Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
TOLNA MEGYEI NEPŰJSAC 1963. augusztus 1. Gondolatok a származási kategóriák eltörléséről Hozzászólás a „Miért nem ezzel kezdtük?“ című cikkhez A SZÁRMAZÁSI KATEGÓRIÁK eltörlésé különböző meg- világosításban került már az újság- és folyóiratolvasók elé. Megvizsgálták ezt a határozatot már politikai társadalmi és gazdasági szempontból. Az érvek sorával bizonyították be, hogy ez a párt- határozat helyes, hogy kellő időben, a feltételek teljes megéré- sekor jelent meg. Nem egy cikk szerzője azt is megvilágította, hogy ennek a helyes határozatnak a megvalósítása milyen feladatokat állít az iskola elé. Számos ígéret és még több jó tanács hangzott el. Ezek mind azt voltak hivatva bizonyítani, hogy a munkás- és parasztfiatalok, a jövőben sem szorulnak háttérbe, s nem kerülnek hátrányos helyzetbe. Pedagógus vagyok, s jól tudom, hogy mennyi mindent tesznek és tehetnek a pedagógusok a tanulókért! Nem is kívánok erről sokat beszélni, de példaképpen elmondanám, hogy az 1962.—63. tanév első felében a M-í általános iskola I.. osztályában nagyon szép eredményt találtam. Szomorúan kellett azonban tapasztalni, hogy van néhány lemaradó, s van egy kis cigányszármazású gyermek, aki nem tud olvasni. A megbeszélés során elmondta a nevelő, hogy mennyi mindent megkísérelt már, de minden fáradozása hiába volt. Hozzáfűzte azonban: „Év végére megtanítom! Még nem tudom hogyan, de meg fog tanulni!” És megtanult! Ha most valaki azt várná, hogy a nevelő megérdemelt dicséretével folytatom, akkor nem világíthatnék fá arra, amire származási kategóriák megszűnésével kapcsolatban rá akarok mutatni r« » «. A fenti osztály nevelője azt is elmondta, hogy a kis hatéves csöppség milyen hallatlan akarattal dolgozik. Ez a ’gyerek tanulni akar! Ez a gyerek részese a munkának, s nem passzív szemlélője a vele kapcsolatos erőfeszítésnek! Más kérdés persze az, hogy ezt az akaratot a nevelő milyen módszerekkel erősítette, s milyen módon fejlesztette a gyermek önbizalmát. AZ AKARATRÓL, a közös munkáról van szó! A közéniskolai tanulmányi eredmény, a felvételi vizsga eredménye döntő súllyal esik latba felvételeknél. Az eredmény pedig csak szívós munka alapján jelentkezik! Tanítványaim nak szoktam elmondani Körösi Csorna Sándor példáját, aki 10 fokos hidegben fáradhatatlanul dolgozott a számára idegen életformában is, hogy célhoz érjen! A származási kategória eltörlése szívós és céltudatos munkára készteti fiataljainkat, ha még most nem is látszik ez ilyen egyértelműen. Hiszen még sokan nem is hitték el, hogy a tudás, a helytállás, az eredmény lesz valóban döntő. Sokan még nem nyúltak a ..rejtett tartalékhoz”. Egv idősebb napköziotthonos kolléga mondta el, hogy kitűnő képességű gyermekek órákhosszat méláznak a könyv felett, de nem tanulnak, pedig amikor valamilyen cél érdekében időt akarnak biztosítani, 10—15 perc alatt végeznek a soronlévő tantárggyal, s hibátlanul tudják a leckét. Miért? Mert akarnak, mert tudják, hogy csak így érhetik el azt, amit épen célul tűztek maguk elé. Most a cél talán még nem elég világos. Egyesek még ringatják magukat abban, hogy úgyis felvesznek majd! Vagy továbbtanulás nélkül is „jól keresnek”, hisz... De holnap már világossá válik, hogy nem lehet olcsón babért szerezni! Lehet, hogy egyeseknél a kifejtendő erő egyelőre még a vizsgasikernek szól, de ez fokozatosan átalakul. Ha kezdetben még „fogcsikorgatva" végez is valamivel többet a fiatal, később hálás lesz, hogy a többhöz kényszerítették, ahhoz vezették. A megszabott feladatok megoldása közben edződik akarata, fejlődik egyénisége. Ha egy-egy mozdulatából esetleg kirí, hogy „nem járt balettiskolába”, de a gondolatok eredetisége, az emlékezet frissessége, az összefüggések világos látása meghazudtolja a mozdulatot. A VIII. KONGRESSZUS HATÁROZATA ahhoz is segít, hogy