Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-16 / 191. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1983. augusztus 10. Reggeli takarítás a szökőkútnál Dunaföldvár töpreng (Foto: Erb János) APRÓSÁGOK A múlt héten Galsai Pongrác tát, az ember leken neki egy talpraesett cikkét olvastam a atyait, de ez ami most történt, Nők Lapjában. Két olyan fiatal- elgondolkoztató. Képzeld, lopott ról szól, akik egy szórakozó- egy felnőtt! — mondja Simon helyen találkoztak és semmi té- Béla, a 17-es önkiszolgáló bolt májuk nem volt. vezetője. — Magyarborsot és káSok olyan cikket is olvastam vét akart elvinni. A tükörből már, amikben arról polt szó, figyeltem. Amikor lefüleltem, hogy a fiatalok órák hosszat vi- tagadta. Aztán látta, nincs ment- tatkoznak az űrrepülésről, atom- ség, fűre-fára hivatkozott. Ezt fizikáról és egyéb tudományos mondta: „Nekem harmincezer dolgokról. forintom van a bankban!” Két véglet! Megdöbbentő! Harmincezer foJrjunk többet, sokkal többet rintja van a bankban, három olyan fiatalokról, akik hétköz- szobás, szépen berendezett, össz- napi gondjaikról, örömeikről, sze- komfortos családi háza a Kert- relmükről, bánatukról, saját lelki városban, férje jól keres, sző- erőfeszítéseikröl beszélgetnek! lőjük van tanyával, az udvar Például arról, hogy a napi tele baromfival, és — lop! Két traktorrázás után, vagy egy-egy csomag borssal, egy csomag zárthelyi dolgozat megírása után pörkölt kávéval még gazdagabb hogyan isszák a jó pohár sört. szeretett volna lenni. (N N) EGY DUNAFÖLDVÄRI ASZ- SZONY neki akar szaladni a Dunának. Kijutott neki a szenvedésből annyi, hogy elviselni három embernek is sok lenne: első férjét országúton érte a halál, nagy fia vízbefulladt, második férjét most állítják bíróság elé, mert nekitámadt Nagy Imre tsz-elnök- nek és leütötte. Néha valóban megáll az ész és az embernek összeszorul a torka. Jól teszi, nagyon jól teszi a községi párttitkár, ha felkeresi és megnyugtatja az asszonyt, hogy ne féljen, az urának a törvény előtt felelnie kell, de ő nem maradt egyedül, mert éppen a kommunisták fogják gyámolítani. Ez a dunaföldvári dolog érdekelt, felkavart és megrendített Úgy éreztem, végére kell járni, hogy mi is történt ott tulajdonképpen. Szerdán ottjártam, láttam, tapasztaltam, hogy embertelen helyzeteket teremtett a községben néhány ember meggondolatlansága, felelőtlensége: csodálkozva hallottam, hogy jú- dásképpel még azok merészelnek az emberségre, a törvényességre apellálni, akik megszegik törvényeinket, izgatnak a szövetkezeti mozgalom ellen, képesek lennének hullámsírba kergetni egy asszonyt. A község arculatán, külső képén mindebből nem sok látszik. A határban rendesen folyik a munka, akik dolgoznak, azok nem érnek rá „elméleteket gyártani, okoskodni, vélt igazukat keresni”, mert tudják, hogy ha van munka, akkor van kenyér is, mellé való is, jut az embernek magára való is. Az igazságot tehát csak munkával lehet megkeresni. Levelekkel, beadványokkal viszont nem sokra lehet menni. Elolvastam Böde János szövetkezeti tag panaszos levelét, a járási tanács vb. mezőgazdasági osztályára küldte. Egyebek között ezt írja: ,.Az átszervezéskor mindent megígértek, most nem adnak semmit. Miért nem kapok semmit három év óta a vagyonom után?” Miért? Mert nem dolgozik. Az emberségre, a felebaráti szeretet- re hivatkozik levelében, de hát honnét adjanak neki a tsz-elnö- kök pénzt, honnét, ha egyszer