Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-16 / 164. szám

A falu végétöl a falu közepéig (5. o.) Gyümölcsérés idején (7. o.) fjyurr Képregény (4. o.) A magyar párt­ós kormányküldöttség Taskentben Taskent. (MTI). Hétfőn reggel a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség ellá­togatott a taskenti textilkombi­nátba, Közép-Ázsia legnagyobb könnyűipari üzemébe. A gyár bejáratánál Zikrulla Abdullajev, a textilkombinát igazgatója fo­gadta a vendégeket, akik Sarai Rasidovnak, az Uzbég Kommu­nista Párt Központi Bizottsága első titkára kíséretében érkeztek. A párt- és a kormányküldöttség ezután bejárta a gyár műhelyeit, ahol a dolgozók mindenütt mele­gen üdvözölték a magyar nép küldötteit. Ezután a küldöttség az Uzbég Tudományos Akadémia atomfizi­kai intézetét kereste fel. Az inté­zetben Ubaj Aripov, az akadé­mia vezetője ismertette az üzbég tudomány fejlődését. Elmondotta, hogy az októberi forradalom előtt Üzbekisztán lakosságának 98 szá­zaléka írástudatlan volt. Mind­össze 165 iskola működött a mai köztársaság területén, főiskola pedig egy sem volt. Jelenleg Üzbekisztánban az egész lakosság írástudó, kötelező a nyolcosztá­lyos oktatás, megkezdték az átté­rést a 11 osztályos politechnikai kötelező oktatásra. A köztársaság 29 főiskoláján és egyetemén több mint 200 000 hallgató tanul, s 10 000 lakosra 136 főiskolás jut, míg ez az arányszám Franciaor­S*otjet—mag; Magygyíílés Taskent (MTI). Hétfőn délután a taskenti Filharmónia zsúfolásig megtelt nagytermében szovjet— magyar barátsági nagygyűlésre jöttek össze az üzbég főváros közéletének képviselői, az üzbég üzemek legjobb dolgozói. A nagy­terem színpada felett három nyelven — üzbégül, magyarul és oroszul — a következő felirat állott: „Forró szeretettel üdvözöl­jük a testvéri magyar néip kül­dötteit!”. A nagygyűlés elnökségében Ká­dár János vezetésével megjelent a magyar párt- és kormánykül­döttség valamennyi tagja, Saraf Rasidov első titkár vezetésével az Üzbég Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagjai, valamint Ignatyij Novi­kov, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnökhelyettese. Taskent dolgozói nevében Ra­fik Nisanov, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, majd Ljuba Szvetasova, a tas­kenti textilkombinát élmunkás szövőnője köszöntötte a magyar nép küldötteit. Ulug Guljamov atomfizikus és Mohamed Juszopov. a városi Komszomol-bizottság titkárának üdvözlő szavai után Sarai Rasi- dov mondott beszédet. Rasidov szavaira a percekig tartó tapssal és éljenzéssel foga­dott Kádár János válaszolt. — Őszintén örülünk, hogy szovjetunióbeli látogatásunk ke­retében alkalmunk nyílt elláto­gatni a messzi földön híres, test­véri Uzbég Szovjet Szocialista Köztársaságba ('"agunkkal hoz­tuk, átadjuk <" «k és ké j"’b továbbítsák a r"S”? e '■ dolgozó népének a stöciálizmus! szágban 50, Olaszországban 36, s Iránban például kilenc. Kádár János rövid beszédében megköszönte az Üzbég Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak, hogy lehetővé tette ezt az érdekes látogatást. Elismeréssel szólt üzbekisztán kulturális, tudo­mányos fejlődéséről, majd a tu­dósokhoz fordulva kijelentette: nem lenne helyes, ha minden szo­cialista országban egymástól el­szigetelve dolgoznának a tudó­sok azonos problémák kutatásán. Ezért igen jó, hogy a magyar- országi Központi Fizikai Kutató- intézet szorosan együttműködik a öubnai Egyesült Atomkutató In­tézettel és a többi szovjet atom­fizikai kutatóintézettel, egyezteti velük kutatási terveit. Szadik Azimov akadémikus, az intézet igazgatója ismertette az 1956-ban épített intézet történe­tét. szerkezetét, munkáját. Mint mondotta, a reaktor 1959 óta mű­ködik teljes kapacitással. Befejez­ték a gyorsító berendezés csarno­kának építését, az idén helyezik üzembe a ciklotront. Azimov akadémikus ezután át­adta a vendégeknek az Üzbég Tudományos Akadémia néhány újabb kutatási eredményét tar­talmazó kiadványát, majd a ma­gyar delegáció megtekintette a kutatóintézet részlegeit. . rar barátsági Taskentben építő magyar nép testvéri üdvöz­letét, jókívánságait. — Utunk célja, hogy ismét és közelebbről megismerjük a kom­munizmust építő nagy szovjet nép életét, munkáját és újabb eredményeit. Célunk, hogy ta­pasztalatokat gyűjtsünk saját szocialista építőmunkánkhoz, to­vább