ne az osztályzatért, hanem magáért a tudásért tanuljanak fiataljaink. Hisz mindinkább világosabbá lesz, hogy a vizsga nem jelenti a befejezést, hainem valami újnak a kezdetét, ahol azonnal számot kell adni a befejezett dolgokról is. A feladatok tehát nem visszaszorítanak, hanem megerősítenek. Én nem féltem a munkás- és parasztszármazású fiataljainkat! Én tanítottam esztergályos ipari tanulókat, aki ma pedagógusok. ismerek raktári munkásokból lett mérnököket. Amit ők .nehéz körülmények között vittek véghez, azt miért ne valósíthatnák meg sokan jó adottságok mellett? Csak bízni kell bennük s helyesen vezetve kell követelni tőlük a középiskolában is. De az akarat jelentőségére nemcsak a fiatalok döbbennek rá, hanem a szülők is. Azok, akik ma a dolgozók iskolájában pótolják azt, amit a mostoha körülmények, vagy más miatt mulasztottak. Ök a gyermeküknél is másképpen látják ay akarat kérdését. Ha vannak is még szülők, akik sajnálják gyermeküket, mert nem ér rá semmire, mindig csak tanulnia kell. Ezek . mindig kevesebben lesznek. Mindig többen tekintik a tanulás óráit és éveit a jövő zálogának. Milyen büszkén és boldogan áll nak majd gyermekük avatásán az egyetem aulájában, a főiskola dísztermében, a tanítóképzők díszes folyosóján, ök és a felavatott orvosok, mérnökök, tanítók, tanárok, agronómusok, gyógyszerészek, építészek, technikusok és ki tudná valamennyit elsorolni akkor mondják majd el elismerő szavaikat s adnak igazat a VIII. kongresszus határozatának, mert megtanította őket akarni. S miközben megállapítják annak helyességét. talán eszükbe sem jut, hogy dolgozó népünk és országunk erősödött, s közelebb kerültünk kitűzött célunkhoz. Békés Ferenc Gépesítették a szervestrágyázást a megyében A Tolna megyei gépállomásokon — a szedresi kivételével — gépesítették a szervestrágyázás nehéz munkáját. Csehszlovák gyártmányú istállótrágya-marko- ló géppel és traktorral vontatott szervestrágyaszóró pótkocsikkal láttak el a gépállomásokon megalakított 11 brigádot. Eddig háromnegyed órába is belekerült, amíg a villások megraktak egy pótkocsit, ezt a munkát a markológép 3 perc alatt elvégzi, s gép szórja a trágyát is. A gépesített brigádokkal a termelőszövetkezetek munkáját könnyítik és gyorsítják meg. Elsősorban azokban a közös gazdaságokban kezdték meg a gépesített trágyázást, amelyekben felgyülemlett az istállótrágya. A Várdombi Gépállomás a sárközi termelőszövetkezetekben, az Ireg- szemcsei Gépállomás a felsőnyéki Egyetértés Tsz-ben, a BÖlcskel Gépállomás brigádja a dunaföld- vári Duna Gyöngye Tsz-ben trágyázza így a földeket. A gépállomások a géni trágyázást már előre kijelöltek és szinte menetrendszerűen jelennek meg a szervestrágyázó-brigádok a szövetkezetekben. A gépekkel az idén addig dolgoznak, ameddig szántani is lehet, Kissé kényes problémákról A z utóbbi években sok szép 1V eredményt értünk el népművelés, művelődés vonatkozásában. Van azonban néhány terület, amelyekről gyakran kicsit viszo- lyogva beszélünk, s ha beszélünk is jobbadán csak egymás között, s úgy kezeljük ezeket, mint kissé kényes problémákat, amelyeknek megoldása sok mindentől függ. Ezt a kérdést kerülgettük Bajor Lászlóval, a Bonyhádi Járási Tanács művelődési osztályának vezetőjével és munkatársaival is. A szerencse az egészben az volt, hogy ismerem őket, különben könnyen azt mondanám: panaszkodtak. Ültünk az asztalnál, ők beszéltek, én hallgattam. Közben játszogattam egy-egy gondolattal, így például igen sokáig elidőztem a dolgozók esti iskolájának ügyénél. Amikor hangosan is sort kerítettem rá, Bajor László látszólag könnyedén, de mégis gondterhelten válaszolt. — Ha azt nézzük, hogy az elmúlt tanévben az azt megelőzőnél százzal több, összesen 260 felnőtt dolgozó vizsgázott az esti iskolákban, akkor rendben lévőnek látszik a dolog. Még inkább annak, ha hozzátesszük, hogy