nem dolgozik, még egy kapavágást sem. Azt írja, beteg ember. Ez méltányolandó, de teljesen el nem fogadható, mert Dunaföldváron vannak néhányan, akik a háztáNem régen volt, amikor Felső- nánán jártam. Sokáig néztem két cséplőbrigádot, a dolgozók izzadt testtel sürögtek az aranyló, friss kazlak között, a zsákokba ömlő élet mellett. A falu mintha kihalt volna. Mindenki a határban. Csak egy-két öregasszony, gyerek volt látható. Vagy talán mégsem? Az italboltban, ahova bementünk, csattogtak a biliárdgolyók, dákó koppant. Az asztalon féldeci pálinkák, mellette fröccs. Az izzadt homlokú bi liárdo- zókat néztem. A sarokban két, pálinkabűzt lehelő férfi énekelt. A határból idehallatszott a két cséplő bugása, amint ették a súlyos kévéket. * Ebédel a család. A levesnél tartanak. A kislány kanalaz, nyel. Közben az asztalra teszi a könyökét. — Nem illik az asztalra tenni a könyöködet, kislányom! — figyelmezteti anyuka. A pici nem válaszol, megérti, és leveszi a könyökét. Esznek tovább. Anyuka elgondolkodik. Emeli a kanalat, megáll a levegőben, bal könyöke az asztalra csúszik. A kislány ránéz. Nagyon komolyan megjegyzi: — Nem illik az asztalra tenni a könyöködet, anyuka! * — Esetleg megértem, ha egy kisfiú elcsen egy csokit, vagy... egy kamasz egy doboz cigaretElkészült a Toldi utcai játszótér Néhány héttel ezelőtt hírt adtunk arról, hogy a Toldi utcai bérházak és a Séd patak közötti területen a Hazafias Népfront kezdeményezésére játszótér építését kezdték meg. A munkálatokban sok szülő vett részt társadalmi munkában, ott voltak üzemek dolgozói, ifjúsági szerrészt vettek a játszótér építésében a honvédség ifjúsági szövetségének tagjai is. Több hetes munka után a játszótér elkészült. Szerdán felszerelték a mérleg- hintákat, így már teljes a játszótér berendezése. Az utca gyerekei már birtokukba vették az új vezetek egy-egy üzemből, és I létesítményt. Miért nincs levegő? Valamikor, évtizedekkel ezelőtt, resik e hasznos segítőeszközt. Kü- egy valamirevaló benzinkútnál volt Ionosképpen megnőtt iránta a kc- levegő is — mondják a régi gép- resiet, hogy megyénkben is már kocsivezetők. Ha szükséges volt, mind több külföldi kocsi fordul akkor ingyen használhatta a mo- meg, s azok vezetői megszokták, toros a légpumpát, még az is, hogy hazai útjaikon mindenütt inaki nem tankolt a kútnál... S ahogy egyre több benzinkút megszűnt, úgy csökkent az olyanok száma is, ahol a benzin mellett levegőt is kaphatott a motoros. Ma már elmondhatjuk, hogy száz kilométeres körzetben sehol nincs — bárki által használható — lég- kompresszor ... Köztudott, hogy benzinkútjaink zsúfoltak, nem ritka, amikor negyedórát kell várni, s csúcsidőben a félórás, egy órás várakozás szinte természetes. S eltudjuk képzelni, hogy a jelenlegi személyzetet csak terhelné a légkompresz- szorra való felügyelet is. Talán ezért nincs a benzinkutak mellett — úgy mint régen volt — légkompresszor. Pedig nagyon sokan kegyen használhatják a benzinkutaknál lévő légkompresszorokat. Ismerjük az ÁFOR ezernyi nehézségét, nem is merjük javasolni éppen ezért, hogy legalább a megye székhelyén a benzinkút mellett motoros légkompresszort állítson fel. . . Ehelyett inkább a Tolna megyei Népbolthoz fordulunk kérdésünkkel, javaslatunkkal. Ügy látjuk, legjobb megoldás volna, ha a szekszárdi motorbolt tartana üzemben egy légkompresz- szort. Véleményünk szerint a néhány ezer forintos kiadás, mint hatásos reklám