Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-16 / 164. szám
19$3. július lé. TOLNA MEGYEI NÍPŰJSAÖ 3 (Folytatás a 2. oldalról) XXII. kongresszusa vonalát követve, a pártéletben, a lenini elvek és normák helyreállítása felé tett éles fordulat óta eltelt tíz esztendő alatt, majd hangsúlyozza: „a szovjet emberek különösnek és sértőnek találják, hogy a kínai elvtársak megpróbálják befeketíteni az SZKP programját, a kommunista társadalom felépítésének ezt a nagyszerű tervét.” „Nehéz maradéktalanul ítéletet mondani azokról az indítékokról, amelyek a kínai elvtársakat vezérlik a személyi kultusz támogatásában. Tulajdonképpen ez az első eset a nemzetközi kommunista mozgalom történetében, hogy a személyi kultusz nyílt magasztalásával találkozunk. Azt kell mondanunk, hogy még a személyi kultusz virágzásának időszakában is a Szovjetunióban Sztálin maga is kénytelen volt, legalább szavakban tagadni azt, hogy valami köze van ehhez a kispolgári elmélethez. < Az SZKP nyílt levele a továbbiakban olyan, a nézeteltérések központjában álló fontos kérdésekkel foglalkozik, mint a tőkés országokban élő munkásosztály forradalmi harcának és a nemzeti felszabadító harcnak útjai és módszerei; a szocializmusba való átmenet problémája; a szocializmus és a kapitalizmus békés gazdasági versenye és más elvi jelentőségű kérdések. A nézeteltérések középpontjában álló következő fontos kérdés: a tőkés országokban élő munkásosztály forradalmi harcának és a nemzeti felszabadító harcnak útjai és módszerei, az emberség szocializmusba való átmenetének útja” — mondja nyílt levelében az SZKP Központi Bizottsága. A levél rámutat, hogy a KKP vezetői úton- útfélen beszélnek a világforradalomról, mindenféle okból, sőt gyakran ok nélkül is forradalmi frázisokkal dobálóznak, míg mások, éppen azok, akiket a kínai elvtársak bírálnak, a legkomolyabban kezelik a forradalom kérdését, ahelyett, hogy hangzatos frázisokat hajtogatnának, tudatos erőfeszítéssel azon vannak, hogy figyelembe véve korunk viszonyait, megtalálják a szocializmus győzelméhez vezető legbiztosabb utat és kitartóan harcolnak a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy a szovjet kommunisták és más szocialista országok testvérpártjai felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak békepolitikájukkái a munkásosztálynak, a kapitalista országok dolgozó népének. A szocializmus országai a békének általuk kivívott feltételei között jelentős sikereket érnek el a gazdaságfejlesztés területén, egyre nagyobb győzelmeket aratnak a tudomány és technika területén, javítják a dolgozó nép életfeltételeit, fejlesztik és tökéletesítik, a szocialista demokráciát, megnyerik a világ minden országában élő népek szívét és agyát. A szovjet kommunisták tántoríthatatlanon követik Lenin útmutatását, hogy a „nemzetközi forradalomra a legnagyobb .hatást gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk”. Kitűnik azonban, hogy vannak olyan elvtársak, akik eldöntötték: V. I. Lenin tévedett. Mit jelentsen ez? A bizalom hiányát abban, hogy a szocializmus országai gazdasági versenyben le tudják győzni a kapitalizmust? Vagy pedig olyan emberek álláspontjáról van szó, akik szembekerülvén a szocialista építés nehézségeivel, elvesztették a kedvüket, s nem látják annak lehetőségét, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalomra gazdasági sikereikkel, a szocializmus saját országukban végrehajtott sikeres építésének példájával gyakorolják a legnagyobb hatást? Ök a forradalmat inkább egy más — számukra rövidebbnek tűnő — úton akarják megvívni. Egy győzelmes forradalom azonban a nép munkájával és csak a nép munkájával szilárdíthatja meg és fejlesztheti sikereit, csak ezzel bizonyíthatja be a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben”. „A kínai elvtársak gőgösen és sértő módon nem kevesebbel és nem többel vádolják Franciaország, Olaszország az Egyesült Államok és más országok kommunista pártjait, mint opportunizmussal és reformizmussal, „parlamentáris kretinizmussal", sőt még azzal is, hogy a „bur- zsoá szocializmus” felé sodródnak. Milyen alapon? Azon az alapon, hogy ezek a kommunista pártok nem hangoztatják az azonnali proletár- forradalom jelszavát, bár a kínai elvtársaknak is meg kell érteniük, hogy ezt a forradalmi helyzet kialakulása nélkül megtenni nem lehet”. Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban hangoztatja: a kínai kommunisták, midőn ellene fordulnak mindannak, ami jelenleg a fejlett kapitalista országok kommunista pártjait foglalkoztatja, nem mutatják a szolidaritás minimális érzését sem azon kommunisták iránt, akik az osztályharc élvonalában harcolnak a tőke ellen, s nem mutatnak semmiféle megértést ez országok adott feltételei iránt sem, a sajátos út iránt, amelyet a munkásosztály forradalmi mozgalma ezekben az országokban követ. „A forradalom nevében, a kínai elvtársak valójában éppen azokat az utakat utasítják el, amelyek a forradalomhoz vezetnek. Olyan irányvonalat próbálnak a mozgalomba becsempészni, ami ahhoz vezet, hogy a kommunista párt elszakad a tömegektől, a munkásosztály a monopóliumok uralma, a kapitalizmus ellen vívott harcában elveszti szövetségeseit”. A kínai elvtársak r~m értenek egyet a kommunista világmo7--' - a különböző országoknak a szocial' i való átmenete formáinak kérdésében. Ismeretes, hogy az SZKP és más marxista— leninista pártok — amint ezt a moszkvai értekezletek dokumentumai és az SZKP programja világosan leszögezi — abból indulnak ki, hogy lehetséges a szocializmusba való békés és nem békés átmenet. Ennek ellenére a kínai elvtársak azt vetik pártunk és más testvérpártok szemére, hogy csak a békés utat ismerik el. Az SZKP Központi Bizottsága ezután megjegyzi, hogy a kínai elvtársak a forradalmiság alapfeltételeként mindenben és mindenütt a fegyveres felkelést látják. Az SZKP Központi Bizottsága leszögezi: a kínai elvtársak ezzel tagadják meg a szocializmus győzelméért vívott harc békés formáinak lehetőségét. Az SZKP Közp>onti Bizottsága, tanulmányozván a nemzetközi munkásosztály és az ázsiai, afrikai, latin-amerikai nép>ek nemzeti felszabadító mozgalma harcának párhuzamát, emlékeztet arra, hogy a kínai elvtársak olyan „elmélettel” hozakodtak elő, amely szerint korunk fő ellentmondása nem a szocializmus és az imperializmus, hanem a nemzeti felszabadító mozgalmak és az imperializmus között van. Ezek a kínai elvtársaik szemmel láthatólag a legkönnyebb módon akarnak népszerűséget szerezni maguknak az ázsiai, afrikai és latin- amerikai népiek szemében. Ez az „elmélet” azonban ne tévesszen meg senkit. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy ennek az „elméletnek valódi célja elszigetelni a nemzeti felszabadító mozgalmat a nemzetközi munkásosztálytól és vívmányától: a szocializmus világrendszerétől. Ez azonban éppen a nemzeti felszabadító mozgalomra jelent súlyos veszélyt. Az SZKP Központi Bizottsága ismételten kijelenti, hogy „mind a nemzetközi munkásosztály, mind a nemzeti felszabadító mozgalom jövendő győzelmeit tartós szövetségük és együttműködésük, közös érdekeikből fakadó együttes harcuk biztosítja az imperializmus ellen”. „Lenini pártunk a nemzeti felszabadító mozgalmat a világforradalom folyamata szerves részének tekinti, az imperializmus ellen irányuló hatalmas erőnek látja.” Mi magyarázhatja a KKP téves álláspontját korunk fő problémái iránt? Talán az, hogy a kínai elvtársak teljesen elszakadtak a valóságtól, hogy demagóg, betűrágó módon közelítik meg a háború, a béke és a forradalom kérdéseit, hogy nem tudják megérteni korunk adott feltételeit? Vagy talán az, hogy a kínai elvtársak által a „világforradalomról” csapott fülsiketítő lárma mögött más célok rejlenek, amelyeknek semmi közük a forradalomhoz. Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele rámutat: mindez leleplezi annak az irányvonalnak hibás és ártalmas voltát, amelyet a KKP vezetősége a világ kommunista mozgalmára akar. erőszakolni. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy a marxista—leninista pártok meghatározták közös irányvonalukat, kidolgozták a nemzetközi kommunista mozgalom jelenlegi szakasza irányvonalának alapfeltételeit. Ennek az általános irányvonalnak lényege röviden: harc a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. „A KKP vezetőinek korunk legfőbb politikai és elméleti kérdései iránt tanúsított nézeteit nem lehet elválasztani gyakorlati tevékenységüktől, melynek célja aláásni a világ szocialista táborának és a nemzetközi kommunista mozgalomnak egységét”. Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele ezután tényeket idéz, amelyekkel a kínai vezetők nemcsak a szocialista tábor, hanem az egész kommunista világmozgalom egységét is aláássák. A KKP vezetősége különböző pártellenes, kiközösített csoportokat szervez és támogat, amelyek szembefordulnak az Amerikai Egyesült Államok, Brazília, Olaszország, Belgium, Ausztrália és India kommunista pártjaival. A KKP-hoz tartozó elvtársak különösen élénk tevékenységgel próbálnak felforgató munkát végezni az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai országok kommunista és munkáspártjaiban. A kínai vezetők élesen támadják azokaj a kommunista testvérpártokat és vezetőiket, amelyek és akik nem akarnak letérni a nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonaláról. Az SZKP Központi Bizottságának levele végezetül kijelenti: dicsőséges lenini pártunk egész történelme folyamán engesztelhetetlen harcot vívott a jobboldali és a baloldali opportunizmus ellen, a trockizmus és a revizionizmus ellen, a dogmatizmus és a szektarianizmus ellen, a nacionalizmus és a sovinizmus ellen, ezeknek minden megnyilvánulása ellen, mind az országon belül, mind a nemzetközi küzdőtéren. Pártunk megacélozódott és megerősödött a marxizmus— leninizmus tisztaságáért folytatott harcában, s nem fél a modern szakadárok semmilyen kirohanásától sem, akárhonnan jöjjenek is azok... Az SZKP Központi Bizottsága a párt és az egész szovjet nép előtt felelősségének teljes tudatában kijelenti, hogy teljes erőnkkel megtettünk, és megteszünk mindent a Kínai Kommunista Párttal való egységünk megszilárdításáért. Lenin zászlaja alatt a kommunista világmozgalom egységéért, a szocialista világrendszerhez tartozó országok egységéért, a gyarmatosítás ellen harcoló minden nép hatékony megsegítéséért, a béke ügyének megszilárdításáért, a kommunizmus nagy eszméinek győzelméért az egész világOQn Moszkvában megnyílt a háromhatalmi atomtanácskozás Moszkva (MTI) A Kremlben hétfőn moszkvai idő szerint néhány perccel 15.00 óra után megnyílt a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőinek tanácskozása az atomfegyver-kísérletek eltiltásának kérdéséről. A tárgyalóterembe érkező amerikai és angol küldöttséget Hruscsov szovjet miniszterelnök üdvözölte. Szovjet részről jelen voltak még Gromiko külügyminiszter, valamint Kuznyecov és Zorin külügyminiszter-helyettesek. Az amerikai küldöttséget Harriman külügyminiszter-helyettes, az angol küldöttséget pedig lord Hailsham a tudományos és technológiai ügyek minisztere vezeti. Az ünnepélyes megnyitáson megjelent Kohler és Trevelyan, az Egyesült Államok, illetve Nagy-Britannia moszkvai nagykövete. A kölcsönös üdvözlések után megkezdődtek a tanácskozások. Á világ várakozással tekint a moszkvai atomcsend- tárgyalások elé MOSZKVA A Szovjetszkaja Rosszija és a Trud vasárnapi számában a hétfőn kezdődő atomcsend-tárgyalá- sokkal foglalkozik. A Szovjetszkaja Rosszija kommentátora megjegyzi: az eredményeket ugyan nem lehet előre látni, de a világ azt várja az imperialista hatalmaktól, hogy ne térjenek ki korunk legégetőbb kérdésének megoldása elől. Nem titok — mutat rá a kommentátor —, hogy az értekezletnek Hruscsov berlini beszéde adott döntő jelentőséget. A Trud szintén megállapítja: a tárgyalásokkal kapcsolatban nem lehet jóslásokba bocsátkozni, de mindenesetre már azt a tényt is üdvözölni kell, hogy a találkozó létrejön. Üdvözölhetjük — írja a lap —, hogy győzedelmeskedett a haladó emberiség elgondolása: a béke megerősítése érdekében tárgyaló asztalnál kell találkozni.