Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-11 / 160. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1963. július 11. Probléma, i kellene „TAVALY MÉG PROPAGÁLTÁK, az idén már nehézségeket gördítenek a tanulás elé” — panaszkodnak a Tolna megyei Népbolt Vállalat egyes dolgozói. Elmondják, jelentkeztek továbbtanulásra, de ez komoly nehézségbe ütközik. A vállalat vezetősége részéről nem támogatják a fiatalok továbbtanulási törekvését. Nem sok utánjárásba került, hogy megtudjuk az igazságot és a dolog végére járjunk. — Igazuk van a panaszosoknak, de csak részben. Néhány fiatal továbbtanulási kérelmére kénytelenek voltunk olyan választ adni, „legyenek türelemmel” — mondotta Tolnai Ferencné, a Tolna megyei Népbolt Vállalat személyzetise. A továbbiakban felsorakoztatja azokat az érveket, amelyek amellett szólnak, hogy a vállalat a maga részéről helyesen járt el. — Az 1962—63-as tanévben a Népbolt dolgozói közül, — s ezek zömmel szekszárdiak — ötvennyolcán tanulnak a Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatán levelező tanulóként. Ezenkívül 42 boltvezetőnk jár 18 hónapos boltvezetői tanfolyamra. Elvégzése szakmai szempontból kötelező minden boltvezető számára. Az 58 középiskolai szinten tanulók részére az Mt. V. 211. paragrafusának rendelkezése szerint évente 18 nap tanulmányi szabadságot kell biztosítani. Negyvenkét boltvezetőnk, akik tanfolyamra járnak heti egy napot vannak távol munkahelyüktől, nem beszélve a negyedévi, félévi és az év végi vizsgákról, amelyeket ugyancsak munkaidő alatt tartanak. —i~i—•- us..., .....•. N EM KELL NAGY matematikai előképzettség ahhoz, hogy: kiszámoljuk: az elmúlt tanévben 1044 munkanapot adott ki a Népbolt központ a technikumba járóknak tanulmányi szabadságként. Előfordult a 17-es boltban, — ahol június 24-e és július 2-a között vizsgáztak a dolgozók — egy eladóra hárult a nagyforgalmú üzlet munkája. Természetesen ez az egyedül Lizi asszony , Tizenhat kasza lendült neki ritmikus mozgással az aranyló táblának. Asszonyok hajoltak sarlóval a levágott rend jóié. Az arcok, karok, lábak fénylettek az izzadtságtól.' A ruha odatapadt a testhez. A Kör- télyes két csúcs közé ékelt, meredek domboldala a leg- kibírhatatlanabb a bátaapáti határban. Aratás idején itt szorul meg leginkább a meleg. Szellő se rebben. A levegő száraz, fullasztó. Déltájban megjelent az elnök a brigádvezetővel. Nézegették a rendeket. Ahány ember, annyi rend. Ügyesség és fizikai erő kérdése, hogy ki, mekkora rendet bír vágni. — Nem esett ki senki? Bírják az emberek? — kérdezte az elnök, mielőtt tovább indult volna. — Mindenki a helyén áll — mondta megelégedetten a bri- gadéros és szétnyitotta a járó ölet, hogy a már levágott terület mérésének nekikezdjen. Az elnök elment. Az első kaszás megállt. Kivette a kaszakövet övéből. A domb-oromzaton kígyózó ütem feltűnt egy kerékpáros. A völgy felé kanyarodott. A meredek úton megeresztette a kerékpárt. Ahogy odaért, mindenki felismerte Heberling Henriket, a melyet meg oldani maradt eladó bárhogy is igyekezett, nem tudta elvégezni négy-öt ember helyett a munkát. Az üz- letben viszont a zsúfoltság miatt a vásárlóközönség zúgolódott — tegyük hozzá nem is indokolatlanul. — Elsősorban ezek a tények játszottak közre, hogy az 1963— 64-es tanév beiskolázásánál már figyelembe vettük a fokozatosságot. Az elmúlt tanévben hat dolgozó tett érettségi vizsgát. Helyettük hét dolgozót javasoltunk továbbtanulásra. Nem sok, ezt mi is tudjuk, de nem nyújtózkodhatunk tovább, mint ameddig a takarónk ér. A továbbtanulásra javasoltakon kívül még van vagy tíz olyan jelentkezőnk, akik nemrégen szabadultak. Ezek között van a türelmetlenkedő, aki se- hogysem érti, hogy nem akarjuk továbbtanulásában megakadályozni, de kénytelenek vagyunk, korlátozni. Ütemtervet készítettünk dolgozóink továbbtanulásának