például Zombán valósággal törzsiskolánk alakult ki. De nem ilyen rózsás a helyzet mégsem, ha a problémákat nézzük. — Például? — Például Cikó. A látszatintézkedések és a mechanikus formalitás legpregnánsabb helyzetét produkálták a községben. Szerveztek három általános iskolai osztályt felnőttek részére, de a mintegy hatvan hallgatóból egy sem tett vizsgát. Pedig ha valahol tenni kellene a népművelés, a kulturális felvilágosítás érdekében, az a hely Cikó ... A meglehetősen borús kép oka persze ott rejlik a községben. Csak talán még nem sikerült felfedezni. Kinek lenne ez a feladata? Kétségtelenül részt kellene vállalnia ebből a járási művelődésügyi osztálynak is, de a tennivalók zöme azért mégis a helyi vezetőkre, s így elsősorban a tantestületre vár. Egyszer már félre kellene tenni a gyakran még mindig felszínre kerülő ellentéteket, s az erre pazarolt energia nagyobb hányadát a szervezésre, az alapos, türelmes fel- világosító munkára fordítani. Elkelne ez Cikón. 1J a már az oktatásnál tar*1 tunk hasznos lenne, ha arról is beszélnénk, mit tesznek az iskolai oktatás színvonalának emeléséért, hogyan próbálják megteremteni a nevelés dologi feltételeit? — A járás adottságai hátrányosak. Sok az apró település és a puszta. Több olyan helység van, ahol az iskola négy tanulócsoportos és az egyébként jó tapasztalatokat mutató körzetesítést csak három-négy község összevonásával tudnánk megoldani. Ezt azonban nagyon nehezíti a közlekedés. A gyerekeket autóbusszal kellene szállítani a körzeti iskolába, ez azonban korántsem egyszerű. A falvakat és kisebb településeket összekötő járatok zsúfoltak, s a lehetőségek egyáltalán nem kedvezők. A szülők többségé megértette, hogy a körzetesítésben rejlik egyféle pozitívum: A gyermekek a szakirányú oktatás mellett jobban felkészülhetnek a gimnázium, vagy technikum magasabb feladatainak elvégzésére. Ezért az anyagi áldozatot sem sajnálnák, dehát ügybuzgalommal nem lehet megoldani a közlekedési nehézségeket. — Pusztáinkon, ha lehet — így az osztályvezető — talán még a községeknél is rosszabb a helyzet. A körzetesítést, s így az iskolai oktatás magasabb színvonalra emelését a puszták esetében, csak hatnapos kollégiumi rendszerrel tudnánk megoldani. Igen ám, de honnan vegyünk erre pénzt? p z a kérdés kétségkívül igen súlyos. A helyzet illusztrálására vegyünk egy példát. A Hőgyészi Állami Gazdaságban kilenc istenhátamögötti helyről kellene a körzeti központba szállítani harminc gyereket. Becslések szerint ez naponta körülbelül ezer forintba kerülne. A végösszeget akár ne is számoljuk. De I hagyjuk nyitva a kérdést, mert valamilyen megoldást hamarosan keresni kell. I — Gondoltunk arra, hogy a zombai kastély igen jól megfelelne kollégiumnak. Aránylag kevesebb költséggel ki lehetne alakítani a szükséges helyiségeket, körülbelül 80 gyerek számára. A kedvező lehetőségek esélyeit viszont csökkenti, hogy a kollégium mellé mindjárt egy négytantermes iskolát is építeni kellene, így azonnal nehezebbnek látszik a probléma megoldása. Csakúgy, mint megyeszerte. a bonyhádi járásban is egyre nagyobb szerepet töltenek be a községek kulturális életében a művelődési házak és otthonok. Bízvást mondhatjuk: a bennük folyó munka évről évre elmélyültebb, tartalmasabb. — Van azonban néhány gondunk velük kapcsolatban is. A leglényegesebb: nem sikerült elérni mindenütt, hogy a vezetés megfelelő színvonalú legyen. Ezen az új népművelési évadban próbálunk segíteni. Az igazgatók részére egy éves időtartammal tanfolyamot indítunk. Ezen kulturális és gazdasági ismeretekről tartunk előadásokat, s egyben gyakorlati kérdésekben is eligazítjuk őket. A másik oldalon komoly feladatok várnak a járási művelődési osztályra. Minden szépítés nélkül, reálisan számolnak, s így azt is tudják: a gazdasági munka a községi művelődési szerveknél korántsem éri el a megfelelő