Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-18 / 193. szám

2

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG

1963. augusztus 18.

A búza termesztése — mint egyik legfontosabb népélelmezési cikk — igen nagy jelentőséggel bír hazánkban. Az utóbbi évtizedben általában az ország szántóterületéhek 23.7 százalékát foglalta el. A megtermelt mennyiség azonban az elmúlt évek egyikében sem fedezte az ország szükségleteit. Ennek következtében évről évre jelentő« mennyiségű búzát kellett behoznunk külföldről hogy biztosítani tudjuk a lakosság kenyérellátását A búzaprobléma annak következménye, hogy az utóbbi 15 évben — bár történt előrehaladás a búzatermeszté* fejlesztésében — nem tudtuk megoldani a holdanként termésátlag erőteljes növelését. Ugyanakkor más országok, mint Dánia, Hollandia, Jugoszlávia nagy lépést tett előre a kenyérgabona-probléma megoldása terén, elsősorban a hektáronkénti terméshozam gyors ütemű emelésével.

Az ország kenyérgabona-szükségletének a belföldi termésből való kielégítését a vetésterület és a termésátlagok növelésével kívántuk biztosítani. Ami a vetésterület növelését illeti, az elmúlt évek egyikében sem tudtuk elvetni a tervezett területet. Ennek alapvető oka az, hogy az 1960-at megelőző években az ország mezőgazdaságában még kisparaszti gazdaságok voltak túlsúlyban, amelyben nem minden esetben sikerült a tervszerű befolyásolás eszközein keresztül biztosítani a tervezett búzaterület bevetését. Ezt követően viszont egyrészt szemléleti okok, másrészt az időjárásból eredő nehézségek akadályozták a tervezett búza-vetésterület időben való elvetését.

Ennek következtében

1962. őszén a 85 000 hold tervezett kenycrgabona-vetésből 74 780 holdat vetettek el ter- '■ melőszövetkezeteink, amely most a kenyérgabona-felvásárlás, illetve a kenyérszükséglet biztosítása területén komoly gondot okoz.

Tolna megye területileg a kisebb megyék közé tartozik, a búzatermelésben azonban területéhez viszonyítva jelentős helyet foglal el az országban. Az elmúlt évek csaknem mindegyikében a vetésterületnek és a megtermelt mennyiségnek a szántóterülethez viszonyított aránya meghaladta az országos átlagot. Ez a tény azzal magyarázható, hogy a megye természeti és közgazdasági viszonyai kedvezőbbek a búza- termesztés számára mint általában az országban. 1955—60-as évek többségében megvénk búza termés-átlagai meghaladták az országos átlagot.

Az országban 1960-ban a búza átlagtermés szempontjából Fejér, Győr-Sopron és Komárom megyék után Tolna a 4. helyet foglalta el.

Az elmúlt 3 évben megyénkben — beleértve az állami gazdaságokat is — az 1931—40-es évek 8,6 q-ás holdankénti termésátlaghoz viszonyítva elértük a 10—11,5 q-ás holdas termésátlagot. (16.7, 19.8 q/hektár).

Ezek az eredmények elsősorban a szocialista nagyüzem létrejöttével magyarázhatók.

Aiiami gazdaságaink ez Idő alatt 21.2, 28.5 q-ás hektáronkénti terméshozamot értek el. Az elmúlt 3 év mégis azt bizonyítja, és elsősorban a termelőszövetkezeti szektorban, hogy a 10—Í0,5 q-ás holdankénti (18.1, 19.8 q/hek- tár) átlagterméstől nem mozdultunk el, a termelés egy ponton mozog.

Számos külföldi példa igazolja, hogy a kenyérgabona-probléma megoldásában gyorsan lehet előrehaladni. Számos országban az elmúlt évek folyamán gyors előrehaladást értek el.

Az elmúlt évek folyamán Dániában 6,3, Belgiumban 10,6, a holland mezőgazdaságban f 2 mázsával növelték a búza hektáronkénti terméshozamát, így hektáA kenyérgabona-termesztés fejlesztésének lehetőségei Tolna megyében

Irta: Virág István, a megyei pártbizottság titkára

ronként Dániában 1956—57-ben

39,8, 1959—ÖO-ban 41,2 mázsás búza átlagtermést értek el.

A jugoszláv mezőgazdaságban — zömében kisparaszti gazdasággal rendelkezik — 1957—58-tól

1959—60-ig 30 százalékkal növelték a hektáronkénti termésátlagot, s szocialista nagyüzemei 1959- ben búzából hektáronként 40 mázsás termésátlagot értek el.

Az említett országokban komplex módon oldották meg a kenyérgabona-termelés gyorsütemű fejlesztésé t.

