok. Tehát: „in médiás rés”. Bár nem tartozom a cikkedben aposztrofált, úgynevezett „belevaló” és lesíró” tsz-szakvezetők közé, mégis és talán éppen ezért meg kell állapítanom, hogy ez a szemlélet részedről, ebben a felfogásban szerintem nem helytálló. Mégpedig azért nem. mert elképzelhetetlennek tartom, hosy egy tsz-szakvezető a belevaló- ságát így kívánná bizonyítani. A kenyérgabona termésátlag szükségszerű és a második ötéves terv szerinti növelésének alapvető tétele szerint ugyanis nem az, hogy szélességben, tehát több holdon termeljük meg a kívánt mennyiséget, hanem inkább mélységben, vagyis kevesebb területen, de jobb agrotechnikával ugyanannyit, vagy még többet. Másodszor: minden tsz-szakvezetőnek elsősorban kell tudnia és ismernie lehetőségeit és igen sok tényező, beható ismeretében kell. hogy a tervezésnél az adottságok távla ti termelési irányzatok és célok figyelembevételével elő tervezzen és tervezzen. Nem kívánok itt részleteiben kitérni ezekre a tényezőkre, elég ha csak néhányat említek meg. Az üzem profilja, a talajminőség, az elővetemény-kérdés, a talaj kultúrállapota, a gépesítés foka, munkaerőmérleg, stb., stb. Azt á szakvezetőt, aki mindezek ismeretében szervilisen tervez, tehát a járási tervtárgyalásoknál nem nyilvánítja az ezen — szerintem — üzem reális gazdálkodása és a népgazdaság fejlődése érdekébeni tényezőket, még akkor is, ha a sokszor gépies területi lebontások ezt követelnék, azt én nem tartom jó szakvezetőnek. Hogy ezután ezek a megbeszélések néha harciasabb tónusban történnek, ez nem baj, mert végeredményben az íróasztal mellett tárgyaló szakvezetők ugyanazt akarják, amit a külső területen működők, a különbség csak annyi, hogy amíg az előbbieket sokszor nyomasztóan köti a papírforma, addig az utóbbiakat elsősorban a reális és valóságban meglévő termelési tényezők és lehetőségek kell, hogy irányítsák. Természetesen az már baj, ha az előbb tárgyalt vitatkozás „lesírásba” fullad, főként ha az a „belevalóság” elérése érdekében történik. Az alapvető hibát ott látom, hogy a központi úgynevezett lebontandó irányszámoknál, illetve azok megállapításainál fizikailag és időbelileg nem tudják a teljes egészében reális és az egyes tájkörzetekre optimális számokat megadni, hanem ezt — mást nem tehetvén — a középső vezetésre (megyék, járások) kell bízniuk, s hol van még ettől az alsó vezetés, ahonnan tulajdonképpen ki kellene indulni az egésznek. Legjobb tudomásom szerint ennek a hibának a kiküszöbölésén már régebb óta, de az idei évben legintenzívebben munkálkodnak az illetékesek, és remélhető, hogy ez évben e téren meg is fog mutatkozni az eredmény. Teljesen egyetértek cikkednek a vetőmagtakarékoskodásaival kapcsolatos megállapításaival. Ezzel kapcsolatban és ezt kiegészítőén azt kívánom hozzátenni, hogy részemről az ilyenfajta takarékoskodást nemcsak a búzánál, illetve a gabonaféléknél látom helytelennek, hanem egyéb növényeinknél is, amelyeknél sokszor szintén kevés a régi elavult szabványok szerint adagolt vetőmagmennyi - ség, s érre jó volna, ha rajtunk kívül még a járási és megyei szakvezetők is felhívnák az illetékeseket, főleg a termeltető vállalatok figyelmét. Itt megint vissza kell térnem az előbb írottakban foglalt tételeimre, hogy tudniillik maga a szakvézető tudja a legjobban, hogy az általa vetendő területen például