biztosítására. A vállalat érdeke követeli meg elsősorban, hogy tanult és jól képzett szakemberek dolgozzanak a kereskedelemben és éppen ezért nem akadályozzuk a továbbtanulást, csak egy kis türelmet kérünk. Számunkra nem közömbös, hogy a vásárló közönség igénye ki van-e elégítve, vagy nem — mondta Tolnai Ferencné. EGYIK OLDALON az egészséges törekvés, az egyre jobban jelentkező továbbtanulási igény. Tovább szeretnének tanulni, s hogy minél többen tanuljanak ez közös érdek. Ebből a szempontból jogos a türelmetlenkedők panasza, akik azt hangoztatják, minek propagálják a tanulást, ha a jelentkezést korlátozzák? A másik oldalon jelentkezik a -kötöttség, ami abban fejeződik ki, hogy a vállalat nem tudja biztosítani az újabb továbbtanulásra jelentkezők számára a tanulmányi szabadságot. Mit jelent a kettősség? Azt jelenti, hogy megvan a lehetőség a továbbtanulásra. A gyakorlat viszont olyan problémákat, nehézségeket vet fel, amelyekre nehéz megoldást találni. (P-M) bábasága" bányászt. Mozdulatai és hangja izgatottságot árult el. — Hol az asszonyom? A Lizi? — kiáltotta az aratók felé. — Mit akarsz? — Gyere gyorsan — hadarta, — a koca elleni akar! Te értesz hozzá! Az emberek tanácstalanul néztek egymásra. A brigád- vezető kezében megállt az öle- ző. Nehéz percek voltak. A vízhordó megmentette a helyzetet. Elvette Lizi kezéből a sarlót, s csak annyit mondott. — Kibírjuk víz nélkül ezt a pár órát. Lizi meghatódva nézett a körülötte állókra, aztán futásnak eredt. Toronyiránt, kukoricáson keresztül. Két és fél óra telt el, mire visszatért. Az első kaszás megkérdezte. — Érdemes volt bábáskodni? Nevetve bólintott. — Tizenegy élő kismalac lett. Beállt a sorba. A vízhordó kapta a vödröt és rohant a forráshoz vízért. Mikor visszatért, az emberek mohón ittak. Liza várta, hogy majd valaki megjegyzi: megszenvedtünk a malacaidért. Senki sem tett eféle kijelentést. Ez jobban esett neki, mint a szomjazó'c- nak a forrás vize. H. T. Mit terem a türelem ? A türelem rózsát terem. Ezt tartja a régi közmondás. De ez az igazság csak akkor igazság, ha a termékeny értelem tükrén fénylik. Mert ha például véget nem érő türelemmel lesnénk, hogy a tóparti béka mikor változik tündérré, az amerikai fegyvergyáros pedig a népek barátjává, hát nagyot kellene csalódnunk várakozásunkban. Meddő türelem volna ez s nem teremne rózsát. Minthogy a rózsát a valóságban a kertész türelemmel is, meg szorgos munkával is neveli. A helyénvaló türelmet fontos erényként tisztelik az emberek. Jó, bölcs dolog ez. Vegyük például azt, hogy az emberi egyéniség és jellem úgyszólván soha sincsen kész, befejezett állapotban, mert az ember szüntelenül fejlődik. Vannak dolgok, amelyeket ma még nem ért meg. De ha türelmesen felvilágosítjuk és megmagyarázzuk neki az igazunkat, egy idő múlva maga is ezeknek az igazságoknak szószólója lesz. Vannak hibák, amelyeket ma még meggondolatlanul elkövet, de ha baráti indulattal, türelmesen jó belátásra térítjük, holnapra nemcsak megszabadul ezektől a hibáktól, de maga is küzdeni fog a hasonló botlások ellen. Hogy kinél mennyi türelem szükséges, ezt embere válogatja. Mert az egyik ember gyorsabban nő fel a társadalmi követelmények színvonalára, a másik valamivel lassabban. A fő az, hogy embereket megítélvén, feltétlenül higgyünk ebben a fejlődésben. ügy is mondhatnók: higgyünk az emberek emberségében, mert a jóra való készség és a folytonos tökéletesedés — emberi mivoltunk talapzata. Ha hiszünk ebben, akkor bízunk is az emberekben, -azaz kellő türelmet tanúsítunk irántuk. Naponta » jónéhány. hibával találkozunk, amelyek bosszantanak bennünket. Ezeket többnyire emberek követik el. De aki hisz az emberi fejlődőképességben, az tudja, hogy az emberek és hibáik nincsenek összenőve. Senki sem születik garázdának, könnyelműnek, felelőtlennek, vagy bűnözőnek. A rossz