Tekintettel arra, hogy az elmúlt 3 év búzatermelési eredményei azonos szinten mozognak, a fejlődési tendencia jeleit nem mutatják, ezért széles körű, alapos elemző munka alá vettük megyénk búzatermesztésének helyzetét, s néhány alapvető tényt állapítottunk meg.

Állami gazdaságainkban, miután komplex módon első helyre tették a kenyérgabona- termesztés kérdéseit és helyére tették népgazdasági jelentőségét, gyökeres változás következett be.

1959- ig holdanként 10—12 mázsás termésátlagot termeltek, mely hektárra átszámítva megfelel

17—20 mázsának.

Miután a feltételek biztosításával elhatározták, hogy a kenyérgabona-termelés területén a búza- termesztés problémáit megoldják, már az elmúlt 3 évben 15—16,5 mázsás holdankénti, illetve 25—

28,5 mázsás hektáronkénti átlagtermést takarítottak be.

Ezzel szemben a termelőszövetkezeti szektorokban az egyhelyben mozgás tapasztalható, melynek eredménye, hogy az elmúlt 3 évben 10—10,7 mázsás holdan- kéntí búzatermést takarítottak be.

Ez a gyenge terméseredmény elsősorban szemléleti okokból fakad. Számos termelőszövetkezetben figyelmen kívül hagyták, hogy a népgazdasági ötéves tervünkben első helyen áll, mint célkitűzés a kenyérgabona-probléma megoldása. a holdankénti terméshozam határozott növelése. Többen — teljesen alaptalanul — hangoztatják a búzatermesztés gazdaságta- ianságát, főként arra hivatkoznak, hogy a kialakított tervszámok megvalósítása nem helyes, illetve nem teszi lehetővé a szükséges takarmánybázis biztosítását.

Ezek az állítások minden tekintetben nem felelnek meg a valóságnak. Nem felelnek meg azért, mert 1935-ben, amikor megyénkben 100 holdra 33,9 számosállat esett, a kenyérgabona vetésterülete 149 500 holdat tett ki, ugyanakkor 1959-ben és 1962-ben a 100 holdra jutó számosállat nem érte el a 30 számosállatot.

A búza vetésterülete viszont nem haladta meg a 100 000 holdat. Az 1956—59-es évek — 4 év — átlagában a tanácsi szektorokban a szántóterület 26,1 százalékát,

1960- 63-as évek átlagában viszont a szántóterület 23,3 százalékát foglalta el a kenyérgabona, miközben a szálas takarmányok vetésterülete 11,7 százalékról 14 százalékra növekedett.

Azért sem fogadható el a takarmánybázisra való hivatkozás, mert a szükséges takarmánybázis megteremtését nem a vetésterület növelésével, hanem a holdankénti termésátlag maximális emelésével kell és lehet biztosítani.

A tanácsi szektorban — a kukorica kivételével — sem a takarmánygabona, sem a szálas takarmány holdankénti hozama nem növekedett. Takarmánygabonából 1953-ban 19,3, 1960-ban 19,8,

1961- ben 19,8 mázsás hozamot, lucernából 1954-ben 35,3, 1958-ban

31,6, 1961-ben 33,9 mázsa lucerna- szénát, silókukoricából 1959-ben

225,9, 1962-ben 218,3 métermázsát

takarítottak be hektáronként. Ez a néhány számadat is világosan bizonyítja, hogy a takarmánybázis növelésének lehetőségét a holdankénti átlagtermés erőteljes növelésében kell megtalálniuk.

A búza-vetésterület csökkentését csak olyan mértékben lehet előirányozni, amilyen mértékben tartósan növekszik a holdankénti terméshozam.

Az egyhelyben topogás másik alapvető oka, hogy az állami gazdaságok kivételével a termelőszövetkezeti szektorban, illetve a termelőszövetkezetek nagy többségénél ma sincs elrendezve a búzatermesztés alapvető kérdése. Sorozatos agrotechnikai hibák következtében alacsony terméshozamot takarítanak be.

A hibák elsősorban az elővete- mény, a talajelőkészítés, a vetésidő, a jó vetés, a táplálóanyagbiztosítás, a fajta-megválasztás, a tavaszi ápolás követelményeinek elmulasztásában találhatók meg. Addig, amíg a búzatermesztést üzemlleg — hasonlóképpen az állami gazdaságokéhoz — komplex módon nem oldjuk meg, nem várhatunk magas terméshozamokat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy »jtt, ahrl valamelyest is komolyan ver kék a kenyérgabona-probléma megoldására történő párt- és kormányfelhívásokat, a második ötéves népgazdasági terv célkitűzéseit, s ahol üzemileg is helyére tették — mindenekelőtt a fejekben —, a termelésben, a termelés struktúrájában a búzatermesztés jelentőségét — ott nagy eredményeket értek el. rr-rlnpri, i

így az elmúlt évben a nagyhozamú búzafajtákból

a nagymányoki Jószerencsét Termelőszövetkezet 19,7, a dalmandi Béke 17.5, a dombóvári Alkotmány 16.3, a medinai Rákóczi 20.2, a ten- gelici Petőfi 18.4, a bogyiszlói Dunagyöngye 17.3, a mözsl Uj Elet 17.2, a nagyszékely! Egyetértés 17.6, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Termelő- szövetkezet 19 q-ás holdanként! átlagtermést takarított be.

Ugyanakkor érthetetlen, hogy a hasonló körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek intenzív búzákból rendkívül gyenge termést takarítottak be. Az Ozorai-példa 5,2, a pincehelyi Vörösmarty 8,2, a decsi Uj Korszak 8,7, a bölcskei Petőfi 8,1, a mucsi Egyetértés 8,8 a felsőnyéki Uj Élet Tsz holdanként

9,5 mázsát takarított be.

Szomorú eset, hogy ez évben a gyönki Vörös Csillag Termelő- szövetkezet 60 holdas búzatáblájáról 2,5 q-a, a gyulaji Uj Barázda Termelőszövetkezet 3,6 métermázsás átlagtermést takarított be a külföldi intenzív búzából.

Míg az előbbiek helyesen oldották meg a talajelőkészítéstől a vetésig, a vetéstől a betakarításig a termesztéstechnológiai eljárás minden részét, addig az utóbbiak esetében a gyenge termés, a termesztéstechnológia követelményének sorozatát sértették meg. Még az elmúlt évben is megtörtént, hogy az intenzív búzát rosszabb körülmények közé vetették, mint a hazai búzafajtákat, azzal a felfogással, hogy az „úgy is sokat hoz”.

Az ozorai termelőszövetkezetben az elmúlt ősszel egy táblába vetették el a Bánkúti 1201-es és a Bezosztá.ji intenzív búzafajtát,

Amikor a vetőgépből kifogyott

a Bánkúti mag, a vetőgép átállítása nélkül tovább vetették az intenzív búzafajtát is az előbbi magmennyiséggel.

Ebből eredően az intenzív búzaíajta esetében közel egymillió tőszámmal kevesebb volt a növényállomány, amelynek következtében lényegesen lecsökkent a termésmennyiség. Az Ilyen körülmények természetesen arra engednek következtetni, hogy a „régi kisüzemi búzafajták ugyanannyit meghoznak, mint a nagyüzemi intenzív búzafajták".

Népgazdasági ötéves tervünk kimondja, hogy az ötéves terv végére országos szinten el kell érni a holdankénti 13,5 mázsás átlagtermést.

(hektáronként 23,6 q). Tolna

megyében — mivel a természeti és közgazdasági adottságaink jobbak az országos átlagnál — valamivel magasabb termésátlagot kell elérni, illetve 1965-re meg kell közelíteni a holdankénti 14 q-át (hektáronként 24,5 q-át).

E célkitűzésnek reális feltételei megvannak. Mindenekelőtt megvan a szocialista nagyüzem, melyekben már megteremtődtek azok a feltételek, melyek következtében a korszerű szemlélettel és korszerű agrotechnikai feltételek biztosításával el lehet érni e célkitűzést.

A tervezett terület maradéktalan bevetése nem gátolhatja a takarmánybázis megteremtését szolgáló intézkedések végrehajtását. a kettőt a létrejött nagyüzemekben össze lehet és össze Is kell illeszteni. Nagyüzemeinkben ma már olyan technikai felkészültséggel rendelkezünk, hogy ez nem lehet akadálya a talaj időben való előkészítésének, a jó talajmúvelésnek, a búza időben való elvetésének. Azonban ennek ellenére rendkívül nagy gondot kell fordítani a rendelkezésünkre álló gépi erő műszaki üzem- biztonságára, hogy az ezzel összefüggő betakarítási és egyéb feladatokat termelőszövetkezeteink időben oldhassák meg.

Manapság gyakran lehet hallani olyan kijelentéseket, hogy a régi kisüzemi fajták is felveszik a versenyt a nagyüzemi intenzív búzafajtáinkkal.

Az állami gazdaságaink terméseredményei azt mutatják, hogy amíg a kisüzemi fajták hektáronként 22,4 q-át, addig a nagyüzemi búzafajták 29 q-át biztosítottak hektáronként.

Az 1961—62-cs gazdasági évben a Fertőd! 293-as fajta

27,8, a Bczosztája 4-es 28,9, a Szkoroszpelka 3/b 31,7, az Autonómia 28,9 mázsát adtak hektáronként.

A termelőszövetkezeti gazdaságokban is hasonló tapasztalatok vannak. Az elmúlt 2 év eredményei szerint a régi kisüzemi búzafajta, a Bánkúti 1201—1205-ös hektáronként 16,5 q-át, ezzel szemben a nagyüzemi intenzív fajták hektáronként 22,4 q-át adtak; a Fertődi 293-as 19,8, a Bezosztája 4-es 21,8, a Szkoroszpelka 3/b 23,3, a Pro- dutore 25,9 q-át termett. E több éves eredmények a napnál is világosabb választ adnak azokra a tarthatatlan és körültekintést nélkülöző szemléletre, amelyek még mindig a kisüzemi búzafajták világában élnek.

Megyénk adottsága kiválóan alkalmas a búza termesztésére, amit bizonyít többek között az Alsótengelici Állami Gazdaság ez évi 29 q-ás és a Fornádi Állami Gazdaság hektáronkénti több mint 30 q-ás búza-átlagtermése.

Nagyüzemeinkben a búzatermesztést belterjessé lehet tenni és viszonylag könnyűszerrel lehet biztosítani a holdankénti 3500—4000 Ft-os termelési értéket.

Természetesen az említett gyulaji példa esetében a gyenge hozam, a befektetett költséget sem biztosítja.

A célkitűzés reális feltétele között szerepel többek között az is, hogy ma már a búzatermesztés teljes komplex gépesítése megoldott és legkevesebb szubjektív akadályai vannak — a kukoricához viszonyítva — a magas búza-termésátlag elérésének, mert

a búzatermelés elsősorban a szövetkezet szakembereinek és annak a néhány traktorosnak, gépkezelőnek a kezébe van letéve,, akik a talajmunkát, a vetést, az ápolást és az aratást elvégzik.

Az ötéves terv célkitűzését el lehet érni, sőt számolnunk kell azzal, hogy a következő ötéves tervben tovább kell növelni a holdankénti termésátlagot. Állami gazdaságainknak is még ebben az ötéves tervben jelentős feladatai vannak, mert a jelenlegi szinthez viszonyítva holdanként mintegy 18—20 q-ás átlagtermést kell 1965-re betakarítani, mely hektáronként 31,6—35 q-énak felel meg. Éppen ezért állami gazdaságainknak is az eddiginél nagyobb erőfeszítést kell tenni a búza-átlagtermés növelése érdekében.

Termelőszövetkezeti gazdaságainkban a búzatermesztést komplex módon lehet megoldani, hogy egyik évről a másikra alapvető változás történjen e területen.

Minden üzemben ki kell dolgozni a búzatermesztés technológiáját, figyelembe véve az üzem természeti, közgazdasági adottságait, technikai felkészültségét.

A korábbi gyakorlat szerint a megye, járásaink, községeink a búzatermesztés egyes részkérdéseivel foglalkoztak csupán. Ez kimerült a vetésterv teljesítésében, a vetőmag spontán való széjjel osztásában, a határidőre való előve- tés szorgalmazásában.

A korábbi gyakorlattól eltérően a búzatermesztés minden kérdésével behatóan kell foglalkozni. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak konkrét feladata, hogy üzemenként alakítsák ki a termelőszövetkezet gazdasági vezetőivel a sikeres búzatermesztés termelés-technológiáját.

Első és legfontosabb feladatnak tartjuk, hogy megfelelő talajmunkával idejében elő legyen készítve mind a hazai, mind a külföldi búzafajták részére a vetőágy. Ennél természetesen figyelembe kell venni, hogy a vetéstervet, melyet népgazdasági szinten Tolna megyének szántak, maradéktalanul teljesítsük. E célkitűzést a rendelkezésre álló tervszerű befolyásolás eszközeivel lehet biztosítani.

Az előveteménnyel kapcsolatban azt szeretném kiemelni, hogy megfelelő feltételek megteremtésével, Inkább biría után vessünk búzát, mint kései kukorica után decemberben.

Minden üzemben, az üzem adottságainak megfelelően meg kell határozni táblánként az elvetendő búza fajtáját. Megyei szinten kialakítottuk az ezzel kapcsolatos terveket és arra a megállapodásra jutottunk, hogy a búza vetésterületének mintegy felét külföldi 30—35 százalékát Fertődi 293-as intenzív búzafajtákkal javasoljuk elvetni.

Határozottan ki kell hangsúlyoznunk, hogy intenzív búzát csak jó táperőben lévő talajokba vessünk. Üzemenként, s táblánként szükséges meghatározni a műtrágyamennyiség felhasználását is.

Minden üzem biztosítson elegendő vetőmagot, hogy ez évben már

(Folytatás a 3. oldaton;