Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-16 / 191. szám
> fötm MEGTf! WEttJjSvOJ 1963. augusztus 16. Hat hónap alatt 14 millió forinttal nőtt a falusi bankok betétállománya A községekben napról napra népszerűbbek lesznek a takarék- szövetkezetek. Ezt példázza a falusi bankok állandóan növekvő betétállománya. Amíg tavaly ugyanis az év első hat hónapjában megyénk 23 falusi pénzintézetében mintegy 11 millió fóhint pénzt helyeztek el a takarékos emberek, addig az idei esztendő első felében 14 millió forinttal nőtt a takarékszövetkezetek betétállománya. Ezzel jűlius 1-én a falusi embereknek közel negyvenmillió forintját .őrizték" a takarékszövetkezetekben. Nem egy olyan jól működő falusi bank van már megyénkben. mint a bátaszéki, amelynek á betétállománya az elmúlt hat hónap alatt közel kétmillió forinttal nőtt. A takarékszövetkezetek fokozódó népszerűségét a botétnöve- kedés mellett az is fémjelzi, hogy kétszázan váltottak a félév alatt a községekben gépkocsi- nyeremény-betétkönyvet, több ezren igényeltek és kaptak kölcsönt. összesen az év első hat hónapjában 14 millió forint kölcsönnel segítették ki tagjaikat a takarékszövetkezetek. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy nincsen olyan takarékszövetkezeti tag megyénkben, akinek kérelmét azért kellett volna elutasítani, mert a pénzintézetnek nem volt kihelyezhető kölcsöne. Sőt. szinte nincs is olyan takarék- szövetkezet. amelynek ne lenne több százezer forint olyan kerete. amit bármikor kölcsön adhat tagjainak. Pedig illetékes országos hatóságok ebben az évben módosították a korábbi években érvényes rendelkezéseket, miszerint lényegesen kedvezőbb feltételek mellett vehető igénybe kölcsön a takarékszövetkezetektől. Tavaly ugyanis a falusi bankok bevásárlásra csak háromezer forint kölcsönt adtak, 8—9 hónapi visszafizetésre, addig az idén 5000 forint bevásárlási kölcsönt folyósíthat tagjainak a takarékszövetkezet 15 hónapi tör lesztésre. R. É. Meggylé Évek óta folyik a küzdelem az alkoholizmus ellen. Alkohol- ellenes bizottságok alakultak, bevezették az elvonókúrákat, redukálták a szórakozóhelyek nyitvatartását és a szeszes italok ellensúlyozásaként forgalomba került az üdítő italok széles skálája. Az utóbbiak természetesen nemcsak ezt a célt szolgálják, de forgalombahozatdluk egyik legfőbb indítéka pontosan ez. Csakhogy itt valami hiba csúszott közbe. MéQpedig“váz, hogy az üdítő ára sajnos elég magas. Nézzünk egy példát: a Várköz-presszó itallapjának árai a fenti állítást teljes mértékben alátámasztják (persze itt nem a VqrköZTŐl van szó egyedül, ugyanis a presszó árai azonosak az ugyanilyen II. osztályú presszók áfáival), íme: Sör (Kinizsi) 0.45 l. 8.20 Sör (Világos) 0,45 l. 6.50 Meggylé 0,45 l. 7.45 Meggylé 0,25 l. 4.20 Őszibarack 0,25 l. 4.20 Birslé 0,25 l. 4.— Ez a kis táblázat már maga is elég annak megállapítására, miszerint reménytelen a kísérlet, hogy szeszes italok helyett inkább alkoholmentes üdítőt fogyasszon a vendég. Ilyen árak mellett biztos. inkább az árban kedvezőbb és hangulatot is teremtő sört issza a betérő, s nem meggylét 7,45-ért! De ismerve az embereket. vermouth coctailt 8.35-ért. esetleg tea-punchot, vagy cherry brandit is szívesebben fogyasztanak 7,80-ért, ha a meggylé még mindig 7.45! Egyszóval drágák az üdítők! Ha azt akarjuk, hogy