igen jól megtérülne. Kíváncsian várjuk, mit szól javaslatunkhoz a Népbolt Vállalat propagandaosztálya ? jiban egészségesek és csak a közösben betegszenek meg. Makk- egészségesek akkor is, amikor követelőzni kell. Hiába, erről így kell beszélni. A község főterét karikába veszik körül az üzletek, a kirakatok gazdag áruválasztékot kínálnak: Van itt minden. Konyhagarnitúrától kezdve, a feketekávé-főzőig minden. „Csak pénz nincs” — mondják a hőbörgők. De hát hogyan lehet hinni nekik, amikor az fmsz kimutatásai fehéren-fe- ketén bizonyítják, hogy a gazdák ebben az évben csak a háztájiból 5 millió forint körüli bevételre tettek szert. Számos elégedetlen pincéjében 20, 30, 40, sőt 100 hektó bor várja a még jobb vásárt. A másik ötmillió forintot a budapesti és a dunaújvárosi piacok pedig úgy megadták, mint az egy fillért. A szőlőkből most kezdődik a haszon. A községet félkörben ölelő gyümölcsösök és szőlőskertek arannyal fizetnek. De a közössel valóban bajok vannak. S megvan arra is a magyarázat, hogy miért vannak vele a bajok. HÉTFŐN HELYSZÍNI TÁRGYALÁS volt, egy Lindinger Imre nevezetű ember állott a bírák előtt. Vád: megtámadta és tettlegesen bántalmazta az őt lopáson érő egyik mezőőrt. Az idős ember a közöst vigyázta, amikor Lindinger rárohant, beverte a fejét és eltörte három oldalbordáját. Utána, mintha mi sem történt volna, hazament, majd hányaveti hangon híresztelte „nem lesz ebből az ügyből semmi”. Jó ideig valóban nem történt semmi, illetőleg történt. Lindinger Imre továbbra is bátran szórhatta a szövetkezeti gazdák közé a békétlenség magvait. A termelőszövetkezetekről kijelentette: „nem ilyen inget, gatyát szabtak a parasztra”.. Állítását persze nem tudja megindokolni, csak azt fújta rendületlenül, hogy a tsz-ben nem lehet megélni, de hát álljon meg a menet, annak a gazdának persze, hogy nem lehet a tsz-ben megélnie, aki úgy megerőlteti magát, hogy egész évben — írd és mondd — egyetlen egy munkaegységet szerez. A világon sokfajta szövetkezeti forma létezik, de ennyi munkával Lindinger Imre nem élne meg sem Dániában, sem a Szovjetunióban, egyelőre csak Magyarországon, s csak Duna- .földváron képes így is létezni. Nincs értelme zsákbamacskát árulni: Dunaföldváron a jövedelem fő forrása ma még a háztáji. Ez tény. De ez a tény nem a nagyüzemi gazdálkodás életképtelenségét jelenti, egészen mást mutat. Azt egyebek között, hogy a község gazdái az egyéni világban a határ távoli területeit képtelenek voltak úgy. olyan kulturáltan és belterjesen kezelni, mint a falu körül elterülő földeket. Ezek a kihasznált — van olyan föld, amelyik 30 éve nem látott trágyát — távoli területek mind közös művelésbe kerültek, a falu alatti java rész, pedig háztáji művelésben maradt. Ebből úgy gondolom, mindent meg lehet érteni, s nem is az a baj, hogy a háztáji ebben az évben, már eddig körülbelül 10 millió forint bevételhez juttatta a gazdákat. Dehogy baj. hiszen ezért a pénzért megdolgoztak, s különben is ma hazánkban éppen az a cél, hogy a parasztság is jobban éljen. Ott a hiba, hogy egyesek nem látják a valóságot, hisznek a hamis prófétáknak. elfelejtik, hogy még több lenne a forint, ha a közösben lévő munkákat is egyként, szívvel- lélekkel végeznék el, legalább úgy, mint ahogyan teszik a háztájiban. NEMRÉG A NÉPSZABADSÁGBAN cikk jelent meg egy főmérnökről, aki hat elemivel látja el, méghozzá kitűnően a munkáját. De tessék elképzelni. Ez az amúgy is értékes ember, mennyivel lenne értékesebb egyetemi diplomával, sokkal, nagyon sokkal. csak hát a diplomát nem adják ingyen. A dunaföldvári határ nagyon gazdag — most is az —, de még gazdagabbá lehet és kell tenni, a közös gazdálkodással, de úgy van ez is. mint az a bizonyos diploma: a nagyobb gazdagságot sem adják ingyen: meg kell érte dolgoznunk. Elég sok a sértődött ember. Az ilyen embereket meg kell hallgatni, a jogos sérelmeket orvosolni, de mindezt csak a nagyüzemi gazdálkodás talaján lehet megtenni. Másként nem, mert Dunaföldvár sem sziget. A kupecvilágnak ott is befellegzett. Ott is létre kell jönnie annak az igazi emberséges világnak, amelyben szavazati joga csak annak van, aki saját munkájából él. Mondják, a termelő- szövetkezetek közgyűlésein vannak, akik ilyeneket kiabálnak: „Én negyven holdat hoztam, te meg a puszta... Nincs tehát szavad.” Ez bizony tévedés, ez rég volt. De többé nem lesz soha, mert Magyarországon a kizsákmányolás megszűnt. Lindinger logikája szerint, amikor azt mondja, hogy a nagyüzemi gazdálkodás gúnyáját nem a parasztra szabták, e hamis és hazug gondolatmenetet úgy kellene folytatni, hogy a szocialista ipar termékeitől, a korszerű mezőgazdasági gépektől, a rádiótól, a televíziótól, a mosógéptől, a kávéfő- 'zőtől, stb. stb. is el kell tiltani a dunaföldvári gazdákat, mivel az az új. idegen tőlük... Még leírni is felesleges, hogy ez a logika tarthatatlan, az újnak van létjogosultsága minden területen, hiszen ez a rendszer, amelyik iskolázot- tabbá, műveltebbé tette a magyar parasztságot — le sem lehet tagadni — ez a rendszer a nagyüzemi gazdálkodással sem a kárát, ellenkezőleg, a javát akarja a földműves emberek millióinak. AZ ILYEN LINDINGER-FÉLÉK tehát rosszat akarnak. A rendes, dolgos tagok mindezt Dunaföldváron is tudják, hetekig várták, hogy mivel jogállamban élünk, majdcsak a körmére kop- pintanak ennek a Lindingernek, aki köpönyegforgató is, mert 1956. előtt, ügyvezető korában teliszájjal hirdette a nagyüzemi gazdálkodás fölényét és agitálta a parasztokat a tsz-be. Saját apját valósággal bekényszerítette annak idején. A Lindinger-ügyet mások is figyelték és mivel a felelősségre vonás késett, egyesek úgy gondolták, azt csinálhat itt mindenki, amit akar. Ettől kaphatott vérszemet az az ember is, aki Nagy Imre tsz-elnököt leütötte. Ott van most egy szerencsétlen, szánnivaló asszony, akinek eddig is már kijutott a szenvedésből... És ott van néhány megtévesztett, félrevezetett parasztember. Lin- dingert nem jogerősen 20 hónapra ítélte el a bíróság. De neki is otthonmaradt a kereset nélkül hagyott család. Lehet-e ennyire felelőtlen egy felnőtt ember? Szabad-e ilyennek a szavára hallgatni? A község nyugalma megkívánta, hogy a törvény szigorával járjanak el vele szemben, de feleségéről, családjáról gondoskodnak, munkaalkalmat biztosítanak neki. Dunaföldvár pedig ezekben a napokban töpreng és őszinte emberek, elvtársak segítségével kezd normális kerékvágásba billenni. A -józan parasztfők, ha áttekintik az eseményeket, akkor feltétlenül rájönnek, hogy ilyen helyzetben, elsősorban az észre kell hallgatni! Az ész pedig azt diktálja, hogy a múltat visszahozni nem lehet, egyetlen tennivaló marad, a tsz- ek megerősítése, megszilárdítása, tehetséggel, munkával, szorgalommal. Ez az istenverte aszály az idén megint sokat rontott, de a nehéz esztendőket mindig a jobb évek szokták követni Szekulity Pétéi
