Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-30 / 202. szám

TOLNA WÉGYE! NfüPŰJSA'fl 1963. augusztus 30. fisz elé % A nyárutó, kora ősz minden évben óvatosságra int: úgy kell öltöznünk, hogy bármikor fordul hidegre az idő, ne érjen váratla­nul. A nappali kánikulában könnyű, szellős ruhákat viselünk továbbra is, de mindig legyen velünk melegebb holmi, hogy a hirtelen eső utáni, vagy az esti lehűlést kivédhessük. E célra legalkalmasabb a kötött holmi, hiszen nem gyúródik akár nagy táskánkba gyömöszölve, akár karunkon visszük magunkkal, s bármilyen ruha fölé felhúzhat­juk. Idén különösen nagy divat a pulóver és kardigán, helyesebben a „kötött”. A hagyományos for­mák mellett új összeállítások je­lentkeznek. Az őszi bemutatók és tudósítások külön foglalkoznak a kötött-divattal. Nagyon sok a kötött ruha, szoknya, kosztüm is. Általános jellemzők: laza kötés, durva, szőrös fonal, bő, zsáksze­rű fazon. Sok a kézikötés és a szövettel kombinált mellény, ka­bátka. Újra divat az úgynevezett norvég-minta, csak másutt van elhelyezve, mint ahogy eddig megszoktuk.-Mi most az őszi kötött-divatból csak azokat a darabokat mutat­juk be. amelyekre ebben a fele­más hideg-meleg időszakban van szükségünk 1., 2. és 3. rajz az eddig is hor­dott típusok. Vonalvezetésük alig változott Az első kötött blúznak ingszabása és gallérja jelent új­donságot; a második rücskösen kötött kabátka ragián újakkal. „Aranypityke'-vel gombolódik; a harmadik lezser, zsákszerű for­ma, tulajdonképpen a „klasszi­kus férfipulóver”. Nők blúz nél­kül. meztelen nyakkal hordják. 4. és 5. modellünk szövettel kombinált. A nagy gallérszabá­sú anyagot két fehér kötés-csík kíséri. A kabátka többi része is kötött. — Az ujjas szerűen meg­oldott szövetboleró piében vég­ződik. Ez alatt van összedolgozva a bordásán kötött derékkal és ujjakkal. Dísze 3 aranygomb. 6. Fehér sportpulóver, norvég­díszítéssel. 7.-nek ugyancsak nor­vég mintával díszített kabátkát mutatunk. Itt a szőrös pamutból lazán hagyott kötést szorosra kötött norvég mintájú rádolgozott csík fogja össze. (Ez az oroszos vonalvezetés egyik jellemző új­donsága a 63-as őszi divatnak.) 20. VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP ▼▼▼▼▼▼▼▼TTTVTVVTTTTTVTVTVTTTTTTVTTTTTTTYTTTTTTr» Nincs szerencsénk. Nézzük a vi­rágágyakat, előttünk kicsi befes­tett pléhtáblák: — ötá, ötbé — olvassa Péter — nyolcadikig fel­felé sorban. Tanácstalanul nézünk körül magunkon. — Nincs díszkapu! — sunyit rám Péter. — Nincs díszkapu, hiányzik a felirat: „Üdvözöljük az emberi szellem felszabadítá­sára érkezett elvtársakat!” Aztán azt mondja Péter, ha P“nk. Az asztalon tömött sas, ita- — Vállaljuk — ismétlem én. nem találunk itt senkit, megyünk tós és a sarokban egy állványon — A két óraadó két érettségi­s megnézzük az igazgató laká- rengeteg térkép. Csüng a mad- zett a jövő héten fog jönni. Azo- sát. zagja, s némelyikről tenyérnyi kát rendelet szerint csak alsóba Lesétálunk az udvaron végig. Papír fáradtan lelibeg, mint a tehetem, hátra. Alacsony kerítés, rajta túl beteg szamár ernyedt füle. Egy nagy árkuspapíron sakko­friss, üde gyepszőnyeg. Péternek megcsípem a karját, zik: Tantárgyfelosztás. Látszik, hogy erre a részre nem s a térképekre intek. Ez olyan, mint halotton a jöhetnek már gyerekek. Aztán Az igazgató székeket rak elénk, vizes ruha. Felesleges, mert