a célt is szolgálják és fogyasszák is, le kell szállítani az árukat, és akkor a népszerűsítésükre nyomott sok plakát is feleslegessé válik, amivel újból csak olcsóbbá tehetjük őket. (erb) 11. — No. légy normális — mondaná Péter. — Millió a lány, mindnek milyen szép formás a bokája, hajukkal milyen kedvesen játszik a szél. — Péter ezt mondaná, s ezért mégis csak Klárika után fut. Tulajdonképpen, hogy is gondolja el ez a Péter? Klári mégis csak egy lány, ha hét lány szépsége van rajta, mégis csak végeredményben ő egy. mi pedig ketten vagyunk. Péter és én. Aztán elhatározom, hogy ezt a tételt a legrövidebb időn belül tisztázni kell. Péternek egyébként is ott van Éva ... s több. mint egy hete. felé sem néz. Azt se mondja, hogy történt-e köztük valami. Én aztán úgy, ahogy Péter szokta, tételesen veszem a dolgokat. Ad egy: Nekem Klári halálosan tetszik. Nem vagyok hajlandó osztozkodni Péterrel sem. Ad kettő: A legrövidebb időn belül kell találkoznom vele. Ad három: írhatok levelet is. de azt meg kell beszélni Péterrel, mert hátulról nem támadunk! Mivel a gondolkodásban Péter szerint mindvégig módszeresnek kell lenni, jöhetnek az ellenérvek. Ad egy: Péter ugyanolyan jogokat formálhat Klárikára, mint én, bár neki ott van Éva. de mostanában erről nem nyilatkozik, és meglehet ugyanúgy szeretné, hogy eltűnjek. mint ahogy én szeretném, hogy tűnjön el ő. Ad kettő: Klárikának joga van választani! Ad három: kinevet mindkettőnket. s eltűnhetünk a frászba, Péter meg én. Péter teljes ajtónyitással lép a szobába. — Mit motyogsz? — s a nyakkendőket az asztalra dobja. — Semmi — felelem zavartan, s kibúvót keresek, mint ő szokott néha. — Buddhának a be- narészí prédikációja jutott eszembe. s abból egy-két gondolat. — Mi? ' Semmiség, ha mondom; Péter a nyakkendőket a szekrénybe akasztja. — Virít a vadászmezőnk, tele csupa nemes vaddal. A Luna előtt jöttem, hátha láthatok valamit, tele az utca lányokkal, de a legnemesebb vadnak nyomát se láttam! — s könnyű szívvel füttyent hozzá. — Megmondtuk — figyelmeztetem Pétert. — hogy délután fél négyig pof ázás nincs! — Természetes — s máris az VÉGH ANTAL: HOLNAP VASARNA ▼TTTTTTTTTTTTTVTVTTTTVTTVTTVTVTVVTTTVTVTTTTTTYT^ AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ágyra dobja magát és tanulni kezdünk. Három óra után Péter borotválkozik. A nyakkendőket elém teszi, választhatok. — Nyakkendő nem kell, jersey ingben megyek! Ezen összevitáztunk. Meg vagy őrülve azzal a téglaszínű inggel — mondja. — Talán legszívesebben benne is hálnál. Hát arra éppen alkalmas lenne .. . Ha tudnád — úgy nézel ki benne, mint egy paprikajancsi . . . Vizsgázni nyakkendő nélkül nem mehetünk — szögezi le végül. — Nem érdekel a nyakkendő, mehetek anélkül is. Különben polgári majmolás... az elveim ellen van! ... — Barátom, ha véletlenül elveket találsz kreálni magadnak, az jó. rendben van, de nem fontos mindjárt jelentéktelen és hülye elveket szülnöd. Elv csak az, ami az élet mély értelmében gyökerezik. Különben is a mi feladatunk, hogy a polgári világból átmentsünk minden értéket a mi új világunkba, s ha tudni akarod, a nyakkendő az értékek közül való! Nemcsak azért, mert egy igazán szép nyakkendő drága, mint a nehézvíz, vagy az uránium, s ha bepiszkolódik. költséges a tisztítása is, de azon túl, más értékei is vannak! Erről jut eszembe, add ide a tizenhat forintot a három nyakkendőért, mert nem vagyok hajlandó a motor rovására a közös pénzből egy fillérhez sem nyúlni! Meggondolom, hogy Péterrel szemben elveket hangoztassak, mert lám, ez is tizenhat forintba kerül. Ha nem szólok semmit, eszébe sem jut, vár a tizenhat forinttal, amíg megjön az utolsó ösztöndíj — akkor is fizethettem volna. így viszont most fizetek! — Különben is tűnj el a vacak jersey ingeddel végre ... papa- gály kinézésed van benne, — közben a pénzt zsebreteszi. — Minden vagánynak ilyen van, még az a szerencséd, hogy nem fekete, mert ha fekete lenne, az utcára so mennék veled. Vagy miért nem vettél kockásat? Nézd a huligánokat, lassan már csak egy kocka lesz az egész ing, s úgy néznek ki bennev mint a keresztesvitézek. Barátom, ha mi felvesszük ezt a stílust — az számunkra az eszmei megsemmisüléssel egyelő! — Most ezt mondod, s Közben a modern irányzatokról prédikálsz naphosszat; neorealizmus. expresszionizmus. szürrealizmus, kubizmus, s a fene se tudja, mi minden más! — Süket pók, az igen is irányzat. még hozzá fontos az egész emberiségre nézve. Ezek a seprűk! A kultúra és a műveltség seprűi. Ezekkel seperjük ki a rothadt polgári világot a lelkűnkből. Mikor tiszta a szoba, akkor majd a saját képünkre teremtett bútorokkal fogunk berendezkedni. — Mi köze van ehhez az én jersey ingemnek? — Az, hogy a ruha testünket burkolja, mivel testünkben van az eszmei világunk, végülis a ruhánk az eszméinket fedik. Érted most már, hogy miért nem járhatunk fekete ingekben mi, akik az emberiség szellemének a felszabadítására tettük az életünket? S ezt mindamellett, úgy kell véghezvigyük, hogy rajongunk minden modernért és magunkat is odaadjuk érte! — Húzd a szakállad — biztatom Pétert, — mert három már elmúlt. — Ha izgulsz, először ülj a bilire — s úgy nevet, hogy a szappanhab a szájába csüng. — Barátom, ha a mi lelkünket valami megmételyezi, oda az emberiség! Ha azok is, akik onnan ..jöttek. . ahonnan mi, egy szép napon fekete ingekbe kezdenek járni, s a bálterembe a lányokat a hónuk alatt dobálják, mindennek vége! Nem baj, ha sokan lesznek ilyenek, csak mi tartsunk ki. Mi a lelkűnkben nem tűrhetünk fertőző gombákat, s ha van, azt irtaná kell. Kiállunk vele a napfényre, A gombák órák alatt száradt moszatokká válnak* Eltűnnek nyomtalanul. — A jersey ingem is gomba? (Folytatjuk) Az ezermester-brigád Amikor, pár hónappal ezelőtt jártam a Dombóvári Faipari Ktsz-nél. a fél udvart beborította a halványsárga. lisztszerű anyag, ami szakadatlanul áramlott ki a csiszolóműhelyből. — Nem tudunk csinálni semmit — mondták a szövetkezet vezetői — ötven, vagy százezer forint kellene egy központi porelszívó berendezésre, de egyelőre nincs rá „keret". Ma tiszta az udvar. A műhely előtt két hatalmas faláda, belőlük egy-egy — ugyancsak deszkából készült — kéményszerű cső emelkedik ki. A „kéményekből" csaknem teljesen tiszta levegő jön, a por a ládákban marad. Ott fogják az ügyesen elhelyezett lamellák. — Megcsinálták a Gagarinék — mondja Varga Dániel elnök —. ők a mi ezermestereink. A nagy por már tűrhetetlen volt. A szomszéd lakók is szóltak, hogy csináljunk valamit, mert feljelentenek bennünket a tanácsnál. Persze, igazuk volt. Erre összehívtam a gyerekeket, mondtam nekik, hogy próbálják meg Valahogy megoldani