lucematelepítésnél, vagy borsóvetésnél a tárgyévben, s azon a speciális területen történetesen nem elegendő a szabvány vetőmag-mennyiség, hanem több kell. Leszerződik például 30 hold étkezési borsóra. Ehhez megkapja az előírt szabvány mennyiségű vetőmagot, tudja viszont, hogy ennél több kellene. Mit tehet? Vagy nem veti el a harminc Széles arcú, kövér, negyven év körüli ember. Zöld gazdászka- lapját kissé félrecsapva viseli. Felker Bélának hívják. A Szekszárdi Állami Gazdaság pörbölyi kerületének vezetője. A gyaloglás szemmel láthatóan nehezére esik. Rengeteget gyalogolt már életében. Kora ifjúságában kezdte a gazdászéletet. Aki ezt a szakmát szereti, annak nem szabad sajnálnia a lábát. Verejtékcseppek jelzik homlokán a fáradtságot. De a tekintete nem bágyadt. Ellenkezőleg: nagyon is eleven. Kissé irigylem, ő az az ember, akit nap mint nap gyönyörűséggel tölt el a munkája, aki szívesen beszél bárkinek eredményeiről, s a látogatója tanulhat tőle. Haragoszöld kukoricaerdő között járunk. Gondolataim akaratlanul is az aszálysúj tóttá kukoricatáblákat idézik. A fony- nyadt, sárga leveleket, az alacsonyra nőtt, ritka, beteges szárakat. A cserepes talajt, mely a lázas ember elfehéredett szájához hasonló. Itt jóllakatták a talajt vízzel. Puha, nedves és porhanyós. Kísérőm kizökkent gondolataimból. Kezét magasra nyújtva áll egy kukoricatő mellett. — Van két és fél méter. Nincs egy colstokja? Lemérheti. Bólintok. Jelzem, hogy mérőszerszám nélkül is elhiszem. Faggatni kezdem, Vezető posztokon: n kerületvezeti — Hány holdas ez a tábla? — Kétszáz hold. Egy tagban — nevet. — Ez már igazi nagyüzemi tábla. A szövetkezetnek is nagy- táblára kell törekedni. Olcsóbb rajta a termés, ötven holdas táblának nagyobbak a költségei. Többet kell rajta fordulni a traktorral. Több az üresjárat. Jobban elaprózódik az erő. Itt, a nagytáblánál egyszerűbb a munkaerő mozgatása is. — összesen mennyi kukoricát öntöznek” — Ezerötszázhatvanegy holdat. — Mennyi az összes öntözött terület? — Háromezer-kétszázhuszonkét hold. Az út mentén egymásra fektetett csövek látszanak. Majd ag- regátokat és vaslábakon álló szórófejeket pillantok meg. — Hány agregátjuk van? — Harminchárom — visszakérdez. — És tudja mennyi üzemóra-kiesésünk volt? Egész évben mindössze 18 órát állt a 33 agregát, üzemzavar miatt. Tudja mit jelent ez? Időt és pénzt. Sok helyen erről megfeledkeztek. Nem készültek fel kellőképpen technikailag. Nem tudták kihasználni a gépeket és most vakarhatják a fejüket, szidják a drága berendezést. A legfontosabb technikai feltétel szerintem, hogy hozzáértő emberek kerüljenek az agregátok mellé. Kontárt odaállítani bűn! A megfelelő ember aranyat ér. Mert bármennyire is gápkorszakban élünk, a döntő feltétel a gyorsaság és olcsóbbá tétel szempontjából az ember. A gépet kezelő, hozzáértő ember! Mi ezeket az agregátokat naponként átlagosan 19'—20 órát üzemeltetjük. Maximális megterhelés! A gép tökéletes kihasználása minimális javítás kiesés mellett olcsóbbá teszi az öntözést. — Mennyibe került egy köbméter csapadék Önöknek az idén, minden költséget felszámítva? — Mindössze hatvannégy fillérbe. — Mennyi mesterséges csapadékot kapott ez a tábla? — ötször negyvenöt millimétert. — Mikor kezdték az öntözést? — Vetés után közvetlenül. Be sem fejeződött minden táblán a vetés, már nekikezdtünk az öntözésnek. Május 5-től 8-ig, minden tábla kapott „vizet a nyakába”. — Mennyi a tőszóm holdanként? — Húszon háromezer-ötszáz kukoricánál, silókukoricánál pedig ötvenezer. Látott már ilyen sűrű kukoricát? — Még nem. — Sűrű is, magas is, csövet is hoz. Nézze csak! — Hány forintba került tavaly egy mázsa kukorica előállítása, májusi morzsoltba átszámítva? — Százhuszonhárom forintba. Természetesen ebbe minden költséget belekalkuláltunk. Ütünk most váratlanul ciroktáblába torkollik. Háromszáz hold. Szarvasi, édesbarna cirok. Magassága, szerény számítás szerint is három méter. Sűrű, akár a nád. A kerületvezető megmutatta az öntözött lucernát is. Térdigérő. Itt a pörbölyi kerületben minden buja és minden az ember természetfeletti hatalmáról dicsekszik. Azzal a céllal indultam el, hogy portrét készítek a 6,5 ezer holdas állami gazdasági kerület vezetőjéről, Felker Béláról, emberi portréját azonban az őt körülvevő természettől nem lehet különválasztani. H. T. holdat, ezáltal fiktív terület- gazdálkodást végez, félrevezetni kénytelen a statisztikát, vagy az egyéb szerveket, a végén pedig a termést nem a valóságban elvetett kevesebb területre, hanem a 30 holdra számolja el. tehát rosszabb átlagot kénytelen vetíteni. Esetleg beveti mind a 30 holdat, de nem lévén meg az optimális tőszám eo ipso gyengébb termést ér el. A vetőmagot tehát az egyéb növényeknél sem volna szabad a termeltető vállalatok szab vány méretei szerint adagolni, hanem a termelőüzem kívánságának megfelelően természetszerűen, a realitás határain belül. Hasonlóképpen egyetértek veled abban, hogy a tarlóhántásoknak és a nyári mélyszántásoknak a talajnedvesség legjobb megőrzésének figyelembevételével kellene megtörténniük. És itt jogosan éri kritika, sőt, ha arra szükség van, kioktatás az illetékeseket, természetesen az elbírálásnál is csúszhatnak be hibák, illetve tévedések, mint ez cikkedben is előfordult. Azt írod ugyanis „Zomba alatt, a decsi völgyben a tarlóhántást nem követte henger. Félmunka.” A Zomba alatti decsi völgy dűlő hozzánk tartozik, de ott nem tarlóhántást, hanem nyári mélyszántást végeztünk, éspedig kapcsolt gyűrűshengerrel. Minden megszántott területet lezárunk kapcsolt gyűrűshengerrel, vagy egyébként. Még annyit: mi nem szeretünk hangosan, petárdákat pufogtatni, inkább igyekszünk csendben és nem nagy hanggal dolgozni. Ha kérdeznek bennünket szívesen válaszolunk, de eredményeinkkel nem dicsekszünk. Viszont nem siránkozunk sem ilyenkor, sem pedig a tervkészítéskor. Ha úgy gondolod, hogy hozzászólásom közérdeklődésre tarthat számot, hozzátok nyilvánosságra. Szívélyesen üdvözöllek: Fejes Béla a zombai Parasztbecsület Tsz főagronómusa * A Tolna megyei Népújság Szerkesztő Bizottsága Fejes Béla főagronómus elvtárs levelét vitacikknek szánja. Ezekben a napokban a termelőszövetkezetekben a szakemberek, szövetkezeti gazdák azon fáradoznak, hogy jövőre megyei szinten kenyérgabonából meglegyen a 13 mázsás átlagtermés. Ennek szem előtt tartósával várjuk és kérjük a gabona probléma megoldásán fáradozó szakemberek hozzászólását Fejes elvtárs levelére. A Népújság Szerkesztő Bizottsága Az É. M. Építőipari Szállítási Vállalat Pécsi Üzemegysége, pécsi munkahelyre vagon- és gépkocsi- rakodókat felvesz Jelentkezés Pécs, Megyeri út 50. Szállást, étkezést biztosítunk. A felvételhez tanácsi igazolás szükséges. (17)