vonások később rakodnak rá emberségére. De éppen ez okból meg is szabadíthatok ezektől a hibáktól. E jótékony szabadító hatás egyik legfőbb eleme a türelem. Ha türelemmel eszméltetjük a hibázókat, ébresztgetjük jobbik énjüket, úgy előbb utóbb helyes belátásra térülnek, és akkor már nem ellenükre küszködünk hibáikkal, hanem maguk is szabadulni igyekeznek ezektől. Annak a küzdelemnek, amelyet a szocialista jövendőért, saját boldogulásukért, életük megkönnyítéséért vívunk, szerves része a különböző hibák elleni harc. És ámbár a hibák többnyire emberek kezéhez fűződnek, emberi tévedésekből fakadnak, emberi botlások következményei, ez a harc nem az emberek ellen, hanem az emberekért folyik. A harc a hibák ellen folyik, avég- ből, hogy elkövetőiket megszabadítsuk hibáiktól, a társadalmat pedig e hibák káros következményeitől. M i, kommunisták ahhoz az alapelvhez tartjuk magunkat, hogy az emberek nevelésében a lehető legnagyobb türelmet szükséges tanúsítani. Ha egy ember hibát követ el. időt kell adnunk neki a gondolkodásra, hogy felmérhesse tévedését és helyre hozhassa botlását. Időt kell adnunk arra, hogy a közösség figyelmeztető szavát mintegy meg- ' emészthesse, és végül úrrá válhassak érzelmein, indulatain, teljes. önmagán. Ám ez a türelem a nevelés eszközére értendő. És egyáltalán nem azt jelenti, hogy tűrjük meg a hibákat. Ember és hibája — ez különbség. A hibá-1 i kát nem szabad megtűrnünk, | mert a hibák az emberek és érdekeik ellen hatnak. A leginkább emberséges cselekedet az, ha megoltalmazzuk az embereket tulajdon hibáiktól, és ezeknek követelményeitől De rosszat teszünk azzal az emberrel, akinek hibáit eltűrjük, lenyeljük és rosszat teszünk minden emberrel, ha türelmesen szemet hunyunk a különböző, társadalmi értelemben veszélyes balfogások felett. Említsünk most egy ritka, szélsőséges, de sokat mondó példát. Az egyik sütőüzem volt vezetője, a durva és fékezhetetlen természetű ember három esetben beosztottját megverte. Tettére nincs mentség. Vajon a mi társadalmunkéban akár egy percig is eltűrhető-e ez a pimaszság? Nem. Annál elképesztőbb, hogy ezek a vérig sértett és megalázott emberek eltűrték. Szinte mindegy, hogy miért, mert erre a „türelemre” épp oly kevéssé van magyarázat, mint az említett vezető tettére. Ha már az első eset után megfelelő leckét kapott volna, minden másként alakulhat. Akkor semmiféle türelem sem érvényesült volna egy olyan vétekkel szemben, amelyet semmi szín alatt sem szabad megtűrni. De a sütőüzem vezetőjét, aki ezt a súlyos vétket elkövette, eréllyel ötvözött türelemmel észhez lehetett volna téríteni. Ám nemcsak a vétkes, hanem a vétek iránt is türelmet tanúsítottak. — Ezért még két pofozkodás következett és hihetőleg sokáig nem fogja kiheverni a következményeket ez, a magáról durván megfeledkezett ember. \Z annak termelőszövetkeze- * teink, ahol az elnök, a vezetőség a háztáji gazdaságok ellen politizál, azaz ahelyett, hogy segítené kihasználni a háztáji gazdaságokban lévp termelési lehetőségeket és tartalékokat a szövetkezeti tag, és a népgazdaság egyetemleges javára, nyíltan, vagy ravaszul keresztezi a háztáji gazdálkodást. Ez a jelenlegi viszonyok között teljesen helytelen és oktalan eljárás. Ami az orvoslási törekvéseket illeti, kétféle szélsőséggel is találkozunk. Egyik-másik szövetkezetben sokan követelik a vezetőség leváltását, mondván, ne tűrjék meg az ilyen embereket a közös élén. Miből indulnak ki e türelmetlen emberek? Nem hisznek a józan érvek, és az emberek érzelmi befogadó képességének erejében, ezért gondolják, hogy a változtatás egyetlen módja — a hibázók eltávolítása. A másik szélsőség éppen ilyen gyakori. Éveken át jobbról-balról kérlelik a vezetőséget, hogy változtasson hibás gyakorlatán, de az okos szó elröppen, és minden marad a régiben. Végtére is megtűrik ezt a hibás gyakorlatot. Ami a leváltás követelését illeti, ennek a türelmetlenség az indítéka, türelmetlenség az emberek iránt. Ami a rossz gyakorlat megtűrését illeti, ez megint elvtelen dolog, mert ez a hibás szemlélet szegről-végről igen komoly károkat okoz a társadalomnak. Mi hát a helyes és célravezető eljárás? Türelmesen és kitartóan meg kell magyarázni az ilyen szövetkezeti vezetőségnek, hogy amit csinál, az senkinek sem jó, ezért sürgősen változtasson a dolgon. Lehet, hogy az első, a második, sőt a harmadik napon sem sikerül meggyőzni a vezetőséget. Akkor folytassuk a negyedik és az ötödik napon. Mi a lényeg? Ne parancsszóval, ne ellentmondást nem tűrő intézkedéssel helyettesítsük a meggyőző érveket, tehát a vezetőség ne azért változtasson hibáján, mert a felsőbbség ezt követeli, hanem mert az érintett emberek belátják tévedésüket. Másfelől viszont nem szabad lagymatagon belenyugodni egy hibás, és kárt okozó gyakorlatba. A bíráló szó munkánk folyto- nos javításának nélkülözhetetlen eszköze. Némelyütt azt vetik a bírálók szemére, hogy türelmetlenek. Persze, hogy azok. Az esetek többségében a bírálat indítéka — az egészséges türelmetlenség. Miért egészséges ez? Mert ha valakit bánt és nem hagy nyugodni az, hogy rosszul szervezik meg a munkát, hogy hanyagság és nemtörődömség károsítja a közérdeket, az nagyon helyes és egészséges türelmetlenség. Hová jutnánk, ha az észlelt hibák, kárt okozó jelenségek mindenkit hidegen hagynának, és senki sem sürgetné ezeknek jóra fordítását? Azt az egészséges türelmetlenséget tehát, amely a közjóért felelős embereket nyugtalanítja és kritikára készteti, nemcsak el kell fogadnunk, de nagyon meg is kell becsülnünk. Van azonban az éremnek egy másik oldala is. És ezt a bírálóknak nem szabad elfelejteniük. A kritika ostora a hibákon csattogjon, ne pedig azoknak az embereknek a hátán és önérzetén, akik a botlást elkövették. Amilyen türelmetlenek vagyunk a hibák iránt, legyünk hasonlóképpen türelmesek az emberekkel szemben: adjunk időt a megfontolásra, a cselekvésre, a változtatásra. Ez a türelem azért is szükséges, mert különösen a nyilvános bírálatot nem nagyon könnyen emészti meg az emberi természet, és ezt jó megérteni. Életünk valamennyi területén jótékony és megtermékenyítő hatást gyakorol, ha helyesen fogjuk fel és helyesen alkalmazzuk ezt a módszert: egészséges türelmetlenség minden jelenséggel szemben, aminek szocialista építésünk, s a közérdek vallja kárát, egyszersmind megértő türelem az emberek nevelésében, amikor szembe széliünk a fogyatékosságokkal. így aztán a türelem valóban rózsát terem. Horváth József seprűkötők között A pálfal A minap éppen a seprűkötő felé vitt az utam. Bekopogok, a rádióban vidám magyar nóta szól. Mint később megtudtam, a tavalyi zárszámadáskor vették, hogy ne unatkozzanak a seprűkötő munkások, akiknek a kezük olyan gyorsan dolgozik, hogy elég a szemnek követni. Bizonyítja ezt, hogy naponta a néhány ember 240 seprűt köt meg. — Három éve alakultunk — mondja Szóke Gyula bácsi —, hárman kezdtük a munkát, majd hatra szaporodtunk. Az elmúlt évben 500 munkaegységem volt, az idén eddig már több mint 300 van. Ez évben már 31 000 seprűt kötöttünk meg... — Jó megélhetést biztosít a termelő- szövetkezet — kapcsolódik be a beszélgetésbe Pleck Laci. — Egy ideig a magasépítésnél dolgoztam, falumtól távol. Először egy kicsit idegenkedtem a tsz- től, de nem bántam meg, hogy hazajöttem. Laci édesapjával együtt dolgozik. A múlt évi keresetükből egy kis segítséggel — amit a szövetkezet adott — házat építettek. — Két szakmám van — mondja Viola Lajos, aki szintén nemrég költözött be új házába. — A tsz alakulása előtt állami gazdaságban dolgoztam, mint kőműves. Bár nem könnyű az új szakmám sem, hiszen egész nap talpon állva kell dolgozni, de mindannyian szeretjük és jó megélhetést biztosít. Bendes Ilona