szintet. Nagyobb baj még nem történt, de az idén is több fegyelmi eljárás indult a nyilvántartási és pénzügyi' fegyelem megsértéséért. Kellemetlen dolog ez, s kerül olyan is, aki az egész gazdasági munkát felesleges és bürokratikus intézkedések sorozatának fogja fel. Pedig nem az, hanem nagyon fontos tennivaló, mondhatni létfontosságú ahhoz, hogy rend legyen minden művelődési otthon háza táján. Az osztály a rend megszilárdulásához nyújt segítséget majd azzal, hogy programszerűen látogatja a községeket, s a helyszínen, a helyi vezetőkkel közösen old meg minden problémát, akkor is ha kényes és akkor is, ha nem. Sz. I. Kocsiállás-pénzzel nem lehet vagonokat pótolni Mint ismeretes, az év eleji rendkívüli időjárás okozta szénhiány miatt a vasútnál átmeneti áruszállítási korlátozásokat kellett bevezetni. Ezek a korlátozások később összeszaporították az amúgy is nagy feladatokat. Amikor a korlátozások feloldódtak, az állami tervhez viszonyítva 384 108 tonna, az operatív tervhez viszonyítva pedig 284 442 tonna áru szállításával maradt el a MÁV. — Vajon tudták-e pótolni ezt a nagymennyiségű lemaradást? — kérdeztük meg Nagy Károly elvtársat, a MÁV Pécsi Igazgatósága forgalmi osztályának vezető helyettesét. — A lemaradás pótlására konkrét intézkedési tervet dolgoz- tünk ki, amelynek megvalósítása egyaránt nagy erőfeszítéseket követel a vasút minden dolgozójától. Derekasan helytálltak a dolgozók, amit igazol az a tény is, hogy az első félév végére a lemaradást behoztuk. — Milyen áruk továbbítását igénylik főként a vasúttól? — Területünkön a szállításra kerülő árumennyiség legnagyobb részét a szén, az építőanyag és egyéb ioari anyagok képezik. Mindezek — a változatlan szállítási kapacitás mellett — egyre növekvő mennyiségben. Fokozódó feladatainkat csak úgy tudjuk ellátni, ha a kocsiforduló idejét lényegesen csökkentjük, s ezzel biztosítjuk a több áru szállításának lehetőségét. A kocsiforduló csökkentésével nemcsak időt, hanem vagonokat is megtakarítunk. Ha minden úgy történne, ahogy terveztük, a ki- és berakási idő a tervezetten belül maradna, a hét valamennyi napjára ütemezett egyenletes szállítást biztosítani tudnánk, kevesebb gondunk lenne. — Mi volna ehhez szükséges? — A fuvaroztatók segítsége, mégpedig úgy, hogy a hét minden napján, tehát szombaton, vasárnap, és hétfőn is igényeljenek kocsikat. Ezenkívül az is, hogy az engedélyezett rakodási időket — be- és kirakásnál egyaránt — feltétlenül betartsák, mert a kocsiállás-pénzzel nem lehet a kieső vagonokat pótolni. — A rakodási idők alakulása sajnos azt igazolja, hogy a szállíttató vállalatoknak nem érdekük a gyors kocsiforduló. Megyénkben milyen tapasztalataik vannak? — Elég sok nehézséggel küszködünk Tolna megyében is. A szekszárdi vállalatok általában 16 óra után az árufogadást már nem biztosítják. Rengeteg idő, s érték veszik így kárba. Tudunk néhány pozitív példát is. A Gépjavító Vállalatról csak elismerően tudunk szólni, ahol tervszerű, egyenletes, valamint késedelem nélküli a rakodás. Ugyanígy a Tanácsi Építőipari Vállalatról, ahol a beérkezett árut azonnal továbbítják, ha nappal, ha éjjel értesítik őket. — Van-e lehetőségük a vállalatoknak a munkaidőn túli rakodásra? — A Központi Szállítási Tanács javaslatára a Minisztertanács ez év április 1-i hatállyal ismételten hozzájárult ahhoz, hogy a vállalatok a vasúti kocsik ki- és berakásánál felmerülő bérszükségletükhöz állományon kívüli béralapot kapjanak. Azt tapasztaljuk, hogy ezzel a lehetőséggel a Tolna megyei vállalatok, üzemek nem igen élnek. Legalább is ezzel magyarázzuk, hogy a számukra érkező áruk kirakásának csak késlekedve tesznek eleget. Éppen ezért kérjük a vállalatokat, minden lehetőséget használjanak ki annak érdekében, hogy a vasút a szűk szállítási kapacitása mellett is eleget tudjon tenni feladatának. Hisz ez közös érdek. R. M.