szélesítsük, bővítsük kap­csolatainkat és együttműködésün­ket a Szovjetunióval. Meggyőző­désünk, hogy üzbekisztáni látoga­tásunk nagyban hozzájárult cél­jaink eléréséhez — mondotta többek között, majd arról be­szélt,hogy Üzbekisztán és Magyar- ország internacionalista kapcsola­tai nem új keletűek. Lenin hívó szavára üzbég földön harcba szállt sok ezer, akkor itt élő. volt magyar hadifogoly, a proletár- hatalom győzelméért. A magyar internacionalisták közül sokan itt járták ki a forradalmi iskolát, innen tértek haza Magyarország­ra és ott nagy szerepet töltöttek be az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság megteremtésében. Má­sok itt maradtak és a legendás hadvezér. Frunze elvtárs híres déli hadsereg-csoportjában har­coltak. — De nemcsak a történelmi múlt, hanem a jelen valósága, közös forradalmi elveink és céljaink is összekapcsolnak min­ket: a szovjet és a magyar nép egyaránt a szocializmus, a kom­munizmus, a béke győzelméért harcol, a halhatatlan Lenin a marxizmus—leninizmus tanai alapján — mondotta Kádár Já­nos. Kádár János beszéde befejező részében az SZKP Központi Bi­zottságának nyílt levelével fog­lalkozott, Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága nyílt levelet intézett a pártszer­vezetekhez, a Szovjetunió valamennyi kommu­nistájához. A Pravda július 14-i száma közli négy Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy „a Szovjetunió Kommunista Pártja szoros barát­ságot akart, és akar most is a Kínai Kommunista Párttal.” Komoly nézeteltéréseink vannak a KKP vezetőivel, de úgy véljük, hogy a két párt, a né­peink közötti kapcsolatok építésében abból kell kiindulnunk, hogy közös a célunk: az új kom­munista társadalom építése, és közös az ellensé­günk, az imperializmus.” Az SZKP Központi Bizottsága a nyílt levél­ben kifejti álláspontját a nemzetközi kommunis­ta mozgalom legfontosabb kérdéseiről a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kelt levelével kapcsolatban., Az SZKP Központi Bizottsága utal az SZKP és a KKP küldöttségeinek jelenleg Moszkvában folyó találkozójára és sajnálattal állapítja meg. hogy „a KKP képviselői ezen a találkozón to­vábbra is élezik a helyzetet". „Ennek ellenére az SZKP küldöttsége a leg­nagyobb türelmet és önuralmat tanúsítja, s arra törekszik, hogy a tárgyalások pozitív eredmé­nyekre vezessenek. A legközelebbi jövő megmu­tatja, hogy a kínai elvtársak készek-e kölcsönös kapcsolatainkat annak alapján építeni, ami- össze­fűz, s nem pedig ami bennünket elválaszt. Ké­szek-e kapcsolatainkat a marxizmus—leninizmus elveinek alapján építeni. Az SZKP Központi Bizottsága ismertette a kínai vezetőségnek az SZKP-val és a többi test­vérpárttal való nézeteltérései történetét, majd megjegyezte, hogy „a KKP vezetői szembeállít­ják saját, külön vonalukat a kommunista mozga­lom általános irányvonalával, rá akarják kény­szeríteni a kommunista mozgalomra diktátumu­kat. korunk alapvető problémáit illetően elfoglalt mélységesen hibás nézeteiket.” Az SZKP Központi Bizottsága megemlítette, hogy „hosszú éveken át jók voltak pártjaink kapcsolatai”. De bizonyos idővel ezelőtt egyrész­ről a KKP, másrészről az SZKP és a többi test­vérpárt között komoly nézeteltérések merültek fel. „Az SZKP Központi Bizottságának egyre fo­kozódó gondot okoznak a Kínai Kommunista Párt vezetőségének megnyilatkozásai és cseleke­detei, amelyek aláássák pártjaink összeforrottsá- gát, népeink barátságát”. Az SZKP Központi Bizottsága megjegyezte, hogy a KKP Központi Bizottságának június 14-i levele „önkényesen magyarázza a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezleteinek nyilatko­zatait, eltorzítja e történelmi dokumentumok igen fontos tételeit”. „A KKP Központi Bizottságának levele alaptalanul rágalmazza pártunkat és a töb­bi kommunista pártot, a XX., XXL, és XXII. kongresszusok határozatait, az SZKP program­ját.” „Mindenki aki elolvassa a KKP Központi Bi­zottságának levelét, látja az egységről és össze­fogásról szóló hangos frázisok mögött a barátság­talan. rágalmazó támadásokat pártunk és a Szov­jetunió ellen, látja, hogy csökkenteni akarják an­nak a harcnak a történelmi jelentőségét, amelyet népünk vív a kommunizmusnak a Szovjetunió­ban való győzelméért, a békének és a szocializ­musnak világméretű diadaláért.” Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra. hogy a szovjet állam fennállásának első napjaitól kezdve, amikor az ország vezetése a nagy. Lenin kezében volt, mind a mai napig, a szovjet nép önzetlenül, mindig is óriási segítséget nyújtott és nyújt minden olyan népnek, amely az imperia­lizmus és a kolonializmus igájának lerázásáért, az új élet építéséért harcol. A kínai dolgozók, a kínai kommunisták teljes mértékben bírták a szovjet nép, az SZKP testvéri szolidaritását. A szovjet nép bőkezűen megosztotta kínai testvé­reivel a szocialista építésben szerzett hosszú éves tapasztalatait, a tudomány és a technika terüle­újságoldal terjedelemben az SZKP Központi Bi­zottságának nyílt levelét a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kell levelével együtt. tén elért eredményeit. A Szovjetunió jelentős se­gítséget nyújtott és nyújt a népi Kína gazdasá­gának fejlesztéséhez. „Minderről nem azért beszélünk, hogy dicse­kedjünk, hanem csupán azért, mert a KKP ve­zetői az utóbbi időben megpróbálják lekicsinyel­ni a szovjet segítség jelentőségét. De mi nem feledkezünk meg arról sem, hogy a Szovjetunió a Kínai Népköztársaságtól szintén kapott olyan ja­vakat, amelyekre szüksége van” — hangzik az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele. Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy „1960 áprilisában a kínai elvtársak nyíltan feltárták nézeteltéréseiket á kommunista világ- mozgalommal, úgy, hogy - »Éljen a leninizmus!« címmel cikkgyűjteményt adtak közre. Ez a gyűj­temény olyan tételeket tartalmaz, amely lénye­gében az 1957. évi moszkvai értekezlet nyilatko­zatának alapelvei ellen irányul, pedig ezt a nyi­latkozatot a KKP nevében aláírta Mao Ce-tung elvtárs.” Az SZKP Központi Bizottsága emlékeztet ar­ra, hogy a 81 kommunista párt 1960. novemberi moszkvai tanácskozásán a kínai küldöttség „ma­kacsul védelmezte a maga külön nézeteit ék csak akkor írta alá a nyilatkozatot, amikor kitűnt tel­jes elszigetelődésének veszélye”. „Ma már teljesen világos, hogy a KKP ve­zetői csupán manőverezésből írták alá az 1960. évi nyilatkozatot" — állapítja meg a levél. Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiak­ban megírja, hogy a KKP vezetői „a testvérpár­tokkal fennálló ideológiai nézeteltéréseket tovább mélyítve kiterjesztették ezeket az államközi kap­csolatokra is. Kínai szervek kezdték korlátozni Kína gazdasági és' kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A kínai kormány kezdeményezésére Kínának a Szovjetunióval folytatott kereskedelmét az el­múlt három esztendő alatt csaknem 67 százalék­kal csökkentették. Az ipari termékek szállítását 2,5 százalékra csökkentették, mégpedig a kínai vezetők kezdeményezésére.” „A kínai vezetők nem mondták meg népük­nek az igazat, nem mondták meg, hogy ezek a kapcsolatok kinek a hibájából szűkültek. Nagy­arányú propagandát indítottak, a kínai kommu­nisták, sőt az egész nép körében, hogy rontsák az SZKP bel- és külpolitikájának hitelét, szov­jetellenes érzelmeket korbácsoljanak fel. Eközben „a kínai vezetők minduntalan fi­gyelmen kívül hagyták az SZKP elvtársi figyel­meztetéseit, s így tovább súlyosbították a kínai- szovjet kapcsolatokat.” Az SZKP Központi Bizottságának levele el­mondja. hogy 1961. végén a kínai képviselők nyíltan hozzáláttak ahhoz, hogy nemzetközi de­mokratikus szervezetekben elfogadtassák téves nézeteiket. Rátérve a KKP-nek az SZKP-vel és a nemzetközi kommunista mozgalommal való né­zeteltérései lényegére, az SZKP Központi Bizott­sága kijelenti: „A vita középpontjában a népek létérdekeit érintő kérdések állnak, ezek: a hábo­rú és a béke kérdései, a szocialista világrendszer szerepének és fejlődésének kérdései, a »személyi kultusz« ideológiája és gyakorlata elleni harc kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc stratégiájának és tak­tikájának kérdései.” Az SZKP Központi Bizottsága rámutat arra, hogy a háború és béke kérdéseinek megítélésé­ben a Kínai Kommunista Párt vezetőségének el­vi nézeteltérései támadtak az SZKP-vel és a kommunista világmozgalommal. Ezeknek a nézet­eltéréseknek az a lényege, hogy homlokegyenest ellenkezően ítélnek meg olyan nagyjelentőségű kérdéseket, mint a termonukleáris háború meg­előzésének lehetősége, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a kölcsö- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom