Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-17 / 192. szám

2 ÍOLNA tflEGYEI NEPÜJSAQ TSB3. augusztus 1*15 Ezért is hasznos a nyár A gépkocsivezetéssel járó kellemetlenség, a defekt, sokszor olyankor történik, amikor a legkevésbé várják, soha nem. tudni, mikor „kel fel” a porból egy-egy alattomos patkószög. Molnár Lászlónak, a tamási földművesszövetkezet gépkocsivezetőjének még szerencséje volt Simontornyán; a Sióban könnyűszerrel meg­kereshette a belsőn a lyukat. Elhárították esz akadályokot Megkezdődhet a fényképtartós asztali lámpák gyártása Dombóváron A Dombóvári Fémtömegcikk- gyártó Vállalat a múlt ev végén kezdte meg az előkészületeket egy, a vállalatnál új termék, a fényképtartós asztali lámpa gyár­tására. Hosszú hónapokig aka­dályozta a gyártás megkezdését, hogy nem tudtak egy olyan prototípust előállítani, amely mindenben megfelelt volna a minőségi követelményeknek, szab­ványoknak. A több, kisebb hiba kiküszöbölése után csak egy — . igen „makacs” akadálya volt a nagybani gyártás megindulásá­nak, a lámpa a megengedett ha­táron túl melegedett. Az előírá­sok szerint ugyanis a lámpa­testnek üzem közben nem szabad Bár az eredeti konstrukció sze­rint készült lámpák még így is 70—80 fokot értek el, a lámpa­test szellőzésének jobb megoldá­sával sikerült a melegedést 60 fok alá csökkenteni. A vizsgálat alapján engedélyezték a gyártást, csak a feliratot kell 40-ről 25 Watt-ra kijavítani és ezenkívül a KERMI kötötte ahhoz a fel­tételhez a forgalombahozatal engedélyezését, hogy a fénykép- ! tartó tuskók festékbevonatát meg kell javítani. Ezek azonban már könnyen teljesíthető feltéte­lek. hatvan foknál melegebbnek len­nie, itt azonban — több órás üzemeléskor — a lámpa felső része elérte a 100—110 fokot is. Hónapokig kísérletezgettek, hiába. Negyven wattos égővel még akkor is meghaladta a lámpa a hatvan fokot, amikor már átalakították, megjavították a lámpa szellőzését. Mint nem­rég kiderült, a sok felesleges kí­sérletezés fő oka az volt, hogy a Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó Vállalat — ahonnét a dombó­vári üzem átvette a gyártmányt, — hibás műszaki dokumentációt adott át a vállalatnak. Bár a mosonmagyaróvári gyár 1060-ban a Magyar Elektrotechnikai El­lenőrző Intézettől azzal kapta meg a gyártás enegedélyezéséről szóló „B”~jelű jogosítványt, hogy a feliratok közt fel kell tüntetni a belehelyezhető izzó maximális Watt-számát (25 W), minden jel arra mutat, hogy ezt nem vé­gezték el. Az átadott rajzok közt szerepel az alapfenék jel- zésbeütő-szerszám rajza, amely szerint „250 V, 60 W jelzéssel látják el a lámpákat. Megkapták a dombóváriak ezt a szerszámot is. Ezért próbálkoztak először 60 wattos égővel, amikor ezzel túl­ságosan melegedett, negyven wattos izzóval küldték fel vizs­gálatra. Utoljára a múlt hónap­ban kérték az újabb prototípus megvizsgálását, 25 wattos égővel. Eredményesei dolgozott megyéikben a pályaválasztási tanács A pályaválasztási tanács egy évvel ezelőtt kezdte meg munkáját. Létrehozását elsősor­ban a pedagógusok várták. Ez érthető, legtöbbet a pedagógusok foglalkoznak a fiatalokkal, akik naponta tanácsaikra szorulnak. A szülőknek is nagy segítséget adott a pályaválasztási tanács. Csaknem általános jelenség, hogy a szülő több képességet té­telez fel, mint amennyivel gyer­meke valóban rendelkezik. A nőtanács, a szülők akadémiája előadássorozattal és a szülői munkaközösségen keresztül adott segítséget a szülők ilyen irányú felvilágosításához. Egynémelyik szülő ugyanis hajlamos arra, hogy csak a lehetőségeket ismeri és nem veszi figyelembe gyer­meke alkalmasságát a választott pályára. Az iskolákban rendszeresen foglalkoztak a pályaválasztással