-• VARSÓ A lengyel lapok is nagy teret szentelnek a hétfőn kezdődő tárgyalásoknak. A Zycie Warszawy „Kedvező légkör a tárgyalások számára” című- cikkében írja: Szovjet megfigyelőkkel folytatott beszélgetésekből megállapítható, hogy a tárgyalások megkezdésekor uralkodó légkör sokkal kedvezőbb, mint bármikor azelőtt. Ujságírókörökben megjegyzik — írja a lap —, hogy a kedvező atmoszféra kiterjedt eszmecserét tesz lehetővé a megnemtámadási szerződés kérdéséről is. A Trybuna Ludu londoni tudósítója megállapítja, hogy az angol fővárosban arra számítanak, a moszkvai tárgyalásokon nemcsak az atomfegyverkísérletek tilalmával, hanem a NATO és a Varsói Szerződés államai között kötendő megnemtámadási egyezménnyel, valamint a véletlen támadás és az atomfegyver elterjedésének megelőzésével is fognak foglalkozni. LONDON Az angol közvélemény nagy várakozással tekint a moszkvai atomcsend-megbeszélések elé, amelyekről már a vasárnapi lapok megállapították, hogy „esetleg a hidegháború végének kezdetét jelenthetik”. A hétfői londoni lapok szerint különösen jelentős az a váratlan jó hír, hogy szovjet részről Hruscsov miniszterelnök személyesen fogja vezetni a tárgyalásokat és részt vesz majd legalább az első ülésen. „A szovjet miniszterelnök nem vesztegetné idejét olyan megbeszélésekre, amelyeknek nincsen nagyon komoly kilátásaik a sikerre” — írják a lapok. Az Observer diplomáciai tudósítója a moszkvai tárgyalásokat a kubai válság óta Kennedy és Hruscsov között folytatott hosszú bizalmas levelezés csúcspontjának tartja, ami „forradalmi jelentőségű” lehet a jövendő lehetőségek tekintetében. Az Observer párizsi tudósítója szerint Spaak jelentést tett a NATO tanácsának Hruscsovval folytatott beszélgetéséről. Hangsúlyozta: az a benyomása, hogy Hruscsov őszintén kívánja a beké» együttélést és a Kelet—Nyugat közötti katonai összecsapás elkerülését. A Daily Telegraph moszkvai tudósítója hosszú jelentésében kiemeli, világos, hogy az oroszok azt tartják, hogy a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatokat feltartóztató torlaszok kezdenek megmozdulni. A Daily Worker utal arra, hogy az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek tanácsa ellenzi az atomfegyver-kísérletek tilalmát. Ez nem új dolog, mert hiszen egy ilyen tilalom akadályozná az amerikaiak újabb kísérleteit. Az Egyesült Államok egyeduralkodói azt hiszik, hogy ők egyszer s mind az élet urai. A fegyverkezési verseny folytatását kívánják, bár mindenki tudja, hogy az ilyesmi mindig háborúhoz vezetett. A Szovjetunió őszintén kívánja a megegyezést. A Szovjetunióban nincsenek a fegyverkezési versenyből nyerészkedő fegyvergyárosok és az állam katonai vezetői nem viselkednek úgy, ■ mint az amerikaiak, akik államot képeznek az államban. VARSÓ. A lengyel lapok külpolitikai rovataikban már napok óta részletesen foglalkoznak a moszkvai háromhatalmi atomcsend-tárgya- lások esélyeivel. A Trybuna Ludu kiemeli, a Nyugat azért nem akar megnemtámadási egyezményt, mert ez megnehezítené az NSZK fegyverkezését. BELGRAD. A jugoszláv sajtó egyöntetűen hangsúlyozza: a jelenlegi körülmények között a legfontosabb az, hogy megszülessen valamilyen gyakorlati eredmény, amely igazolná: a fegyverkezési versenyt meg lehet állítani, vagy legalább is meg lehet lassítani. A jugoszláv lapok derűlátóan ítélik meg a moszkvai tárgyalások esélyeit. PÁRIZS. A francia lapok kedvezően ítélik meg a moszkvai szovjet—angolszász tárgyalások kilátásait. Általános az a vélemény, hogy az atomrobbantások beszüntetése kérdésében részleges megegyezésre kerül sor s ez kedvező légkört teremt a Kelet és Nyugat közti egyéb kérdések megvitatásához. A Figaró szerint könnyen lehetséges, hogy a mostani tárgyalást újabb hármas értekezlet követheti. A Combat kiemeli: a megegyezés a semleges országok és az egész szocialista világ előtt igazolná a szovjet kormányfőt, aki sohasem szűnt meg hangoztatni, hogy a nemzetközi enyhülés biztosíthatja a népek jólétéhez és fejlődéséhez szükséges békét. A degaulleista Nation amiatt aggódik, hogy „Hruscsov kezébe vette a kezdeményezést; a lap elismeri, hogy a szovjet kormányfő békét akar, ez a béke azonban „nem egészen olyan, mint amilyent a nyugatiak szeretnének". A Nation szerint az angolszászoknak tartózkodóbb magatartást kellene mutálniuk, mert ez „jobban megfelel a nyugati világ érdekeinek”.