nagy kőlépcsőn felmegyünk a fo- Nagydarab, hájfejű, de még fia- szeptemberig minden megválto- lyosóra. Péter az előszoba-ajtón tál ember. Borostás arcú, a nad- zik. kopog. Nem szól rá senki rágja gyűrött, a gumi nadrág- — Panta rei — motyog Péter. Kopog még egyszer. tartóját húzogatja. — Te, kartársam — mutat rá — Tessék belépni __ mondja — Semmi elparlagiasodás — — felsőtagozatban az összes rajz e gy álmos hang. olvasom le Péter arcáról... és még valami. : Péter maga előtt a szobába tol, Aztán az igazgató nagyokat — Te, kartársam — rám mutat s bent vagyunk az ajtón túl. nyújtózik: hat á, hat bé, hét á, hét bé, mindketten. — Áh barátaim, nem is hiszi- irodalom, nyelvtan és még vala­Az előszobában félhomály, le- tok. mennyire vártalak bennete- mi, értesz a lírához? engedett függönyök. Sárgán süt két. Micsoda munkaerők! — Péter a lírikus — hárítom keresztül rajtuk a Nap. Fonott — Nem is hiszitek, mennyire magamról, de Péter visszanéz bútor, az asztal mögött rekamié. örülök jöveteleteknek, és hol az rám: Rajta egy ember vászonnadrág- én vállamra, hol Péterére csap. Verskedvelő ember, szokott ban, belül esy nő. A nő mozdu- — Kellenek a fiatal munkaerők, szavalni! latla-n. a férfi lelép az ágyról. nyakunkban a kulturális fórra- — Nagyszerű — és az igazgató — Szabadság! — dadogia Péter, dalom! arcán még szélesebb lesz a vi­— Az igazgató elvtárs? ... nyö- _ Velünk majd térképet ra- gyor- , göm ki én. pedig látásból ismer- gasztatsz , Ez a, ronda Peter gondo­ifit lom —. kepes ramnyomni az éne­Aztán a nvitvahasvott aitón - ,No! Baratair,h kf**v®5 kar" két is. Jaj. csak eszébe ne jusson. Aztán a nyitvanagyott ajtón tórsak... — elveszi Pétertől az mert egvbő, kimondia hoev ér­felenken kifordulunk, s az igaz- nklevpliinket kfizhen Péter is a r eeyo°1 KlmorjaJ.a- n°g.v er aatn utánunk künn n fnlvnsnm 0Klevelur,K,et> KozDen Peter is a tek a zenehez, s mar itt is az első ” - A! Barátaim - a kezünket jffi“tá£o££k "bennetek*0’ “y pk^ülö«em- ,h rázza. A! végre megjöttetek! ^^iókokat húz ki mappfkat so£?ak Petemek "" JUS‘ Azt hittem, nekem kell ertetek ráncr„, vievoroeva mondia . . ... mennem i rangat eio. vigyorogva monoja, Az ,gazgat0 magyaraz újra. .. ...... , . egyre vigyorog, mint a gyerek, _ Lakás, koszt. probléma nin­— Egy kis délutáni alvas, az ha valam, olyan bogarat fog, am.- csen! No kedves kartársaim, asszony meg alszik - es sopor ]yet még soha nem látott. nem is hiszitek, mennyire örülök, bennünket magaval az iroda fele. _ Az iskola: tizenkét tanterem, Két ilyen széles mellkasú arszlán, A. Éppen ideje jönnötök. ezt is tudjátok, tizenhat osztály, éltek majd itt. Huszonhét peda­— Kezdődik a cirkusz — sú- Jelenleg még rajtatok kívül két gógus és tizennégy nő. ebből ki­gom Péternek, — vár a térkép- tanerőhiány. Az alsó tagozatba lene lány... ti nőtlenek ketten. És ragasztás. Ez, ahogy kezdi, ma kaptunk két érettségizett óraadót, még jön két érettségizett. Való- mar talán vissza sem enged ben- Kevés a tanító, szaktanár össze- színű lány, a jövő héten megyek nünket, egyből a szertárba zár. sen kettő. Mit szólnátok hozzá, értük, most vannak az alkalmas­Az igazgató visszacsoszog, ke- ha a felső tagozatban kapnátok sági vizsgán, zében nagy csomó kulccsal újra beosztást? — Hogy micsoda életetek lesz! elébünk siklik és az irodába lé- — Vállaljuk — mondja