a porelszívást. összedugták a fejüket és pár hónap múlva már jöttek is az ötlettel: ötezer forint kell hozzá és meglesz. Ami anyag még kell. arra jó lesz a különféle hulladék is. Aztán elkezdtek fúrni. faragni, gyalulni, szerelni és itt az eredmény, láthatja. — Hát ez meg mire kell — mutatok egy téglából összerakott tűzhelyfélére. — Ez az öntödéjük. A múltkor eltört a szalagcsiszoló nyomópapucs-tartója. De fél nap múlva már ment a gép, az eltört alkatrész helyett két újat öntöttek az alumíniumból. — Mi a szakmájuk a fiataloknak? — Asztalosok valamennyien. De talán menjünk be hozzájuk. „Gagarinék” — pontosabban a „Gagarin” szocialista brigád — éppen brigádértekezletet tartanak . Vagy inkább röpgyűlést. Valami baj lehetett a szekrényajtók fényezésével, ezért ugrották össze pár percre. De már meg is oldották a problémát. Bemutatják a műhelyüket. Ahány gép. annyi újítás. Vagy talán kétszer-háromszor annyi. — Nemrég még kézzel végeztük a szekrényrúd-tárcsák csiszolását — mondja Magyar elvtárs, a brigádvezető. Ezzel a szerkezettel — mutatja a kuglibaba- szerű szerszámot — felfogjuk a tárcsát és így csiszoljuk. Nincsenek veszélyben a körmök — a korábbi módszerrel sokszor le- csiszolódott a tárcsával együtt a köröm is — és a munka is gyorsabb. Egy másik újítás, a viaszolóberendezés. Korábban kézzel végezték, most a szerkezet nekiszorítja a parafintáblát a csiszoló- szalagnak. Sablon a szekrényajtók sarokcsiszolására. a ventillátor, ami nem más, mint a fényezőgép tengelyére szerelt lemez és még, vagy tucatnyi kisebb- nagyobb újítás mutatja, hogy valóban ezermesterekből áll a brigád. Nemrég az egyik fényezőgépet alakították át, hogy jobban és gyorsabban működjön. Minden ment símán, csak egy dologgal nehezen birkóztak meg. Ráépíteni a labdát forgató tengelyre a fényezőanyag-tartályt úgy. hogy az anyag a tengely belsején keresztül jusson el a labdához. Ki kellett fúrni a hatvanhét centiméter hosszú tengelyt. A legegyszerűbb megoldás talán az lett volna, ha keresnek egy fegyvergyárat. Ott biztosan tudják, hogyan kell egy ilyen hosszú rudat — hosszában átfúrni. De ők nem azért ezermesterek, hogy ilyenekért akár a szomszédba is elmenjenek Hogy kinek jutott először eszébe, ma már nem is tudják. Vettek egy csigafúrót, annak a végéhez illesztettek egy hatvan centi ho6z- szú gömbvasat. Nekiszorították a forgó tengely végének, öt óra múlva kijött a fúró a tengely másik végén. Pontosan középen. Kész volt a „puskacső”. — Most egy nagy dologba vágták a fejszéjüket — mondja Varga elvtárs — talán nem is kellene még az újságba tenni, hátha nem sikerül. — Csak egész bátran — ellenkezik a brigádvezető. — Amihez mi hozzáfogunk, annak sikerülnie kell. Nos. szóval felküldtük a brigádot a Budapesti Műbútorasztalos Ktsz-hez. tapasztalatcserére. Ott tetszett meg nekik a poliészter-öntőgép. Szerencsések a pestiek, ők már rátérhettek az új technológiára, a műanyagfényezésre. kaptak ilyen gépet. De honnét tudnánk mi négyszázötvenezer devizaforintot szerezni. Megnéztük a gépet, — veszi át a szót Magyar elvtárs — és rájöttünk, hogy pofonegyszerű megoldás az egész. Mi majd egy egyszerűbb masinát állítunk üsz- sze, itt az első darabja, ez a Csepel motorhoz való olajszivattyú. A többit majd ezután szerezzük be. Megcsinálják? — Bizonyára. Mert nagyon akarják. (J) '