osztályfőnöki órákon. Nem egy helyen dolgozatot írtak a tanu­lók arról, hogy milyen pályára szeretnének menni. A pályaválasztási tanács ered­ményes munkát végzett. Felső­fokú tanintézeti, egyetemi, fő­iskolai felvételre az 1963—64-es tanévre 548 fiatal jelentkezett a megyében. Az oktatás demokra­tizálása az új felvételi rendszer, a származási kategória eltörlése, hasznosnak bizonyult. A gya­korlat igazolta annak helyessé­Kísérletek Iregszemcsén a KGST részére Az Iregszemcsei Fajtakísérleti Állomáson kukorica és silókuko­rica fajtaösszehasonlító kísérlete­ket folytatnak a KGST megbízá­sából. Négy magyar, öt szovjet és négy román fajtájú közepes és középérésű kukoricát vizsgálnak hatos sorozatban a kísérleti par­cellákon. A kukoricák a kevés eső ellenérevis szépen fejlődtek. Külö­nösen a martonvásári magyar, a szovjet VIR és a dobrudzsai ro-. mán fajták Ígérnek bő termést. Nagyon jól néznek ki a silóku­koricák is. Ezekből négy magyar, két szovjet, és három NDK-beli fajtának vizsgálják fejlődését, ho­zamát és fehérjetartalmát az ösz- szehasonlító kísérletekben. gét, hogy a felvételnél a közép­iskolákban elért eredményt vet­ték figyelembe, amellett, hogy a jelölt a felvételin is megfelelt. Észrevehetően szorult vissza a protekciózás, az egyetemi fel­vételeknél. Az általános iskolát végzett fiatalok számára biztosítva van a tanulás, középiskolai szinten. A megyéből 1600 fiatal jelentke­zett továbbtanulásra. Valameny- nyit felvették gimnáziumokba, technikumokba, szakközépisko­lákba. T oina megye speciális hely­zetéből adódóan a szom­szédos megyéknek is segítséget tudott adni. A dunaföldvári Ma­gyar László Gimnázium, a Bács megyei Solt községből vett fel továbbtanulókat. A dombóvári középiskolák a szomszédos Ba­ranya és Somogy megyéből vet­tek át továbbtanuló fiatalokat, annak ellenére, hogy az elhelye­zés próbára teszi a fogadó közép­iskolákat és a tanári kart egy­aránt. Azok számára, akik tovább­tanulásra nem jelentkeztek, vagy nem vették fel őket, a pálya- választási tanács az elhelyezke­désben segített. Az érettségizett lányok közül többen az egész­ségügyi intézményeknél, vállala­toknál, üzemeknél nyertek al­kalmazást. Az érettségizett fiúk motorszerelő-, műszerész-, fém­ipari, stb. szakmában tanulhat­nak tovább és kaphatnak szak- képesítést. Az ipari üzemek, a kereskedelem, a ktsz-ek és szol­gáltató vállalatok több mint ezer ipari tanuló szakmai képzését vállalták. S zervezetten oldotta meg feladatát a pályaválasztási tanács. A megyei tanács műve­lődésügyi és munkaügyi osztálya az erre vonatkozó kormányren­delet értelmében járt el. A nép­gazdaság igényeinek megfelelően az iskolákkal, üzemekkel, válla­latokkal, ktsz-ekkel kooperálva felmérték, , hova, hány fiatal nyerhet felvételt. Elkészítették a megye pályaválasztási tájékozta­tóját, s ezeket az iskolaigazgatók rendelkezésére bocsátották. A tö­megszervezetekkel együtt társa­dalmi ügyként foglalkoztak a pályaválasztással kapcsolatos fel­adatokkal. Segítették a szülőket* hogy a fiatalok a lehetőségekhez mérten megtalálják helyüket az életben. P. M. Hatszáz éves magyar nyelvemlék Dunaföldváron Dr. Zlinszky Vidor 78 éves du­naföldvári jogász diákkora óta szenvedélyesen kutatja és gyűjti a magyar történelmi, régészeti, néprajzi és művészeti emlékeket. Gyűjteményének kincsei az év­századokkal ezelőtt kiadott bőr­kötéses könyvremekek. Ezek közt van Szenczi Molnár Albertnek Nürnbergben 1708-ban és Páriz Pápai Ferencnek Nagyszebenben 1767-ben kiadott magyar—latin— német nagyszótára, a vaskos Pá­riz Pápai szótár érdekes történel­mi adatokat is tartalmaz, felso­rolja, hogy hol voltak régen ma­gyar püspökségek. Jogtörténeti emlék a Corpus Juris Ungarici 1779-ben Budán megjelent gyűj­teményé, amely közli a korábbi dekrétumokat, rendeleteket is 1659-től kezdve. A gyűjtemény legérdekesebb darabja egy Bécsben, 1628-ban ki­adott, Diversis Regulis Iuris An- tiqvi című, a régi jogszabályokat összefoglaló, nagy könyv. A latin nyelven írt könyv 59. oldalán ti­zenhétsoros, magyar nyelvű, nyomtatott esküszöveg olvasható. Ez az esküszöveg hatszáz éves magyar nyelvemlék, amelyet még Nagy Lajos király idejében fogal­maztak, s így, ha helyesírásilag és hangtanilag nem, de szókincs tekintetében XIV. századi szöveg­nek kell tekinteni — a nyelvtörté­nészek véleménye szerint. A 335 éves könyvben ma is könnyen elolvasható a halotti be­szédnél későbbi magyar szöveg. Belőle megállapítható, hogy az el­telt századokon át nem sokat vál­tozott a magyar nyelv. (s-b) Csakazértis tanulok” Egy kis tál rántott leves révén ismerkedtem meg Farkasnéval, a kórházban. Hetekig nyomtam az ágyat, amikor Zomborinéval, kollégám nővérével meglátogat­tak, a diétáskonyháról. Egy tál rántott levest hoztak. Finom, íz­letes, diétás rántott levest, olyant melyet csak az tud igazán érté­kelni, ki hetekig csak tejen élt... Jó volt a leves, s utána, hetekig finomabbnál, finomabb a diétás- étel ... Farkasné, az egyik sza­kácsnő a szekszárdi kórház diétás konyháján ... Most már vizsgá­zott szakácsnő, szakmunkás-ok­levéllel zsebében ... Azt a bizonyos tál rántott levest említem, Farkasnénak, akkor, amikor piros arccal, a vizsga­drukk izgalmának visszafojtott energiájával, mondja a nagytu­dású bizottságnak, hogyan kell készíteni az Újházy tyúklevest, meg a töltött csirkét. . . Izgul, mint minden vizsgázó. Mint min­den kisdiák ... Mert kisdiák ő, bár rég kinőtt már az iskola­padból. S most az ősszel a köz- gazdasági technikum negyedik osztályát kezdi, miután a harma­dikat jelesre végezte, és kitűnő­re vizsgázott a szakácsszakmá­ból .,. Sablonos, de jó kérdést tet­tem fel Farkasnénak: ez a kér­dés mindig úgy kéznél van, s jut idő arra a válaszolónak, a kérdezőnek is, hogy a további kérdésekre, válaszokra készül­jön ... — Minek tanulok? — ‘halkan, alig hallhatóan adja vissza a kérdést. — Tanulni kell. Még a közgazdasági érettségi is ke­vés ... — Nocsak, hisz még be sem fejezte... — Igen, de már a jövőn gon­dolkodom, mert tovább kell men­ni. Ha az ember többet tud, képesítése magasabb fokú, mint azt mások hiszik, az jó. Mert tulajdonképpen a tanulást a le­hetőségen kívül az szerettette meg velem, hogy egyszer, évek­kel ezelőtt valaki azt mondta nekem, mi az Farkasné, maga ilyen jól tud főzni, és még sza­kácsvizsgája sincs? Azóta tanu­lok. Először a- technikumba irat­koztam, a múlt évben egyszerre két iskolában, a kereskedelmi ta­nulóiskolában, meg a közgazda- sági technikumban is elfogadha tóan vizsgáztam ... — Csak elfogadhatóan? — No, hát kicsit jobban, de na, úgy terveztem, hogy mind­nem úgy, ahogy szerettem vol- két iskolában kitűnő leszek. Majd ......................... jövőre, akkor le­het produkálni. * w .» t Érettségi, negye­* dik osztály, olyan * nehéz munka vár rám, hogy itt már érdemes kicsit jobban nekigyűr- közni a tanulás­nak. — S az érettségi után? — Továbbtanu­lok. Háromszor ta­lálkoztam eddig Farkasnéval, egy­szer a kórházban, betegként, egyszer a közgaz­dasági technikum­ban vizsga előtt és egyszer a szak­munkás-vizsgán ... negyedszer, a jö­vő év végén ta­lálkozunk, az érettségin, s azután talán majd máshol, más vizs­gán? Ki tudja, azt megmondani, ha egy munkásasz- szony elkezd ta- A felvételt szakmunkásvizsgán készítettük, nulni, mikor hagy- Farkasné töltött csirkét készít, a tanulóiskola ja abba ... igazgatójának Gméhling Ferenc, ellenőrzése mellett __ p,_

Next

/
Oldalképek
Tartalom