Péter. — Csettintget hozzá, először rám. TTTTTTyTTTYYTVYTYTTTTTTTTYTTY’rYTVVTTTVVTTVYVYT'r»TTYYYYTTTVTTVTYTTTTTTYTTTYVTTVTYTTYTTTYYTYTTTYTY majd P(-‘terre kacsint. Persze A negyedik találkozás Sör- — Ilyen az élet... nyára boldogtalan. Vagy becsap­ták, vagy kényszerítették a je­gyességre. — Ágnes én nem akarok ma­gától semmit.. . Szeretem és saj­nálom magát! — Nem szeretem, ha sajnál­— Ne fogja meg a kezem ..; A lány ijedten rántotta el a kezét, a katona pedig zavartan megköszörülte a torkát. Sokáig álltak szótlanul a kopott deszka­kapu előtt. Alig világított ide a negyedik szomszédtól a fák közé Miért jár egyedül a bújt utcalámpa narancssárga kertbe? Sóhajtva mondta ezt a katona, nak... fénye. A szemközti házból horko- — Mert vidéken van a vőlegé- s ő maga is furcsállotta, hogy — Szakítania kell a volege­lás hallatszott, a távoli műútról nyem. harmadszor állnak itt kettesben a nyével! ideszüremlett egy-egy elkésett Vidéken... Valóban kár is volt bádogfedelű ház, kopott deszka- A lányt meglepték a hataro­autó robogása. felkérni. Amikor azonban észre- kapuja előtt. A lány szomorú zott szavak. Ki ez a fiú, aki egy­A katona szerette volna meg- vette a katona, hogy ott ül a volt. Ez már a Sörkertben is lát- szerűen idejön és megbolygatja fogni a kislánv kezét. lány az asztalnál, gondolkodás szott. ezt a kínosan, egyensúlyban tar­— Nézze, én menyasszony va- nélkül felkérte. Első bemutatko- — Mi lenne, ha megkérném a tott rendet. Milyen jogon avatko­gyok " zásnál nem értette a nevét, ma kezét? zik bele az ő életébe ez a fiú, Jó, jó, ezt a fiú már tudta, hisz azonban tánc közben megkérdez- a kérdés úgy hangzott, mintha a vezetéknevét sem amikor felkérte táncolni, látta Agnes ... A legszebb női név. a fiú szélhámoskodni akarna. A tudja. , ujján a vastag, régimódi karika- ^iert is menyasszony ez az Ág- jany nem js vette komolyan. ~ Szeretem magat Agnes... gyűrűt. Menyasszony, de akkor nes? - Nincs jobb dolga’ Komolyan mondta ezt a katona, miért mászkál egyedül a Sörkert- ~ Agnes... Ágnes... inca Jobb d^ga , a úgy mondta, hogy egy mozdu­be és miért kelt föl az asztaltól — Kapok én a vőlegényemtől! , . Maguk a katonákat nem is lattal sem közelített a lányhoz. e°v szóra’ Jobb lesz, ha gyorsan bemegyek, nézik embernek! fakadt ki Állt mereven, s mintha önmagá­Hol van a vőleeénve’ — Maradjon még Ágnes. Ne Janos és cigarettát vett elő. Rá- nak mondaná, úgy folytatta. — Vidéken féljen, nem fogom meg a kezét, gyújtottak. Agnes éppen úgy, _ Nagy felelősség lenne szédí­Töpr. iivenek ezek mind Mié Ä lány maradt. Szótlanul álltak olyan idegesen szívta a cigaret- teni magát, de meg kell monda­a vőlegény vidéken dolgozik, ad- sokáig, úgy látszik szívesen ma- tát- mint a múltkor. nőm, amit érzek. Kezdettől tud­die everünk táncolni És még a rad Ágnes is. A katona cigaret- Tiszta vizet kellene önteni a tam, hogy valami nincs rendben, kezét se haevia meefoEni' Mese- tára gyújtott. pohárba! János nagyon érezte, ma este azonban kezembe adta a beszéd ez — Kérek én is egyet... És hogy tetszik neki a lány, minden rejtély kulcsát. Én most nem is Méeegvszer a janv keze után mondja meg a keresztnevét! este készült a találkozásra. Há- mondok mást, elmegyek. Lehet nvúlt de az idegesen visszarán- — János. Nem szép név. rom hét múlt el, amióta először az is, hogy nem találkozunk (ot^a ' ' ' — Az én vőlegényem György, találkoztak, s azóta egyre többet többé. Boldognak lenni, azonban — Na. most már be kell men- Szerelő. gondol erre a furcsa, csinos joga van Ágnes, nem — suttogta és táskájába — Civilben én is szerelő va- lányra. nyúlt a kulcsért gyök. Autószerelő. _ Ágnes, a vőlegényével nem A Sörkertben egyedül ült, a — Kár. — mondta a katona. — A lány ügyetlenül, idegesen szokott táncolni? szélső asztalnál Ágnes. Zsúfolt Szerettem volna elbeszélgetni szívta a cigarettát. __ Nem V°Ú a kert, ide telepedett szinte m agával — Ideges. Ágnes? _ ' az egész város. A lány nyugta­-Kár beszélgetni... Úgyse Nem válaszolt, csak szívta a Z Änom.inml Komolv J?™1 tekingetett a bejárat fele. találkozunk többé... k a le»:«. — Mert o nem tancol. Komoly- Egyszercsak észrevette. hogy Furcsa lány ez. gondolta ma- ná^kiáU^a Tárda^zíléVe3 a^híd talannak tartja a táncot. megjelent, negyedmagaval Janos, gában a katona, amikor ballagott peremére tette egyik lábát. ~ Nem is szoktak együtt szó- A katonák körülnézték s egy ­a laktanya felé. Az egyik kapu __ ajakia van masának Áa- rakozni? kdk eszrevett€ a lanyt- danos e ~ e lőtt szerelmespár rebbent. Iri- Jo alakja van ga k Ag _ Keveset. valt társaitól, s odament az asz­gyelte őket. A „ - Miért? ‘^Egyedül? Ide ülhet. — itt állunk meaint pedig cigarettát. Gyorsan kinyitotta a —Azért, mert a vőlegényem a —Véglegesen, úgy volt. hogy nem találkozunk táskáját és elővette a kulcsot. Rátáival szórakozik^ Húsz: évvel ha akar. többé — Táncolhat velőm, azt igen, idősebb nálam... Elvalt ember... a lány keze az asztalon pihent. _ Nem mondtam, hogy kérjen de nem szemtelenkedhet. Vegye Néha autóval elvisz kirándulni. Hiányzott róla a karikagyűrű. f el táncolni ... És maga úgyse tudomásul. A katona megdöbbent. Erre . csak táncolni akar.,. • nem számított. Ez a lány bízó- Érdi Zoltán ti nem ismeritek a pedagógusnő­ket. sohasem dugtátok az orroto­kat be az iskolába... — kövér te­nyerével fenyeget minket. — No, kartársaim, a nyáron áll rendelkezésetekre a könyvtár! — Most jön a térképragasztás — gondolom magamban, de az igazgató nem szól egy szót sem. Kövéreket szuszog, mintha most is délutáni álmot aludna. Köny­vekbe írja be az adatainkat, eskü­szöveget ad át, hogy azt majd ta­nulmányozzuk és aláírva adjuk neki vissza. Szuszog, s a fiókokban egyre motoz. Egy összetűzött, gépelt ívekből álló iratot lel meg, gondolom, amióta kutat, azt keresi. — A község népművelési mun­katerve! Felét sem hajtottuk vég­re, alkalmas emberek híján. Len­ne kedvetek bekapcsolódni? — Mire gondolsz kérlek — s ez az arcátlan Péter meri tegez­ni... — Hm. No... nem is hiszitek, mennyire örülök néktek, hát lás­suk csak — szuszog hozzá. — Itt van mindjárt a kultúrotthon- nak két gazdátlan szakköre. Egy képzőművészeti, egy irodalmi, amolyan szavalgató társaság len­ne, ide úgy van írva. hogy Iro­dalmi Színpad. No... lenne ked­vetek? Ránk se néz, szemével a mun­katerv sorain szaladgál. Péter arcátlanul engemet ajánl: szereti a verset, lehet róla szó. Én szerényen húzódni kívánok, és az igazgató máris a vállamra csap: — Kedves kartársam! Tied az irodalmi színpad, a tied kartár­j sam a képzőművészeti kör! — Természetesen — nyomom bosszúból Péterre, de ő ragyogó szemekkel mondja: szívesen vál­lalom. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom